Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-22 / 250. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1978. október 22. Á hét címszavakban: HÉTFŐ: Hivatalosan bejelentették az új pápa megválasztását: Karol Wojtyla bíboros, krakkói érsek a II. János Pál nevet vette fel — Berlinben megkezdődött a Varsói Szerződés tagállamai egye­sített fegyveres erői katonai tanácsának ülése — Brezsnyev és Koszigin a Kremlben Bumedien algériai elnökkel tárgyal — Todor Zsivkov, a bolgár államtanács elnöke afrikai körútra indult. KEDD: A Bejrfít melletti Beitteddinben befejeződött arabközi érte­kezlet Libanon egysége, függetlensége és szuverenitása mellett szállt síkra — Portugáliában felfüggesztették a kollektív mű­velésre kisajátított földterületek visszaszolgáltatását a volt tu­lajdonosoknak — Mobutu zaire-i elnök angolai hivatalos látoga­tása után kijelentébe: megőrzik a két ország között most már kialakult békét s továbbfejlesztik a jószomszédi kapcsolato­kat — Trudeau kanadai miniszterelnök liberális pártja súlyos vereséget szenvedett a pótválasztásokon — Fang Ji kínai mi­niszterelnök-helyettes látogatást tett 'a toulouse-i francia űr­kutatási központban. bi növelése elé. Ha a jól megfigyelhetően két ellentétes tendenciát kifejező amerikai álláspontban a tömegpusztító fegyverek mennyiségének és minőségének további növelé­se elleni irányzat kerekedik felül, a derűlátás indokolt. A másik irányzat újabb térhó­dítása viszont nemcsak a szocialista országokban válta­na ki jogos rosszallást, hanem az amerikai nép körében is, megnövelné az ellene soröm- póba lépők seregét. rikai útját, de még tárgja- lásba is bocsátkozott a tör­vényellenes salisburyi rendszer miniszterelnöké­vel. Az amerikai jobboldal egységesen Ian Smith mellé állt; az afrikai „kommunis­taellenes kereszteshadjárat” egyik vezetőjének tekintik, hiszen szerintük a menekült- táborokra ledobott bombák­kal Ian Smith a fehér fel­sőbbrendűséget és vele együtt tőkebefektetéseiket is meg­védi. © Szufanuvong laoszi ál­lamfő a napokban az ország nemzeti ünnepén mondott beszédében felhívta a figyelmet a nemzetközi re­akciónak országa ellen meg­élénkült tevékenységére. Mi­lyen szerepe van ebben Kí­nának? Vientianéban, a lao­szi fővárosban közölték: Sam Neua tartományban, ahol a meo törzshöz tartozó lázadó csoportok ellen a hadsereg­nek kellett fellépnie, kínai fegyvereket és egyenruhákat találtak. Ezek a csoDortok, SZERDA: Bejelentették: 1979 márciusa és októbere között választá­sok lesznek Pakisztánban — Koszigin szovjet miniszterelnök fo­gadta a Kremlben a jordániai trónörököst — Bréma szomszéd­ságában az amerikai és a nyugatnémet hadügyminiszter, vala­mint Haig tábornok, NATO-főparancsnok új amerikai támasz­pontot avatott fel — Brüsszelben bejelentették: flamand és fran­cia szervezetre oszlik az eddig egységes Belga Szocialista Párt. CSÜTÖRTÖK: Bécsben a közép-európai haderő-csökkentési tárgya­lásokon a lengyel küldöttség vezetője felhívta a figyelmet arra, hogy a NATO-országok még nem válaszoltak a szocialista or­szágok kompromisszumos javaslatára — Teng Hsziao-ping Pe- kingben fogadta a baráti látogatáson ott tartózkodó chilei kül­ügyminisztert — Carter amerikai elnök jóváhagyta azt a közel 10 milliárd dolláros külföldi segélyprogramot, amely különböző katonai hitelek mellett 2,7 milliárdot ad az úgynevezett „Béke­hadtestnek”, a CIA egyik fedőszervének — Washingtonban meg­erősítették: Carter jóváhagyta a neutronfegyver egyes alkatré­szeinek gyártását. PÉNTEK: Mannheimben megkezdődött a Német Kommunista Párt kongresszusa — A szovjet és az amerikai