Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-15 / 269. szám
1978. november 15. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kik a konzulánsok? Pártépítés Hodászon M ég ma is van fiatal, akit a család visszatart az aktív társadalmi szerepléstől, — summázta gondjaik egyikét Lakatos Gyula, a hodászi közös tanácsú (Kántorjáno- si, Nyírkáta) nagyközségi pártbizottság titkára. — Ez azért is fejtörést okoz, mivel alapszervezeteik közül a nyírkátaiban magas az átlagéletkor. A tagság egy- harmada nyugdíjas, vagy közel van ahhoz. A hodászi Béke Tsz pártalapszerveze- tében a legtöbb a fiatal. Itt az utóbbi években tudatos pártépítő munka folyik. A KB április 19, 20-i határozata megerősítette, hogy hazánkban mindenütt érvényesül a pártirányítás. Ezt a Hodásszal összevont községekben változatos módszerrel, kapcsolatrendszerrel valósítja meg a -négy pártalapszervezet. Abból indulnak ki, hogy a kisközségek sajátosan kedvező színterei a politikai munkának. A százötven kommunistát jól kapcsolják be lakóhelyük társadalmi, politikai életébe. A községi tömegszervezetekben tevékenykedő párttagokat időnként beszámoltatják a végzett munkáról. Amíg a gazdasági életben ha gondokkal is, de jó eredményekről adnak számot a kommunisták, addig a pártépítésben felemás helyzetek is kialakulnak. A tsz gépműhelyéből, traktoros és gépkocsi üzeméből, az állattenyésztésből minden évben vettek fel párttagokat. Ebben jelentős szerepe volt a KlSZ-alapszerveze- teknek, mivel a fiatalokat ők ajánlották a pártba. A fiatalok kommunistává nevelése a pártalapszervezet, valamint a párttagok dolga és kötelessége. A pártban ajánlkozókkal felkészítő párok mellett a pártcsoport foglalkozik. A nagyközségi pártbizottságról mivel tagfelvételi joggal rendelkezik — egy konzultáns segíti munkájukat. A fiatalok párttaggá nevelésében jó munkát végzett Nehéz Tibor KISZ-titkár, Fekete János hegesztő, Kán- torjánosibgn Pócsi Bertalan gépesítési csoportvezető. De Illyés Lajos elnökhelyettes és Tóth Tamás üzemanyag- raktáros is több kommunistát nevelt már az évek során. — A politikai munkát vállaló fiatalok tudják, mit akarnak, — folytatta a pártbizottság titkára. — Ebben van erejük. Gazdasági és társadalmi teendőiket pontosan végzik. Ha valahol rendellenességgel találkoznak, arról őszintén szólnak. Mi úgy ítéljük meg, hogy a fiatal szakmunkásoknak az intézetek jó alapot nyújtottak a munkahelyi mozgalmi tevékenységbe való bekapcsolódáshoz. És itt kanyarodjunk visz- sza a bevezetőben felvetett gondhoz. A fiatalok nagy része, különösen a nők, szorgalmasan állnak helyt a hétköznapokon. A munkahelyi vitákban is részt vesznek. Egy részük azonban, ha a pártba lépés gondolatával keressük meg, elbizonytalanodik. A nagyközségi pártbizottság a nevelő munkában itt akar előbbre lépni. Ezt a fiatalok pártoktatásba vonásával, megbízásával kezdi. A frissen főiskolát végzett fiatalok, főleg a pedagógusok és az óvónők között nincs párttag. Ezen is érdemes elgondolkodni. Mire az alapszervezetek kellően megismernek valakit, és alkalmasnak találják a párttaggá való felkészítésre, akkor itt is eltelik négy év, ha nem több. M indezzel nem azt állítottuk, hogy Hodászon rossz a pártépítő munka, éppen ellenkezőleg. Azokról, a helyi sajátosságokról szóltunk, amelyek közepette a négy alapszervezet neveli az utánpótlást. Sigér Imre A Nyíregyházi ELEKTERFÉM Szövetkezet galvanizáló üzeme az Egyesült Izzó gyöngyösi gyáregysége megrendelésére évente másfél millió ipari keménykrómozott kettős dugattyút készít. Bőm Istvánná a galvanizált alkatrészeket csomagolja a szállításhoz. (Császár Csaba felvétele) Festmény és fórum Mit csinál öttiil tízig? Szabolcsiak között a munkásszálláson Most az egyszer kivételesen hölgyek is beléphetnek a férfi munkásszállásra, persze a portás bácsi ügyel: „el ne tévedjenek” a szobák felé. A vetítőteremhez viszont szabad az út. A Fővárosi 1. számú Építőipari Vállalat Bánk bán úti munkásszállásán vagyunk, ahol mostanában több alkalommal rendeztek „Szabolcsi estéket”. Hét óra van, a mosdással, vacsorával végeztek, a tévé nem ígér valami különösen jó programot. Mit lehet ilyenkor csinálni lefekvésig? Az előcsarnokban a szokásos élet zajlik: néhányan a játékautomaták karjait rángatják, mások pedig körüláll- ják őket, csak úgy nézelődnek — azzal is megy az idő. Film után vita Ezen az estén a nyíregyházi amatőrfilmes klubot hívta meg a szálló népművelője. A nézőtéren ülő szabolcsiak megjegyzéseiből a sötétben is kivehető, hogy felismertek egy-egy arcot, utcát, az otthoni környezet bemutatása jó hangulatot teremt. Minden kisfilm után rövid vita is következik. Most épp arról kérdezi a közönséget a népművelő, Kárpáti István: vajon miért nem szépek az egyik filmen látott Tarzános és Vadölős pulóverek? Parázs vita kerekedik erről. Mert ha ízléstelen, akkor mégis miért árusítják? — kérdezik. A népművelő igyekszik úgy terelni a beszélgetést, hogy a művészet és giccs közötti különbség is szóba jöjjön. Ez a népművelői fogás az első pillanatban visszataszítónak tűnt. Valóban szüksége van ilyen „fogásokra”? — kérdeztem Kárpáti Istvánt. — Ez az aktos módszer egyszer már bevált. Van egy szállólakó, akiről ott, a képzőművész körben derült ki, hogy milyen tehetséges. Ma már egyáltalán nem az akt miatt jár, hanem azért, mert a rajzot, a festészetet megszerette ... Egyharmada szabolcsi személyesen átadott háromszáz meghívóból mennyinek lesz hatása... ötvenen jöttek el. Nem kevés, ha az amatőr filmek népszerűségére, de kevés, ha a szállón lakó szabolcsiakra gondolunk. Egy házaspárt szólítok meg: ők miért jöttek el? (Nevüket, érthető okokból, nem közöljük.) Házaspárok gondja Megdöbbentett a válasz. Mert itt tudnak találkozni egymással. A férj itt lakik, az asszony a vállalat női szállóján. Gyermeküket otthon a nagymama neveli. Elmondják, volt már arról szó, hogy kijelölt napokon, meghatározott időre a házaspárok kaphatnak egy szobát, de ez ellen éppen ők maguk tiltakoztak: ha az együttlakást a vállalat segítségével nem tudják megoldani, a másik megoldás nem érdekli őket, mert megalázónak tartják, így, minden lehetséges programon ott vannak, ahol együtt tölthetik az idejüket ... G yerekkori barátommal, Ferivel egy szombat este futottam össze, teljesen véletlenül. Otthon voltam a falunkban, s felugrottam a kocsmába — ma már étteremnek hívják persze — régi ismerősöket látni. Egy sarokba húzódva beszélgettünk az egykori iskolatársakkal, mikor belépett Feri. Nem vett észre bennünket, beállt a sorba, s egy kólát kért. — Szevasz Feri! — kiáltottak neki a mellettem álló fiúk. — Gyere csak ide! — Téged is látni lehet? — kérdezte tőlem, később mikor megszorítottuk egymás kezét. — Hát te mióta kólázol, csak nem megjavultál? — ugrattam. Igaz, soha nem állt valami nagy ivó hírében, de azért kólát, pláne szombat este ritkán lehetett a kezében látnia — Az ördögöt! — legyintett. — Erre a kis időre már nem érdemes. — kacsintott a vele egyivású, huszonöt-huszonhat esztendős fiúkra. Majd komolyra fordította a szót: — Dolgozni megyek. Bent a gyárban elvállaltuk a srácokkal, hogy szombat éjszaka, mikor állnak a gépek, elvégezzük néhány fontosabb esztergán a nagyjavítást, társadalmi munkában. Legalább százezer forintot takarítunk meg vele. — Teljesen ingyen