Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-02 / 207. szám

2 K ELET-MAGYARORSZÁG 1978. szeptember 2. „EREDETI KALOCSAI"? Giccs és hagyományőrzés Aligha van olyan nő, aki kislánykorában, vagy később legalább egyszer ne kísérletezett volna kézimunkázással. Sok szakörről tudunk, sőt kisebb szabolcsi és beregi fal­vakban még ma is tanúi lehetünk: hogyan vándorolnak a minták a ház előtti kispadon egyik térítőről a másikra. Valóságos kézimunkaláz terjedt el az országban, ami­óta a kismamák három évre otthon maradhatnak. A bol­tokban is megjelentek az előnyomott párnák, futók stb., a háziipari szövetkezetekben és a „magánnyomdákban” pe­dig bérmunkában készítenek ; hasonlókat. A kereskedelmi forgalomban kaphatók többségéről jóindulattal azt kell feltételeznünk: szakértők látták, zsűrizték, engedélyezték Sajnos, arra is bőven van példa, főleg a kisipari termé­keknél, hogy értéknek hitt silány utánzatokat, hamis mű­népi motívumokat sokszorosítanak. Elég sokat szidtuk nyilvánosan a feliratos, kivarrt fal­védőket, a művirágot, a faliszőnyegen bőgő szarvasokat, epekedő szerelmeseket, a párnákon úszkáló hattyúkat, a cicákat gombolyaggal, ahhoz, hogy ezek, ha nem is gyor­san, de pusztulnak a lakásokból, még a piacokról is. Meg­jelentek viszont az „eredeti” matyó-, kalocsai stb. minták a legváltozatosabb minőségben. Másodvirágzásnak indult a giccs, de ezúttal eredetinek nevezett és hitt „tiszta nép- művészeti alkotás” formájában. Az utóbbi tíz évben na­gyon sok városi és falusi házban jártam, s láttam effélé­ket ezernyi színben „pompázni”. Sokan nyilván szívesebben fognának hozzá olyan ké­zimunka készítéséhez, ha már pénzt, időt, energiát szán­nak rá, amiről tudják: valóban tiszta forrásból származik, így varrták már száz, kétszáz éve is. Ezért üdvözölhetjük a vásárosnaményi Bereg Múzeum hagyományőrző és -ápoló kezdeményezését. Megyénkben a keresztszemes var­rásának vannak gazdag hagyományai, bár újabban a nagy­üzemi terjesztés miatt gyakoribb — főleg a városokban — a könnyebben készíthető lapos hímzés. A múzeum a me­gye ügyes kezű lányaira, asszonyaira gondolt, amikor a háromezernyi beregi mintából egy motívum abc-t állított össze, sorbaszedve a legszebb helyi motívumokat. Ingye­nes szolgáltatásként terjesztik: bárki lemásolhatja, aki el­megy Vásárosnaményba. Ajánljuk ezt a kezdeményezést a nemes hagyományok továbbadásában illetékesek, valamint a háziipari szövet­kezet, az engedéllyel rendelkező „magánnyomdák” és mindazok figyelmébe, akik szeretik a szépet... (be) A lakosság 3 milliója Egy nap Demecserért Demecser nagyközség üze­meinek és intézményeinek dolgozói a község érdekében tavaly 2 millió 800 ezer fo­rint értékű társadalmi mun­kára tettek felajánlást, amit több mint kétszeresen túl­teljesítettek. A lakosság is kivette részét a társadalmi munkából — elsősorban fa­csemeték ültetésével, parko­sítással, tűzoltószertár építé­sével segédkeztek a község szépítésében, gazdagításában. A felajánlott másfél millió helyett a hárommilliót is meghaladta a lakossági tár­sadalmi munka értéke. Üzemek összefogásával ké­szül az új óvoda, a kéki tsz egy napközi otthonos csoport indításához járult hozzá. Még ebben az évben átadják a 12 tanácsi lakást, majd két éven belül újabb hat hasonlót. E hatlakásos ház alá új gyógy­szertár épül, ezzel korszerű­sítik az egészségügyi ellátást. A hatodik ötéves tervre 12 tantermes általános iskola, valamint egy egészségügyi kombinát építését tervezik, Közösen próbálják kialakí­tani a közművelődés korsze­rű formáit is — ezért köz- művelődési társulást alakítot­tak. Egyik legfontosabb vállal­kozásuk az „Egy nap Deme­cserért” akció, melynek lé­nyege, hogy a három tsz, a helyi, a kéki és a székelyi, va­lamint a demecseri üzemek és intézmények dolgozói egy-egy nap munkabérét ajánlották fel a község javára. így ösz- szesen csaknem 900 nap át­lagkeresete kerül közös cé­lokra a tanács kasszájába. AUTOMATA LEVÉLFELDOLGOZÁS Az automata válogat: csak a 135—240 mm hosszú, 85—125 mm magas és 5 mm széles leveleket dolgozza fel. (Hauer Lajos felvétele. — KS.) Riport £ feladónak! A mindig zsúfolt Baross téren, a Budapest 72. számú postahivatalban megkezdte működését a világ egyik leg­korszerűbb levélfeldolgozó gépsora. Igaz, egyelőre még csak húszszázalékos terhe­léssel, de már munkába állt a bonyolult Toshiba gyárt­mányú berendezés. Nem ol­csó mulatság, s bizony az sem mellékes szempont, hogy ezentúl másként kell meg­címeznünk levélküldemé­nyeinket. Tehát még a kö­zönséget is „át kell nevelni”. Akkor miért szorgalmazta a posta az új berendezés mie­lőbbi felszerelését? — Postahivatalunkon áramlik keresztül a levélfor­galomnak mintegy harmada — tájékoztat Székelyhídi La­jos hivatalvezető. A beren­dezés segítségével lényege­sen meggyorsul a küldemé­nyek átfutási ideje, még azoké is, amelyeket nem a gép dolgoz majd fel. Szá­moljunk csak: nálunk negy­ven ember munkáját takarít­hatjuk meg, ha teljes üzem­mel dolgozik az automata. A Nyugati pályaudvar melletti 62. számú postahivatalban hatvan, vidéken pedig mint­egy 150 dolgozóval keveseb­bet kell foglalkoztatnunk a levél feldolgozásban, a gép jóvoltából. Országosan csök­kenti a létszámhiányt, s e tény szemmel láthatóan javí­tani fogja a klasszikus posta szolgáltatásait. Könnyebb lesz a hét postavonaton és a több mint félszáz mozgópos­tában a szolgálat. Az eddigi tapasztalatokat Miklósi József, a hivatal he­lyettes vezetője összegezi: — A mérések szerint pil­lanatnyilag háromszázalé­kos a hibaarány. A gép hi­bájából és a helytelen cím­zésből adódik. A gépet az itt tartózkodó japán szakember állandóan ellenőrzi, s elvég­zik rajta a szükséges finomí­tásokat. A posta felkészült az új címzésekre való átál­lásra; prospektusok, reklá­mok, filmek, tájékoztató fü- zetecskék segítik a lakossá­got az új minták elsajátítá­sában. Ettől függetlenül még jócskán akadnak helytelenül címzett borítékok, képesla­pok, levelezőlapok. Mi erre is felkészültünk; van egy gép­terem, ahol a kézi irányítók besegítenek. A nagyobb baj az, ha a gép téved, de nem a saját hibájából. Az irányí­tószámoknak fenntartott négyzetekbe írógéppel beírt adatot az optikai karakter­leolvasó automatikusan kéz­írásnak véli, s téved. Az irá­nyítószámot ilyenkor a cím­zés utolsó sorába szükséges írni. — Külföldre hogyan cí­mezzük a borítékot? — A piros négyszögek a hazai irányítószámé. A kül­földre menő küldeményeket tehát másképpen kell meg­címezni, nehogy a beírt irá­nyítószám alapján a gép va­lamelyik hazai településre juttassa azt el. Akad olyan ország, ahol öt-, másutt hat­jegyű irányítószámot alkal­maznak. Tipikus hiba, hogy újabb négyzeteket rajzolnak a már előnyomottak mellé, netán két számjegyet ír­nak egy mezőbe. Külföldre ugyanúgy kell megcímezni a küldeményt, ahogy eddig, az egyetlen különbség: a gép se­gítését szolgáló X jelzés. Hozzák egymás után az egységládákat, tartalmukat sorra beöntik a garatba, ahonnan különböző irányok­ba juttatja el a küldeménye­ket a gép. Válogat: csak a 135—240 mm hosszú, 85—125 mm magas, legfeljebb öt milliméter széles leveleket dolgozza fel. Ezeket kikeres­ve megkezdi a „címre állí­tást”, ezt szolgálja a borí­tékok jobb alsó sarkában látható három függőleges pi­ros vonal. Tárgyaló­asztalhoz fémszerkezet A Gyulai Fa- és Fém­ipari Szövetkezet meg­rendelésére gyárt „Krím” típusú tárgyalóasztal­garnitúrához fémszerke­zeteket a Nyíregyházi ELEKTERFÉM Szövet­kezet galvanizáló üzeme. Képünkön: Szabolcsi Irén a krómozott váza­kat készíti elő a szállí­táshoz. (Császár Csaba felvétele.) Könyvritkaságok, elveszett dokumentumok Állományellenőrzós a megyei könyvtárban Egyoldalú könyvkölcsönzés kezdődött ezekben a napok­ban a megyei könyvtárban: visszaveszik a behozott köny­veket, de az olvasók újabb köteteket nem vihetnek ki. Az időnként szokásos állo­mányellenőrzés céljáról és furcsaságairól Kollonay László osztályvezetőtől ér­deklődtünk. Mikrofilmgyűjtemény Legutóbb akkor lett volna esedékes ez a munka, amikor ideköltöztek, az ország egyik legmodernebb épületébe. Ám akkor az olvasó iránti figyelmességből elhalasztot­ták. így most a könyvtárosok nem kis izgalommal várják: mit mutat majd az ellenőrzés végeredménye. Százharmincezer dokumen­tum tartozik a könyvtár ál­lományába, mindenekelőtt a könyvek, továbbá a hangle­mezek, a mikrofilmgyűjte­mény és az úgynevezett apró nyomtatványok. A 4—5 éven­te aktuális állományellenőr­zés alkalmával minden könyv formájú dokumentumot kéz­be vesznek, s ebből sok min­denre következtetnek. Elő­ször is az derül ki, melyek a Ha valaki azt hallja: szol­gáltató vállalat, akkor álta- bában nem a malomipar jut eszébe. Pedig a Kállói úton a jegenyefák függönye mögött húzódik meg a gabonaforgal­mi és malomipari szolgálta­tó vállalat Szabolcs megyei kirendeltsége. A közlekedők érzékszerveit lisztszag és gépek moraja csapja meg. A mintegy két­ezer négyzetméter alapterüle­tű raktártelepen egy csapat víg kedélyű lány és asszony válogatja a zsákokat. Fela­laggyakrabban forgatott, te­hát a legnépszerűbb művek, milyen szakterület irodalmát érdemes gazdagítani. A leg­közelebbi rendelésnél tehát azt is figyelembe veszik: mi­lyen könyveket olvastak „ron­gyosra”. „Eltűnt" könyvak Kiderül továbbá a könyvek szeretetének egy sajátos for­mája is az eltűnt, elveszett tehát a könyvtárból hiány­zó könyvekből. Három fel­szólítást küldenek ki a visz- szaszállításról megfeledkezett olvasóknak, s ha ez sem jár sikerrel, akkor adják át az ügyet a bíróságnak. Évente átlagosan 30—40 bírósági ügyük van, ilyenkor a könyv­nek nem a teljes, hanem a jóval magasabb, úgynevezett eszmei értékét fizettetik meg. Kereskedelmi forgalomban nem kapható könyvek kerül­nek igy magántulajdonba, mert a tapasztalat szerint a könyvek nem vesznek el. Egy- egy házi könyvtárban esetleg büszkén mutogatnak így rit­kaságokat, ám a könyvtár ol­vasói szegényebbek lesznek. Közel tízezer olvasója van datuk: a megyében működő mezőgazdasági, illetve ma­lomipari partnereik termény- tároló göngyölegekkel való el­látása. Egyik részét a vető­magértékesítő vállalat meg­veszi, s miután az ebben szál­lított vetőmagvakat a fel­használó egységek kiürítet­ték a szolgáltató vállalat visszavásárolja a zsákokat. A másik részét a mezőgazdasá­gi üzemek kölcsönzik, s ha már nincs rá szükségük visz- szaviszik a Kállói úti telepre. Éves szinten 3 millió darab zsákot forgalmaznak. Sza­eddig a megyei könyvtárnak. A polcokról ismert készlet mellett a raktárakban olyan ritkaságok is megtalálhatók, mint például Bessenyei Sán­dor — a testőríró fivére — Milton fordítása 1792-ből, szabolcsi monográfiák, va­lamint szabolcsi származású írók, például Krúdy, Móricz első kiadású köteteinek tel­jes sora. Nemzetközi kölcsönzői hálózat Kevesen tudják, hogy a könyvtár tagja a nemzetközi kölcsönzői hálózatnak, így Moszkvától New Yorkig bárhonnan kölcsönözni tud­ják a kért könyveket. Nem eléggé ismert a reprográfiai szolgáltatás sem: egy fél óra alatt bármilyen cikk, grafi­kon könyvoldal másolatát el­készítik — 4 forintért. Az állományellenőrzést sze­retnék szeptember 11-re be­fejezni. Legközelebbi terveik között egy könyvtári klub in­dítása szerepel; elsőéves szak­munkástanuló Knak szervez­nek foglalko ásókat havonta két alkalomr iái. (be) bolcs-SzE már megye vala­mennyi 1 rmelőszövetkezeté- vel, állam gazdaságával, ma­lomüzemé el, továbbá kuta­tóintézetév 1 vannak ily mó­don álland kapcsolatban. Az átvéte.t követően a zsá­kokat 3 darab speciális gép segítségével portalanítják. E műveletet naponta 6—7 ezer zsákon végzik el. így egy műszak alatt 400 kilogramm liszt, illetve takarmánypor- hulladékot gyűjtenek össze, amit dolgozóik körében érté­kesítenek. A kilyukadt, meg­rongálódott zsákok közül ha­vonta 10 ezret megvarrnak. A raktárban 600 ezer állan­dóan készenlétben áll az igé­nyek kielégítésére. A külön­böző termékeknek más-más szövésű zsák szükséges. A kalászosok, valamint a bor­só-, bab, bíborhere-, csillag­fürt- és káposztarepce-mag­vak tárolására a nagyhalászi zsákgyár termékei szolgál­nak, míg a korparaktározás, -szállítás céljaira a Szovjet­unióból kapott göngyölegek felelnek meg. Ezek széleit körbe kell szegni, s ebből 14 varrógépen hetente hatezret tudnak elvégezni. Ha úgy adódik akkor Hajdú, Békés, illetve Szolnok megyének is segítenek, (cs.) Tettenért betörő Borku István 25 éves pát- rohai lakos eddigi életéből 4 év és 8 hónapot töltött bör­tönben lopás és más bűncse­lekmények miatt. A részeges Borku ez év június 17-én az éjszakai órákban ittasan ér­kezett Demecserbe. Pénzt akart szerezni, ezért az ÁFÉSZ 24. sz. ABC-boltjának kirakatüvegét berúgta és mitsem törődve a nagy csö­römpöléssel, bement a bolt­ba. Pénz után kutatott, de nem talált. Borku Istvánt a „nagy munkában” tettenér- ték és még ezen az éjszakán a rendőrség „vendége” lett. A többszörösen visszaeső be­törő tolvajt a bíróság 1 év és 6 hónapi szabadságvesz­tésre ítélte, melyet fegyház- ban kell letöltenie. Mellék- büntetésként 3 évre a köz­ügyektől is eltiltották és kö­telezték, hogy kényszerelvonó kezelésnek vesse magát alá. Az ítélet jogerői (m.) Terménytároló göngyöleg kölc »önben Négy mázsa takarmánypor napor la

Next

/
Oldalképek
Tartalom