SALT-küldöttség ve­zetői találkoztak Genfben — A holland parlament határozatban felezte ki sajnálkozását Carternek a neutronfegyver egyes al­katrészeinek gyártását elrendelő döntése fölött. SZOMBAT: Cyrus Vance amerikai külügyminiszter Moszkvába ér­kezett — Kínai katonai egységek megsértették Vietnam határát: kínai katonák hatoltak be több vietnami településre — Teng Hsziao-ping tokiói látogatása előtt ratifikálták a japán—kínai szerződést. Á hét három kérdése Moszkvában folytatódik Gromiko szovjet és Vance amerikai külügyminiszter tárgyalássorozata a stratégiai támadó fegyverek korlátozá­sának kérdéseiről. Világszerte szinte egyforma megfogalma­zásban teszik fel a kérdést; elképzelhető-e a közeljövőben a régóta húzódó SALT-tár- gyalások megállapodás-alá­írással megkoronázott befe­jezése? Mozambik után most már Zambia területére is behatol­tak a rhodesiai fehértelepes rezsim csapatai, a légierő pedig egy Lusaka közelében lévő menekülttábor gyermek­lakóit bombázta. Hogyan kapcsolódik az újabb provo­kációsorozat Ian Smith rho­desiai miniszterelnök ameri­kai útjához? A Vietnam után most egy másik indokínai országnak kísérel meg súlyos károkat, zavart okozni a pekingi ve­zetés. Miféle terveket sző kí­nai támogatással a laoszi re­akció? O Van-e kilátás arra, hogy a moszkvai amerikai­szovjet külügyminiszte­ri tárgyalások a közeljövőben elvezetnek a SALT—II. megállapodás aláírásához? Amikor szeptemberben Gro­miko szovjet külügyminiszter az Egyesült Államokban tár­gyalt Carter elnökkel és Van­ce külügyminiszterrel, a tár­gyalófelek egybehangzóan úgy nyilatkoztak: már csak né­hány kérdést kell tisztázni és a SALT—II. aláírható. And­rej Gromiko még azt is kije­lentette: ha a nyitott problé­mákat megoldják, Leonyid Brezsnyev készen áll egy Carter elnökkel folytatandó megbeszélésre, s a csúcsta­lálkozó alkalmas lehet a megállapodás aláírására. Ez igen komoly visszhangot vál­tott ki a nyugati közvéle­ményben, hiszen az 1974. no­vemberi vlagyivosztoki csúcs- találkozó óta — ezen a talál­kozón a felek megegyeztek a SALT—II. alapelveiben — ez lenne az első alkalom arra, hogy a szovjet és az amerikai nézeteket legfelsőbb szinten kíséreljék meg egyeztetni. Ha az elmúlt négy eszten­dőnek a SALT-megállapodás aláírása elé sodródott aka­dályhalmazára gondolunk, el­sősorban azt kell leszögezni: az 1976-os elnökválasztási kampányban már Ford akko­ri elnök is szívesen helyette­sítette az enyhülés fogalmát és gondolatát az „amerikai erőn alapuló béke” fölöttébb veszélyes fogalmával. A Pen­tagon, a szenátus kardcsörte­tő enyhülésellenes erőivel és a hadiiparban érdekelt tő­késcsoportokkal együtt az el­múlt négy évben szüntelenül a fegyverkezési verseny foly­tatása felé taszította az ame­rikai külpolitikát. Nemrég fo­gadták el Washingtonban a következő év katonai költség- vetését — az itt sze­replő számok magasabbak minden korábbi költség- vetés számainál. A NATO- ban éppen az idei nyáron ha­tározták el, hogy a nyugati katonai szövetség tagországai ezentúl minden külön egyez­tetés és előzetes bejelentés nélkül automatikusan növelik katonai költségvetéseiket. Carter elnök mostanában ren­delte el a neutronfegyver be­vezetéséhez szükséges fegy­verelemek gyártását. Egyszó­val jó néhány olyan tényt kell említeni, amelyek még külön- külön is nehezen megmász­ható akadályt jelentenek a SALT-megállapodás valóban nem tükörsima útján. Ám a derűlátók érvei sem mellőzhetők, hiszen az ame­rikai SALT-küldöttség veze­tője, Paul Warnke nemrég kijelentette: csak a SALT- megállapodás nyújt ésszerű lehetőséget az atomkonflik­tussal szemben az amerikai biztonság növelésére. A szov­jet tárgyalófél szinte minden nyilvános fórumon kifejti, hogy jó szándékkal, a mie­lőbbi eredmény eléréséért kész minden tőle telhetőt megtenni a véleményeltéré­sek nyílt, bátor szellemű meg­vitatása érdekében. A Kremlben, vagy a szovjet külügyminisztériumban a leg­teljesebb jószándékkal fogad­ják az amerikai küldötteket; az aláírást javasoló felhívá­sokat az az őszinte akarat erősíti meg, hogy mielőbb szilárd gátat emeljenek a fegyverkezési verseny továb­A napokban Nyugat-Berlin több mint tízezer lakója tün­tetésen tiltakozott az emberi jogok megsértése ellen. Köve­telték, hogy Hans Apel tanár, akit politikai nézetei miatt tá­volították el munkahelyéről, ismét taníthasson iskolájában. (Kelet-Magyarország telefotó) © Kik állnak Ian Smith amerikai útjának igen­lői között és kik biztatják további konok politikára a fehértelepes kormány veze­tőjét? Nem kevesebb mint huszonhét jobboldali szená­tor van Amerikában abban a táborban, amely kivere- kedte Ian Smith rhodesiai miniszterelnök és néhány vele együtt utazó — és ve­le együtt politizáló — helyi afrikai politikus amerikai reklámkörútját. Érdekes volt megfigyelni, hogy ezek a Smith-t meghívó és vele tár­gyaló amerikai törvényhozók mind azoknak a nagy cégek­nek, monopóliumoknak a képviselői, amelyek nagyon is érdekeltek a rhodesiai tő­kebefektetésben és egyálta­lán az amerikai üzleti és po­litikai jelenlétben az afrikai kontinensen. A gyermekeket és idős, beteg menekülteket bombával, gépfegyverrel „meggyőzni akaró” Smith- hadsereget a fehértelepes kormányfő amerikai útja idején is, azóta is az eddigi­nél sokkal gyakrabban, mint „az afrikai marxista terjesz­kedés legjobb ismerőjét, a vörös tervek legtapasztaltabb meghiúsítóját” emlegeti az amerikai sajtó. Ugyanazok a politikai személyiségek, akik hol „a nyugat-európai szov­jet támadás”, hol meg más, minden alap nélküli szovjet­ellenes mese kitalálói és buzgó terjesztői most fel­csaptak a fehértelepes re­zsim prókátorainak. A mo­zambiki és zambiai földre betörő fehértelepes hadsereg ezeknek az uraknak a sze­mében rnost mint „az Afrikát fenyegető vörös veszedelem” ellen fellépő szövetséges je­lenik meg. Mintha nem is ugyanebben az esztendőben, tavasz táján szögezte volna le az amerikai külügyminiszté­rium hivatalos állásfoglalá­sa, hogy Smith rezsimje, rendelethalmaza, bábokat mozgató „belső rendezési ter­ve” törvényellenes ... Ép­pen csak a nyár múlt el, és ugyanez a külügyminisztéri­um nemcsak jóváhagyólag tudomásul vette Ian Smith addig elképzelhetetlen ame­amelyek most az ország bé­kés építése, a gazdasági gon­dok megoldása ellen lépnek fel, a vietnami háború évei alatt a Vang Pao irányítása alatt, a CIA pénzén és fegy­vereivel szervezett és később szétvert kommunistaelle­nes gerillahadsereghez tar­toztak. A Vang Pao-féle fegyveres csoportok marad­ványai a vietnami nép győ­zelme után a hegyekbe hú­zódtak s eleinte csak csempésztevékenységgel, ópi - umtermeléssel és kábí­tószerüzletekkel foglalkoztak, így akarták zavarni a szocia­lista irányba elindult gazda­sági építést. Egy időben a Kambodzsa sorozatos Viet- nam-ellenes fegyveres fellé­péseivel, megkezdődtek a katonai akciók a meo geril­lák oldaláról Laoszban is. A pekingi propaganda a nyár elején „a meo kisebbség el­leni laoszi akciókról” szóló híreket terjesztett; Vientia- nében viszont rámutattak, hogy az ópiumtermelés és a kábítószer forgalomba hoza­tala közönséges bűncselek­mény, amely ellen minden eszközzel harcolni kell még akkor is. ha az érdekeltek többsége a meo törzshöz tar­tozik. Ezt követően pekingi