Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-06 / 236. szám

1978. október 6. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Korszerű, ami jövedelmező A KÖZELMÚLTBAN ál­lattenyésztő, takarmányt ter­mesztő és gyártó szakembe­rek találkoztak. Itt hangzott el dr. Szkita Józsefnek, a ta­karmányozási és állatte­nyésztési felügyelőség igazga­tójának előadásában: korsze­rű csak az lehet, ami jöve­delmező. Több példa között megemlítette, a legkorsze­rűbb technikával felszerelt tízezeres sertéshizlalda is korszerűtlen, hacsak 6 ezer süldőt helyeznek el benne, vagy nem elegendő a hizla­láshoz a helyben megtermelt alaptakarmány. Ez a megál­lapítás vonatkozik a takar­mánytermelésre és -felhasz­nálásra is. Ne látványos le­gyen, hanem jövedelmező. Az utóbbi években a szar­vasmarha- és juhtenyésztés­ben háttérbe szorult a tö­megtakarmányok etetése. Széna vagy siló helyett is sok helyen abrakot etetnek. Régen ismert, hasznos dol­gokról feledkezünk meg. A kérődző állatok életfenntar­tó takarmánya a szálas, a tömegtakarmány. Sőt abrakot csak a 6—8 literen felüli tej­termelésre célszerű adagolni. A múlt évben megyénkben a tejtermeléshez a termelőszö­vetkezetek literenként 10—15 dekával több abrakot etettek a szükségesnél. Ez 40—60 fil­lérrel növelte a tej literen­kénti önköltségét. A terme­lőszövetkezetekben évente mintegy 70 millió liter tejet fejnek. Így lesz a néhány de­ka abrakból több tíz milliós hiábavaló költség, magyarul pazarlás. Az idei csapadékos időjá­rás után azt várhattuk vol­na, hogy a termelőszövetke­zetek szálas takarmányból 30—40 százaléknyi tartalékot gyűjtenek. Ez nem így tör­tént. Vannak szövetkezetek (Levelek, Nyírbogát, Gacsály, Nyírbátor stb.) ahol keve­sebb a széna a szükségesnél. Több termelőszövetkezet ar­ra hivatkozik: azért nem tud­ták idejében, jó minőségben begyűjteni a szálas takar­mányt, mert nem kaptak elegendő gépet az AGRO- KER-től. Az ellátó vállalat viszont azzal dobja vissza a labdát, hogy bizonytalanra nem rendelhet gépeket, az igény felmérésnél nem je­lentkeztek a szövetkezetek. Tanulság: jobb együttműkö­désre, tervszerűbb munkára van szükség. A TÖMEGTAKARMÁNY lebecsülését jelzi, hogy sok szövetkezetben megkésve, el­öregedett szénát vágnak, a petrencék hónapokig kint áz­nak, a szérűkön gondtalanul kazlaznak. Az ilyen takar­mány béltartalma kevesebb, mint a jó szalmáé. A jószág kényszerből eszi, de nem gyarapszik tőle. Nehéz ki­mutatni, milyen értékek mennek veszendőbe, és a to­vábbi etetési hatástalanság milyen veszteséget okoz. A szakemberek kiszámol­ták, Szabolcs-Szatmár me­gyében a jelenlegi hektáron­kénti 40 mázsáf szénatermés mellett — hogy az V. ötéves tervben előírt állattenyészté­si fejlesztések teljesüljenek — még további 60 ezer hek­táron kellene szálas takar­mányt termelni. De azt is ki­számolták, ha a hozamokat mindenütt a jobb gazdasá­gok átlagára növelik, ezzel mintegy 20 ezer hektár ter­mését lehet előállítani. A le­gelők javításával, jobb hasz­nosításával, szintén húszezer hektár körüli területet nyer­hetünk. A minőség javítása, a béltartalom megőrzése újabb húszezer hektárnyi