Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-06 / 210. szám
1978. szeptember 6. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Mást és másként tanulnak TIZENÖT ÉV TELT EL a legutóbbi oktatási reform óta. Az azóta eltelt évek változásai megkívánták, hogy az iskolai nevelés-oktatás tartalma és főbb módszerei jobban alkalmazkodjanak a társadalmi fejlődés követelményeihez. Körültekintő kísérletező munka alapján, — amelyben a szabolcsi iskolák is tevékenyen részt vettek, — ez év őszétől megkezdődik az új tantervek bevezetése, amely első lépcsője az 1980—85-ig tartó korszerűsítési folyamatnak. Kiket érintenek elsősorban az új tanévben életbe lépett változások? — kérdeztük a megyei tanács művelődés- ügyi osztályán Együd János általános iskolai csoportvezetőt. Elmondta, hogy az iskolai nevelés tartalmi megújulása 78 ezer szabolcsi általános iskolást érint, természetesen a fokozatos bevezetés következményeként. Szeptembertől új tantervek alapján tanulnak az általános iskolák első osztályosai, új dokumentumok körvonalazzák a 3. és a 4. osztályosok osztályfőnöki óráinak anyagát és új tanterv szerint tanítják a 4. osztályban a rajzot és a testnevelést, a 6. osztályban pedig a fizikát. — Körülbelül tízezer első osztályos kezdi a tanévet az új tantervek szerint — folytatta a csoportvezető. Érthetően nagy gondot fordítottunk az alsó tagozatos nevelők felkészítésére, amely már tavaly januárban elkezdődött. A megye különböző helyein úgynevezett bázisiskolákban készítették fel a nevelőket, a munkaközösség-vezetőket, a szakfelügyelőket, az igazgatókat. A megye több mint 8 ezer pedagógusa a legkülönbözőbb tanfolyamokon, szakmai vitafórumokon ismerkedett meg a változások lényegével, alapkoncepciójával. Mi az eltérő az első osztályosok tananyagánál? — kérdeztük. Az előző tanterv bevezetése óta egy sor tapasztalatot gyűjtöttek az iskolák; a gyermekek olyan ismereteket hoznak magukkal az óvodákból, otthonról, az iskola-előkészítő tanfolyamokról, amelyekkel számolni kellett az első osztály anyagának összeállításánál. A korábbitól lényegesen eltérő az első osztályosok tananyaga. A magyar nyelv és irodalom című tantárgy foglalja egybe a korábbi olvasás és írás, majd a későbbi osztályokban a nyelvtan és helyesírás, valamint fogalmazás tárgyakat. AZ ŰJ ELNEVEZÉS azt jelzi, hogy mindezt egységes egésznek fogják fel, következésképpen az órákat pedig anyanyelvi foglalkozásoknak tekintjük. Nem új tárgy az első osztályban a környezetismeret című tárgy, de az új felfogás szerint szilárdabb alapokat ad a későbbi fizika, kémia, biológia, földrajz tanulásához. A mostani elsősök az ötödik osztályban is környezetismeretet tanulnak majd a korábbi földrajz és élővilág helyett, azonban a mostani módosítás egy lépés ahhoz, hogy a különböző tárgyakat nagyobb egységben tanítsuk. Mi még a nagyobb változás az I. osztályban? — Tulajdonképpen az, hogy már az első osztálytól kezdve a korábbi számtan-mértan helyett a matematika tanítása lépett be, amelyre már az elmúlt tanévtől megkezdtük a folyamatos áttérést. A korszerűbb matematikai oktatás kísérleteiből a szabolcsi iskolák is -eredményesen kivették a részüket. A múlt tanévben már az elsős gyermekek több mint kétharmada matematikát tanult. AZ I. OSZTÁLYBAN eddig nem volt rajz, így az óvodai esztétikai nevelés nem folytatódott megfelelően az iskolákban. Az új tanterv módot ad arra, hogy a kis elsősök sokat rajzoljanak, megalapozódjon már ebben a korban a látáskultúrájuk. Még néhány új dolog: az eddigi gyakorlati foglakozás helyett ősztől technikát tanulnak a gyermekek nyolc