küldöttek jelentek meg a meók által lakott hegyvidé­ken és a központi kormány elleni fegyveres fellépésre kí­sérelték meg rávenni Phong- saiy és Sam Neua tartomány lakóinak egy részét. Szufa­nuvong államfő a fegyveres támadások, az utak elleni kommandóakciók említése mellett azt is elmondta, hogy a kínaiak által támogatott re­akciós csoportok az ellátás­ban igyekeznek zavart okoz­ni. áruhalmozással. speku­lációval kísérelnek meg el­lentétet szítani az államveze­tés és a lakosság között. A laoszi kormány a gazdasági építőmunkában a- szocialista országok, mindenekelőtt Vi ­etnam segítségére támaszko­dik — éppen ez az, ami el­len Peking, a helyi reakció­val szövetségben, minden le­hetséges területen támadásba kezdett. Gárdos Miklós Életformáló vitával NEMREGIBEN ÉRDEKES PER foglalkoztatta az ame­rikai közvéleményt. Egy 39 éves volt haditengerész felje­lentette az University of California Egyetemet, mert száz orvostanhallgató között tizenhat négert is felvett, és mint Alain Bake, volt tengerészhadnagy állította, a négerek miatt utasították el az ő, a fehér ember felvételi kérel­mét. A kétlépcsős kaliforniai bíróság, majd az USA Leg­felsőbb Bírósága elmarasztalta az egyetemet és ítéletében kötelezte a felperes felvételére. Annak ellenére, hogy az University érvelése nagy igazságot tartalmazott: a sze­rencsétlen helyzetben élő faji kisebbségek mind több olydn orvost kívánnak, akik közülük származnak, mert ők megkülönböztetett gonddal, lelkiismertesen törődnek tár­saikkal. A Watergate-ügy óta nem volt olyan jogvita, amely az amerikai közvéleményt ennyire foglalkoztatta, felkavarta volna. Egy másik amerikai alkotmányi vita tengeri kígyó­ként vonaglik évtizedek óta: legyen vagy ne legyen több joga Amerika őslakóinak, az indiánoknak?! A jogbiztosí­tás ellenzői éppen a személyi jogokra, a demokráciára hi­vatkoznak, s ugyanezt teszik azok, akik tapsolnak a ten­gerész hadnagy javára tett bírósági döntésnek. Az egyete­mi vitánál azt mondják a demokrácia nevében: még egy szerencsétlen, elmaradott helyzetben lévő kisebbség sem jogosult kiemelt segítségre, mert az sérti az emberi egyen­lőség jogát. Az indiánok joghoz juttatása szintén hátrá­nyos helyzetbe hozná az indián rezervátumok területén élő fehér embereket és ez antidemokratikus lenne. Szenzációk? A demokrácia, az alkotmányosság szen­zációi? A lapok szerint valószínűleg, hiszen elsőoldalas eseményként tálalták azokat. Számunkra szokatlanok, sőt ismeretlenek azok az alapokok, amelyek kiválthatnak né­gervitát, indiánvitát, olyan hamis hangvétellel, . mint az idézett eseteknél az uralkodó nézetek hangvétele: nem le­het a bajba jutott embereken segíteni, mert az ilyen ma­gatartás sérti azok személyi jogait, akiknek nincs semmi bajuk. Sajátos érvelése és jogi agressziója az egy olyan társadalomnak, ahol azok a kevesek a hangadók, akiknek „nincs semmi bajuk”. A baj nélküli élethez való alapvető jogukat éppen azáltal garantálják, hogy csínján bánnak e jogosultságok kiterjesztésével. A JELENSÉGEK LÉNYEGE megmagyarázható Olyan statisztikai adatokkal, amelyek nem önmagukban való számsorok, matematikai bűvészfeladványok, hanem társa­dalmi, politikai töltésű mutatók. A mi társadalmunkban például a többség a hangadó és nyilvánvalóan ezt feje­zik ki a parlamenti százalékos mutatók, amelyek a 352 képviselő foglalkozásbeli megoszlását jelzik: munkás 44,6 százalék, paraszt 13,6 százalék, értelmiségi 41,5 százalék, egyéb foglalkozású 0,3 százalék. Az olasz parlamentnek jelenleg több mint 900 tagja van: 150 ügyvéd, 5 ügyész, 10 bíró, 171 tanár, 80 újságíró, 36 orvos, 19 mérnök, 160 tiszt­viselő, 27 vállalkozó, 3 tábornok és mindössze 23 munkás, akik közül 17 a kommunista párt jelöltjeként került a parlamentbe. Ami pedig a vitákat illeti, aligha kell nyárspolgárok­nak neveznünk magunkat azért, mert örülünk annak, hogy túljutottunk a hatalmi harcok izgalmain, messze va­gyunk a volt uralkodó osztályok parlamenti manipulációi­tól s nagy értéknek tartjuk kiegyensúlyozott, megrázkód­tatások nélküli belpolitikai életünket, amelyben a békés munka hétköznapi gondjaival foglalkozhatunk. E gondok körül folynak a legnagyobb dialógusok: hogyan lehetne zavarmentesebben előrehaladni?! A háromféle parlamenti eseménysorozat a cikk szü­letésének hetében nem jelent különleges állapotot. Az országgyűlés állandó bizottságai a közelgő, a huszonhato­dikén kezdődő őszi ülésszakra készülve vitatják a napi­rendre kerülő oktatásügyet, közlekedéspolitikát; megkez­dődött egy későbbi ülésszak napirendjére kerülő pénzügyi törvénytervezet állampolgári vitája, s az országgyűlésünk küldöttsége Görögországba látogatott parlamenti tapaszta­latcserére. EZ ALKALOMMAL IS AZ ALKOTÓ DIALÓGUS, az életformáló vita jellemzi majd bizonyára az országgyűlés munkáját. Gondolati, szellemi ütközések, mert mindkét napirendi pontnál sokágú, szövevénj^s a feladatrendszer s egyáltalán nem mindegy, merre haladunk tovább. Csak néhány választ kívánó kérdést az oktatásügyi vitával kap­csolatban: van-e túlképzés Magyarországon, vagy nincs? Hogyan lehet a képzést hozzáigazítani a népgazdasági igényekhez, s hogyan lehetne felhagyni azzal a szimpla szülői, társadalmi gyakorlattal, hogy felduzzasszuk a di­vatos szakmák létszámát, de más területen kirívó munka­erőhiány borítja fel a munka rendjét? Alig van olyan ál­lampolgár, akit ne érintenének közvetve vagy közvetlenül a válaszok. Amint a közlekedéspolitika alakításában, ala­kulásában is milliók érdekeltek. A szocialista demokrácia fejlődése megújította az al­kotmányos életet, amely teljes érdeklődéssel fordul a leg­fontosabb: az ember felé. Ez a minden korábbinál telje­sebb humánum jellemzi a hazánkban folyó parlamenti munkát. S. I. (Folytatás az 1. oldalról) a legszínvonalasabbakat. A kiállítás megnyitóján Sze- merszki Miklós, a nyíregyházi városi párt-vb titkára mon­dott beszédet. Ugyancsak szombaton avat­ták föl Szabolcs-Szatmár má­sodik Krúdy-szobrát abban a nyíregyházi középiskolában, mely a nagy író nevét viseli. Borbás Tibor alkotta a mell­szobrot, mely méltó emléket állít a város szülöttének. A szoboravatásnál dr. Katona Béla, a Bessenyei György Ta­nárképző Főiskola docense, Krúdy-kutató mondott beszé­det. Nagy sikere volt a cente­náriumon annak az alkalmi postahivatalnak, mely a me­gyei tanács épületében mű­ködött az ünnepségek alkal­mából. Itt a posta által a ju­bileumra kibocsátott emlék­bélyeget elsőnapi bélyegzővel látták el — a gyűjtők nagy örömére. Szombaton este újra láthatták Krúdy kedvelői azt a rendkívüli sikerű filmalko­tást — a Szindbádot — mely­nek ősbemutatója annak ide­jén (a feledhetetlen Latino- vits Zoltánnal) Nyíregyházán a Krúdy moziban volt. A Krúdyra emlékezés ter­mészetesen nem fejeződik be az eseménydús ünnepségso­rozattal. A nagyközönség pél­dául a Jósa András Múzeum­ban felújítva, gazdagítva lát­hatja a Krúdy-emlékkiállí- tást, a sóstói Svájcilakon (az író kedvelt tartózkodási he­lyén) emléktáblát avatnak, és centenáriumi szabadegyetemi sorozat indult Mátészalkán. Ez utóbbi első előadásai ok­tóber 9-én és 18-án voltak, s novemberben folytatódnak. iTi 11TH 1I I -Jil I * I » * v __I ■ I I iill__A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom