Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-02 / 207. szám
1978. szeptember 2. KELET-MAGYARORSZÁG 3 talmas készlet van raktáron, sőt a desodorok és néhány más cikk árát 30—40 százalékkal leértékelték. Tízpercenként egy gépkocsi A vállalat korszerű anyagtároló épületekkel rendelkezik, ahol higiénikus környezetben képes tárolni a termékeket. Az árumozgatást nagyrészt gépi erővel végzik. Ötödét tudják konténerekben szállítani. Egy tehergépkocsi rakodási ideje 10 perc. A megyében e munkákra kétszáz embert foglalkoztatnak. Az országban Hajdú-Szabolcs megyében vezették be először a számítógépes programokon alapuló szállítás- és raktári munkaszervezést. Ezt a KGST tagországokkal egyeztetve R—20-as típusú gépekkel oldják meg, s alkalmazása jól bevált. A tervek szerint Szabolcsban 1980-ban kezd üzemelni számítóberendezés az élelmiszer- ipari termékek fuvarozásának szervezésére. A raktárházak telepítése átgondolt tervek alapján úgy készült, hogy a szükséges bővítésekre lehetőség van. A vállalat messzemenőkig igyekszik figyelembe venni Szabolcs- Szatmár megye dinamikus fejlődését. Ennek kapcsán különös gonddal vannak a külső, periférikus falusi boltok áruellátására. Cselényi György LEHETNE JOBBAN ? A megye további dinamikus fejlődése attól függ, mennyire javul a gazdasági munka színvonala, hogyan tudják hasznosítani az anyagi és szellemi erőforrásokat. Csak a termelékenység növelésével, a termék- és termelésszerkezetnek az eddiginél gyorsabb ütemű változtatásával lehet a piaci igényekhez jobban alkalmazkodó termelést megvalósítani — állapította meg a megyei pártbizottság 1977. december 14-i határozata. Ezért kérdezünk meg munkásokat és vezetőket, hogyan lehetne jobban dolgozni, gazdálkodni? Az iizemanyag- takarékosság — Kétségtelen, hogy ma az egyik legnagyobb energiafelhasználó, üzemanyagfogyasztó a közúti forgalom. Mutatja ezt az az adat is, amelyik szerint például az 5. számú Volán Vállalatnál a teljes költségvetés mintegy 10 százalékát az üzemanyag teszi ki. Tehát minden módot meg keli keresni arra, hogy a fogyasztást csökkenteni tudjuk. — Erre három helyen nyílik lehetőség. Az üzemanyagnormák megállapításakor, a karbantartásnál, és magánál a jármű vezetésénél. A jelek azt mutatják, hogy jelentős, mintegy 15—20 százaléknyi tartalék a vezetéstechnikában rejlik, a másik két esetben legfeljebb finomítani lehet csak az eddig kialakított módszereket. — A vezetési mód tehát a jobb üzemanyag-felhasználás tartaléka. Négy esztendeje indult meg az a vizsgálatsorozat, amelyik az ember és a gép kapcsolatában elsődlegesen az ember szerepét figyeli. Mondhatom, figyelemre méltó eredmények születtek eddig is. A zalaegerszegi kísérlet egyrészt megállapította, hogy például a városi közlekedésben az autóbuszok a teljes menet mintegy 40 százalékában gyorsítanak, de ez a gyorsítás a teljes üzemanyag-fogyasztás 75 SZABÓ ISTVÁN százalékát teszi ki. A takarékosság egyik kulcsa tehát a gyorsításoknál keresendő. A kísérletek azt is kimutatták, hogy az agresz- szív, sportosan gázt adó vezető, de a túlságosan óvatos sofőr nem végzi jól a munkáját, mert mindkettő aránytalanul sok üzemanyagot használ fel. A jó technika így valahol a kö- zépúton keresendő. — Mivel a gázadás pontosan tetten érhető, oktatható is. — Egy-két éven belül már a nyíregyházi Volán is rendelkezik majd olyan járművel, amelyiknek műszerei pontosan mutatják a tanuló vezetőnek, hogy adott módszer mellett mennyit „eszik” a gépkocsija: — Ha az utóbbi évek üzemanyag-takarékossági mutatóit nézzük, lassú csökkenést