évig, már az első osztálytól kezdve, amelynek keretében játékosan már az első osztályban megkezdődik az ismerkedés a technikai eszközökkel, a szereléssel. Üjdonság és a nevelést segíti majd, hogy már a 3. osztályosok órarendjén is van osztályfőnöki óra. Jelentősen eltér a korábbitól a 6. osztályosok fizikai tanterve. A gyermekek megismerkednek a testek kölcsönhatásával, az energia és az energiaátvitel fogalmával és az idén hatodikosoknak tanítják először az új mértékrendszert. — Szabolcsi tapasztalatokat is felhasználtak az új tan- terv kidolgozói, a minisztérium — utalt végül az általános iskolai csoportvezető arra a kis tájékoztató füzetre, amely ősztől a korábbi ellenőrző könyv helyébe lép. Az első osztályosok tanítói részletesebben és pontosabban tájékoztathatják a szülőket a gyermek előrehaladásáról, tanulásáról. AZ ÜJ TANTERV lényeges sajátossága, hogy meghatározták a törzsanyagot, amelyet minden gyermeknek el kell sajátítani a felsőbb osztályba lépéshez. Megvan az úgynevezett minimum követelményszint is. Nem kell többet tanulni, Hanem inkább mást tanulnak a gyermekek és másként, mint eddig. Páll Géza Váltótársak Nincs munkaszünet vasárnap a földön. Tiszavasvári határában a Rába-Steiger szünet nélkül köröz. A vezető fülkéjében ifj. Szabó János parancsol a gépnek, de nem sokáig, mert a fordulóhoz ember érkezik, idős Szabó János. Apa és fia találkoznak, váltják egymást, így megy ez már évek óta, a család két tagja csak a határban látja egymást. A legtöbbször tizenkétóráznak, de most szeptember 3-án idős Szabó a fia kedvéért túlórát vállalt. Korábban kezdett, hogy a gyerek, más fiatalokhoz hasonlóan, vasárnap délután, este egy kicsit szórakozzon. Idős Szabó János úgy tartja, ha megállás nélkül mennek — márpedig mennek — akkor a szántással októberben végezni tudnak. Ötöd szőr valami újat Yásárosnaményban Házasság kétévenként Tíz év alatt immár negyedszer köt házasságot az a vásárosna- ményi kisüzem, amelyik legutoljára a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár VI. számú gyáregysége névre hallgatott. A negyedik frigy hallatán csodálkozhatunk ugyan, de a „feleséget” elítélni nem szabad, mert a bontókeresetet sohasem ő nyújtotta be, a válások nem az ő hibájából történtek, noha volt olyan partnere, amelyiktől szívfájdalom nélkül vált meg. Egy ízben pedig, amikor az Elektromechanikai Vállalat nevét viselte, özvegységre jutott, ugyanis a vállalat beolvadt a BHG-ba. Az üzem önállóságának, „lánykorának” ideje 1968— 1971 közé esett, amikor gépjavítóként működött. Az 1974-ig terjedő esztendőkre a tanács vette védőszárnyai alá, és vegyesipari javítóként funkcionált. A tanácsot az EMV követte 1974-ben, majd 1976-ban a BHG került sorra. Most pedig az Irodagép- ipari és Finommechanikai Vállalat lett a partnere. Igaz, — maradván a házasságból merített hasonlatnál —, úgy él most az üzem, mint az, elvált és újra férjhez ment asszony, aki kényszerűségből volt és jelenlegi urával is egy fedél alá kényszerült. Az üzem egyik része ugyanis még a BHG-nak, a másik pedig már az IGV-nek dolgozik. Érthető talán, hogy az üzem igazgatója ha nem is szomorú a legújabb fejlemények miatt, de a felhőtlen öröm sem uralkodik el rajta. Kópis Zoltán igazgató a sokat tapasztalt emberek bölcsességével vár, hiszen tudja, jövőjük nem az ő kezében nyugszik. Nehéz az átállás íróasztalán egy írógép-klaviatúra van. — Ez lesz az új termékünk — mondja —, amit 1980-ra kompletten kell előállítanunk. Az IGV már 1974 óta számot tartott ránk, hiszen kellő számú ember hi- ján nem tudott eleget tenni tőkés exportjának. Ügy tervezik, hogy