termésértéket jelenthet, ösz- szegezve: jobb munkával, rendszeres műtrágyázással, vízgazdákodással a mai terü­leten is megtermelhető a szükséges széna. / ÁROK, VAGY FÖLD fe­letti silóban is lehet jó ta­karmányt készíteni. Itt is áll az a tétel: korszerű az, ami jövedelmező. Ebben az eset­ben, ha nem penészedik ösz- sze a takarmány, ha jóízűen fogyasztja az állat és fejlő­dik, növekszik tőle, illetve a várt tejet, húst produkálja. A jól készített silóból annyit képes fogyasztani egy fejős­tehén, hogy háromezer literes évi hozamig abrakot alig kell etetni. A termelőszövetkezetek je­lentős hányadában leszoktak a melléktakarmánypk fel- használásáról. A megyében termelt kukorica szára mint­egy 170 ezer tonna takar­mányt jelenthetne. Tavaly ennek a roppant mennyiség­nek cspk 26 százalékát taka­rították be. A jelenlegi meg­ítélések szerint ennek a nagy értékű mellékterméknek akár a 80 százalékát is képe­sek lennének a szövetkeze­tek betakarítani. Nem hasz­nosítják megfelelően a leve­les cukorrépafejet sem. A megyéből elszállított cukor­répa ipari melléktermékének (melasz, száraz és nedves szelet) alig tíz-húsz százalé­kát igénylik vissza a termé- lőszövetkezetek. NINCS ARRÓL SZÓ, hogy ezután abrakot, tápot csak sertéssel és baromfival etes­sünk. De jó ha tudjuk: a ta­karmánykeverékekhez fel­használt fehérje jelentős ré­szét dollárért importáljuk. Megszívlelendő tehát a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által kidolgo­zott abraknormák megtartá­sa, mert aki ezen felül hasz­nál fel, bizony nem számít­hat jövedelmet hozó tej-hús értékesítésre. Csikós Balázs | 4 z illatos majoránnával és kakukkfűvel ízesí­tett, fehér borral lo­csolt és finom, pácolt vállaji füstölt szalonnával tűzdelt in­kább jérce, mint csirkecom­bok ott sercegtek, gőzölögtek a virágos, vászon terítővei díszített asztalon egy tepsi­ben. A sültcombköltemény min­den íze, zamata már ott volt az asztalt körül ülők szájá­ban. Emiké asszony, a tanár­nő azonban még nem kívánt jó étvágyat. Pedig késsel, vil­lával várt a társaság, össze­futott szájukban a nyál. Emiké ekkor adott jelt. Négyen ültek az asztal kö­rül. A tanárnő, aki beteges, epés, s vigyáznia kell minden falattal. Egy ilyen combra van hitelesítve. Aztán Anti, a válófélben lévő fia, és a mellette ülő fiú, Árpi a kis- katona. Két csillaggal a vál­lán tért meg, amióta nem lát­ta az anyja. A vendég, Emi­ké egykori iskolatársa. Egy köpcös, kopaszodó filológus, akinek az arcáról is jól ol­vasható, hogy nagy ínyes- mester lehet. Emiké őt kínálta először. — Csak ön után kedves — hárította el udvariasan a kí­nálást, bár szíve és gyomra szerint legszívesebben kézzel esett volna neki azonnal az illatozó sültnek. Emiké kiemelte a legki­sebb combot. A filológus kí­„NEM KELLETT KÜLÖNÖSEBB REKLÁM AZ ÚJRAINDU­LÁSHOZ: BÁRKI BEKUKKANTHAT AZ ÜVEGAJTÓN A KÖNYVTÁRBA, ÉS EZ AZT HISZEM, ÖNMAGÁBAN ELE­GENDŐ VOLT.” Nylontasak Köleséről Könyvtár műszakváltáskor Gyári olvasók között Mátészalkán Radányi Gusztávné, a Bu­dapesti Finomkötöttáru-gyár mátészalkai üzemében né­hány hónappal ezelőtt vette át a szakszervezeti könyvtár