Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-31 / 257. szám

2 KELET-MAG Y ARORSZÁG 1978. október 31. Utóhang Krúdyhoz K i vonhatná kétség­be: Krúdy mind­annyiunké. Nem csak a Nyírségé, de nem is Óbudáé, a Margitszi­geté, a fővárosé. Csillag a magyar kultúra egén, amelyik tiszta időben az egész országra világot. Azonban a Petőfi Irodal­mi Múzeum kiállításáról, a fővárosi rendezvények­ről látva és hallva, a meg­jelent írások zömét olvas­gatva úgy tűnik: elvesz­tek az arányok. Mintha csak a századforduló Óbudájának zegzugos ut­cái, az ottani mályvaillat, a kiskocsmák kockás ab­roszai ihlették volna köz­napi léptékkel alig mér­hető életműve megalkotá­sára, mintha élményvilá­ga a ködbe veszett régi fővárosból táplálkozott volna csupán. A fővárosé lett volna Krúdy? Aligha. Pedig az, aki az életmű, a sok tu­catnyi regény, az ezernyi elbeszélés, tárca, karcolat olvasására eddig nem szánta rá magát, most, a centenáriumi ünnepsé­gek országos sajtójára odapislantva, ezt hiheti. És ebben ott lapul Krúdy szellemének félremagya­rázása is, aki pedig maga vallotta, írta le számtalan esetben, más és másféle megfogalmazásban, hogy ő. a Nyírség írója. Tegyük hozzá: a Nyírség írója is. Mindenkié! Olybá tűnt most az egész ünnepség, mintha a szépre lombosodott fát az éltető föld, és az abba mélyen lenyúló gyökerek nélkül próbálnánk elkép­zelni. (speidl) NAPFÉNY ÉS CUKORFOK Leszüretelték a szőlő felét Szeptember elején sokan bosszankodtak, hogy a rend­kívüli nyál miatt nem érik be a termés és nem lesz be­lőle megfelelő minőségű bor. Az időjárás azonban később megjavult, kisütött a nap és szeptember második felében, valamint október első húsz napján igyekezett pótolni a korábbi lemaradást. A szőlők érése meggyorsult, javult a minőség, a cukorfok. A közös gazdaságok ké­sőbb kezdték a szüretet és igyekeztek bevárni, amíg megérnek a fürtök. Ennek köszönhető, hogy az Eger— Matru- vidéki Borgazdasági Kombináthoz tartozó nagy­üzemekben tervszerűen és szervezetten láttak hozzá a szürethez.^Jól halad a mun­ka az egri, a mátraaljai és a bükkaljai vidéken. (Az Eger —Gyöngyös-vidéki Pince­gazdaság területén, így Sza- bolcs-Szatmár megye terüle­tén is jó ütemben halad a szüretelés.) Jelenleg a szüret közepén tartanak és 350 ezer mázsa termésre számítanak. A medoc és az oportó szedé­se után hétfőn megkezdték a bikavér egyik legfontosabb alapanyagát szolgáltató kék­frankos szüretelését is. A muskotály és a leányka fajtákból kevesebb érkezett a kombináthoz mint az el­múlt években. A bor cukor­képzésében további javulás már nem várható. A gazda­ságok úgy tervezik, hogy no­vember 10-ig mindenütt be­fejezik a szüretet. A Nagykállói ÁFÉSZ bőrdíszm űüzeaaében az idén több, mint 80 ezer bőröndöt készítenek tőkés bérmunkában. Képünkön: Kovács Istvánná, Demkó Lórántné és Kiss Gáborné állít­ják össze a bőröndöket. (G. B.) ÖTMILLIÓ BÍRSÁGOT FIZETTEK Szennyezték a vizet Nagyapáink diófát ültettek, pedig tudták, hogy lombja majd csak az unokáknak ad enyhet. Napjainkban egyre kevesebben ültetnek diófát, sőt, sokan kivágják a meglé­vőket is. 20 ezer köbméter A hasonlat sajnos általá­nosságban is igaz: sokan fe­lelőtlenül irtják, pusztítják a természetet, nem gondolva arra, hogy holnapra is, az- utánra is életet kell hagyni a földön. A gyors iparosodás — fe­lelőtlenséggel párosodva — tönkreteheti élővizeinket. Megyénkben — 1976-ban — az ipari üzemek napi 20 ezer köbméter szennyvizet bocsá­tottak ki, s ez a .mennyiség évről évre növekszik. A Kisvárdai Szeszipari Vállalat demecseri gyára is egyre több ipari szennyvizet zúdít a Lónyai-csatornába, onnan pedig a Tiszába. Az egykori tisztító rendszer már régen elavult, használhatat­lanná vált. A keményítőgyár vízszennyezéséért a vállalat 1976-ban több mint 5 millió forint bírságot fizetett, 1977- ben a bírság összege 1 millió 120 ezer forintra csökkent, az idén szeptemberben pedig, a tavalyi vízszennyezésért 2 millió 140 ezer forint bírsá­got róttak ki a vállalatra. 4i> rr Jovore szennyvíztisztító Az új, korszerű szennyvíz- tisztító berendezés tanul­mányterveit, költségvetési terveit még 1972-ben elké­szítették, a kivitelezéshez azonban csak 1976-ban kezd­tek hozzá. 1972-ben még úgy tűnt, hogy 36 millió forint­ból elkészül a beruházás, je­lenleg azonban már 82 mil­liónál tartanak. A munká­latok akár hamarosan be is fejeződhetnének, de anyagi fedezet híján jelenleg leálltak a munkával, s pillanatnyilag csak a berendezés megóvása folyik. A tervek szerint jö­vőre átadják a szennyvíztisz­tító berendezést. A vállalat zsebét persze a szennyvíztisztító berendezés költségei érzékenyen érintik, s igaz ami igaz, egyesek nem is titkolják, hogy szívük sze­rint inkább másba fektették volna ezt az összeget. Vala­mi olyasmibe, amivel a ter­melési eredményeket növel­hetnék. Megtérülő milliók Végre azonban — ha las­san is — kedvezően változik a szemlélet, s egyre többen értik meg, hogy a környezet- védelemre fordított milliók megtérülnek, s hasznát egyetlen vállalatnál sokkal szélesebb közösség látja. Kádas Viktória Készruha méretre Az új méretválaszték be­vezetése óta — a korábbi 40— 45 százalékkal szemben — a vásárlók 60—65 százaléka ta­lál magának megfelelő kész­ruhát az üzletekben. Ezeket az adatokat a Belkereskedel­mi Minisztérium legutóbbi országos vizsgálata támasz­totta alá. A felmérés sok olyan hasznos tapasztalatot és sok hiányosságot is feltárt, amelyeket a napokban orszá­gos értekezleten is megvitat­tak a szaküzletek, az áruházi osztályok vezetőivel. Megha­tározták egyben azokat a fel­adatokat, amelyek végrehaj­tásával elérhető lesz, hogy a lakosság 80—85 százaléka a konfekció termékeiből állít­hassa össze ruhatárát. SZOLGÁLTATÁS A VÁROSOKBAN Vegye meg — hazavisszük! Nem is olyan túl régen, még a megyeszékhelyen is ismeretlen fogalom volt a házhoz szállítás. Legfeljebb a TÜZÉP-telepekről a téli tü­zelőt, fát és szenet fuvaroz­tatták haza az emberek. Ez már csökken, mert gyarapo­dik azoknak a bérházaknak a száma, amelyekben a ha­gyományos széntüzelésről át­térnek a tisztább gáztüzelés­re. Növekszik a kereskedelem kulturáltsága. Ezt igazolja a vásárlók részére biztosított szolgáltatások színvonala is. Városainkban ma már nem jelenthet különösebb gondot a nagyobb értékű áruk haza szállítása. ABC-áruházak, nagyobb üzletek Nyíregyhá­zán, Kisvárdán, Mátészalkán biztosítják a megvásárolt bútorok, tartós fogyasz­tási cikkek stb. haza- szállítását. Nem is gondolná az ember, mennyire meg­nőtt a házhoz szállítás nép­szerűsége. A Szabolcs megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat szaküzeleteinek, a Nyírfának, a különböző szol­gáltatásait az elmúlt évben több, mint 100 ezren vették igénybe. Ez azt jelenti, hogy csaknem minden hatodik megyelakó részesült a szol­gáltatás valamilyen formá­jában. Díjtalan hazaszállítást vé­geztek ezek az állami üzletek 2200 esetben, amelyeknek a fuvarköltsége sok ezer forint volt. Természetes, hogy a vállalat „állta” a cehet, Hasznos és mindenkinek előnyös például, hogy a mo­torkerékpárokat eladás előtt vizsgáztatják, és csak ezt kö­vetőén kerülhetnek közúti forgalomba. Tavaly így ad­tak el a szaküzletek 450 kü­lönböző típusú motorkerék­Variációk egy témára, mondhatná valaki, ha látta a múlt héten a „Századunk” sorozat „Lehullott a lomb” című adása első részének ismétlését és előtte való na­pon Szabó György — Haj- dufy Miklós: Mire a leve­lek lehullanak című tévéjá­tékát, amelyről tulajdon­képpen írni akarok. A két alkotás jól példázza, miként építkezik, milyen dramatur­giai elvek szerint készül a dokumentum-összeállítás és milyennel a tévéjáték, ugyanabból vagy csaknem ugyanabból a témából. Amaz a tényeket gyűjti egybe egy központivá tett gondolatkör, téma kifejezéséhez; emez pedig a tények, a történel­mi események emberi vetü- leteit, következményeit, ha­tását tartja fontosnak, illeve a történelem kiválasz­tott szakaszának, időpontjá­nak emberi vonatkozásait, viszonlyatait mutatja be. Röviden tehát azt, hogy az emberek közti kapcsolatokat miként befolyásolja, miként változtatja meg, rendezi át esetleg a történelem egy- egy nagyobb fordulata vagy akár kisebb eseménye, az egyediség szintjén, de az általánosítás érvényével. Szabó György és Hajdufy Miklós tévéfilmjében, a Mi­re a levelek lehullanak- ban, a történelmi korszak 1918 ősze, amikor az Oszt­rák—Magyar Monarchia fel­bomlásának és az oroszor­szági eseményeknek a hatá­sára a délszláv népek köré­ben fellendült az önállósu­lási, függetlenedési és a for­radalmi mozgalom (melye­ket csak erősített a korfui nyilatkozat, amely már 1917-ben kimondta a füg­getlen délszláv állam meg­alakítását) ; és az az időszak, amikor az osztrák—magyar és a német csapatok az an­tant seregek nyomására el­hagyni kényszerülnek a mo­narchia délszlávok lakta te­rületeit, (illetve az általuk 1915 őszén elfoglalt Szerbiát is természetesen.) Ebben a feszült, nemzeti és nemzetiségi és forradal­mi kérdésekkel teli légkör­ben mozognak Szabó György hősei, Zoltán, a különleges, női hadikórház orvospa- rancsnoka, Gabriella, a be­osztott ápolónő, Olga, a tá­bornok lánya, Dusán, a horvát mérnök, s a többiek. A központi figura, a „kö­zéposztálybeli” Zoltán épp­úgy reprezentálja rétegé­nek, az értelmiség többségé­nek a nemzetiségi kérdésben és a területi hovatartozás­ban tanúsított magatartását, mint — a döntésben való bizonyalankodásával — az egész monarchia, illetve a monarchia vezető osztályai­nak tehetetlenségét, katasz­trófapolitikáját, legfőképp pedig az „osztályára” jel­lemző — erkölcsi értelem­ben vett — kettős arculatot, jellemgyéngeséget a magán­életben, a szerelemben. Seregi István párt, melynek a vizsgadíját, több mint 50 ezer forintot a vállalat fizetett ki. Név- és születésnapra címre küldik a megrendelt virágot, az üz­letben a vásárló méreteihez igazítják a hosszabb pantal­lót vagy a bőrujjú zakót. Vállalnak függönyvarrást és sok egyéb apró szolgáltatást végeznek, amelyekkel időt, energiát és pénzt takaríta­nak meg a vásárlóknak. Sok felesleges, idegességet okozó bosszúságtól mentesí­tik a vásárló embereket. Ma már a kulturált, a szocialista fejlődést szolgáló kereskede­lemnek ez is célja. Kényel­mes kiszolgálást, kulturált vásárlást biztosítani az em­bernek. (fk). Lobogásra biztatni, báto­rítani azt, akiben a művészi tehetség szikrázik fel, — felelős kötelesség. Nyilvá­nosan sokszorta az. S ha a biztatott ábrándjai nem válnak valóra, ha az ígére­tes tehetség megreked vagy zsákutcába jut, a csalódás megkeseríti, esetleg tragé­diába fullasztja az életét? Mennyire felelős érte az, aki a reményt táplálta ben­ne? Egyszerűnek tűnik a válasz: jogilag persze se­mennyire, pláne ha ítélete megalapozott, várakozása indokolt volt. A valóság azonban jóval bonyolultabb, mert sok minden beleját­szik az elsősorban morális kérdésföltevésre adható vá­laszba. Bajor Nagy Ernő végzett ilyesfajta lelkiismeret-vizs- gálatot, a Rádiószínház K. I.. életei és halála (Töprengés egy sors felett) címmel be­mutatott műsorában. A szerző — közel két évvel ezelőtt megjelent — emlé­kezetes riportjának eredeti hangfelvételekkel is doku­mentált rádióváltozata iz­galmas oknyomozása volt egy nem mindennapi írói tehetséget bizonyított mun­kás öngyilkosságának. A tragédiát — mint annyi más esetben — az alkohol okoz­ta, a töprengés tehát az írói ábrándjait felgyújtó újság­író legteljesebb felmentésé­vel járhatott Különösen azért, mert a hallott iro­dalmi próbálkozások az ön­gyilkossá lett fiatalember nem mindennapi tehetségé­ről árulkodtak, és sorsa alakulásában a mellőzöttség sem juthatott szerephez. Iz­galmasabb volt a műsorban magának ennek a sorsnak a felidézése, a végletekből összetett jellem plasztikussá tétele a visszaemlékezők nyilatkozataiban. Amit Ba­jor Nagy Ernő riportjában így fogalmazott: „Hány arca, hány élete volt ennek a le­nyűgözően dolgos munkás­nak, ennek a közveszélyes­ségig rabiátus kocsmatölte­léknek, a toll önsanyargató szorgalmú szerelmes szol­gájának?” A Pás Sándor által rendezett; „hangos töp­rengésben” éppen K. I. a sokarcúságának, kitörésre és felemelkedésre képtelen­ségének a bemutatása sike­rült — bár egyes részletei­ben kissé hosszúra nyúltan — a legjobban. Merkovszky Pál Egy kerékpárért egy év f egy ház Tavaly decemberben lo­pásért, az idén augusztusban ismét lopásért ítélte el a Nyíregyházi Járásbíróság Tarján Ferenc 19 éves nagy­kállói lakost. Az idült alko­holista Tarjánnak már csak napjai voltak hátra, hogy bevonuljon a börtönbe bün­tetését letölteni, de ezt az időt sem bírta ki lopás nél­kül. Szeptember 9-én este a nagykállói cukrászda udva­ráról ellopott egy kerékpárt. Hazavitte, s úgy gondolta, hogy ha néhány apróságot megváltoztat, a volt gazdája sem ismer rá. Kicserélte a lámpefejet, a hátsó világítást, a kézifék szárát egy kék huzattal vonta be, az ülés alá egy szerszámostáskát rakott, ám a gyári számot nem tudta megváltoztatni. A károsult feljelentést tett, a rendőrség pedig másnap megtalálta Tarjáiméi a lopott kerékpárt. A kár megtérült, de a bíró­ság 1 évi fegyházbüntetést szabott ki Tarjánra, két évre eltiltotta a közügyek gyakor­lásától és kötelezte, hogy a büntetés letöltése alatt kény­szerelvonó kezelésnek vesse alá magát. Az ítélet jogerős. Véradók kitüntetése a Fémmunkásnál Egészségügyi hónapot ren­deztek a Fémmunkás Válla­lat nyíregyházi gyárában. A nemrég lezárult időszakban tisztasági versenyt, filmvetí­téssel egybekötött egészség- ügyi előadásokat, kismama- és nyugdíjas-találkozót, véradást, tejtermék-bemutatót és -kós­tolót tartottak. Az események sorában nagy sikere volt a kismama- és nyugdíjas-talál­kozónak. Nyolcvannégyen adtak 26 liter vért, megvá­lasztották a gyári Vöröske­reszt-szervezetet. Ezenkívül hárman a tizenötszörös, nyol­cán a tízszeres véradásért ezüst, illetve bronz vöröske­resztes jelvényt és ajándék- utalványt vehettek át. 3kÉPERNYÖqEE A ESTIK MELLETT

Next

/
Oldalképek
Tartalom