Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-01 / 232. szám
1978. október 1. KELET-M AGYARORSZÁG 3 BIZALOM ÚJFEHÉRTÓN 4 Fölényben a nagyüzem AMIKOR 1975-BEN UJ- FEHÉRTÖRA kerültem, életemben olyat még nem láttam. Sok rossz kis szekérrel volt tele a község ló- és tehénfogat, a szekérderékba fellökve az ócska eke és borona. Mentek a határba. Most meg repülőgép végzi a permetezést. Ez jelzi igazán a változást „az égi taliga, és a földi szekér.” Gyetvai József főkönyvelő három évvel ezelőtt őszintén rácsodálkozhatott a megye túlnyomó részén már régen elfelejtett gazdálkodási módra. így lenne ezzel más fiatalember is, aki a Rába-Steigerek , a1 kombájnok, a repülőgépes növényvédelem világába született bele és vendégoldalról, csoroszjáról, rudasról, cséphadaróról talán még a mesében sem hallott. A földművelés keserves kenyeret adó hagyományai a szakszövetkezeti gazdálkodásba mentve három évvel ezelőtt Ujfehértón még valóság volt! Szilágyi Györgyné mondja: — Igen, szakszövetkezeti tag voltam. Az édesanyám is tagja volt a szakszövetkezetnek. öt kateszteri holdon dolgoztunk. Megmondom, úgy ahogy van, köny- nyű szívvel álltam rá, hogy tsz-tag legyek, mert azt gondoltam, ha megadják, amit ígértek, rosszabb dolgunk már nem lehet. — Mit ígértek? — Jobb megélhetést, SZTK-t, segélyt, járadékot, nyugdíjat. Azt is mondták, könnyebb lesz a munka, többet fog teremni a föld. — És mit teljesítettek ebből? — Mindent. Az édesanyám járadékot kap, havonta 800 forintot, nekünk, akik dolgozunk könnyebb is, hasznosabb is a munka. Ma a háztáji szinte annyit terem, mint akkor három hold föld. Hogy mit terem? Kukorica van benne, egy kis krumpli, a szegélyen napraforgó. Kukoricából terem vagy kétszáz zsákkal (35 mázsa), napraforgóból is néhány zsákkal, krumpli annyi, hogy elég legyen. De én inkább az édesanyám miatt vagyok nyugodt. Megkapja a pénzét, a háztájiért terményt, így tisztességgel elvan. Szilágyiné csapatvezető, papíron húsz asszony tartozik hozzá, de rendszeresen tizenhat dolgozik. Sok már a csapatban is a nyugdíj előtt álló, az elhasználódott ember. Most szilvát szednek exportra. A kereset 2800—3000 forint havonta, akármelyik ipar sem fizetne jobban. De nemcsak Szilágyiné, Váradi József, a Lenin Szakszövetkezet egykori tagja is osztozik abban a véleményben: kellett a változás. — Ami a legszembetűnőbb itt, az az öregek sorsának a szép elrendezése. Mi lett volna velük? A föld egy része már parlagon hevert, a kupecok nyerészkedtek, a munkára tehetetlenekkel senki sem törődött. — Az első évben még voltak rossz hangok. Majd tönkremegy, visszacsinálják ezt — mondták egyesek, de a tsz megerősödött. Már nem mondják, nem is várják, hogy megbukjon. A tagság érzi, övé ez a gazdaság és én ezt tudom, hogy így van, mert az ellenőrzési bizottság elnöke vagyok. Látom milyen a viszony. NAGYKÖZSÉG UJFE- HÉRTÓ, nagy határa van, sok ember műveli ott a földet. Az embereket nem volt könnyű kimozdítani a megszokottból. Nem egyköny- nyen értették meg, miért volt szükséges gazdasági és emberi szempontból is a három szakszövetkezetei — o Kossuthot, a Lenint, a Zöld Mezőt — szövetkezetté egyesíteni. Nem lehetett könnyű a meggyőzés, már csak azért sem, mert az akkori „félüzemekkel” szemben nem álltak rendelkezésre a nagyüzem fölényeit napjainkban igazoló számok. — Rendeztünk egy kiállítást nemrégen — mondja Gyetvai József — ahhoz kellettek az adatok, amit most elmondok. Hatezer-öt- ven hektáron gazdálkodunk. A termelés szerkezetében 1700 hektár a kalászos, 1000 hektár a kukorica, 300 a napraforgó. Nehéz utólag pontosan megállapítani, hogy 1975-ben hektáronként milyen átlagtermést takarítottak be a szakszövetkezetek, de búzából 15—18 mázsánál nem termett több, a kukorica hektáronként nem érte el a 16 mázsát, a napraforgó 5—6 mázsával fizetett. — Idén búzából hektáronként 30 mázsát arattunk. Kukoricából 37, napraforgóból 15 mázsa lesz a hektáronkénti átlagtermés. De nem ez a fontos. Az, hogy mennyi árut ad ma a község az államnak. Háromszorosát, négyszeresét. Van más viszonyítási alap is. 1975-ben a szakszövetkezetek együttesen 1 millió 700 ezer forint veszteséggel zárták az évet. A termelőszövetkezet 1976-ban 1 millió, 1977-ben 4,3 millió forint nyereséggel zárt. Erre az évre 4,6 millió forint nyereséget terveztünk. Nehéz év ez a mostani, de minden forintot megfogunk. Rossz föld, gyenge termő- képességű az újfehértói Lenin Termelőszövetkezet területe. Ha három évvel ezelőtt az induláshoz a nagyüzemi gazdálkodás alapjainak lerakásához nem kapnak jelentős állami támogatást, talán nem ilyen fet- szetősek a számok. De hát a gép, a vegyszer csak eszköz volt. Eszköz a fejlettebb gazdálkodáshoz. Alapvető az ember, aki ahhoz kell, hogy a 30 mázsa búza valóban megteremjen. — Van ember, meg lesz is — közli a főkönyvelő. — Amikor a szakszövetkezetek egyesültek, 1500 fő volt a létszám. Sokan közülük kétlakiak, dolgoztak az iparban, a mezőgazdaságban. 1976-ban még mindenki kapott háztájit, de válaszút elé állítottuk az embereket. 1971-ben 1100 tagunk maradt, ezeknek 70 százaléka nyugdíjas, járadékos. A munkaképes ember még kevés, de ebben az évben már jelentkeztek és vettünk fel tagokat. Talán a mi termelőszövetkezetünk az egyedüli a megyében, ahol a jövőben nem csökkenni, növekedni fog a taglétszám. Már bíznak az emberek. BIZALOM. EZ A LEGFONTOSABB, amit Gyetvai József a beszélgetés végszavaként kimondhatott. Mert igaz, hogy egyesülésekkel, nagyüzemmé való átalakulással egyre-másra tűnnek el a szakszövetkezetek, de valljuk meg, a bizalom nem mindég egyértelmű. A bizalom akkor következik, amikor az Ígéretek valóra válnak, amikor a korszerű, a valóban nagyüzem eredményeivel bizonyítja fölényét. Seres Ernő Z songlőr nem csinálja szemfényvesztőbben a mutatványt, mint ahogy a Simon-brigád. Egy „tej cella” két oldalát szállták meg, s a kék csempéket olyan gyorsasággal illesztik egymás mellé a falra Erőss Pál és testvére István, Blaskó Lajos, Juhász Mihály s persze a főzsonglőr, Simon József, hogy szinte ámul az ember. A helyszín Mátészalka, tejporgyár, túróüzem. Szilágyi Jánossal, a mélyépítő vállalat művezetőjével járjuk az építkezést. Itt van az első kapavágás óta. Ő jegyzi meg a hidegburkolók munkája láttán: — Ügyes, fickók — s végigsimítja kézzel a felrakott kél» csempék szőnyegét. Mert olyan ez, mint egy kiterített kockás sima szőnyeg. — És azért kék csempéket, mert a KÖJÁLL így rendelte. Tudniillik a fehér csempén nem látszik meg a lecsurranó tej — magyarázza. — Volt annak is gógyija, aki ezt kitalálta! Égszínkék vagy kék csempével van talán itt kirakva csaknem minden helyiség. Egyik-másikban szinte a mennyezetig ér. — Ha mindet felrakjuk, akkor összesen 1530 négyzetméCsempék ternyi területet borítunk be — számol a halkszavú, fiatal, nyúlánk brigádvezető Simon, aki egyebek mellett arra is büszke, hogy a kis együttest jórészt Székelyből verbuválta. Ismerik egymásnak a gondolatát is. — Ez látszik meg az ösz- szeszokott munkán is — mondja a vígkedélyű művezető. Impozáns, precíz munkát igényelnek az élelmiszer- ipari beruházások. Utcafrontra csak a szociális épület néz. Az üzem az udvaron van. Ez a nagyobb, s csak akkor érzékeli igazán az ember a kialakuló szépséget, a benne végzett pontos munkákat, ha körbejárj^. Büszke rá a művezető is, akinek a „főhadiszállása” a kis barakk épületben van. Ha az avatásra sor kerül, 38 milliót ér. Harmadik születésnapját éri itt a Vállajról mindennap Mátészalkára munkásjárattal érkező művezető. 1977 januárjában volt az első kapavágás. — Azóta eltelt egy kevés idő — mondja. — Idősebbek, meg tapasztaltabbak is lettünk. Olyan az ember, mint az iskolás gyerek, aki azt mondta az apjának: látod apám, hiába, tanultam mega leckét, a tanító néni már másikat adott. Itt is újra kezdjük mindig. A fürdőben lakatosok, hűtésszerelők serénykednek. És most az ácsok sem faragnak, hanem fűrészelnek, síklemezt a szociális épülethez. Készülnek a nagyaknák. Három betonozásával végeztek, a negyediket szerelik. — Bár az átadás szerződés szerint december, de bízom benne, ha csak közbe nem jön valami, november derekán elkészülünk — mondja. — Mi jöhet közbe? — Esetleg a rossz időjárás. De azt vallják az öregek, hogy rossz nyár után jó ősz jön. Reménykedj ünk. F. K. Ember, ember hátán szorong a megyei tervezőirodában a rajzasztalok mellett. Jóformán mozdulni sem tudnak egymástól, annyian vannak egy műteremben. Mégis az a gyakorlat, hogy a megrendelés után több hónapig hozzá sem kezdenek egy-egy kiviteli terv elkészítéséhez, több idő telik el a várakozással, mint az érdemi munkával. NINCS, AKI TERVEZZEN (f.) Valamikor büszkeséggel említették, hogy a megyei tervező iroda modern székházban dolgozik. Ekkor — 10—15 évvel ezelőtt — a megyében lévő tervezési igények felét vállalni tudták. Közben megnőttek az építési igények, újabb íróasztalokat állítottak be, mégis ma a megyében folyó építkezések terveinek mintegy negyedét tudják csak adni. Közben a terv elavul — A jövő évre szóló tervezési megbízás már tíz százalékkal meghaladja a kapacitásunkat — jellemzi a helyzetet Kalocsai István, a NYIRTERV igazgatója. Mindez azt jelenti, hogy félő, azért nem épül meg 1980-ban egy óvoda, egy iskolabővítés, azért húznak fel kevesebb állami lakást, mert nincs, aki tervet készítsen. Egyszerű lenne a helyzet, ha lehetne máshová menni, ahol szívesen fogadják a megrendeléseket. A tanácsi beruházásoknál a miskolci székhelyű ÉSZAKTERV, a Debreceni Tervező Vállalat, valamint a budapesti szaktervező vállalatok tervei alapján is dolgoznak. Az ipari beruházásoknál szintén a szakválalatok adják a tervek zömét. Csakhogy a megrendelőnek elég sokat kell kilincselnie ahhoz, hogy olyan tervezőt találjon, aki gyorsan, jó minőségben készít tervet. — Könnyű kifogásokat találni akkor, ha valaki nem akar hozzákezdeni a munkához — mondja Deák László, a megyei beruházási vállalat műszaki igazgatóhelyettese. Mindehhez hozzászámíthatjuk az előkészítésnél meglévő bizonytalanságokat, a sok módosítást, s akkor kiderül, hogy az elképzeléstől a terv elkészítéséig néha nemhogy hónapok, hanem évek telnek el, miközben a terv elavul, módosításokra van szükség. Példaként említhetjük, hogy a nyíregyházi Kálvin téri sávháznál évek óta tart a huza-vona, a sport- csarnok tervezését addig nem lehetett elkezdeni, amíg pontos elképzelések nem voltak arról, hogy mit akarnak építtetni, s mennyi pénz van rá. Ezekre mondja Kerepesi Ferenc, az ÉSZAKTERV igazgatója: Csak a házgyári építkezéseknél ? — Gyorsabb és határozottabb intézkedéseket kérünk az előkészítésben. A tervező nem várhat minden papírra, addig mással foglalkozik, későbbre marad az előkészítetlen munka. Az ÉSZAKTERV elsősorban az északi parvidék építkezéseinek terveiről gondoskodik. "Bár évek óta jó kapcsolatot épített ki a megyével, de hogy mennyire tud részt venni a tervek készítésében, az attól függ, mennyi Nagy a zsúfoltság a NYIRTERV műtermeiben. (M. V.) szabad kapacitása marad a következő években. Más a helyzet a Debreceni Tervező Vállalatnál, amelynek az alapításánál a minisztérium ugyanolyan súllyal határozta meg a szabolcsi építkezésekhez a tervek készítését, mint a Hajdú megyei munkákat. A gyakorlat viszont az, hogy nagyon kicsi a vállalat kapacitásán belül a szabolcsi munka, egyedül a házgyári építkezéseknél — ahol ők jogosultak tervek készítésére — „uralják” a mezőnyt. — Tudjuk, hogy nagyobb arányban kell részt