vezetését. Társadalmi meg­bízatással tevékenykedik, ám nem volt számára új ez a te­rület, hiszen a szakszervezeti bizottság kultúrosa is egyben. Elázott kötetek szálkái könyvesboltba, s egy- egy-egy új kötetet ajánlanak, az már két hét múlva itt is megtalálható! — Számomra is ez az egyik nagy vonzerő — kapcsolódik a beszélgetésbe a könyvtár egyik leghűségesebb olvasó­ja, Ónodi Jánosné. A fiatal- asszony két kislányt nevel egymaga, férjétől különvál- tan él. S mégis: egyre-másra — Közvetlenül hány em­ber tartozik a keze alá? S beosztottjai közül hányán ol­vasói a könyvtárnak? — tesszük föl a kissé provoka­tív kérdést, a válasz azonban csattanósnak bizonyult. Ra- dányiné föláll a piros fotel­ból, s pár perc múlva egy férfival tér vissza. — Ö is a beosztottjaim kö­zé tartozik — mutatja be —, Közel negyven nőnek te­remtett állandó munkalehe­tőséget azzal a kölesei Kos­suth Termelőszövetkezet, hogy kooperál a pilismaróti tsz-szel nylon alapanyag kész­termékké történő feldolgozá­sára. Ma már az ország szin­te minden üzletébe eljutnak A bepillantás valóban föl­ér a legjobb hírveréssel: tá­gas, ízlésesen berendezett, szemet gyönyörködtető he­lyiséget láthatnak az arra já­rók, vagyis az üzembe igyek­vő dolgozók. Május utolsó napjaiban avatták az új könyvtárat egy író-olvasó ta­lálkozóval — s azóta nem­csak a könyvek száma, ha­nem az olvasóké is gyarapo­dott. — Gyakorlatilag a nulláról indultunk. Volt egy kis leté­ti könyvtárunk azelőtt is, de nem tett ki talán száz dara­bot sem az állomány, s azok is tönkrementek ... Eláztak, meg egyebek. Nem volt meg­felelő helyiségünk. Az olva­sók száma is ehhez igazo­dott — ki járt volna ilyen körülmények között könyv­tárba?! A mátészalkai gyáregység tőszomszédja a Szatmár Bú­torgyár — nem meglepő hát, ha megtudjuk: ott készült az új könyvtár berendezése mé­retre, helyre. A könyvek nagy többsége is új. — Most körülbelül ezer­hétszáz kötetünk van, s ez azért már komolyabb. Rá­adásul folyamatosan tovább töltjük az állományt — a központi szakszervezeti könyvtár küldi rendre a könyveket. Nálunk nem cse­rélik — egyelőre — a könyveket, hanem gyarapít­ják. S külön öröm, hogy amikor bemegyek a máté­Á comb választott egy dúsan dombo­rodó sültet. Vettek egy-egy combot a fiúk is. Felborult minden etikett. Ájtatos majszolások, csontro- pogtatások, szipákolások, ujj- szopogatások követték egy­mást. Pillanatok alatt eltűn­tek a fűszeres illatú jérce- combok. Enyhe elégedettség ömlött el az arcokon. Egyetlen sült comb árvál­kodott még a tepsiben. "Emi­ké panaszkodott, ilyen fűsze­res csemegéből ennyit nem lett volna szabad ennie. Fu­tott a konyhába kotazinfőr­iéért. Anti és Árpi, meg a fi­lológus még vártak. Szemük oda-oda villant a megmaradt jércecombra. Egymást kínálgatták, tit­kon remélve, neki hagyja meg a másik a combot. A kiskatona a combot néz­ve tűnődött. „Én vagyok itt a legfiatalabb. Engem ünnepel­nek. Az lenne az igazságos, ha én enném meg az utolsó combot.’’ Aztán pillanatok alatt elhesegette magától a falánkságra csábító gondola­viszi ki az olvasnivalót... Kettőig ég a villany — Másfél éve dolgozom itt, az adjusztálóban. Cso­magoljuk, címkézzük az árut. Azelőtt is sokat olvastam, hi­szen hosszú ideje tagja va­gyok a városi könyvtárnak is. Viszont amikor ez itt megnyílt, rögvest beiratkoz­tam — sok az új könyv. Meg aztán — pillant körül — márcsak beülni is érdemes. A nagyobbik lányom tíz, a kicsi ötéves. Nekik is szok­tam kivinni könyvet! Nekem többnyire csak esténként, amikor már elrendeztem a lakást, lefektettem a lányo­kat, jut időm az olvasásra. Akkor viszont nemegyszer megesik, hogy éjjel kettőkor is ég a villanyom .'.. Mosta­nában meg különösen sokat fenn vagyok: fáj a fogam, s olvasással igyekszem elterel­ni a figyelmemet — teszi hozzá nevetve. — Most nyolcvan olvasónk van — s ez ha nem is nagy a gyári létszámhoz képest, hi­szen körülbelül tízszer eny- nyien vagyunk, mégis nagy dolognak tartom — veszi át újra a szót a könyvtár ro­konszenves fiatal vezetője. Az üzem energiaellátásának gazdája: energetikus. E mun­kája mellett végzi ezt a meg­bízatást, sőt, újabb fába is vágta a fejszéjét: most kez­di Budapesten a munkavé­delmi főiskola két évét... tokát. „Nem eszem el a ven­dég elől az utolsó combot is!” A köpcös filológus Antit, ezt a szomorú szemű, hosszú­ra nyúlt fekete fiút figyelte. Az utóbbi hetekben csak ak­kor evett jobb falatokat, ha az anyja a konyhára állt sütni, főzni. Amióta otthagyta Évát, a feleségét, csak üzemi kony­hán harapott valamit. Éjsza­kás volt, a postán dolgozott. Délre verődött haza, ponto­san ebédre. Sóvárgott a tepsiben pihe­nő sült csirkecomb láttán. „Ha a következő fordulóban Árpi sem kéri, s ez a kis da­gadt is közli, hogy neki már elég volt, én bizisten kive­szem. Ügyis túlhízott, liheg.” — elmélkedett. Azután felül­kerekedett benne az udvari­as, illemet tudó férfi. Felállt és illedelmesen megköszönte az ebédet. £ rpi is elköszönt. Csak Emiké telepedett vissza egykori iskola­társa mellé és kínálgatta. — Ugyan Emiké, hova gon­dol? így is el vagyok hízva. Nem bírom a szívemet. Le kellene fogynom — szabad­kozott, s közben félszemmel a megmaradt sült combot fi­gyelte, s átfutott az agyán: „Már biztosan ki is hült...” És bámulta a megmaradt csirkecombot. Farkas Kálmán Toronyicza Sándor hőköz- pontkezelő. Hadd válaszol­jon ... — Amint megnyílt a könyvtár, pár nap múlva be­iratkoztam — mondja a vá­ratlan „előálítástól” kissé tartózkodóan Toronyicza Sándor. — Nagyon szeretek olvasni, s itt sok jó könyvet találtam. A brigádunkban, a Május 9. Szocialista Brigád­ban van négy hőközpontos, négy vízvezeték-szerelő, vil­lanyszerelők, a klímaberen­dezés szakembere. Nem is tudnék hirtelen olyan nevet mondani, aki nem jár rend­szeresen ide — mutat körbe. — Egyébként a brigádválla­lásaink közt is szerepel! Meg is tartjuk! Olvasni, gyerekkel A középkorú férfinak há­rom gyereke van, s felesége is itt dolgozik az üzemi konyhán. Ó is vitt már gye­rekkönyvet haza, s nem rit­kaság ez a többi olvasónál sem, mint a könyvtáros em­líti. — Sőt, olyan is volt a nyá­ron — egészíti ki —, hogy néhány szülő, aki nem tudta hová tenni gyerekét a szün­időben, behozta egy-egy na­pon. Ide aztán beültek, s ol­vasgathattak kedvükre... Könyv