Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-22 / 250. szám
1978. október 22. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Team A TUDOMÁNYOS KUTATÁSOKBAN világszerte viharsebesen teret hódított a „team”-munka. Az ok, amely ezt a sebességet_ma- gyarázza, könnyűszerrel megvilágítható: néhány évtizede elmúlt a magányos feltaláló zsenik korszaka, akik otthon, a konyhaasztalon kísérletezgetve dolgozták ki világraszóló újdonságaikat. Valóban: korunk nagy találmányai már ritkán kapcsolhatók személyekhez — tessék kipróbálni: ugyan ki találta fel az űrhajót és a tranzisztort, az atomerőművet és az integrált áramkört? Természetesen: teamek — kutató- csoportok —, vagy éppenséggel együttműködő intézetek tucatjai a feltalálók. S érthetően, hiszen a részekre, kutatási mozaikokra szakosodó tudomány csak újabb integráló — a részeket magasabb szinteken összekapcsoló — módszerekkel képes az előrehaladás ösvényeit megtalálni. Nem ok nélkül kalandoztunk — hasonlatot keresve és találva — a tudomány új módszereinek terepére. Kétségtelen, hogy mindaz, amit akárcsak módszereiben is, a fejlődés élén haladó tudomány kidolgoz, előbb-utóbb nélkülözhetetlenné válik az egész társadalomban. A tevékenységeknek ez összhangzata, a részeknek ez az integrálódása — amit helyénvaló most már közkeletűbb értelemben csapatmunkának neveznünk — már ma is elemi feltétele a termelés- szervezésnek, az értelmes, hatékony gazdálkodásnak. Más kérdés, hogy gyakran — a vállalati kapukon innen és túl — hiányzik ez az elemi feltétel. Talán nem felesleges hozzátenni, hogy a gazdálkodás részelemeinek tervszerű összműködé- séhez éppen a szocialista társadalom nyújt történelmileg kiteljesedő lehetőségeket, ám sokat kell még tennünk azért, hogy a lehetőség mindenütt valósággá is váljék. KÉTSÉGTELEN, HOGY GAZDÁLKODÁSUNK valamennyi részeleme egyszersmind részérdekekhez kötődik. A részérdek szükségszerű eleme a valóságnak. Ám ha ezzel, mint realitással számolunk is, alapvető társadalmi követelmény azoknak a folyamatoknak az erősítése, amelyek a részeket egész- szé, a válalati mozaikérdekeket vállalati érdekké, s mindezt: az országos össz- működés sodrásába vonva közérdekké alakítják. Napjaink gazdasági gondjait közelebbről vizsgálva rendre-sorra kimutatható, hogy a — tágan értelmezett — csapatmunka kínál bonyolult, nehéz problémákban igazi megoldásokat. Nem abból származnak a gondok, hogy a vállalat, a műhely, a kutatóintézet, a szövetkezet képviseli önállósult érdekeit, hanem hogy hiányzik olykor a magasabb szinteken integráló hatás. Ezért megeshet, hogy a vállalat akkor jár jól, ha avult, ráfizetéses terméket gyárt; a külkereskedő akkor, ha alacsony áron értékesít; a vállalati szervező akkor, hä pompás jelentéseket ír, s beéri ennyivel; a beruházó akkor, ha eleve alátervez, hogy később magyarázható legyen a pénzügyi előirányzat túllépése... A SPORTBAN KÖZISMERT, hogy a csapat nem egyszerűen játékosainak számtani összege — az össz- játék az a többlet, amit a játékosok csak együtt nyújthatnak. S ez bizony nemcsak a sportban van így! T. A. Vegytisztítás Mátészalkán — korszerű gépeken. Meghívó az ügyfeleknek „Mondjon véleményt!“ — Nincs szolgáltatóházunk, de emiatt még nem hangzott el panasz, mert a városközpontban százméteres körzetben szinte minden szakma képviselőjét meg lehet találni — mondja Kövendy Lajos, a Mátészalkai Városi Tanács elnökhelyettese. — Az utóbbi évek fejlesztései eredményezték, hogy a legutóbbi tanácsülésen, amikor a szolgáltatásokról tárgyaltunk, sokkal kevesebb bírálat, vagy új igény hangzott el, mint korábban. Üzlet a földszinten Kedvező is a helyzet most Mátészalkán: a városközpont rekonstrukciója során nagyon sok új üzlethelyiséget alakítottak ki a lakóépületek földszintjén. Ezekben vagy bolt, vagy szolgáltatóegység működik. Nemcsak a régi szolgáltatók kerültek kedvezőbb helyzetbe, hanem olyan új lehetőségek is nyíltak, mint a VAGÉP órajavító részlégénél az ékszerjavítás, fémtárgyak vésése. Szintén az építkezések során kaptak helyiségeket a mérték utáni szabók, akiknek száma is szaporodott: nemcsak a fehér- gyarmati szolgáltató szövetkezet, hanem a nyíregyházi Divat Ruházati Vállalat divatszalonja és a Szatmár-vidéki Fodrász Szövetkezet szabósága is várja már a megrendelőket, s ez már minőségi kínálatot jelent. A nagykállói Kallux Cipőipari Szövetkezet javító részlege is olyan lehetőségeket kapott, hogy nemcsak az apróbb javításokat, hanem a mérték utáni cipőkészítést is vállalni tudják. A FÉNYSZÖV is bővíthette szolgáltatásait — ma már a színes filmfelvételek készítését, hívását is vállalják. A személyi szolgáltatások tehát — a mintegy 120 kisiparos munkájával kiegészítve — jó körülményeket teremtenek. Vizsga — helyben — A gépjárműjavítás és karbantartás terén sok gondunk volt korábban, amelyek azonban rendeződni látszanak — folytatja a tanácselnökhelyettes. — Azt gondoltuk, hogy e munka alapvető megoldása közület dolga, tehát nem adtunk ki működési engedélyeket, helyette a szerviz erősítését szorgalmaztuk. Az új szerviz felszereltsége megfelelő ahhoz, hogy a város és a környék gépkocsi-javítási, -karbantartási igényeit kielégítse. Olyan fékhatásmérő berendezéseket is felszereltek például, amelyek lehetővé teszik a helyben történő műszaki vizsgáztatást. Megtudtuk: a tanács többféleképpen ellenőrzi a munka minőségét. Nemrégen 250 olyan autótulajdonost hívtak meg egy megbeszélésre, akik a szerviznél nagyobb javítást végezhettek. Kevesen tettek eleget a meghívásnak, de ez jelentheti azt is, hogy nem voltak számottevő kifogások. Akik eljöttek a beszélgetésre — nem panaszkodtak. Minőségi javulás A további ipari szolgáltatások között bővítették a textiltisztítást, terjed az ágy- nemükölcsönzés. Tavaly új helyet kapott Mátészalkán a korábban Nyírmeggyesen műkdő RAMOVILL-szerviz, s most sokkal több javítást tudnak többnyire rövid határidő alatt elvégezni. — A jó eredmények nem jelentik azt, hogy mindent megoldottunk — hangsúlyozza Kövendy Lajos. — Sok feladatot tartalmazó szolgáltatásfejlesztési tervünk van. A nők második műszakjának megkönnyítése érdekében növelni kívánjuk az előrendelések és a kölcsönözhető tárgyak körét; rövidíteni szeretnénk a határidőket. A városközpont után új lakótelepeinken is szolgáltatóegységeket nyitunk. Szorgalmazzuk, hogy azon az egy területen, ahol nagy gondjaink vannak (az építőipari szolgáltatások) gyorsabb javulás következzék be. A tanács állásfoglalása alapján nagy gondot fordítanak a szakemberképzésre, hogy a már meglévő jó szolgáltatási hálózatban a munka minősége is folyamatosan színvonalas legyen. M. S. A dombok gerincén még haragosan zöl- dell az akác, de a nyárfák szoknyáját már ki- fakította az ősz. Lent, a tenyérnyi völgyben kipányvázott tehenek legelésznek, a kiszáradt kút mellett néhány tyúk kapirgál. Egy hatalmas, régen kivágott akáctörzsön ülünk, cigarettával kínálom, Bedő-bokor legidősebb emberét, Krajecz Andrást. — Én már csak maradok a pipánál — hárítja el a Szimfóniát. — A pipa sokkal egészségesebb. A füst míg átér a száron, teljesen kihűli, s már nem bántja úgy az ember tüdejét, mint a cigaretta. De hát mondhatja ezt az ember ennek a sok okos fiatalnak. Azt hiszik már azok, ha két betűvel többet tudnak az öregektől, akkor már ők a miniszterek. — A nyolcvanegyből hány esztendőt pipázott András bátyám? ' — Az ördög meg jobban tudja! Kinek volt arra ideje, hogy számolgassa. Bezzeg, most már bőven van, de minek. Az asszonyom nyolc évvel ezelőtt itthagyott, meghalt szegény. Azóta egyedül éldegélek. Még az a szerencse, hogy a lányom, meg a fiam családja itt él Be- dő-bokorban, a legtöbbet ott vagyok náluk. Na jöjjön, nézze meg a házamat! Galambos Lajos: Mindennapi kenyerünk ó emlékezetem szerint Platon Kriton- jában hangzik el az a mondat, miszerint a könyvek olvasása mindennapi tevékenységünk része. Olvasás nélkül az ember nem lehet hű önmagához, sem ahhoz a társadalomhoz, amelyhez tartozik. Manapság különösen nem, amikor a fejlett szocialista társadalom építését szolgáljuk valamennyien: munkások, parasztok, értelmiségiek. Vannak, nem is kevesen, akik az anyagi haszonra, a gazdagodásra fordítják életük minden értelmes percét. Az egyéni jóléten túl egyszer, talán későn, mindenki rájön arra, hogy tulajdonképpen értelmetlenül telt el az élete, ha nem ismerte meg azokat a kincseket, amelyeket a könyvek hordoznak magukban, ha nem ismerték meg az emberi munka esszenciáját. Már a legősibb közösségekben igényelte az ember a másik emberről való közvetlen közlést, bárha akkor még csupán tánccal tudta kifejezni ezt. Később a rajzok, amelyeket falakra, barlangok köveire róttak, már érthetőbbé váltak. De amióta az emberi tudat fölfedezte az A betűt, amelyet az ökör szarváról mintáztak, bizonyos, hogy ökörnek tudhatta magát az, aki e jelet — ennek gazdasági és emberi értékét —, felfogni nem tudta; vagy egyszerűen nem tanulta meg. Az ember tehát mindig is igényelte a másik embertől való közlést az agyagtáblák, a hieroglifák, a rovásírások szerint; igényelte a friss ismeretanyagok azonnali birtoklását. Szükségtelen is belebonyolódni az őszi megyei könyvhetek kezdete alkalmából abba, hogy mit jelent az embernek a könyv; ez már a tudományok dolga. De volt és van is Biblia; Gutenberg János óta pedig a legszegényebb ember is hozzájuthat a betűhöz. Olykor rossz betűkhöz, dehát ezeket az idő úgyis kirostálja. Az értékek mindig megmaradnak. Nekünk, magyaroknak például, bizonyosan örökre megmarad az Ö-magyar Máriasiralom, a Halotti Beszéd, a kódexek és krónikák, megmaradnak nagy költőink és nagy íróink munkái. Bizonyosan, amíg létezünk. Nem dicsekvésképpen mondva, négyéves koromban tanultam meg olvasni. Nem írni, csak olvasni. Hogyan? Nagymama a kastélyban főzőasszony volt és onnan hozogatott könyveket édesanyámnak. Anyám, bár igen kevés iskolát végzett, hiszen tizenkét éves korában már summás volt, meg arató, meg csépelő-töre- keslány, vasárnapi tésztagyúrás közben, miközben nyújtotta és szabdalta a tésztát, a gyúrótábla szélén ott volt a könyv mindig; abból félelmetes dolgokat is olvasott nekem, nemcsak meséket. Örökre emlékezetemben marad például abból a felolvasásból, a tűzhely tüzére vigyázván közben: hogyan fojtotta vérbe Caraffa császári tábornok az észak-magyarországi rendi felkelést, és Eperjes főterén, mennyi magyart végeztetett kr, közöttük családi őseinkből kilenc férfiút. Annakutána persze, sok mindent olvastam, ilyet-olyat; mígcsak rá nem jött az ember az igazi értékek ízérff) Egyik magyar tanáromtól, aki sajnos igen kevés ideig dolgozott Nyíregyházán, és köztudottan a párt tagja volt, megkaptam Solohov Csendes Donjának első kötetét, amely 1938-ban jelent meg először magyarul. Mit törődtem én ekkor az iskolai kötelességekkel? Befaltam a könyvet két nap alatt. Bandi bátyám írni-olvasni nem tudó ember volt, ám addig is megvásárolta minden esztendőben a kötött gazdanaptárt. Besu- mákolt hozzánk őszidő tájt, amikor már forrt a bor, és a konyhai asztalon mindig állt egy kancsóval, szóval csak bejött, meghúzta a kancsót, s ment tovább. De ott volt az asztalon az én ajándékba kapott könyvem is. Nem találtam este, amikor hazamentem a gimnáziumból. — Hol van? — Hacsak Bandi bátyád el nem vitte — mondotta anyám —, mi nem nyúltunk hozzá. — Miért vitte volna el? Nem tud se írni, se olvasni. — Más nem lehetett, nem járt itt más senki. Átmenvén hozzá a szomszédba, megkérdezte tőle azonnal: — Magánál a könyvem, Bandi bátyám? — Nálam hát, fiam. Megérdemlek tán ennyit, eleget ültél a térdemen, őszutón, András-nap előtt adok neked érte egy választási malacot. Rendben? — Rendben lenne, de mit kezd azzal a könyvvel? — Mit? Hát kenyér az. A pulyáknak az őszi vásáron vettem jó göncöket; azok fejiben megérdemlek tán annyit, hogy esténként olvassanak nekem. Vagy nem így véled? — De. — Jó egy kepés lehetett az, aki ezt írta, bár még csak néhány oldalt olvastak nekem. Valóban jó kepés volt? — Gazda inkább. De ilyen gazdákat, ha kívánja, hozok majd még. Ha kívánja. — Hozzad csak kisfiam, nagyon jól elférnek majd itt velem, ebben a házban. Úgy lett. Minden diákköri könyvem hozzávándorolt. Felállunk, az öreg megmarkolja a száraz fahánccsal megpakolt targoncát, s vállán mind a nyolcvanegy év súlyával elindul. Aprókat lép, ügyesen egyensúlyozza a nagy teherrel. — Na, egy hétig elég lesz a tűzre gyújtósnak — teszi le elégedetten a targonca lábát az udvaron. Megtörli a homlokát, az eresz alól előhalássza a kulcsot, s beljebb tessékkel. A valamikori szabad kémény a pitvarban befalazva, de a szobában a búbos kemence még a régi. A falon évszázados óra méri hangos ketyegéssel az időt, a kertben madarak feleselnek a hangjára. — öreg már ez a ház, akárcsak a gazdája — legyint András bácsi. — Van itt ugyan néhány új ház is, de kevés. Alig tíz család él a bokorban, a fiatalok már nem szívesen maradnak. Messze a város, nálunk meg kövesút sincs. De azért én nagyon szeretek itt élni. Még méheket is tartok, a domb alatt, lent a kertben vannak a kaptárak. Hej, csak látná meg mi van itt akácvirágzáskor! Mintha lakodalom lenne. Menyasszonynak öltöznek az akácok. Olyankor még én is fiatalodok néhány évet. Vagy három kilométerrel odébb, Markó-bokorban fehérre meszelt, magas hom- lokú ház büszkélkedik a kövesút mellett. Az udvaron öregasszony olvas, a pápaszemen meg-megcsillan az őzsi nap fénye. A gazdasz- szony panaszkodni kezd. Róka jár a kertek alatt, s tegnap éjszaka az ő udvarát is meglátogatta. Három, gyönyörű tyúkot hurcolt el. De hát mit lehet tenni, egyedül él a nagy portán, s túl van már a nyolcvan esztendőn. A lakásba invitál bennünket. ö, Madják Juliska néni megy elöl, elfordítja a fakilincset, s a falra mutat. Húszesztendős, ragyogó szépségű fiatalasszony mosolyog ránk fél évszázad távlatából. Megsárgult már a fénykép, de hűen őrzi a szép asszony vonásait. — Hű de szép asszony tetszett lenni! — szalad ki a szánkon az elismerő mondat. — Dehogy asszony! Lány vagyok én még — igazit ki bennünket Juliska néni. — Egy nagygazda fia udvarolt nekem valamikor, de a szülei nem hagyták, hogy összeházasodjunk. Nekünk nem volt annyi földünk mint nekik. Akkor aztán én megfogadtam, hogy nem megyek férjhez. — Nem bánta meg a fogadalmát? — Dehogy bántam! Volt nekem kérőm azóta már nem is egy, de nemet mondtam. A minap is egy nyíregyházi ember volt itt, de el is küldtem. Pedig kétszázezer forintos háza van bent a városban. Meg az az igazság, nem is volt annyira szép ember. — Mondanék én valamit Juliska néni. De nem sértődik meg? — Mondja csak nyugodtan. — Itt nem mesze, van egy szép derék özvegyember. .. — Menien már! — vág mosolyogva a szavamba. — De úgy látom a maga újján sincs gyűrű. Ismerek én egy nagyon szép kislányt. Nem akar megnősülni? Hamar megegyeztünk. Egyikünk sem akar házasodni. Legalábbis egyelőre. Balogh Géza Akácok