látunk. Az év első felében mintegy félmillió forintot takarítottunk meg, 1975-ben viszont, igaz, egész esztendőben 2,9 millió forintot tett ki ez az összeg. Mindez nem a rossz munkát, hanem azt mutatja, hogy a további tartalékok valóban a vezetéstechnikában találhatók. Ezen a téren azonban nem állunk rosz- szul. Tavaly a Volán Tröszt gépkocsivezetői részére rendezett országos verseny döntőjén két nyíregyházi sofőr vett részt és a 4., illetve a 13. helyen végeztek. A trösztnek több tíz ezer gépkocsivezetője van! Elmondta: Szabó István, a Volán 5. sz. Vállalat műszaki-fejlesztési és beruházási osztályának vezetője. Lejegyezte: Speidl Zoltán. E gy idő óta nem láttam édesanyámat. Most alakult úgy helyzetem, hogy újra elmenjek a lápi községbe, a Kraszna menti, porcsintos utcába. Jobban nem tudtam volna meghök- kenni, mint mikor anyám sáros kezét megláttam. Csuklóig maszatosan mind a kettőt. Mi ötlött ki már megint? Mi nem hagyja nyugton? Már csaknem kilenc évtizedet számol, s az idő jócskán megkicsinyítette, valamikori valójához képest. Tudta, hogy érkezem, megkapta az értesítést. Csak amiatt megtegetőzött sűrű szavakkal, amiért sáros a keze. Oka pedig az, ahogy magyarázta: nem tudott már tétlen türelemmel várni, hátha később érkezem, messze a város. „A kis teatűzhely belsejét tapasztom meg, fiam. Kiégett, némely helyen lehullott benne a gyári borítás. Anélkül meg hátha kilyukad az oldala. Kár lenne érte, nagyon jó kis eszköz. így pedig, fiam, ha én újra kitapasztom, eltart még egy ideig... A Juliska lányával, Marikával hozattam az agyagot, a Kraszna oldalából. Az a jó. A kölcsönös üdvözlések után, miközben ezúttal is könny homályosította anyám szemét, gondoltam arra, nem lehet eleget figyelmeztetni korának több becsülésére, egészségének óvására. A mindenkori válasz előttünk, gyermekei előtt ismert. „Semmim se fáj nekem. Nem tudom, hol van valamilyen szervem: szívem, májam, vesém ... Csak gyenge vagyok. De egy kis mozgás, tevés-vevés akkor is kell. Ha én már nem teszek valamit, gyermekeim, nem is fogok élni”. S valóban, hosszú élete során egyetlen injekciós tűt soha nem szúrtak belé, szójába nem nyúlt fogász. Tizenhét éve, hogy eltemettük apámat, s anyám már akkor is hetvenéves volt. be a vajszin zománcú teatűzhelyet, rakva-simítva belsejére az öreg sárt. Nem bízva azt egy lányára sem, sem más senkire. „Mindjárt kész leszek, fiam. Utánna szikkad egy kicsit, akkor rakhatok bele tüzet. Készítek egy kis jó ennivalót. Lehet- azt is, amit mindig szerettél: sonkás rántottát.” Aztán nyomban mirólunk, az én családomról is alaposan kikérdezett. Minden érdekli. Csak egy iskolai osztályt végezhetett, mindazonáltal Kései találkozás Egy ideig elvoltunk azzal, ki hogy s miképpen van, a testvérek, az ismerős családok. Hogyan élnek, boldogulnak ki-ki munkája, szorgalma szerint. Hörcsög Molnár Lajos pedig meghalt, csinos összeget hagyva maga után a takarékban. Rózánk idősebbik unokalánya felvételizett levelezőre a tanárképzőn, Emink egyik fia külföldön nyaral a feleségével, lányának megszületett a második gyereke. Juliskánk asszony láfiyáék saját lakásukba költöztek ... Kimerült ez a téma is. Újra csak anyámat láttam, őt figyeltem. Piciny, hajlott termetével hogyan topogja körolvas — néha kézbe veszi az öreg bibliát — és leírja a nevét. A századfordulón, kislány korából emlékszik az akkori két „remonda” lovukra: Pipacs, Adó, melyeket anyai nagyapánk tartott gyeplő alatt — a monarchiának. S anyám annak idején sarló nélkül szedte a markot a lápos, a csupa nád gabonában. Hét gyermeket