és folyóirat egyaránt van, vásároljuk az utóbbia­kat. Most ősztől aztán meg­rendeltünk vagy harmincfé­lét! Van köztük szakmai jó néhány, több divatlap, csa­ládi lap (a dolgozók zöme nő!), no és persze napilapok, hetilapok. így is teli van a könyvtár a nyitvatartás ide­jén ... A műszakváltás ide­jén vagyok nyitva hetente kétszer: tizenkettő és kettő között. Negyed kettőkor van váltás: így aki előbb jön, be­ülhet, s aki végzett, az is el- tölthet kis időt olvasgatással, válogatással. Tarnavölgyi György azok a táskák, zacskók, ame­lyeket a kölcseiek készítenek az ugyancsak pilismarótról származó gépeken. Az egy­millió-kétszázezer nylontasak mellett a télen már félmillió esőkabát elkészítése is vár a kölcseiekre. Képünkön: ké­szülnek a tasakok. Feltörték A kálvária egyik pillanat­ról a másikra kezdődik, ám nagyon sokáig tart. Ezt pél­dázza egyebek között most Nyíregyházán L-ék esete. Örömhírrel kezdődött a do­log: nagyobb lakást kapott az addig minigarzonban lakó négytagú család. Annak rend­je, módja szerint beköltöz­tek, a volt lakást pedig kita- pétáztatták, festtették, s szól­tak az ingatlankezelő és szol­gáltató vállalat illetékesének, hogy átadásra kész. Néhány apróság nem volt rendben (nem égett egy neoncső és nem tartották megfelelőnek egy törülközőtartó felerősíté­sét), s ezért nem vették át. Mire szakembert hoztak a hibák kijavítására, meglepe­téssel tapasztalták, hogy volt lakásukat feltörték, s abba K-ék önkényesen beköltöztek. A régi bérlő sorra járta az illetékeseket, de érdemben sehol sem segítettek, sőt a tanács visszavonta az új la­káskiutaló határozatát, mivel a régit nem adták le. így kezdődött tehát a kálvária, ami nyilván hónapokig eltart még, ügyvédnek, bíróságnak ad munkát, s rengeteg ide­gességet, újabb költségeket a családnak. L-ék esete példa, hogy nem elég a jó szándék, a lakás rendbetétele. (Netán őrt kel­lett volna fogadniuk, hogy ne törhessék fel régi lakásukat?) A következményekből (a ki­utalás visszavonásából) erre lehet következtetni. Lehet, hogy a tanács kifogástalanul alkalmazta a jogszabályi le­hetőséget. L-ék mégis jogo­san érzik, hogy méltánytala­nul bánnak velük, amikor egy lakásfeltörés minden követ­kezményét velük viselteti. A tanácsnak a hatóság eszkö­zeivel jobban közbe kellene szólni, és soron kívül intéz­kedni! Ez nemcsak a bérlő érdeke.... M. S. Gyümölcskálvária Antalka lelkesen vitte az őszibarackot az élővilág­órára. Kiderült, dió kel­lett volna. Másnap édes­anyja hajnalban a piacra ment, s vett diót, de a biz­tonság kedvéért vele adta az őszibarackot is. Körte kellett. És alma. A következő napon Antalka a szatyorban vitt őszibarackot, diót, almát és körtét. A tanárnő szilvát kö­vetelt. Korholta a gyermeket, hogy kiosztja az egyest, ha nem lesz ott a kívánt szem­léltető gyümölcs. A szülők teljes pánikban voltak. Kiszámíthatatlanul jöttek az igények, kívánal­mak, követelések, s bőven hullott a szemrehányás az anyukákra és apukákra: mi­ért nem gondosabbak. Még csak a gyümölcsnél tartanak. Mi lesz akkor, ha jönnek az állatok? (bürget)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom