Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-29 / 256. szám
Csanády János: Csak öreg könyve, bibliája... Kamasz, panasztalan szánk eltátottuk, ha hullt az őszi lomb, hogyha vetkőztek a fák, s nem felejtettünk el köszönni utcahosszat vénembereknek, kik a dohánytól berekedtek, csak azután vágtattunk tovább. Mint csikókat, kergettek a kutyák a faluban, vedül ugattak, úgy vettük őket: játszótársak, kamasz, panasztalan szánk nem szórt rájuk sziszergő szitkot, mentünk a csarnokba, iskolába, vagy szombaton táncolni a kocsmába. Hajnalban haza. Hatkor: ugrás, ki az ágyból, jöhet a mosdás — Ki éjjel legény, legyen nappal is! — mondta nagymama, majd valami régi bosnyák szóval hajtott ki — haj de! haj de! — az udvarra ásni, fát vágni, dolgom tenni. Kamasz, panasztalan szánk összezárul a temetőben, ahol csak keresztje mered ránk, elment ő is és nincs már ő sem, csak öreg könyve, bibliája porosodik a rokonoknál, ujja lapozza ismerősen, amíg itt jár-kel szívünkben. BOGÁNCS TANYA Révész Napsugár rajzai Csak vasárnap ne lenne 0 kozott új telep! Megeszi az embert a penész. Így múlik el az egész nap. Szakadatlanul esik. Hogyan üssem agyon az időt? Fulladok: a szobától, a tájtól, mindentől, ami itt tart. Még csak összevissza áll néhány ház, kívülről valamennyi vakolatlan. Egy-két látásból ismerős ember, de ránézésre egyik sem való barátnak. A nők meg... ? Lenézik az emberről a ruhát, de a köszönést nem mindegyik fogadja. Aggaszt anyám nyöszörgése. Beteg szegény. Már agglegénynek számítok, de neki csak „kicsi fiam” vagyok, az is maradok. Ha valamitől, hát az ő elvesztésétől nagyon félek. Babonásan félek a gondolattól is, hogy ez előbb-utóbb bekövetkezik. Számolnom kellene vele, mert minél váratlanabbá ér, annál inkább lerobbant engem is. A tanyán boldogabb voltam. Ott egybe ment minden nap, semmi különbség nem volt. Egy lányról álmodoztam, az igazi nagy szerelemről. Már nem hiszek az igazi nagy szerelemben ! A gyárban már az ugratással is felhagytak. Tavaly a kollégák összehoztak a presz- szóban egy lánnyal. Olyan huszonöt éves lehetett. Nem tudtunk beszélgetni. A kollégák megszöktek, a lány a rémlátomásairól mesélt, valami repülőtér mellett laktak. Éjjel-nappal mentek a fejében a repülők. Én meg a csíbekeltetéssel traktáltam, de nem érdekelte. Értelmes képet akart vágni, látszott rajta, hogy férjhez akart menni, de a nevetése végül már vicsorításnak hatott. Nem is kísértem haza. Néhányszor telefonált a gyárba, végül a művezetőm rázta le, Fél évig rajtam röhögtek. Párszor a fejükhöz vágtam, hogy félig használt csajt kerestem, nem bolondot. Aztán egy húsz évvel öregebb nővel akartak összeboronálni, mondván: ez éppen olyan, amilyet keresek. Harmincéves fejjel vegyek el egy olyan asszonyt, aki az anyám lehetne? Kinézek vagy negyven évesnek, mondják, s a fennmaradó tíz év nem számít. Bolondnak tartanak. Vagy inkább bunkónak. Nagyon fáj. de mit tehetek? Mindenem megvan. Csak éppen családom nincs. Hamarosan kijön a kocsi. Minek? Itt rohad szét a garázsban. ★ Már arra is gondoltam, ha anyám meghal, eladok mindent, veszek egy tanyát, és ott fogok gazdálkodni. Itthagyom a gyárat, és a munkával teljesen lefoglalom magam. A Zolit nagyon fogom sajnálni. Vele lehet beszélgetni. Ő beszélt rá, hogy végezzem el az általános iskolát. Nagyon röstelltem, hogy csak négy elemim van. Sokat beszélt nekem arról, hogy csak egyszer kell szégyellnem, ha rászánom magam, a jelentkezéskor. séretet, mert az utunk egy- felé vitt. Ahogy oldalról nézegettem a fáradt arcát (a konyak hatására egyre sűrűbben mosolygott), egyre az járt a fejemben, milyen jó lenne ez a nő feleségnek. Tetszik nekem, egyszerűnek látszik, mindent megtennék érte. Kellenék-e neki? Zakatolt a kérdés egyre erősebb visszhangot keltve bennem. Az út elejét kevés beszéddel tettük meg. A tanárokról esett néhány szó, és egyik-másik férfi feleségéről, akiket ő ismért. Megfogtam a kezét. — Hagyd ezt. Másnak hittelek. Ügy látszik mind egyformák vagytok. Férjem, gyerekeim vannak. Tőlük loptam el az időt, amit iskolába jártam. — Azt hittem, szabad vagy. Ügy viselkedtél, mint akinek nem jutott kukoricaföld. Gondoltam, jó lennél nekem. Anyám betegen fekszik otthon. Rajta kívül nekem senkim sincs. — Nem tudtam. Miért nem nősülsz meg? — Régen megtettem volna, de a hozzám való lányokat lefoglalták régen. Tanyán laktunk, ott meg a közelben sem volt lány. Ha lett volna is ... ott a munkán járt az eszünk. ' Egyszer szerelmes is voltam. Marit az iskolában ismertem meg. Soha nem sikerült a közelébe férkőznöm. Egész esztendő alatt semmit nem tudtam meg róla. Az évzárót a közeli vendéglőben ünnepeltük meg. Ez alkalomból a négy nő is eljött velünk. Sikerült úgy intéznem, hogy egymás mellé kerüljünk. Kiderült, tőlünk még messzebb lakik. Szerencsére elment az utolsó busz is. így fel sem kellett ajánlanom a kí^^Sak vasárnap ne lenne! LjSHI Anyám nagyon fullad. ■Mi Szenvedésétől egyre gyengébb leszek. Milyen kicsi a keze. A két ökle sincs akkora, mint az egyik öklöm fele. Hogy bírt ezekkel a kezekkel annyit dolgozni? Felfoghatatlan. Milyen sápadt. Csak a halottak ilyen fehérek ... Farkas Ilona MEGYÉNK TÄJAIN Laposhad Laposhad Bereg egyetlen igazi tanyája, természeti szépsége szinte páratlan. A Csaronda patak öleli körül, százados fák szegélyezik a határát. A sűrű nádasban, az ideális környezetben otthonra találtak a fekete gólyák, a szárcsák és a fülesbaglyok is. Vá- sárosnamény felől érkezünk, Tiszaszalka irányába a temető előtt rá kell térnünk a mintegy két kilométer hosszú bekötő útra, így jutunk el az eldugott tanyára, Laposhadra. A keskeny bekötő utat kétoldalt sűrű bozót kíséri. A kemény, őszi széltől megké- kült a kökény, a vadrózsabokrok lángvörös színben pompáznak. Igazgatásilag Tiszaszalkához tartozik a parányi település, de gazdaságilag ez a hivatalos neve: „Nyírmadai Állami Gazdaság ti- szaszalkai kerülete”. A tanyához tartozó több száz hektárnyi terület mindig állami gazdaságé volt. Csak a központ helye változott: volt Tiszaszalkán, Barabáson, most Nyírmadán van. A felszabadulás előtt népes volt a tanya, zsellérek lakták. Később közülük kerültek ki a kocsisok, traktorosok, gépkocsivezetők. Gyermekeiket sokáig ekhós szekér szállította a tiszaszalkai iskolába. A Csaronda még az ötvenes évek végén is olyan tiszta volt, hogy fürödtek benne a gyerekek, sőt a felnőttek is. Ebben az időben a halak nagyon elszaporodtak: az emelőhálót, a vonóhálót és a varsát mindig érdemes volt vízbe ereszteni. A patakot kelet felől egy keskeny csermely táplálja. 1954-ben a tavaszi esőzések és az áradás miatt a csermely megtelt vízzel, a halak is felúsztak. Hirtelen jött a kánikula és az aszály, rengeteg hal fent maradt a csermely mélyebb részein. Ebből az időből még most is sokan emlegetik az öreg Rigán Sándor bácsit: az egyik mélyedésen áthajtotta a kondáját, erre a zavarossá vált vízben a halak a felszínre jöttek és levegő után kapkodtak. Sokan kézzel fogdosták a csukákat és a jókora kárászokat. Később szándékosan „meghajtották” a disznónyájjal a gödröket és kézzel fogdosták a halakat. Nem volt ez elítélendő, mert az aszály és az apadás miatt ottrekedt halak úgyis elpusztultak volna. Most is sok csuka tanyázik a Csaronda vizében. Ezt onnan tudjuk, hogy egy UAZ- gépkocsi fékez mellettünk, és valaki odakiált a kerületvezetőnek: „Sajnos, nem tudtunk menni az este”. Ez a válaszkiáltás' „Nem baj, nélkületek is megettük a sült csukát”. A kerületvezető Lakatos József. Sporthorgász, jó ismerője és szeretője a tájnak, örömest vállalja az „idegenvezető” szerepét. Mint mondja, egy hivatásos halász is tanyát ütött a közelben. Elkísér, hogy a tanya központjában élő öt család egyikénél szétnézhessünk. Biszkuékhoz kopogtatunk be. csak a fiatalember. Sanyi van itthon, délutános műszakba megy a tiszaszalkai vasasüzembe. Elnézést kér a „felfordulásért”, mutatja, hogy a szolgálati lakásban éppen most alakítják ki a fürdőszobát. Szeretnek itt élni, négy kilométerre a községtől. A három tanyai iskolás gyereket most nem ekhós szekér, hanem az állami gazdaság autóbusza viszi az iskolába. A naponta ingázókkal negyvenen dolgoznak a gazdaság kerületében, így nem csoda, hogy modern üzemi konyhát is találunk. Most éppen jó illatú töltött káposztát főz a szakácsnő. Kicsit távolabb tégla, cement és az építkezés más kelléke. Éppen tető alá került a hosszú istálló, ez is, csakúgy, mint a tavalyi, juhoknak épül. A beregi vizenyős föld nem fizet gazdagon, de legelője kövér, éppen ezért itt fejlesztik ki a gazdaság juhászától Már az idén is megállt itt néhány kamion, felpakolták a vaskos pecsenyebárányokat és indultak Olaszországba. Mi a Csaronda legszélesebb ágához indulunk az UAZ-zal. A parton találjuk az öreg juhászt, Petneházi Bélát. Azt mondja, cseppet sem magányos, gyakran háromnégy kollégája társaságában bekapcsolja a zsebrádiót. Kiváltotta a sporthorgász engedélyt, ha delel a jószág, beveti a horgot, ritkán csuka is akad a horogra A Csaronda két partján hét vagy nyolc csapat juh legelész. A jámbor, gyapjas állatok nyakába csak két-három kolompot akasztottak, így szinte teljes a csend. Igaz, a kolompszó romantikus és kellemes a fülnek. Néhány árokpartot és dűlőutat akácsor szegélyez. Délidőben a juhok még most is a fasorok árnyékába húzódnak, összedugják a fejüket és kipihenik a legelészés fáradalmait. A városi ember elégedétten nézegeti a kövér állatokat, s közben arra gondol, hogy menynyi valutát hoznak ezek az országnak. Sokat hoznak. A gyapjú világpiaci ára emelkedik, a pecsenyebáránynak is jó a piaca. Megtudtuk, hogy a juhok fejésével nem foglalkoznak, tehát gömölyét, vagy juntáról még csak kóstolóba sem kaphatunk. Ellenben a szaporulatra nagy gondot fordítanak. Az elletés egész évben folyamatos. Most is van a telepen vagy ötszáz szopósbárány. A hosz- szú lábú állatkáknak olyan fehér a bundájuk, mint a hó. Az etetőrácsok, a karámok beleillenek ebbe a képbe. A lapos, keskeny híd közelében hatalmas szalmakazlak állnak szinte katonás sorrendben. Pár száz méterrel odébb hosszú szénaboglyák sorakoznak, biztosított a téli takarmány. A hídon át Vámosatyába, vagy a Maró- csa tanyára lehet eljutni. A Marócsán az ötvenes években lótenyésztéssel foglalkoztak, a híres ménesben lipicai és angol telivér is akadt. Most a csikók helyén is juhok legelnek. Feltétlenül vissza kell kanyarodnunk Laposhad ötvenes éveihez, hiszen abban az időben a tanya és körzete szinte az egyetlen munkalehetőséget jelentette a környező falvak lakóinak. A tiszaadonyi Liba Jánosoknak évekig akadt munka az építkezéseken, a vámosatyai Nagy Júliáék kapáltak, markot szedtek. Ebben az időben a tanya „gazdája”, agronómusa Selejó Sándor volt. Furcsa véletlen, hogy az öreg lánya, Selejó Szeréna a mostani körzet vezető, Lakatos József felesége. Lakatosné több mint harminc éve, gyermekkorától él itt, a tanyai élet egykori nehezéről ő tud a legtöbbet... A fájó múlt néhány épületét a nyáron lebontották. A romok között a szabad délutános juhász Nagy Sándor hajlong, bóklászik, válogatja az ép téglákat, a még használható léceket. Azt mondja, jövő tavasszal egy nyári konyhát akar felhúzni a szolgálati lakása mellé. Kívánjuk, hogy a leendő nyári konyhában sok csuka süljön pirosra. A gazdaság körzete a Marócsán át egészen a Batka tanyáig, vagyis a barabási domb lábáig terjed. A körzet állatorvosa dr. Kiss György. A fiatalember lelkesedéssel, szakértelemmel vigyáz az állatok egészségére, a tisztaságra. Beleszeretett e tájba, ráérő idejében „tanulmányozza” a Csaronda állatvilágát. A fekete gólyákat és a fülesbaglyokat szinte egyenként is ismeri. Pécsi József, a körzet pártalapszerveze- tének titkára. Bevezet parányi irodájába, ahol szembetűnő az antik bútor, a faragott könyvszekrény. A kemény fából készült, még mindig fényes remekmű oroszlánlábakon áll. Belsejében régi és új politikai könyvek sorakoznak, az alsó polcokon megtalálható a szépirodalom. Ősz végén és a télen többen jönnek ide kölcsönözni. A falon a világtérkép, pártgyűlésen (persze máskor is) bárki megnézheti, hogy hol van a mostanában sokat emlegetett Nicaragua. A szomszéd iroda falait és asztalait pedig beregi keresztszemes térítők borítják. Kitekintünk az ablakon, a párttitkár magyarázza, hogy a lebontott épületek helyén, meg az egykori cábér udvaron jövő tavasszal virágos parkot hoznak létre. Ez a néhány száz ölnyi terület olyan lesz, mint egy szanatórium. Már végleges, hogy a beregi síkságnak ezt a csodálatos részét január 1-ével természetvédelmi körzetté nyilvánítják. Az említett bekötő utat még az ősszel felújítják, persze nem turisztikai, hanem gazdasági okok miatt. Ez a táj valóban megérdemli, hogy megvédjék eredetiségét. Ide kéklik a barabási domb, meg a beregszászi hegy. A parton buján tenyész az üröm, nem tudjuk eldönteni, hogy szaga van, vagy illata. A re- kettyés mögött ezernyi mezei virág zsugorodik, retteg a dértől. Furcsa, hogy a horgászok meg éppen a deret várják, mert akkor jön majd jobban horogra a csuka ... Nábrádi Lajos KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. október 29.
