Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-13 / 242. szám
1978. október 13. KELET-MÁST ABORSZÁG 3 Szabolcsi tapasztalatok Jelzések o valóságról Mátészalkán a Keleti lakókörzetben újabb 121 lakás építésén dolgoznak. A tervek szerint az épületsorból 44 lakást még ebben az évben átadnak tulajdonosaiknak. A helyi építőipari szövetkezet kivitelezésében készülő lakások leglátványosabb munkafolyamata az előre gyártott elemek összeszerelése, amelyen Jakab Sándor és nyolctagú brigádja dolgozik. (Elek Emil felvétele) Közművelés — emberközelből (3.) Ki mire fogékony? KÖZPONTI BIZOTTSÁGUNK titkársága legutóbb 1977 márciusában tekintette át a politikai információs munka tapasztalatait, s szabta meg a további feladatokat. A testület állást foglalt abban, _ hogy a politikai információ számára biztosítani kell az őt megillető helyet és szerepet a párt össztevékeny- égén belül. A Szabolcs-Szatmár megyei pártbizottság hamar felismerte, hogy jó információs munkát csak akkor lehet igazán végezni, ha a feladatokat egységesen értelmezzük, ha minden szinten és minden illetékes érzi és érti saját tennivalóját; ha gondoskodás történik az információ tervezéséről, szervezéséről, a gyűjtés, összegzés, elemzés és hasznosítás elméleti és gyakorlati tennivalóinak közös számbavételéről. Vagyis: az információval foglalkozókat alaposan fel kell készíteni feladataik színvonalas végzésére. Szabolcs-Szatmár megye egyre gazdagabb és tartalmasabb információs jelentéseivel már jóval az említett határozat előtt ösztönzött az információs munka gyakorlati tapasztalatai elméleti általánosításának elvégzésére, a politikai információ szervezeti és tartalmi továbbfejlesztésére. A megye vonatkozásában az utóbbi időszak tapasztalatai is igen kedvezőek. A pártbizottság hamar adaptálta a titkársági határozat végrehajtásának helyi feladatait, finomított korábbi munkáján. Az információs munka összapparátusi tevékenységgé szélesedett. Valamennyi osztályon kijelöltek egy munkatársat az információ gondozására és az így létrehozott „információs csoport” munkáját az illetékes titkár fogja össze. Az osztályok képviselőiből álló információs munkacsoport „csapatmunkája” tökéletesebben ki tudja elégíteni a megyei és a központi vezető testületek reális politikai információs igényeit. A SZABOLCSI INFORMÁCIÓS JELENTÉSEKET olvasva jó alkalmat látunk arra, hogy kijelentsük: a párt- bizottság heti és havi információs jelentései sokoldalúan és hitelesen tükrözik a megyében élő társadalmi osztályok, rétegek és csoportok politikai hangulatát, a pártélet eseményeit; megfelelő áttekintést adnak a gazdasági építőmunka eredményeiről és gondjairól. A politikai információ a megyei, járási, városi pártmunka szerves részévé vált és átszövi a megye politikai, gazdasági, társadalmi és tömegszervezeti életének egészét. A megyei pártszervek és -szervezetek minden szintjén érzékelni lehet azt a belső mozgást, amely egyfelől közvetíti a központi és a helyi politikai vezetés elképzeléseit a tömegekhez, másfelől a megye dolgozóinak, lakosságának a véleményét, észrevételeit hitelesen, gyorsan és pontosan igyekszik eljuttatni az irányító pártszervekhez, köztük a Központi Bizottsághoz. Ennek igazolására: a Központi Bizottság illetékesei tudnak róla. hogy az alma betakarítását a szélsőséges időjárás ellenére is szervezetten végezték. Figyelmet érdemel az is, amire éppen a szabolcsiak tettek javaslatot: a kenyér sütéséhez használt lengyel burgonyapehely helyett érdemes lenne hazai előállítású terméket alkalmazni. A pékek elképzelése is dicséretes: a kenyér eltarthatóságát növelni lehetne, ha elegendő mennyiségű cito- pán állna rendelkezésre. Jogos a mátészalkaiak büszkesége is, amelyet a Szatmár Bútorgyár 3 új termékének a BNV-n kapott értékes díjazása váltott ki körükben. Elismerés illeti a megyei építőipari vállalat dolgozóit is az első 8 havi termelési terv közel 2 százalékos túlteljesítéséért és a 723 millió forint értékű beruházás megvalósításáért. Az viszont nem jó, hogy a rakamazi cipőipari ktsz dolgozóinak bosszankodniuk kell az importbor rossz minősége és az ELZETT késedelmes cipzárszállításai miatt. Jogosnak tartjuk az ÉRDÉRT mátészalkai telepén tapasztalt sérelmet is, miszerint a telephelyi státusban levők prémiuma az évi fizetésnek csak 8 százalékát, a fizikai órabéreseké 4 százalékát érheti el, viszont az ugyanott dolgozó, de a központi állományba tartozók esetében ez 30 százalék is lehet. LEHETNE TOVÁBB SOROLNI AZOKAT A JELZÉSEKET, amelyeket a megyei pártbizottság a dolgozók felvetései és a pártszervek közlései alapján csupán a legutóbbi heti információs jelentésekben továbbított az illetékesekhez. Joggal teheti fel az olvasó a kérdést: mit kezdenek ezekkel a jelzésekkel a párt illetékesei? Mind a megyei bizottság, mind a Központi Bizottság igyekszik gyorsan reagálni a lakosság felvetéseire. Az eredményeket közkinccsé teszik, a problémák megoldására pedig intézkednek. Pártunkra jellemző, hogy a nyílt és őszinte kérdésekre igyekszik őszinte, egyenes és világos válaszokat adni; a dolgozók érdekeit szolgáló döntésekkel hozzájárulni a jó tömegkapcsolat erősítéséhez, a bizalom megtartásához. Szükséges ez azért is, mivel pártunk tevékenységét, döntéseinek helyességét a dolgozók ellenőrzik. Fontos tehát minden figyelmet érdemlő jelzésre időben reagálni. A politikai információ is csak akkor válik hatékony eszközzé a vezetés számára, ha beépül a párt össztevékenységébe. Ha viszont ettől az eszköztől egy párt megpróbál elszakadni, az „ellenőrök” igen kemény felelősségre vonást alkalmaznak, amit jó előre elkerülni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a jelzéseket azonnal követik a válaszok. Az emberek felvetéseinek nagy részét már az adott üzemben, vagy lakóterületen meg lehet, sőt, meg is kell válaszolni. Más részükre pártós kormányhatározatokban, politikai kiadványokban, az újságok hasábjain^a rádió és televízió adásaiban, párt- és tömegszervezeti rendezvényeken szükséges kitérni. A megyei pártbizottság lapja, a Kelet-Magyarország is szinte valamennyi írásában közvetlenül, vagy közvetve válaszol a kommunistákat, munkásokat, parasztokat, értelmiségieket, a városok és falvak lakóit foglalkoztató kérdésekre. A MEGYEI PÁRTSZERVEK ÉS -SZERVEZETEK politikai információs munkáGyermekkorunk óta ismerjük egymást. Akkoriban mindent megosztottunk. Mindent, ami az enyém volt. Neki valahogy soha nem volt semmije. Aztán felnőttünk. Útjaink szétváltak. Teljesen megfeledkeztem róla. Egyszer azonban az előszobában megszólalt a csengő. Ö jött. Végigjárta, a lakást és azt mondta: — Jól élsz. Két szoba! Az egyiket átengedhetnéd nekem. Átengedtem. Mi mást tehettem volna, hiszen gyermekkori jó barát! Aztán kinyitotta a szekrényt. Amikor mindent megszemlélt, így szólt: — Milyen jó öltönyök! Éppen kettő. Ideadhatnád az egyiket. Testvériesen megosztoztunk az öltönyökön. Aztán az ingeken, nyakkendőkön, cijának eddigi sikerei lehetővé, az előttünk álló feladatok pe- dik szükségessé teszik néhány további teendőre felhívni a figyelmet. Elsősorban olyanokra, amelyekre az alapszervezeteknek kell leginkább odafigyelniük. Mindenekelőtt: lehetőleg valameny- nyi alapszervezet szervezze meg a saját vezetése tájékoztatására szolgáló információs munkát. Teremtsünk olyan demokratikus munka- és lakóhelyi légkört, amely ösztönöz a nézetek, vélemények őszinte kifejtésére. Nyíltan kérdezzük meg az embereket, mert nyílt kérdésre a válasz is őszinte. Az információs .munka gyakorlati teendőinek ellátásával politikailag jól felkészült, tapasztalt, elemzőkészséggel rendelkező, a dolgozókkal szoros emberi kapcsolatot tartani tudó, népszerű és elismert kommunistákat bízzunk meg. Támaszkodjunk jobban a pártcso- portbizalmiak sokrétű, gazdag tapasztalatokon nyugvó értékeléseire, fordítsunk nagyobb figyelmet a közvetlen beszélgetéseken alapuló információra. Valamennyi alapszervezetben sokat tehetnek a taggyűlések politikai tapasztalatainak felszínre hozásával. A taggyűlések emlékeztetői tartalmazzák bővebben a kommunisták véleményét a központi, a területi és a helyi határozatok végrehajtásáról; tükrözzék a párttagság észrevételeit, javaslatait. Ezzel nagy segítséget adnak a felsőbb pártszerveknek is. A politikai információban ne engedjük meg a taktikázást, a meglévő problémák elhallgatását, mert az — akár az indokolatlan győzelmi jelentésekkel való próbálkozás, a létező gondok eltuso- lása — súlyosan sérti a párt érdekeit. Az alapszervezetek ne féljenek attól, hogy az irányító pártbizottság a negatív vagy a pozitív hangulati elemek arányán keresztül ítéli meg a vezetőség, az alapszervezet munkáját. Ellenkezőleg! A nyílt és őszinte jelzésekből az alapszervezet, a pártvezetőség jó tömegkapcsolataira lehet következtetni. A pártszervezetek információs jelentéseiben erősíteni szükséges az adott gazdasági egység termelési eredményeiről szóló részt. A jelentések mutassák be a termelés konkrét helyzetét, de emellett azt is, hogy erről a dolgozók hogyan vélekednek; egy-egy intézkedés hatása hogyan érinti őket. Előrehaladásunk megköveteli, hogy a jövőben gyorsan és hitelesen szóljunk a munka- és üzem- szervezés, a takarékosság, az export, a beruházás, a munkaerő-ellátás, a gépkihasználás, a bérezés, a munkaerőátcsoportosítás stb. helyi tapasztalatairól. Szabó József, az MSZMP KB munkatársa pőkön, fehérneműkön. A maga részét elvitte a szobájába. Hallgattam. Nem akartam elViktor Plemel: Testvéri osztozkodás rontani a gyermekkori emlékeket. Ebéd után elnyújtózott a kedvenc fotelemben. Rágyújtott a cigarettámra. Aztán megszólalt: — Jó cigiket szívsz. Hát konyakod milyen van? Egy üveg francia konyakot tettem az asztalra. Meg citA Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezetben érzik a gondok súlyát. Tudják, gyorsítani kell a fiatal műszaki értelmiség beilleszkedését ahhoz, hogy otthon érezzék magukat. Érzik, hogy a tanulás serkentése — tisztes anyagiakkal is — a szakmai és általános műveltséget emeli — igaz, nem nagy tömegeknél. Az elnök azon is gondolkodik: a jutalmak és kitüntetések osztásánál ok és mérce lehet a művelődésért kifejtett munka is. Világosan megfogalmazza a célt: Felelősség és önbecsülés — Ez a kettő kell ahhoz, hogy a Ganz és a megrendelő külföldi cégek igényeinek maradéktalanul megfeleljünk. A felelősség azonban feltételez egy bizonyos szintű intelligenciát. Az önbecsülés pedig nem egyszerűen szakmai- síkra korlátozódik. Nem hiszem, hogy világszintű terméket lehet úgy előállítani, hogy valaki közben parlagi szinten marad. A mondottakban nemcsak ennek az üzemnek a gondját érzem. Szabolcsi, általános probléma került itt terítékre. De ilyen volumenű tudatformálás már valóban nem jó szándékú amatőrök feladata. — A mi üzemünk környékén — mondja a KISZ csúcstitkára — egy sereg nagy vállalat található. Guromot. Ivott. Egy gerezd citromot megforgatott a porcukorban. Szopogatás közben megkérdezte: — Kocsid van? — Van. Egy. — Hm ... Ezt nem lehet kettévágni. Felváltva fogunk furikázni? — Igen — möndtam csüggedten. Ekkor jött haza a munkából a feleségem. Bemutattam őket egymásnak. — Csinos feleséged van — mondta. — Jó alakú. Kár, hogy csak egy van belőle. Egyébként... Nem emlékszem, mit vágtam a fejéhez. Én második éve ülök. Ő megúszta egy véraláfu- tással, meg egy kiadós ijedtséggel. Most ott lakik, ahol én laktam. A feleségemmel. Zahemszky László fordítása migyár, UNIVERSIL, AGRO- KER, dohányfermentáló — csak úgy kapásból. Ugyanakkor a Ságvári-telepen egy primitív művelődési ház található csupán. Pedig ötezer ember él itt, többnyire ezeknek a gyáraknak a munkásai. Nem lehetne az erőket koncentrálni? — Épül egy kacsalábon forgó művelődési ház a város közepén. Ez viszont messze van a munkástelepüléstől — mondja Szabó. Pedig a városfejlesztéshez mi is termelünk jócskán, ezek a vállalatok érdemelnének egy olyan lehetőséget, ami a munkások művelődését szolgálná. Senki nem jön vissza Felsejlenek előttem a két lakatos, Illés Sándor és Horváth László szavai: — Aki itt végez a munkával, az az üzembe nem jön vissza, nem itt szórakozik. Nincs is hol. Közművelődésünk szervezői eddig aligha vették számba, mit jelent az: gyárnegyed. Talán mert nem sok ismeretük van arról, mit fejez ki egy üzem, mennyire nem az íróasztal mellett született elméletek jellemzők itt. Különben bizonyára • már gondolkodtak volna azon: mi lehet olyan új, hatásos, a valós igényekből kiinduló forma, amivel kezdeni lehetne valamit. — Azt mondták — kezdem a hangosan gondolkodást —, itt gyönyörű termékek ké: szülnek. Nekem is ez a véleményem. De próbálták-e már, hogy meghívnak egy formatervezőt, egy szobrászt, vagy festőt, hogy a reggelizés közben álljon oda egy trafóház elé, s magyarázza meg a munkásoknak: miért szép? A hallgatók meghökkennek. Nem, ez még nem jutott eszébe senkinek. Formalitások Pedig az ember elsősorban arra fogékony, amiben érzi magát, életét, munkáját. Miért nem használjuk ki mindezt? Miért nem az üzem, a műhely az első terület, ahol megpróbáljuk megközelíteni az embert? — Sok minden serkent formalitásra — mondja Farkas. A statisztika érdekében jól jön a brigádnaplóba ragasztott mozijegy, a múzeumi belépő. A vetélkedő múlékony- ságát maga is tapasztalhatta. A tehetetlenség viszi néha a dolgokat. De honnan lehet leakasztani szakképzett népművelőt? Ezen a pályán is kering néhány pályatévesztett, s igen kevés az, aki egy üzem, gyár realitásából indul ki. — Kiskert, kocsmahivatal, beszűkülés. Ezek sajnos a mai realitások — mondja Szabó József mérnök. Pedig nálunk több mint 300 harminc éven aluli fiatal dolgozik. Mikor kezdődjék nevelésük, világot megláttató oktatásuk, ha nem most? És bizony a körülményeket nem kérdőíven kell kutatni, hanem a munkapadok mellett, személyesen, s nem félek kimondani, a jót ha kell, enyhe kényszerrel kell rábírni az emberekre. Feltételeket Van közművelődési törvényünk. Megfogalmazódik a termelőüzem igénye, de a megvalósítás messze meghaladja erejüket és szakképzettségüket. Sok szó esik kulturális társulásokról, de példánk szerint egy sor nagyüzem még csak lépéseket sem tesz. Művelődésünk irányítása elméleti, az üzem, a munkás élettere ihletet aligha ad nekik. Még a kézenfekvő lehetőségek — mint például az ebédlőkben rendezendő kiállítások — is kihasználatlanok. A Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet esete és helyzete nem egyedi. Oktalan lenne valamiféle dörgedelemmel elmarasztalni őket. önmagában az: értik és érzik a feladatot, pozitív, ezt tetézik jó szándékú törekvéseik is. A továbblépés innen már egyszerűen üzemi ügy. (Vége) Bürget Lajos