vállalnunk a szabolcsi tervezésekben — állapítja meg Nagyházi Tibor, a DTV szervezési es koordinációs főmérnöke. Késik a megbízás Ennek látszik ellentmondani, hogy a gyors építkezésre alkalmas Hajdúváz technológia — melyek terveit a DTV készíti — alapján három iskola épülne a megyében, azonban a Kótajban, Nagyhalászon és Ajakon épülő 8 tantermes iskolák építése félő, hogy éppen a tervek hiánya miatt fog késni, hiszen a rendelés után fél évvel még szerződést sem kötöttek a tervek készítésére. Nyíregyházán sok szó esik arról, hogy a következő ötéves tervre meg kell teremteni az átmenetet a lakásépítésben. Lapunkban is beszámoltunk a kiskörút építésének előkészületeiről, a Szamuely tér új lakótelepéről. Arról- viszont kevés szó esik, hogy a kiskörútnál csak egy magas ház terveire van megbízás, hogy a Szamuely térnél egy időben készül a rendezési terv, a beépítési program a kiviteli tervekkel. Mindez rengeteg hibalehetőséget, adott esetben határidőelcsúszást vonhat maga után. Évek óta beszélünk a keleti lakótelep építéséről, azonban ha továbbra is csak a beszéd szintjén maradunk, akkor nemhogy 1981-ben, de még a VI. ötéves terv közepére sem lesz lakás ezen a részen, s nem biztos, hogy ezért a tervezőket lehet majd elmarasztalni, akik nem győzik kivárni, amíg pontos megbízást kapnak. Következik: Változtatni — minél gyorsabban. Lányi Botond Csőfektetés lézersugárral Az építőipari kivitelezésben is tért hódít a legújabb technika, a tudomány eredményei. A Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalatnál például egy olyan berendezést üzemeltetnek, amely lézersugár segítségével könnyíti meg a közművek csöveinek lefektetését. A berendezés egy sugárnyalábot bocsát ki, amely egy jelfogó táblán mutatja meg, hogy a terv szerinti esés, lejtés szerint fektessék le a csöveket. A nyáron a berendezést új munkával „bízták” meg. Fényeslitkén a vasúti beruházásoknál vasalt talajtámfalat emeltek, amelynél a lézersugár segített a függőleges sík beállításában. A műszaki fejlesztési apparátus most készít egy zárótanulmányt a KEMÉV-nél az izotópos talaj tömörségmérésre. Előnye, hogy ezzel a módszerrel már a munkahelyen rögtön adatokat kapnak, amely meghatározza az ala-x pozást, az építkezések előkészítését, s nincs szükség a korábban alkalmazott próbafúrásra, talajmintavételre, s annak laboratóriumi elemzésére. Á műszaki hónap programjából Mozgalmas hétkezdet lesz a megyei műszaki hónap esemény- sorozatában ; szeptember 3-án, kedden ugyanis hat rendezvényre kerül sor. A nyárfásítások Európában címmel hangzik el útiélmény-beszámoló az Országos Erdészeti Egyesület nyíregyházi csoportjának rendezésében, délelőtt 9 órakor. Az előadás helye a FEFAG központja. SZVT-ankét kezdődik 10 órakor a megyei tanács nagytermében, amelynek témája a hatékonyság növelése, a minőség javítása, valamint a vezetés, szervezés időszerű kérdései. A Geodéziai és Kartográfiai Egy^ület nyíregyházi csoportja az űrfelvételek hazai fel- ha«:nálásáról szervezett előadást, délután 14 órára, a technika házában. Ugyanebben az időpontban a megye állattenyésztésének alakulásáról, valamint a korszerű takarmányozásról hangzik el előadás Nyíregyházán, a gabonaforgalmi és malomipari vállalat Mártírok tere 9. szám alatti központjában. a l^agyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület megyei szervezete rendezésében. A Magyar Kémikusok Egyesülete tiszavasvári csoportja az új növényvédő szerekről szervezett előadását hallgathatják meg az érdeklődők 15 órakor az Alkaloidában. „A bútoripar vertikális kapcsolatainak néhány kérdése” címmel a megyei műszaki hónap alkalmából október 3-án és 4-én, a mátészalkai, úttörő- és ifjúsági házban tart rendezvényt a ,Szatmár Bútorgyár. Az elhangzó előadásodat üzemlátogatások egészítik ki. Rajzasztalt!! a sávházig
