Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-01 / 232. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. október 1. A hét címszavakban : HÉTFŐ: Damaszkuszban közzéteszik a szilárdság: front nyolcpontos akcióprogramját — Rögtönítélő bíráskodás Rhodesiában — Tömeges letartóztatások, fokozódó terror Nicaraguában KEDD: Folytatódik az általános vita az ENSZ-közgyűlésben, Gromiko szovjet külügyminiszter felszólalása — Elhúzódó kormányválság Portugáliában SZERDA: Külügyminiszterünk, Púja Frigyes beszéde az ENSZ- ben — Az izraeli parlament megszavazza a sínai települések felszámolását CSÜTÖRTÖK: Brezsnyev amerikai üzletembereket fogad — Carter sajtóértekezlete — Bécsben megnyílik a haderőcsökkentési tárgyalások 16. fordulója — Dél-Afrikában Botha hadügyminisztert jelölik Vorster helyére PÉNTEK: Huszonhat nappal trónra lépése után meghalt I. János-Pál pápa — A Biztonsági Tanács ENSZ-erőket és ellenőröket küld Namíbiába, a választások ellenőrzésére — A Francia KP központi bizottsági ülése SZOMBAT: A szovjet—amerikai külügyminiszteri tanácskozások után. Washingtonban Carter fogadja Gromikót — Apartheidellenes világkonferencia az indiai fővárosban A hét három kérdése % Nemhiába szerepel már a 33-as sorszámnév az ENSZ közgyűlési ülésszakok jelzésére, e tanácskozásoknak kialakult hagyományai vannak. Miután megválasztották a vezető testületeket és véglegesítették az egyre terebélyesedő napirendet, az általános vita adja meg a politikai alaphangot. Rendszerint a külügyminiszterek, de időnként állam- és kormányfők használják fel ilyenkor a világszervezet szószékét arra, hogy felvázolják országuk legfontosabb külpolitikai törekvéseit. Az első felszólaló, s így volt ez a most záródó héten is, mindig Brazília képviselője: az „idők kezdetén” ugyanis, amikor az ENSZ tagállamainak száma a jelenleginek csupán egy- harmada lehetett, ez a délamerikai ország volt az első az ábécé-sorrendben. Azóta már jó néhány „a” betűs ország helyezkedik el a padsorokban, de a nyitás szokásjoga megmaradt Brazíliának. O Mi jellemzi az ENSZ általános vitáját? Az igazsághoz tartozik természetesen, hogy a világ nem a brazil felszólalást figyelte a legnagyobb érdeklődéssel, hiszen — többek között — ezen a héten illette a szó Gromiko szovjet, Vance amerikai, Owen brit és Huang Hua kínai külügyminisztert s a rangos névsorban ott szerepelt Púja Frigyes magyar külügyminiszter is. Az általános vita jól mutatja a világ kellemesebb vagy kellemetlenebb közérzetét, A nemzetközi helyzet legfontosabb vonásai azért pontosan visszatükröződtek az ENSZ-palotában is. kitűnt, hogy valóban kritikus szakaszhoz érkezett az enyhülés folytatásáért, a fegyverkezési verseny megfékezéséért vívott harc és sürgős megoldást várnak a válsággócok problémái. A szocialista külügyminiszterek beszédei kifejezhették azt a véleményt, hogy adottak a továbblépés lehetőségei, nem zárultak be a békés egymás mellett élés kapui, a jelenlegi nemzetközi erőviszonyok megfelelő feltételeket biztosítanak a kibontakozáshoz. Ugyanakkor szembe kell nézni bizonyos negatív tényekkel. Például azzal, hogy az Egyesült Államokban és egyes NATO- országokban megerősödtek a hidegháborús hangok; Peking politikája veszélyezteti az egyetemes békét s különösképpen növeli a feszültséget Délkelet-Ázsiában; vagy a legutóbbi Camp David-i alkú következményeivel, amelyek során igyekeznek gondosan megkerülni a Közel-Kelet rendezésre váró feladatait. A szocialista országok képviselői azonban nemcsak egy reális helyzetértékelés igényével léptek fel az ENSZ- ben, hanem megerősítették korábbi, konstruktív javaslataikat s új kezdeményezéseket tettek. Jól kiegészíthette az eddigi leszerelési indítványokat az a szovjet előterjesztés, hogy biztosítsanak mendenirányú garanciákat az atomfegyverekkel nem rendelkező s a területükön atomfegyverzettel állomásozó külföldi csapatokat sem elfogadó országoknak. Egy ilyen rendelkezés jóváhagyása megerősítené a kiterjedt területek atommentesítésének irányzatát, fokozná az atom- sorompó-szerződés érvényét, jó hatást gyakorolna a leszerelési tárgyalásokra. Szovjet részről ezzel messzemenően figyelembe vették az atomfegyverekkel nem rendelkező országok többször kifejtett igényeit és aggályait Ha mások is így járnak el, a megegyezésnek nem lenne akadálya ... O Miről folynak a szovjet—amerikai tárgyalások? A New York-i üvegpalotában — az ülésterem mellett — lázas munka folyik a különböző . különtermekben, kávézókban, folyosókon, s fontos megbeszélések zajlanak az ENSZ-misz- sziók épületeiben is. Sor került két hosszabb Gromiko— Vance-találkozóra, ma'jd a szovjet külügyminiszter Washingtonba utazott, hogy párbeszédet folytasson Carter elnökkel is. A fő téma változatlanul a SALT. Amennyiben hitelt lehet adni a kiszivárgott híreknek, a második stratégiai fegyverkorlátozási egyezmény szövege 95 százalékban már készen áll. Igaz, a megmaradt öt százalék nem egyszerűen mennyiségi, hanem minőségi problémát képez: új fegyverek végleges beillesztése, a rakétacsaládok korszerűsítésének kérdése és hasonló témák várnak megoldásra. Ezen dolgoznak a hétről hétre Genfben összeülő kiváló szakértők, legutóbb az amerikai delegáció vezetője, Warneke utazott Moszkvába s most nyilván Gromiko tolmácsolja majd a szovjet álláspontot. A derűlátók úgy vélik, hogy még az idén tető alá lehetne hozni a megállapodást, mások óvatosabbak s utalnak rá, hogy immár négy esztendő telt el eredménytelenül a vlagyi- vosztoki keretszámok elfogadása óta. Előrejelzést adni nem lehet, hiszen amikor ezeket az újságpéldányokat nyomják, még tanácskozhatnak Washingtonban ... A fegyverkezéstechnikai kérdések valóban nagyon bonyolultak s a fegyverek' fejlődésével egyre nehezebben megoldhatók. Mégis kijelenthetjük, hogy a legösszetettebb problémák is rendezésre kerülhetnek, ha erre igazi szándék mutatkozik. A Szovjetunió a tárgyalások kezdete óta kész erre, e törekvése Brezsnyev bakui és Gromiko ENSZ-beli beszédében ismét megerősítést nyert. A jelek viszont azt mutatták, hogy az amerikai vezetésben nem dőlt el a vita: akarnak, vagy nem SALT-megegye- zést. Talán a Carter—Gromi- ko-találkozó után világosabbak lesznek majd ezek a frontok. © Mit jelent az újabb forduló Bécsben? A SALT a kérdések kérdése, hiszen a legérzékenyebb területen, a nukleáris fegyverzet vonatkozásában nyitná meg a korlátozás, szabályozás és csökkentés útjait. A SALT azonban korántsem az egyetlen leszerelési téma s ezért kísérte fokozott érdeklődés a bécsi haderő-csökkentési tárgyalások tizenhatodik fordulójának megkezdését. A jó öt éve tartó megbeszélések keretében a szocialista országok olyan új, kompromisszumos tervet terjesztettek elő júniusban, amely magába foglalta a korábbi nyugati véleményeket, ellenvetéseket is. így a szocialista országok elfogadták azt a nyugati kívánságot, hogy a közép-európai stratégiai térségben mindkét katonai szövetség tagállamai azonos szintű fegyveres erőkkel rendelkezzenek: konkrét indítványokat tettek a hadi- technika (páncélosok, repülőgépek, atomrakéták) csökkentésére s ésszerű elképzeléseket vázoltak fel a részletes menetrendre. Közzétették a szükséges létszámadatokat is, amelyekből kiderülhetett, hogy a NATO és a Varsói Szerződés csapatkontingensei nagyjából azonosak az érintett térségben. Jogos volt a kíváncsiság tehát, hogy az eltelt gondolkodási idő nyomán, milyen lesz a nyugati reagálás a szocialista javaslatokra. Az érdemi állásfoglalás egyelőre késik: úgy tűnik, hogy nyugati részről sem tagadhatják a szocialista tervek jelentő- ' ségét, ám a gyakorlati megegyezés elöl kitérnek. Hivatkoznak például a létszámadatokban való egyet nem értésre s olyan követeléssel lépnek fel, hogy a szocialista oldalon 150 ezer fővel nagyobb legyen a csökkentés, mint a nyugatin. Ez természetesen elfogadhatatlan s nem más, mint a korábbi „diszparitásos” leszerelés fel- melegítése. Vannak jelei az időhúzásnak is. Miközben az atlanti országok egy helyben topognak, a szocialista országok újabb kiegészítéssel támogatták meg tervüket: mondják ki, hogy már a bécsi tárgyalások ideje alatt sem emelik a szemben álló felek fegyveres erőik és fegyverzetük színvonalát Közép-Európában. Ez ismét kínos NATO-dilemmát eredményez, hiszen éppen a tavaszi NATO-tanácsülés fogadott el ajánlásokat újabb nagyszabású fegyverkezési tervek végrehajtásáról... Réti Ervin Harc a diktatúra ellen A 148 ezer km2 területű. 2,5 millió lakosú Nicaraguában a fegyveres felkelés erejének megtörése után, országos sztrájk formájában folytatódik a diktatúra elleni küzdelem. y A sztrájk pedig — pénzügyi szakértők szerint — a felkelőknél is nagyobb veszélyt jelenthet a rendszer számára. Megbénult a gazdaság, máris hiány mutatkozik élelmiszerből és fogyasztási cikkekből. Fogyóban van a pénz, a vállalatok többsége nem fizet adót. Megkezdődött a tőke kiáramlása, az utóbbi három hónapban mintegy 40 millió dollárt vittek ki az országból. A Nemzetközi Valuta Alap, valamint külföldi bankok csoportja visszatartja a már tervbe vett 80 millió dollár kölcsön folyósítását. A feszült politikai helyzet, valamirit a kedvezőtlen időjárás hatására veszélybe került a két legfontosabb kiviteli termék, a kávé (az export 31%-a) és a gyapot (a kivitel 24%-a) betakarítása. Az ideiglenes kormányt megalakító Széles Front, valamint a fegyveres harcot folytató Sandinista Nemzeti Felsza- badítási Front nemcsak a diktatúra politikai, de gazdasági hatalma ellen is küzd. A Somoza-család birtokolja az ország szántóföldjeinek 40%-át, s az állattenyésztés jelentős részét. Az elnök rendelkezik a kávé, a gyapot és a dohány forgalmazásával, a halászattal és a húsfeldolgozással. Az elnöki vagyon része az ország vasúti hálózata, légiközlekedése, hajózási társasága. A lakosságot viszont a nyo- adósodása. Az ország külföldi mór, az írástudatlanság és a ma- adóssága az 1970. évi 206 millió- gas arányú gyermekhalandóság val szemben 1976-ra 936 millió sújtja. Fokozódik az ország el- dollárra növekedett. (Folytatás az 1. oldalról) büszkesége. Harminc esztendő alatt 27 alkalommal kapott kimagasló sikereiért országos elismerést. A közös gazdaság fejlődésének fontos tényezője a jövedelmező gazdálkodásra való törekvés. Erre utal, hogy a legfontosabb termelőeszközök kihasználása magasabb az átlagnál, a betakarítás optimális időben történik, a veszteségek alacsonyak. A legfontosabb termékek önköltsége jóval a megyei átlag alatt van. A megyében elsőként a barcsiak vezették be az önelszámolás rendszerét: a különböző szervezeti egységek, ágazatok, brigádok munkájuk, elért eredményeik alapján részesednek a közös jövedelemből. 