Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-15 / 269. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. november 15. Párizsba érkezett Dániel Arap Moi kenyai elnök, akit a képen Giscard d’Estaing francia elnök üdvözöl. (Kelet-Magyarország telefotó) Carter kompromisszumot kér Egyiptomtól és Izraeltől Amerikai levelünk Jelöltek - hitelkártyára B erthold Schwartz a puskaport találta fel, Larry Schwartz viszont a politikusok hitelkártya-támogatását. Ez az amerikai úriember hosszú éveken át kisebb kereskedelmi vállalatoknál volt adminisztrátor. Ö vette fel a telefont és állította ki a rendelőlapot, ha a$ ügyfelek konyhabútort, aktatáskát, vagy éppen fülbevalót választottak az üzleti árjegyzék alapján, hitelkártyájuk terhére. Egy napon Larry Schwartz éppen politikai hirdetést nézett a televízióban (az amerikai tv-ben ugyanis az elnök-, a kormányzó-, a szenátor- és a képviselőjelöltek is adnak fel hirdetést: magukat reklámozzák), amikor eredeti gondolata támadt. Ha eddig közönséges árucikkeket segített eladni, ezután a jelölteket fogja árusítani, méghozzá hitelben. Azaz, hogy a politikusok csak árulják saját magukat, meg vegyék igénybe a megfelelő reklámügynökségeket (még Carter elnöknek is van egy különtanácsadója, egy atlantai reklámcég volt főnöke), ő, Larry Schwartz csak a választási alapot segít összegyűjteni nekik. Természetesen nem szívességből. S mivel az utóbbi időben úgyis divat kifogásolni a nagyobb vállalatok nyílt beavatkozását a választási kampányba, s ezért megtiltották, hogy a jelöltek 1000 dollárnál nagyobb adományokat fogadjanak el választási alapjukhoz, egyre fontosabbá válnak a 10—20 dolláros hozzájárulások, az úgynevezett „fűalatti támogatás”. A jelöltek tehát arra kérik választóikat a tv-hir- detésekben, hogy támogassák őket csekkjeikkel. Csakhogy amíg a néző előkaparja csekk-könyvét, amíg megtalálja a tollát, amíg felírja a jelölt címét, amíg a csekket elküldi (másnapra esetleg már elfelejti az egészet), amire a jelölt a csekket beváltja — megannyi gond, akadály, idő. S itt segít Larry Schwartz zseniális ötlete. A tv- nézőnek, aki a reklám nyomán megkedveli és támogatni kívánja a jelöltet, nem kell mást tennie, mint felhívnia (díjmentesen!) egy telefonszámot és bemondania nevét, címét, az összeget és hitelkártyája számát. A jelölt másnap megkapja a pénzt, a támogató pedig a köszönőlevelet, majd a hónap végén a számlát. Egyszerű és mégis nagyszerű. A vonal végén természetesen nem személyesen Schwartz úr ül (mint hajdanában, a konyhabútor-rendelésnél), hanem alkalmazottai, akik immár négyszázan (!) vannak. A National Order Systems Inc. of New York (New York-i Országos Rendelő Rendszer R. T.) a maga nemében egyelőre az egyetlen az Egyesült Államokban, és számos politikusnak „szállítja” az anyagi hozzájárulást. Viszonylag olcsón: tételenként mindössze 1 dollárért. Ám ha a szenátor — vagy képviselőjelölt támogatóinak nevére, címére is kíváncsi (amire további tevékenysége során égető szüksége lehet), akkor már fejenként 3 dollárt kell fizetnie a „rendelő” cégnek ezekért az adatokért. S chwartz úr politikai hitelkártya-módszerét máris huszonegy szövetségi államban alkalmazzák és eddig csupán egyben, Utah-ban tiltották be. Egyesek állítólag már azon törik a fejüket, hogyan lehetne a csúszó- és kenőpénzt is telefonon, hitelkártyára továbbítani. New York, 1978. november DCulciár- Qitocut Kommentár Hz érem két oldala X uan Thuy nevét néhány évvel ezelőtt szinte naponta lehetett látni a világsajtó első oldalán. Mint emlékezetes, a párizsi konferenciák termében, valamint jó néhány más színhelyen ő vezette vietnami részről az amerikaiakkal folytatott tárgyalásokat. Most a világ ismét találkozott a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága titkárának nevével. Xuan Thuy ugyanis nyilatkozatot adott egy kubai lapnak. Szavai azonban ezen az úton korántsem csak a kubai közvéleményhez jutottak el. Szavai tartalma és az interjú időpontja miatt a nyilatkozat lényegét világszerte ismertette szinte minden jelentős lap, televíziós és rádióállomás. Ami a tartalmat illeti, elég, ha felvillantjuk az interjú vitathatatlanul leglényegesebb elemét. „A szocialista Vietnam nem szándékozik Kína vonzáskörébe kerülni... Kína vezetői nem tudnak kibékülni Vietnamnak ezzel az irányvonalával és mindent elkövetnek azért, hogy provokációk segítségével megnehezítsék az országunkban folyó szocialista építést.” Sajnos, pontosan, szó. szerint ez ,a helyzet, Peking .irdatlan felelősséget vállalt magára azzal, hogy egy olyan nép számára teszi még nehezebbé az amúgy is kemény körülmények között folyó politikai-gazdasági országegyesítést, a gigászi feladatokat jelentő építőmunkát, amely négy évtizeden át hullatta vérét a különböző imperialista elitcsapatokkal vívott küzdelemben. Ennyit az interjú tartalmáról. Ami pedig az időpontot illeti, Xuan Thuy szavai akkor hangzottak el, amikor 1. Kína szélesíti politikai-katonai provokációinak frontját Vietnammal szemben, 2. miután éppen ennek a helyzetnek a nyomán Moszkvában a legmagasabb szinten aláírták a szovjet—vietnami szerződést, és 3. amikor a világsajtó jelentései szerint Kambodzsa tizenkilenc tartománya közül immár tizenhatban már kitört a kétségbeesés felkelése. Az indokínai térség közelmúltjának viharos történetében egyetlen népet sem ért oly szörnyű csalódás, mint a kambodzsait. Azok a tömegek, amelyek vietnami és laoszi testvéreikkel együtt elűzték a neokolonialista rezsimet és joggal várták életük megújhodását, újabb szörnyű szenvedéssel kénytelenek szembenézni — egy olyan vezetőség „jóvoltából”, amely saját népét feláldozza Peking hatalmi törekvéseinek oltárán. „Vietnam — mondotta most Xuan Thuy — kénytelen szembenézni egyidejűleg mind a kambodzsaiak, mind a kínaiak ellenségeskedésével. Ez a két probléma valójában egy és ugyanaz, hiszen mindkettőt Peking idézte elő.” A kambodzsai kínokról és zendülésekről és a Vietnam elleni provokációkról szóló jelentések hosszú sora — ugyanannak az éremnek a két oldala. H. E. James Carter, az Egyesült Államok elnöke hétfőn este egyórás tv-beszédben szólította fel Izraelt és Egyiptomot, hogy „béketárgyalásaik” folytatása érdekében találjanak kompromisszumot, tegyenek engedményeket, mert „borzasztó lenne”, ha Tel Aviv és Kairó békekötési kísérlete kudarcot vallana. Hangoztatta, hogy Egyiptom és Izrael most olyan biztosítékokat követel, amelyek „túllépik azt. amiben A szokásosnál is nagyobb szeretettel köszöntötték kedden a Moszkva melletti Csillagvárosban a világűr-tartózkodás csúcstartóit: Vlagyimir Kovaljonokot és Alekszandr lyancsenkovot. Kovaljonok és Ivancsenkov meghatott szavakkal mondtak köszönetét a repülőtéren mindazoknak, akiknek áldoM ikor a csomagokkal megrakott kocsink felért a kétemeletnyi magasságban lévő rakpartra, több hordár futott felénk, s érdeklődtek, utazunk-e. Az igenlő válaszra az ötös számú hordár már emelte is a bőröndöket, így ő győzött a versengésben. Mi csendes megadással rábíztuk a csomagjainkat. Nem kérdezett semmit, csak rakta a bőröndöket a tolókocsijára. A csomagokon lévő névjegy ugyanis nagy betűkkel és számokkal jelezte, kié a csomag, melyik hajóval utazik és melyik kabinba kell betenni. Közölte, hogy munkájáért 5 dollárt kér. Mikor megkapta, indult a csomagokkal. De mert a hajójegyek és a pénzünk kivételével minden holmink a csomagokban volt, a New Yorkban ésszerű és kötelező gyanakvással figyelemmel kísértük míg be nem ért a beszállóépületbe. A sarkában járva követni nem tudtuk, mert még vissza kellett adni a bérkocsit, így csak annak a reményünknek adhattunk kifejezést, hogy csomagjaink rendben megérkeznek kabinunkba. A bérkocsi leadása után taxival tértünk vissza a haCamp Davidben megállapodtak”. Drámai hangvételű az A1 Ahram című kairói napilapok keddi cikke is. Az egyiptomi—izraeli „béketárgyalások akut válságban vannak” — írta a lap. A válság okát a két ország különbéké- je, valamint a Ciszjordánia és a Gaza-övezet jövendő státusa közötti „kapcsolat” megteremtése körüli ellentétben jelölte meg. zatos munkája lehetővé tette az űrhajózás történetében leghosszabb és legeredményesebb űrrepülést. Az űrhajósok repülőtéri fogadtatás után a hagyományoknak megfelelően virágot helyeztek el a világűrt megjárt első ember, Jurij Gagarin csillagvárosi emlékművénél. jóhoz, s igyekeztünk minél előbb a kabinba jutni. Az a tervem meghiúsult, hogy beszállás előtt vásárolok egy- egy példányt valamennyi New York-i lapból, mert a lapok dolgozói, újságírói negyedik napja sztrájkoltak tiltakozásul a nagyarányú elbocsátások ellen. A beszállás sem volt olyan egyszerű a várakozó hajóra. A rakparton a hajó hosszában húzódó csarnok első részében egyenruhás „fogadóbizottság” állta el a belépők útját. Udvarias, de határozott érdeklődés a jövetel célja iránt, majd a hajójegy felmutatása szabaddá tette az utat az általuk jelzett irányba. A megadott irányt az határozta meg, hogy ki milyen jeggyel rendelkezett: lakosztályra, elsőosztályra vagy túristaosztályra. A személyzet csaknem a tenyerén hordozta a hajó tetején lévő néhány lakosztály bérlőit, akik így gyorsan túljutottak az útlevél- és a vámvizsgálaton, még detektoros vizsgálatnak se vetették alá őket. Pedig ez kötelező minden repülőre és hajóra szállás előtt, hogy ellenőrizhessék, visz-e valaki fegyvert magával. Ezek szerint a legpénzesebb utasokTELEX PRÁGA Szonoda Szunao japán külügyminiszter befejezte kétnapos csehszlovákiai hivatalos látogatását és kedden délután repülőgépen elutazott Prágából. A japán vendég megbeszélést tartott Bohuslav Chnou- pek csehszlovák külügyminiszterrel, s aláírták a két ország műszaki-tudományos együttműködési megállapodását. SINGAPORE Teng Hsziao-ping kínai miniszterelnök-helyettes kedden befejezte tíznapos délkelet-ázsiai körútját és hazautazott Szingapúrból. A 35 tagú kínai küldöttség tagja volt Huang Hua külügyminiszter is. A delegáció előzőleg Thaiföldön és Malaysiában tett látogatást. Nyugati hírügynökségi jelentések szerint a három délkelet-ázsiai országban a kínai miniszterelnökhelyettesnek értésére adták, hogy az Asean nem fog Kína pártjára állni a Vietnammal támadt vitájában és a vietnami—kambodzsai határkonfliktusban. WASHINGTON II. Hasszán hétfőn kétnapos hivatalos látogatásra Washingtonba érkezett. A marokkói király kedden és szerdán tárgyal James Carter amerikai elnökkel és Cyrus Vance külügyminiszterrel. II. Hasszán kétnapos washingtoni hivatalos tárgyalásainak befejeztével további kétnapos magánjellegű látogatást tesz az Egyesült Államokban; ellátogat Chicagóba és New Yorkba is. PÁRIZS öt személy sérült meg annak a merényletnek a következtében, amelyet ismeretlen tettesek követtek el hétfőn este a Francia Kommunista Párt egyik marseil- les-i irodája ellen. A feltehetően szélsőjobboldali merénylők akkor dobták be a párthelyiség ablakán a bombát, amikor Georges Laz. zarino kommunista parlamenti képviselő beszédet akart mondani a kommunista párttagok egy csoportja előtt. tói nem félnek, hogy esetleg eltérítik a nyílt tengeren a hajót. Külön elbánásban részesültek az első osztályra szóló jeggyel rendelkező utasok is. Tengerész ruhába öltözött csinos lányok terelték őket a gyors útlevél- és vámvizsgálatot végző hivatalnokok felé. Panaszunk persze nekünk, a túristaosztályon utazóknak sem lehetett. Mivel mi tettük ki a hajó utasainak — szám- szerint 1800 személynek — a kétharmadát, sorba állítottak bennünket és lassan csoszogtunk, kézi csomagjainkat minden lépésnél lábbal előretolva az útlevélvizsgálatot végző tisztviselők asztalai irányába. Ahogy az indulás ideje közeledett, a sor egyre hosz- szabb lett, mert — miért is lenne itt másként — mindenki az utolsó percekre hagyta a beszállást. A rugalmas ügykezelést dicséri, hogy még egy asztalt hoztak, természetesen tisztviselőkkel együtt. Hála a folytonos érdeklődő szemlélődésnek és az új helyzet gyors felismerésének, elsőnek állhattam a frissen beállított asztal elé, előre jutva ezáltal legalább száz hellyel. Feltűnt, hogy az útlevél- és vámvizsgálatot végző hivatalnokok valamennyien nők voltak, a detektoros vizsgálatot, a fegyverkutatást viszont férfiak végezték. Vajon ez a munkában rejlő veszély szerinti munkamegosztást jelenti a New York-i kikötőben? Mikor végre túljutottunk minden hivatalos vizsgálaton, irányt vettünk a hajóra vezető fedett függőhíd felé. A híd előtt azonban még- egyszer meg kellett állni. Kérték, álljunk közvetlenül a hajó nevét — Queen Elizabeth—2 —, valamint a tulajdonos cég nevét — Cunard — viselő mentőöv mellé, s kérték, hogy mosolyogjunk, mert színes felvételt készítenek a beszállókról. Az emlékképeket a hajón majd közszemlére teszik, és darabja 3 és fél dollárért megvásárolható. A feljáróhíd a Queen Elizabeth—2 dereka táján lehetett, így kézipoggyászainkkal hosszabb gyalogtúrára kényszerültünk a 321 méter hosszú hajón, hogy elérjük a parancsnoki kormányzóposzt alatt lévő kabinunkat. Az angol személyzet barátságos köszöntéssel üdvözölte az érkező utasokat és készségesen segítettek megtalálni a kabinokat. A kabinhoz érve tapasztaltuk, hogy még egyetlen csomag nem érkezett meg. Ezért ismét gyanakodni kezdtünk, vajon tényleg a hajóhoz tartozó hordárnak adtuk át bőröndjeinket? A kabinunk takarításáért felelős fiú megnyugtatott, hogy a csomagok rövidesen megérkeznek. Hogy jobban teljen az idő, bemutatta kabinunkat, ahol 3 ágy, egy asztal, két fotel, telefon, egy. alumínium létra a felső ágyra jutáshoz, a három szekrény aljában egy-egy mentőöv állt rendelkezésünkre. A kabinból nyílik egy kis fürdőszoba, ahol mosdó, zuhanyozó, WC, tükrök biztosították az utazás teljes komfortját. A kabinon lévő kis kerek ablak a vízre engedett szűk kilátást. A víz mintegy 3 méterrel volt az ablakunk alatt. Az ablak speciális dupla üvegből készült, s vihar esetére egy csavarokkal víz- és légmentesen rögzíthető ablakfedő vaslemez szolgált a biztonság, s ezzel az utasok közérzetének növelésére. A takarítófiú tájékoztatott bennünket, hogy minden reggel egy órával állítsuk előre óránkat. Ennek több haszna van. Először is utazásunk során óránk mindig a helyi időt mutatja i majd, s így nem fogjuk lekésni a napi hajóprogramokat, köztük a legfontosabbat, az étkezést. Az utasok ugyanis a hajó öt éttermében két turnusban étkeznek naponta háromszor. Aki lekési a turnusát, az köteles megvárni az étkezés végét, s csak akkor kaphat enni. Másrészt pedig, ha egy órával előretoljuk óránk mutatóját, mire Európába érünk, éppen felszámoljuk a két kontinens közötti 6 órás időeltérést. Az egész művelet megkönnyítésére a hajó óráit minden hajnalban 4 órakor előreállítják. A bőröndök még mindig nincsenek. De tovább nem várunk. Elő a filmező- és a fényképezőgépet, s indulunk a fedélzetre, hogy szemtanúi lehessünk és képeken is rögzíthessük, hogyan rugaszkodik el a parttól ez a több mint 67 ezer tonnás óriás „ladik”. Kovács István Csillagvárosban a két űrrekorder HAJÓNAPLÓ 2. Beszállás