dolgoztok? — kérdezte egyikük. — Mondom, hogy társadalmi munkában. Szombat este — Ott lesz minden karbantartó? — Honnan tudnám! Tegnap még benne volt mindegyik, remélem nem gondolták meg magukat. Bár néhányan nemigen lelkesedtek a gondolatért, hogy szombat éjszaka dolgozzunk, de ma este kiderül, ki tartozik igazán közénk. — Kinek az ötlete volt ez a szombat esti buli? — kérdezte ekkor az egyik szomszédos utcában lakó fiatal traktoros. — Mi már megszoktuk, hogy éjszaka is dolgozunk ha szükség van rá. De — Feri belekortyolt a kólájába, az órájára pillantott, s mesélni kezdett: — Vagy három héttel ezelőtt elromlott az egyik legdrágább esztergagépünk. Azt hittük először, hogy valami kisebb hiba az egész, de mikor már vagy öt napja gürcöltünk rajta, láttuk, sokkal komolyabb a baj, mint gondoltuk. A tizenegyedik napon indult be gép. De hogy mit kaptunk a tizenegy nap alatt a brigádvezetőnktől! Szaladgált szegény fű- höz-fához, veszekedett, káromkodott, lehordott mindenkit a sárga földig. S ami a legbosszantóbb az egészben, egy kis parányi, jelentéktelennek tűnő hiba okozta az egész galibát. Szólt ugyan már korábban is nekünk a gép kezelője, hogy valami nem tetszik neki az esztergán, meg is néztük, de nem tulajdonítottunk neki különösebb jelentőséget. Persze, szégyelltük magunkat, bebújtunk tán az ürgelyukba is. Az eszterga-, meg a marógépek kezelői kacagtak rajtunk, hogy gyönyörű karbantartók vagyunk. Akkor megfogadtuk, ilyen eset nem fordulhat elő. A jövő héten kezdődik a szokásos nagy karbantartás, úgy gondoltuk, ha máskor nem is, de most igazán megmutatjuk, mennyit érünk. Ne röhögjön rajtunk senki. — Mit szólnak a feleségek, hogy újabban már szombat éjszaka is dolgozni jártok? — Hát mit szólnának — vonta össze a szemöldökét Feri. — Nem örülnek, az biztos. De mikor mutassuk meg, hogy vagyunk olyan legények mint mások, ha nem most? Ne féljetek, az üzemvezetőnek leesett az álla, mikor bejelentettük, hogy mit akarunk. Azt mondtuk neki. mindig az üzemszervezésről papol, hát akkor mi most megmutatjuk, hogy is kéne ezt az egészet csinálni. No, hát ezért nem iszok én ma este sört, csak kólát! Balogh Géza Nyolcszáznegyvenen laknak a szállón. A legutóbbi besorolás szerint a jobbak közé tartozik, négyágyasok a szobák, elég jó a szálló félszerelése, most már színes tévé vásárlását is tervezik. Egy éve alkalmaznak függetlenített népművelőt, akit elsősorban az érdekel, mit csinálnak, illetve mit csinálnának az emberek öttől tízig. — Az itt lakók több mint egyharmada szabolcsi — folytatja Kárpáti —, a megyebeliek 70 százaléka cigány. Van, aki egy hónapban csak egyszer megy haza. Nagyrészt kubikosok, segédmunkások. Ez meghatározza : milyen programokkal állhatunk elő ... Tavaly a cigányheteknek volt a legnagyobb sikere, még most is emlegetik. A mostani ..Szabolcsi estéket” is hasonló érdeklődés előzte meg. Népművészeti kiállítással kezdtek, bemutatkozott a Nyírség táncegyüttes és a Városmajori citerazene- kar, eljöttek a nagykállói színjátszók, s a nyíregyházi amatőrfilmesek. Mi mindenre kell a népművelőnek ügyelnie, ha egy ilyen induló kulturális sorozatot sikerre akar vinni? — Például vegyük ezt a filmes műsort: először: mit ad a tévé? Másodszor: hány nappal vagyunk fizetés előtt, vagy után? Harmadszor: esik-e, vagy sétaidő van? S végül egy megérzés, hogy a A pátrohai Berki József minden szabolcsi rendezvényt előre „betervezett” magának. Minden érdekli, ami otthon történik, mindenre kíváncsi, amit az otthonról megtudhat. — Kubikosnak jöttem el. Aztán itt, a vállalatnál tanultam szakmát. Könnyűgépkezelő vagyok. Ez valamivel már valóban köny- nyebb, érti, a