30 felsőfokú végzettségű szakember dolgozik a szövetkezetben, s a közös munkában részt vevő tagság egynegyede szakmunkás. A jubileumi ünnepségen a résztvevők nagy tapsa közepette olvasták fel Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának gratuláló, jókívánságokat tolmácsoló táviratát, majd Lo- sonczi Pál hat dolgozónak kitüntetéseket, Losonczi Mihály tsz-elnöknek, s a ma is élő 14 alapító tagnak emlékplakettet adott át.-------------------------f---------------------------------------Á sevesói halálgyár ügyében flz Orsini-jelentés N éhány héttel ezelőtt fejeződött be az olasz parlamenti vizsgálat az észak-olaszországi Seveso melletti Meda faluban történt mérgezés ügyében. A vizsgálat megállapította, hogy a felelősség mindenekelőtt a két évvel ezelőtt leállított Icmesa gyógyszergyár vezetőit terheli. De nem kisebb a bűne a Givaudan genfi anyavállalat, valamint a Hofmann-La Roche baseli világcég igazgatóságának sem. 1976. július 10-én egy biztosító szelep meghibásodása következtében életveszélyes méreg került a levegőbe. A következmény: 1808 hektár terület fertőződött meg. Több mint 600 lakost egy évre, további 200-at két évre kitelepítettek. Az orvosok 8 ezer iskolás gyermeket vizsgáltak „Vietnamra emlékeztet.” — A katasztrófa egyik kis áldozata. (Der Spiegel felvételei. KS.) meg és közölük több százat küldtek kórházba. A spontán abortuszok száma ezen a vidéken az 1976. évi négyről 1977-ben harmincnyolcra emelkedett. A Die Zeit című nyugatnémet lap arra figyelmeztetett, hogy a katasztrófa a vietnami vegyi háborúfa emlékeztet, ahol ugyanezt a mérges gázt használták. Tizennégy hónappal a szerencsétlenség után, a múlt év szeptemberében az olasz parlament egy 30 tagú vizsgáló Folyik a terület fertőtlenítése. bizottságot küldött ki. Száznégy érintett személyt hallgattak ki, 74 ülést tartottak és a bizottság elnöke, a kereszténydemokrata Bruno Orsiéi most 470 oldalas jelentést tett le az asztalra. Az Orsini-jelentés szerint az Icmesa ismerte a veszélyeket, amelyek a Trichlorphe- nol termelésével együtt járnak. A kísérleteket a baseli Hoffroche kutatóközpontban folytatták le, ahol megállapították,’ hogy az anyag előállítása közben súlyosan mérgező TCDD keletkezhet. De mint a vizsgálat megállapította, az Icmesa nem szerezte be a szükséges védőberendezéseket. A svájci monopólium olasz leányvállalatának igazgatói sem a hatóságokat, sem a munkásokat nem tájékoztatták a Trichlorphenol veszélyeiről, képzetlen dolgozókat állítottak a termelőberendezések mellé, nem tartották be a tűzvédelmi előírásokat és megszegtek egy sor más szabályt is. Hasonlóképpen bűnös mulasztás terheli a svájci konszerneket, akik például figyelmen kívül hagyták a médai polgármester bejelentését a mérgező felhőről. A kemény olasz ítélet a bá- seli monopóliummal szemben már az Orsini-jelentés előtt megszületett. A konszern vezetősége a szerencsétlenség áldozataival szemben érzéketlen magatartást tanúsított. \ károsultaknak több mint egy évig kellett várniuk a kártalanításra és a cég vezetői a további igényekre vonatkozólag kijelentették, hogy azok tisztázása és kielégítése 10—15 évig is eltarthat. „Nem várhatják tőlünk — gúnyolódott Adolf Jähn, a konszern igazgatója —, hogy egész Lombardia adósságát mi fizessük ki.” A jelentés mindenesetre az olasz hatóságok mulasztásait is megállapítja. Bár a médai tanácsházán már régebben tudtak róla, hogy az Icmesa mérgező anyagokat is előállít, mégsem tették meg a szükséges ellenőrző intézkedéseket. (gáti) lZ If^Tíl :7il >1*1