az új gyártmánnyal együtt új, 1700 négyzetméteres üzemet is telepítenek ide. A tervek szerint ez 1979-re készül el azon a zöld területen, ahol ma még semmi sincs. Egy biztos, csak gyorsasággal tudjuk az átállás nehézségeit enyhíteni, ki kell cserélni a gépparkot, épületeket kell átalakítani. Jelenleg 25 millió forint áll rendelkezésre fejlesztési célokra. „Mi tudtuk meg legutoljára..." — Mire elegendő ez? Az igazgató gondterhelt. — Nem sokra... — Mit szóltak az emberek az újabb házassághoz? — Megszokták, habár most elég simán ment minden. Az az igazság, hogy az átszervezésekhez nekünk volt mindig a legkevesebb közünk. Mi tudtuk meg legutoljára, hogy valami megint megváltozik. Leginkább a BHG-val voltunk megelégedve, dolgozóink szépen mm át igen, nem könnyű TV az egyszerű embernek közel kerülnie a tűzhöz... Pláne, ha még szerencséje sincs. Vegyük csak az én esetemet. Felhív egyszer egy felelős beosztású elvtárs titkárnője. „Vadászat készül — mondja —, jelen lesz az összes megyei vezető.” No, gondoltam, most az egyszer rám mosolygott a szerencse!... Annál is inkább, mivel nagyon szeretek vadászni, és a célzásban sem vagyok az utolsó. A helyi vadásztársaságban a legjobb lövőként tartanak számon! Ezt komolyan mondom — nemcsak a szokásos vadászmese. Gondosan felkészültem, ahogy dukál: háromszor is megtisztítottam a puskát, s beszereztem a legjobb patronokat. Végre eljött a nagy nap. látta: az összes vezető állá- Kitűnő helyre kerültem — sú dolgozó... Hű, micsoda éppen a felelős beosztású balhé lett!... Én vagyok az elvtárs mellé. oka mindennek, mondták, Pajo Kanizsaj: Vadász ka land „Ha most sem kapok jobb munkakört (értsd: magasabb fizetést!), nem egyhamar adódik megint ilyen jó alkalom!” — gondoltam. És máris felröppent egy fácán. Egyenesen felénk tart!... Kapom a puskát — durr! A gyönyörű madár éppen a lábam elé pottyant. A felelős beosztású elvtárs csak ekkor lőtt. De azt is elhibázta. És mindenki minek kellett elsőnek lőnöm... Telt-múlt az idő, a felelős beosztású elvtárs helyére új főnök került. Lassan- lassan feledésbe merült az eset, s egyszer újból meghívtak egy vadászatra. Megint csak a főnök mellé kerültem. No, gondoltam, most vagy soha!... A legfontosabb, hogy ne én lőjek elsőnek! Legyen az övé a zsákmány!... így is történt. Mint a nyíl, közeledett felénk a vad. A főnök rettenetesen izgatott lett. Torkaszakad- tából kiabál: „Lőj már, mit tátod a szád! Lőj, te ökör!” Jól van, jól, tudom én, ba- rátocskám, hogy mit csináljak! Nyugodtan leeresztettem a puskát, eszem ágában sem volt lőni... Hanem megint nem volt szerencsém: ahelyett, hogy magasabb beosztásba kerültem volna, leváltottak. De ez még csak hagyján — nagyon valószínűnek látszik, hogy még sittre is vágnak ... Ja igen: majdnem elfelejtettem mondani, hogy ezúttal vadkanra vadásztunk. Zahemszky László fordítása kerestek, exportra dolgoztunk. Korábban az EMV csak ígért, de semmit sem tett a fejlődésünkért. Nem titok, hogy amikor a híradástechnikai gyár megkapott minket, mert az EMV magával vitte az üzemet, először azt sem tudták rólunk, hogy vagyunk. A BHG egyébként az első pillanattól kezdve azon volt, hogy minket cseréljenek el egy másik gyárral... Ez most következett be. — Nyereséges volt az üzem a sok változás ellenére? — Igen. Az EMV idején 34 százalékos nyereségünk is volt, persze ezt annak köszönhettük, hogy ők pénzt nem tudtak adni nekünk, ezért önálló vállalkozásaink voltak. Ez később megszűnt, de mindig jól dolgoztunk. „Hisszük, ha látjuk..." Az egyetlen kis csarnok, ahol két műszakban 330 ember dolgozik, jó benyomást tesz, a rendezettséget tükrözi. Az előtérben jókarban lévő gépek állnak. — Az IGV ötezer darab szegmens öntvényt küldött nekünk megmunkálásra, mintegy próbaképpen — mondja Uszkai István csoportvezető —, de úgy látszik túlságosan hamar készen lettünk, talán nem hitték, hogy megbirkózunk vele, mert az utánpótlás elapadt. Persze beszerzési gondok is lehetnek a háttérben. A csoportvezető 1971 óta dolgozik az üzemben. — Néhány váltást tehát már megértem — meséli. Most a legtöbb embert az foglalkoztatja, hogy milyen beruházásokat kapunk? Persze úgy vagyunk vele, hogy hisszük, ha látjuk... — A sok gazdaváltás — szólal meg újra a csoportvezető — kisebb mértékű vándorlást is okozott, hiszen az eredeti gépjavítástól és a vegyesipari munkától mind messzebb kerültünk. Páran elmentek, mások viszont, — szakmunkások —, most segédmunkát végeznek. A vásárosnaményi üzem tehát, változás előtt áll. Ötödször kezdenek valami újat úgy, hogy az ő véleményük saját jövőjükről vajmi kevéssé esett a a latba. Tudjuk, vannak gazdasági szükségszerűségek, de mégis az az érzés uralkodik el a gyáracska történetét hallgatva, mintha játékszer lenne csupán ez a néhány fal, és a közöttük dolgozó 330 ember. Persze a kész tényeken nem lehet és bízzunk benne, nem is kell változtatni. Hátha tartós és boldog házasság lesz ez a legutóbbi. Speidl Zoltán Tárolók K éri az ÁFOR a vállalatokat, szövetkezeteket: időben töltsék fel az üzemanyag-tárolóikat, készüljenek fel az őszi csúcsforgalomra, hogy a betakarítás nagy munkájának idején az üzemanyaghiány sehol se akadályozza a szállítást. Évről évre visszatérő gond, hogy a szállítás, az üzemanyag-kiszolgálás folyamatos legyen. Amíg országosan a mezőgazdasági üzemek mintegy 10—12 napra elegendő hajtóanyagot képesek tárolni saját tartályaikban, addig a megyén belül átlagosan öt napra tehető az üzemanyag- készlet feltöltött tartályok esetén. Nem kényelmességből, inkább a szükséges anyagi eszközök hiánya miatt maradtak el a szabolcsi gazdaságok az országos átlagtól. Az őszi hónapokban az ÁFOR éves forgalmának több, mint harmadát bonyolítja le. A fűtési idényre készül a közületek és a lakosság egyaránt. Kedvező, hogy az idei árengedményes akció során tüzelőolajból az évi felhasználás közel felét vették meg, így az őszi csúcs kisebbnek ígérkezik. A nagy fogyasztók még szeptemberben felár nélkül kaphatnak nagyobb mennyiséget. Mindez azonban kevés a gondos felkészüléshez. Ha kedvezőtlen időjárás lesz a következő hetekben, akkor könnyen kiderülhet, hogy az üzemanyag-utánpótlás akadozik. Szabolcs-Szatmár megye ugyan látszólag igen kedvező helyzetben van, ugyanis Nyírbogdányban, a Keleti termékvezeték megcsapolásával elegendő olajterméket kaphat. Ám az ÁFOR szállítóparkja elég leromlott állapotban van, a tervezett fejlesztések késnek, így nem biztos, hogy mindig a megrendelések szerint alakul a szállítás. A nyári mezőgazdasági munkák idején a kezdeti nehézségek után példásan helytállt az ÁFOR az üzemanyag-ellátásban. A következő hetekben a legforgalmasabb telepeken és kirendeltségeken több műszakot vezetnek be, megerősítik az elosztóhálózatot, hogy eleget tegyenek az igényeknek. Mindez ugyan nem pótolja a megyében az elmaradt beruházásokat, hogy viszonylag kevés a benzinkút, elmaradottak az ÁFOR-telepek, azonban reményt ad arra, hogy a vállalat itteni dolgozói mindent megtesznek a zavartalan üzemanyag-ellátás érdekében, a téli fűtésre elegendő fűtőolajat kap a lakosság. L. B. Szükség esetén már az új „Bábolna” rendszerű berendezésen tudják termésüket szárítani a mátészalkai „Kraszna menti” Tsz-ben.