szült, öt élőt nevelt fel. Minden héten kenyeret sütött — mikor milyenhez volt lisztből — és száma nincs, hányszor izzasz- totta meg a kovászdagasztás. Még mindig megvan egy fekete szövetruhája, amiről azt mondja, akkor varratta, amikor első leánygyermeke született (Rózánk pedig már ugyancsak hatvanhét éves!). Minden télen font, szőtt. Jól benne volt az időben, hatodik ikszéhez közeledett két világháború átvészelése után —, amikor valamiféle ifjonti kedve támadt a tánchoz: önként jelentkezett a község népi együttesébe. Lasa Molnár Lajossal táncolt, az akkor híres Ecsedi lakadalmas- ban. S míg azelőtt egy-két szomszédos községen kívül nem járt, most sokfelé megfordult az együttessel, többek közt Nyíregyházán, Budapesten is kétszer. És azóta anyám táncos párja — jó tizenöt éven át —, Lasa Molnár, a népművészet mestere, orgonabokros temetőben pihen. Maga pedig, egyetlen esztendő alatt, három vejét siratott el... S a könny felszárad. Mint mostani érkezésem után is, mire a lavórból kifogyott a sár. Amiről anyám azt is mindta: „Sóval csináltam ezt a sárt. Ügy kell az ilyet. Tettem bele vagy tizenöt dekát. Az ilyen tapasztást nem dobja le a pléh.. Szegény anyám is így csinálta, ha pléhet tapasztott.” De ez is olyan, amit én nem tudok. Mint megannyit még az oly gazdag életéből. Asztalos Bálint Változott a név Műanyag zsákok Nagyhalászból túl is haladják a fővárosi gyár termelési értékét, vagyis a vállalat teljes termelésének több mint a fele Nagyhalászról származik majd. A számok nyelvére fordítva mindezt: a nagyhalásziak idei terve 285 millió forintos termelési értéket irányzott elő — a budapesti gyáré 318 millió forint —, 1979-ben azonban 400 millió forintot érő áru hagyja el a szabolcsi gyárat. Érdemes megjegyezni, hogy idei tervüket időarányosan 108,5 százalékra teljesítették, és ami még a mennyiségi mutatóknál is fontosabb talán, minőségi kifogást idén egyetlen vásárlójuk sem emelt. S. Z. A névváltozás profilváltást jelez. Megérkezett Nagyhalászra az a miniszteri leirat, mely arról rendelkezik, hogy szeptember 1-től kezdődően a Kender-Juta és a Textilipari Vállalat elnevezést Kender-Juta és Politextil Vállalatra kell átváltoztatni. A nagyhalászi gyár életében ez a váltás nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy a régen volt tiszta juta, majd az ezt követő juta-műszál- keverék után kizárólag polipropilén alapanyagú zsákokat gyártanak majd. A nagyhalászi gyár életében ez az év úgy is mondhatni, a nagy változások éve. Nemcsak a profilváltás teszi azzá, hanem az a tény is, hogy 1978-ban már majdnem elérik, 1979-ben pedig már Teljesítette exporttervét a Szatmár Bútorgyár. 16 millió forint értékben gyártott különböző típusú bútorokat, ülőgarnitúrákat csehszlovák megrendelésre a mátészalkai Szatmár Bútorgyár. A háromnegyed évre vállalt tervüket augusztus végére teljesítették. Képünkön: a végszerelőben Szatmár V. típusú lakószoba készül. (Elek Emil felvétele) Tankötelezettség E gy ország iskolarendszerének hatékonyságát annak alapján állapíthatjuk meg, hogy a tanköteles fiatalok hány százaléka, mennyi idő alatt és milyen eredménnyel végzi el az egyetemes emberi műveltség alapjait lerakó, úgynevezett alapozó iskolát. Joggal szögezte le az 1972-es oktatási párthatározat, hogy a magyar közoktatás továbbfejlesztésében alapvetően fontos feladatok hárulnak az általános iskolára. Általános iskoláink három évtizedes fennállásuk alatt — dicsekvés nélkül mondhatjuk — nemzetközileg is figyelemre méltó eredményeket értek el. A 6—13 éves gyerekeknek 97—98 százalékát évek óta ott találjuk az általános iskolában, vagy valamelyik gyógypedagógiai intézményben. Mégsincs okunk az elégedettségre, mert a hiányzó 2 százalék évente 19—20 ezer gyereket jelent. A lemorzsolódó vagy az iskolába be nem kerülő gyerekek zöme a társadalom perifériájára szorult család fia, lánya. Iskoláztatásukat számos gond nehezíti. Például: bármennyire hihetetlennek látszik, az országos népességnyilvántartásban sem szerepel, hogy a 6 éves gyerekek között mekkora a cigány fiatalok aránya, pedig az oktatási irányítás számára ez fontos adat lenne. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a tankötelezettségi gondok nem mindegyike kapcsolatos a cigánykérdéssel. A 6 éveseknek ugyanis egy másik csoportja azért hiányzik az iskolából, mert képezhetetlen, vagy értelmi fogyatékos. A tavalyi tanévben mintegy négyszáz gyereket „iskolaéretlennek” minősítettek a komplex iskolaérettségi vizsgálatokon. E bonyolult kérdéskör elemzésétől terjedelmi okok miatt ha el is tekintünk, egy bíráló észrevételt mégsem hallgatunk el: ma még jó pár iskolában túl gyorsan és könnyű szívvel lemondanak egy-egy lassú fejlődésű, de ép értelmű gyerekről. T ársadalmi fejlődésünk mai szakaszán a tankötelezettségi törvény eredményes végrehajtása nemcsak pedagógiai feladat, hanem égetően fontos politikai kérdés is. Vagyis közügy, melynek megoldásához mindenekelőtt a társadalom szoros együttműködésére van szükség. Kétmilliárd élelmiszerre A címzett: hatezer bolt Szállítás számitógépes program alapján ráktól már folyamatosan érkeznek a cikkek. Némi kiesés volt az olcsó halkonzerveknél, de a vállalatnak a környező országokból sikerült a kellő mennyiséget beszereznie, s így a hiány rövid időn belül megszűnik. Két árucsoportnál érvényesül a belkereskedelmi minisztériumi elosztás. Mégpedig az úgynevezett szárazáruknál, vagyis a téliszaláminál és gyulai kolbásznál és importsörnél. Az édességeknél a gyárak rekonstrukciója következtében nem rendelkeznek az igényelt választékkal. Kiugró mértékben megnövekedett megyénkben a kávé- és teafogyasztás. Kávéból naponta 450 mázsát hoznak, forgalomba. A teaszállítmányok a tavalyihoz képest tíz- százalékos emelkedést mutatnak. Üdítő italokból hetente 36 vagonnal fogyasztanak a megyében. Tisztító és egyéb háztartási vegyianyagokból kifogástalan ellátást biztosítanak. A festékek iránti keresleten keveset enyhített a nagy mennyiségű NDK-im- port. Kozmetikai, illetve szappankészítményekből haFából készült raklapokon több méter magasságban jó helykihasználással, katonás rendben sorakozik a mintegy 10 ezer féle árucikk a Hajdú-Szabolcs megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat 5-ös számú, nyíregyházi raktárházában. Innen történik a megyénkben 6 ezer bolt sóval, cukorral, importsörrel, üdítő itallal, kozmetikai, illetve háztartási és még sok más ter- mékkkel való ellátása. Az egység több mint háromszáz gyártóműtől szerzi be a lakosságnak és közületeknek az árut. Az idei kereskedelmi forgalmuk meghaladja a 2 milliárd forint értéket. A vállalatnak a megyén belül még Mátészalkán és Kisvárdán vannak fiókjai. A három lerakat összesen húszezer négyzetméter raktárterülettel rendelkezik. Konzerv, kolbász, kávé A szállítmányokat 84 tehergépkocsival juttatják el a megrendelőkhöz. A zavartalan ellátás érdekében túratervet készítettek. Általában a boltoknak tíznaponként, de a nagyobb értékesítő egységeknek hetente küldenek árut. Az élesztőt, kávét, déligyümölcsöt még rövidebb idő alatt kapják az üzletek. A konzerváru-ellátással sem lesz gond, mert a gyá-
