Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-21 / 274. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. november 21. Kádár János beszéde a Központi Bizottság ünnepi ülésén (Folytatás a 3. oldalról) A céltudatos munka eredményeként 1977-re — 1950-hez viszonyítva — a nemzeti jövedelem négy és félszeresére, az ipari ter­melés nyolcszorosára, a mezőgazdasági ter­melés kétszeresére emelkedett; az egy kere­sőre jutó reálbér két és félszeresére, a reál- jövedelem egy lakosra számítva több mint háromszorosára nőtt. Az 1975 végén befeje­zett első 15 éves lakásépítési program alap­ján 1 millió 50 ezer lakás épült; minden har­madik család új lakásba költözött. Társadalmunk fejlődésével összhangban kiterjedt hazánkban az ideológiai képzés, növekedett világnézetünk, a marxizmus—le- ninizmus befolyása, erősödött a szocialista közgondolkodás, széles körben tudatosodtak a szocialista erkölcs és életmód normái. Ez megmutatkozik a szocialista munkaverseny, a kommunista szombatok, a szocialista bri­gádmozgalom fejlődésében és a lakosságnak a helyi feladatok megoldása, a környezet szépítése és védelme érdekében végzett ön­kéntes és egyre szélesedő társadalmi mun­kájában. A tudomány, az oktatás, a szak­képzés, a közművelődés, a kultúra fejlődésé­nek és terjedésének eredményeként művel­tebb, felvilágosultabb, szélesebb látókörű és érdeklődőbb lett a magyar nép. mint bármi­kor történelmünk során. A magyar társadalom ma eredményesen dolgozik az 1975-ben megtartott XI. kong­resszuson megjelölt feladatok megoldásán. A Központi Bizottság ez év áprilisi ülé­sén megállapította, hogy a kongresszus irányvonala gyakorlatban igazolódott, né­pünk egyetért azzal és tettekkel támogatja megvalósítását. Jelentős eredmények szület­tek a szocialista építés jelen szakaszának konkrét tennivalóit törvénybe foglaló V. öt­éves népgazdasági terv végrehajtásának ed­digi menetében. Munkánk kulcskérdése: a minőség, a hatékonyság A Központi Bizottság — kötelessége sze- - rint — rendszeresen napirendre tűzi és meg­tárgyalja a szocialista építőmunka fontos kérdéseit. így kerültek megvitatásra a közel­múltban a termelési szerkezet megváltozta­tásának tennivalói, valamint a mezőgazda­ság és élelmiszeripar, az építő- és építő­anyag-ipar feladatai, majd az új, második, 1990-ig szóló 15 éves lakásépítési terv irány­elvei. Pártunk vezető testületének tevé­kenységét megfelelően kiegészíti a Minisz­tertanács azonos irányú folyamatos munká­ja, és segít az országgyűlés, amely legutóbbi ülésén — mint ismeretes — átfogóan meg­tárgyalta a közoktatás és a közlekedés hely­zetét, feladatait, s a további fejlődés irányát meghatározó távlati célokat is. Idei népgazdasági tervünk végrehajtása a legtöbb fő területen a terv szerint halad, bár a terv külkereskedelmi előirányzatainak teljesítésében lemaradások mutatkoznak. A nemzeti jövedelem 1978-ban előreláthatóan 4,5 százalékkal lesz magasabb a tavalyinál, gyarapodnak a népgazdaság termelőerői, nő a fogyasztás, emelkednek a bérek és kere­setek, 93 ezer új lakás épül. Folyamatban van az 1979. évi népgazdasági terv előkészí­tése. A fejlődésnek most olyan szakaszában vagyunk, amikor az anyagi termelésben és népünk életkörülményeinek, életszínvonalá­nak javításában elért eddigi vívmányaink megszilárdítása, és a jövőbeni további fejlő­dés feltételeinek jó megalapozása a döntő feladat. Ezért jelenleg a munka kulcskérdé­se e területen, hogy a minőségi és hatékony- sági tényezők fokozottabb előtérbe állításá­val biztosítsuk népgazdaságunk kiegyensú­lyozott fejlődését. Minden más feladatot en­nek kell alárendelni. Ez az útja az V, ötéves tervben, s általában a szocialista társadalom építésében magunk elé kitűzött célok eléré­sének-. A Központi Bizottság mindig a helyzet reális megítélésére törekszik, s abból kiin­dulva' foglalkozik tennivalóinkkal, nem té­vesztve szem elől távlati céljainkat sem. Tudjuk, hogy a gazdasági és a kulturális épí­tés soron lévő feladatainak jó megoldása nem lesz könnyű, az eddiginél magasabb követelményeket támaszt a munkában, első­sorban az irányító felelős szerveknél, de nem kevésbé minden dolgozónál, mégis bi­zakodóak vagyunk, céljaink felemeiőek. és ugyanakkor elérhetőek, mert szilárd alapok­ra támaszkodhatunk. Saját erőforrásaink jobb mozgósításával, pártunk és a tömegek összefogásával, szocialista nemzeti egysé­günk további szilárdításával, a testvéri szo- cialita országok együttműködésében rejlő le­hetőségek még jobb hasznosításával felada­tainkat megoldjuk, céljainkat elérjük. n társadalmi haladásért, a békéért küzdünk Kedves elvtársak! A pártalapítástól eltelt hatvan esztendő alaJ! t világ és .hazánk helyzete is gyökere­se negváltozott. Lenin látnoki szavai be­illőben vannak, a világ a kapitalizmus- h a szocializmus, irányába halad. A szocia­lizmus világrendszerré vált, a kapitalizmus egyeduralma megszűnt, a szégyenteljes gyar­mat: : :J szer széthullott és már csak marad­ványt.: lelhetők fel. A szocialista országok, a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom, a nemzeti felszabadító mozgalmak mindinkább meghatározóan befolyásolják a világhelyzet alakulását és a tudományos szocializmus az emberiség legelterjedtebb eszmeáramlatává vált. Pártunk és kormányunk — a pártkong­resszus határozatai és az országgyűlés állás- foglalásai alapján — szocialista elveinknek, országunk, népünk érdekeinek megfelelően aktív nemzetközi, külpolitikai tevékenységet folytat. Pártunk, kormányunk, tömegszerve­zeteink és tömegmozgalmaink, intézménye­ink nemzetközi tevékenységükkel a társadal­mi haladás, a nemzeti függetlenség és a bé­ke érdekében lépnek fel. Politikánkat nyíltan és következetesen képviseljük. Külpolitikai törekvéseinket né­pünk helyesli és támogatja, s annak súlyát az egység demonstrálásával és a hazai épí­tőmunka feladatainak eredményes megoldá­sával adja meg és növeli. A külpolitikában a Szovjetunió, a Varsói Szerződés tagálla­mainak szövetségeseként lépünk fel, arra törekszünk, hogy tovább erősítsük összefo­gásunkat a szocialista országokkal, és szoli­daritásunkat a szabadságukért küzdő népek­kel, a fejlődő országokkal. A fejlett kapita­lista országokkal — a békés egymás mellett élés elve alapján — rendezett viszonyokra, kölcsönösen előnyös és gyümölcsöző gazda­sági és kulturális kapcsolatok kiépítésére és fejlesztésére törekszünk. A nemzetközi kommunista mozgalom­ban célunk a marxizmus—leninizmus elve­in alapuló egység és együttműködés előmoz­dítása. Ennek érdekében arra törekszünk, hogy elvtársi kapcsolatunk legyen minden testvérpárttal. A kétoldalú kapcsolatok mel­lett támogatjuk a kommunista és munkás­pártok sokoldalú találkozóit és eszmecseréit, mert ezek segítik az elvi helyzetmegítélést, a haladás és a béke érdekében szükséges, egyirányba ható, közös céljainkat előmozdí­tó akciókat. Ennek megfelelően, pártunk ak­tívan részt vett az európai kommunista és munkáspártok legutóbbi. 1976. évi berlini értekezletének előkészítésében és lebonyolí­tásában, és kiveszi részét az ott megfogal­mazott közös feladataink megoldásából is. Testvérpártjaink tudják, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártot hazai és nemzet­közi tevékenységében egyaránt mindig a proletár internacionalizmus elve vezérelte, s biztosíthatjuk őket, hogy ez így lesz a jövő­ben is. , Pártunk Központi Bizottsága, kormá- ríyunk folyamatosan, idejében és félre nem érthető módon állást foglal mindenkor az aktuális nemzetközi kérdésekben. Ezek köz­ismertek. Az emberiség legfontosabb kérdé­sének a békét tartjuk. A magyar népnek is mindenekelőtt békére van szüksége, hogy folytathassa szocialista építőmunkáját, és él­vezhesse annak gyümölcseit. Pártunk, álla­munk, a Magyar Népköztársaság mindent megtesz, ami rajta múlik annak érdekében, hogy a nemzetközi helyzetben az enyhülés irányzata további tért hódítson, a vitás nem­zetközi kérdések tárgyalások útján oldódja­nak meg, és a béke tartós és szilárd legyen. Mindenkivel készek vagyunk együttműköd­ni, aki ugyanerre törekszik. Érdekünk a katonai feszültség csükkentése Béketörekvéseinknek megfelelően képvi­selőink részt vettek az európai és észak­amerikai államok Helsinkiben megtartott történelmi jelentőségű értekezletén, annak belgrádi folytatásán és készülünk a madridi találkozóra. Országunk közreműködött a helsinki ajánlások kidolgozásában, azokat el­fogadta, és kész azok egységes megvalósítá­sáért dolgozni. A béke megszilárdítása, az enyhülés fo­lyamatának továbbvitele ma mindenekelőtt a katonai feszültség csökkentését, a fegyver­kezési verseny megfékezését követeli meg' Amint az egész világ, hazánk is érdekelt ab­ban, hogy eredményesen záruljanak a szov­jet—amerikai tárgyalások és az; egyenlő biz­tonság elvei alapján mielőbb megállapodás szülessen a stratégiai fegyverek korlátozásá­ra és létrejöjjön az úgynevezett SALT—II megállapodás. Érdekeltek- vagyunk abban, hogy a közép-európai haderő és fegyverzet csökkentéséről folyó bécsi tárgyalások is elő­rehaladjanak. A közel-keleti kérdés igazságos megol­dása nemcsak az ott élő népek életbevágó érdeke, ezt követeli a béke általános ügye is. Ezért elítéltük és elítéljük az izraeli ag­ressziót. Elutasítjuk a Camp Davidben fo­lyó izraeli—egyiptomi különutas egyezke­dést, amely nem közelebb hozza, hanem ne­hezíti az igazságos rendezést, a valódi békét a Közel-Keleten. Támogatjuk az ENSZ ha­tározatain alapuló genfi tárgyalások összehí­vását valamennyi érdekelt fél bevonásával, ideértve a Palesztinái arabok egyetlen tör­vényes képviseletének, a Palesztin Felsza- badítási Szervezetnek részvételét is. Mélyen elkeserítőnek tartjuk azt a sú­lyos helyzetet, amely a kínai vezetők dönté­sei alapján előállott Indokínában. Teljes mértékben szolidárisak vagyunk a Vietnami Szocialista Köztársasággal, annak népével, s kívánjuk, hogy az agresszorokkal vívott hosszú és dicsőséges háború után őrizze meg függetlenségét az új fenyegetésekkel szem­ben is és békében építhesse szocialista ha­záját. A nemzetközi helyzet ma is bonyolult, de — történelmileg nézve — új benne az, hogy az imperializmus már nem egyedül ura a világnak, már nem teheti kényére-kedvére azt, amit akar. A békeszerető erők hatal­masak és legyőzhetetlenek. Pártunk és a magyar nép bízik abban, hogy az emberi­ség egyetemes érdeke és a józan ész felül­kerekedik, az enyhülésért küzdők erőfeszí­tését siker koronázza, végképp el lehet tor­laszolni egy új világháború útját, és a vi­haros századok után békésebb korszaknak nézhetünk elébe. Tisztelt Központi Bizottság! Kedves elvtársak! Barátaim! Ezekkel a gondolatokkal emlékezünk meg a nagy eseményről, a magyar munkás- osztály marxista—leninista pártjának 60 év­vel ezelőtt történt megalakításáról. Végigtekintve az útoft, mindenekelőtt tisztelettel emlékezünk azokról az elvtár­sainkról, akik életüket adták az eszméért, a szocializmus ügyéért, népünk szabadságáért, boldog jövőjéért. Tisztelettel köszöntjük veterán elvtár­sainkat, akik sokat harcoltak és forradalmi tapasztalatukkal ma is pótolhatatlan segít­séget nyújtanak pártunknak. Köszöntjük elvtársainkat, akik a felszabadulást követő­en lettek pártunk tagjai, önfeláldozó munká­val vettek részt a romok eltakarításában, az élet beindításában, az ország újjáépítésében, a népi hatalom kivívásában és most a szo­cializmus építésén munkálko'dnak. Köszönt­jük pártunk fiatal tagjait, akiken nagyrészt múlik pártunk és vele együtt népünk jövő­je. Emlékezünk azokra a harcostársainkra, akik történelmünk különböző korszakaiban nem voltak ugyan a párt tagjai, de megér­tették törekvéseinket, hozzájárultak harcunk sikereihez. Köszöntjük mindazokat a párton- kívüli barátainkat, megbecsült szövetsége­seinket, akikkel ma szorosan összefűz ben­nünket a közös munka, szocialista hazánk szeretete, népünk boldogulásának szolgála­ta. Külön köszöntjük ezen a jubileumi na­pon testvérpártjainkat, a világ kommunista és munkáspártjait, azokat az elvtársainkat, akikkel összeköt bennünket a szocializmus, a , kommunizmus, a proletár internaciona­lizmus közös eszméje, a nemzetközi küzdő­téren vívott közös harc. Pártunk tevékenységét ma a XI. kong­resszus állásfoglalásaira, a jövőbe mutató programnyilatkozatra épülő politika hatá­rozza meg. Az út világos. Központi Bizott­ságunk egész párttagságunk nevében kife­jezheti ezen az évfordulón népünk előtt azt a szilárd elhatározását, hogy a jövőben sem fogjuk kímélni erőinket. A párt teljes oda­adással küzd ezután is munkásosztályunk, népünk, nemzetünk boldogulásáért, egy bé­kés és szocialista világ megteremtéséért. Éljen munkásosztályunk élcsapata, tár­sadalmunk vezető ereje, a Magyar Szoci­alista Munkáspárt. — Éljen pártunk és népünk megbontha­tatlan egysége! — Éljen a Magyar Népköztársaság! A veteránok üdvözlete A Központi Bizottság első titkárának nagy tapssal fogadott szavai után Pothornik József, a Nógrádi Szénbányák Vállalat nyu­galmazott igazgatója a párt és a munkás- mozgalom legrégibb harcosainak nevében szólott az ünnepi ülés résztvevőihez. Kedves elvtársnők! Kedves elvtársak! \ Meghatódva veszek részt a Központi Bizottság mai ünnepi ülésén, hiszen 75 évemből 56 esztendőt a kommunista párt so­raiban töltöttem el. Számomra a visszapil­lantás megtett történelmi útunkra, nagyon személyes, nagyon belülről fakadó. Talán nem túlzók, ha azt mondom, sok mindent megéltem, amiről ezekben a napokban be­szédek hangzanak el, s amit a fiatalabbak már csak könyvekből ismerhetnek. Saját élettapasztalatomból mondhatom, hogy senki sem születik kommunistának, az eszme meggyőződéses harcosává mindenki csak az osztályküzdélemben válhat. Ezt azért is fontosnak tartom hangsúlyozni, mert meggyőződésem, egyetlen nemzedéket sem lehet megkímélni attól, hogy saját tapasz­talatokat is szerezzen. Nagyon fiatal vol­tam, amikor elbukott a Tanácsköztársaság, a fehérterror kíméletlenül üldözte a kom­munistákat, a haladó gondolkodású embere­ket, de a bányászok között élve már akkor is tudtam: csak harcban lehet megdönteni a kapitalizmust, amiért áldozatokat kell vál­lalni, ha kell, életet, vért áldozni. Ott a bá­nyászok között tanultam meg, mit jelent kommunistának lenni, mit jelent az a szó, hogy elvtárs; mint a hűség az ügyhöz, az elvi szilárdság. Ekkor