pénztárcára gondolok, mert az beszél. Nagy a családom, hét gyerek, az asszony, az öregek .. Kétlakiak élete Sokáig beszélgettünk. Előbb a pénztárcáról, mert attól függ, mennyi ideig bírja még ezt a kétlaki vándoréletet. Aztán a szállólakók életmódjáról. Némelyik ott tartja az üveget az ágya alatt, némelyiket igencsak fegyelmezni kellett, nagyrészükkel nincs semmi baj. Berki József a fegyelmi bizottság tagja, s erre igen büszke. Végül pedig arról beszélgettünk: sok mindent lehetne itt a szállón csinálni. Például a szabolcsiak életét bemutató kiállítást, hiszen az otthonról csak a hétvégeken tudhatnak meg valamit. Aztán előadást is hallgatnának ugyanerről. Mert ugyan Budapesten töltik el életük nagyobb részét, mégis szabolcsinak vall ják magukat. S öttől tízig néha olyan hosszú az idő... Baraksó Erzsébet O lyan ez a trafóház, mint egy királynő. A kondenzátor a tetején maga a korona! — így kiáltott fel egy munkás egyik vasipari üzemünkben, amikor az utolsó simítást is elvégezte a munkadarabon. Nézte büszkén sokáig. Tetszett neki. Lehet, hogy valaki érzel- gősnek találja emberünket, aki a nyíregyházi Derkovits utca egyik műhelye előtt lelkesedik. Én nem vagyok így vele. Sőt, örvendek vele együtt, hiszen ez az ember megtalálta a legnagyobb dolgot a világon: az alkotás adta vígságot. Mondhatnám azt is, tanítani kellene látásmódját, önfeledt örömét. Sorolhatnák hol és minek lehet örülni. Boldogságot szerezhet egy nagyszerűen megmunkált lombik, egy sor precíz lencse, a kiválóan tervezett cipő, az esztétikusán épített ház, a formai szépséget kínáló mérleg a tájat tetszetősen átszelő út, a felüljáró pilonja, a barázdasoroló rendje-színe, a színekben pompázó könyv, a csillogó gyógyszerpor... Kis túlzással: minden munka eredménye hordozója a szépnek. A baj csak ott van: ritkán látja az, aki alkot. A munkásban lenne a hiba? Benne is. De lényegesebb ok az, ritkán szánja rá magát valaki, s áll a dolgozó ember mellé azzal a felkiáltással: íme, nézzed miért szép az, amit csinálsz! Dőreség lenne vitatni, hogy az ember munkája hasznosságát a kapott béren is méri. Is. Mert a tudatosan dolgozó terméke hasznát, küllemét is bekalkulálja a sikerbe. Régi mesterek műveit csodáljuk gyakorta, dicsérve szépségre törekvő ügyességüket, szakmai tudásukat és művészi érzéküket. Miért ne lehetnének ma is ilyen mesterek? Miért nem terveznek csupa olyan hasznos dolgot, ami szép is? Miért nem tanítjuk meg a szakma mellett az alkotás szépségét is becsülni ? Vasiparban dolgozó munkás-ismerősöm őszinte kifa- kadása jelezte: sokszor mindennél nagyobb hajtóerő az, ha valaki felismeri munkájában a szemnek is gyönyörűt. Érdemes sokasítani táborukat A munka tett bennünket emberré. Hiszem: a szép munka, s a munka szépsége tesz gazdagabbá. Emberebb emberré. Bürget Lajos Dohányfermentáló: Újításokból - 500 ezer A Nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalatnál a gazdasági, a párt- és szakszervezeti szervezetek nagy gondot fordítanak az újítások segítésére. Különösen a 49 szocialista brigádban szerepel egyik fontos pontként az újítás. Ismeretes, hogy az Egy brigád — egy újítási mozgalom keretében sok sikert értek már el, de ezt már itt túl is haladták, ha a számokat vizsgáljuk. A fejlődést bizonyítja az újítások területén, hogy amíg 1977 háromnegyedévében 45 újítást nyújtottak be a dolgozók, addig 1978 hasonló időszakában 171-et. Ebből az elfogadott és az alkalmazásra került újítások száma 100. Bár a számításokat utókalkuláció szerint végzik el, máris megállapítható, hogy a bevezetett újításokkal mintegy félmillió forinttal javítják gazdasági eredményeiket. fMunka^ t harmóniai