tanultam meg, hogy a Szovjetunió puszta léte is milyen erőt su­gároz a kommunisták és a társadalmi hala­dás iránt elkötelezett valamennyi ember számára, mit jelent a proletár szolidaritás, az internacionalizmus. Ebben a harcban ta­láltunk egymásra a társadalom különböző osztályaiból, rétegeiből származó, de azonos célért küzdő emberek, mint: Kun Béla, Fürst Sándor, Lőwy Sándor, Friss István és még sokan mások. A mi pártunk hatalmas utat tett meg, amíg kiforrott, erős, következetesen marxis­ta—leninista párttá vált. Ez az út meglehe­tősen göröngyös volt, sok-sok buktatón át vezetett. A frakciózás, a szektás-dogmatikus elzárkózás, a valóságtól való elszakadás, a revizionista elhajlás nagy károkat okozott pártunknak. Ezekből a belső küzdel­mekből azonban a párt megerősödve, eszméi, politikai és cselekvési egy­ségét megszilárdítva került ki, s a tömegek bizalmát élvezve képes volt újabb harci fel­adatok megoldására. Ez a megújulási kész­ség, ez az akaraterő, az eszme igazába ve­tett töretlen hitből, a nép iránti szeretetből és felelősségérzetből fakadt. Ezt az elköte­lezettséget kell mégőriznünk a jövőben is. Tisztelt elvtársak! Nagy öröm számomra, hogy itt vannak közöttünk a magyar kommunista mozgalom Pothornik József mindhárom nemzedékének képviselői. Mi idősebbek nagy bizalommal tekintünk azokra a fiatalokra, akik már a szocializ­musban születtek és vállalják annak az ügy­nek a folytatását, amiért annyi áldozatot hoztak népünk legjobbjai. Hiszem, hogy mindaz, amit a magyar kommunista mozga­lomban mi, az idősebb generáció tettünk a társadalmi haladásért, folytatódik, s a fej­lett szocializmus felépítésében ölt testet. Végül engedjék meg nekem, hogy meg­mondjam: pártunk hat évtizedének kemény küzdelmeiből több mint húsz esztendeje az a Központi Bizottság vezeti a pártot, ame­lyet mindig az elvi szilárdság, a valóság iránti fogékonyság, a következetesség jel­lemzett. Ennek nagy szerepe volt abban, hogy népünk kiemelkedő sikereket ért el a szocializmus építésében. Megtisztelő szá­momra, hogy ennek a Központi Bizottság­nak tagja lehetek és hogy az elmúlt két év­tizedben együtt dolgozhattam Kádár János elvtárssal, pártunk Központi Bizottságának első titkárával, akinek politikai tapasztalata, az emberek iránti szeretete és higgadtsága mindannyiunk számára követendő volt és az is marad. Tisztelt Kádár elvtárs! Kívánom önnek, hogy még hosszú ideig jó erőben és egészségben munkálkodjék pártunk, nemze­tünk javára. Tiszta szívből kívánom nagy múltú kommunista pártunknak, Központi Bizottságunknak, hogy az eddigi bevált poli­tika alapján vezesse népünket a fejlett szo­cialista társadalom felépítésének útján. A harcostársak köszöntője A pártonkívüli harcostársak nevében Szentágothai JániTs, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke üdvözölte a Központi Bi­zottság ünnepi ülését. Tisztelt Központi Bizottság! Kedves elvtársak! Miért is tagadnám, hosszú, számos el­lentmondással, gyötrelmes önvizsgálattal, ké­tellyel, belső és külső buktatóval, visszáné- zéssel és nem egyszer visszafordulással teli út vezeti el a magamfajta polgárivadékot e szocialista lét és életforma igenléséhez és ab­ban megtisztelő és felelősségteljes feladat vállalásához. Közéleti tisztségre — pláne ha­talomra — sohasem vágytam, álmaim szélső határa egy egyetemi katedra és a nemzetkö­zi tudomány megbecsülése volt A másik partról jöttem: igaz, nem a va­gyonosok uralkodó rétegéből, hanem a vi-' déki humanista műveltségű értelmiségiek (Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom