Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-26 / 227. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. szeptember 26. Sikeres gyakorlat Határőrközség­avatás Mérk-Vállajon Zenés ébresztővel kezdő­dött és határőrbállal végző­dött szeptember 24-én, vasár­nap az az egész napos prog­ram, amelynek során Mérk- vállaj „határőr község” lett. A délelőtti órákban a vállaji sportpályán tartott ünnepsé­gen a díszszázad jelentéstéte­le után Pintér László ezre­des, a BM Határőrség orszá-- gos parancsnokának helyette­se tartott beszédet. — Mérk és Vállaj lakói — hangoztatta egyebek között —- becsülettel teljesítik haza­fias kötelességüket: régóta eredményesen működnek együtt a határőrséggel, lelki- ismeretesen támogatják a kö­zeli határőr őrs munkáját, segítséget nyújtanak a határ­sértők, illetve a közbiztonság ellen vétők kézrekerítésében. Ezt az aktív együttműkö­dést, a határrend fenntartá­sáért —végzett kiemelkedő munkát ismerte el a BM Ha­tárőrség országos parancsno­ka a „Határőr község” cím adományozásával. Az erről szóló oklevelet Heizer György alezredes, a nyírbátori határőr kerület pa­rancsnoka adta át a nagy­község képviselőinek. „A ha- tárőrközség-mozgalom — mutatott rá avatóbeszédében a kerületparancsnok — a mi területünkön is egyre széle­sebb teret hódít és tartalmá­ban is örvendetes módon gaz­dagodik. Mérkvállaj kitünte­tésével tizenháromra emel­kedett a címet magukénak valló hajdúsági és szabolcs- szatmári települések száma.” Az ürmepségen a határ őrizetét legeredményesebben segítő mérki és vállaji lako­sok kitüntetésekét kaptak. A Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozatával Szi­lágyi Ferencet és Máté And­rást, a Közbiztonsági Érem arany fokozatával pedig Reszler Pált és Grajczárik Györgyöt tüntették ki. Töb­ben a határőrség önkéntes segítői közül „Kiváló határ­őr” jelvényt és emlékla­pot vehettek át a nyírbátori határőr kerület parancsnoká­tól. Szakszerűen, gyorsan dolgoztak a bemutatón Szeptember 23-a. szombat reggel van. Az eső elállt, így kedvezőbb feltételek között kezdődhet a kétnapos polgári védelmi módszertani bemu­tató gyakorlat Kisvárdán és a kisvárdai járás­ban. A kétnapos gyakorlaton részt vesz dr. Tar Imre, a megyei pártbizottság első tit­kára, Gulácsi Sándor, a megyei pártbizottság titkára, itt vannak a megyéből meg­hívott tanácsi vezetők, pol­gári védelmi parancsnokok és alegységparancsnokok. A szeszipari vállalatnál, a megnyitón a városi tanács elnöke jelenti, hogy a több hétig tartó politikai és szak­mai előkészítés után a gya­korlat résztvevői elfoglalták helyüket. Az öntödei vállalatnál a szakszolgálati és önvédelmi erőket készenlétbe helyez­ték, a szakszerűen beöltözött vasasok készek a mentésre és a mentesítésre. A Kisvár­dai Ruhaipari Szövetkezetben a feltételezett támadás miatt az egyik szalag dolgozói ab­bahagyták a férfiruhák gyár­tását és áttértek a légzésvé­dő eszközök gyártására. Ezek az eszközök megakadályoz­zák, hogy mérgező anyagok A Rákóczi Tsz telepén légzsilippel védik az állatállományt. (M. V.) A ruhaipari szövetkezetben biztonságos légzésvédőket ké­szítettek. jussanak az ember szerveze­tébe. Egy fiatal szakmunkás, Szabó Mária azt mondja, hogy a megadott tervek alap­ján könnyen elsajátították a légzésvédő eszközök gyár­tását. Még örülnek is egy ki­csit, hogy újabb területen bi­zonyíthatják szaktudásukat. A gyakorlat miatt persze lesz egy kis termeléskiesés, de né­mi hajrázással pótolják a le­maradást. A kisvárdai Rákóczi Tsz telepén az istállókat és a ta­karmányt védetté tették. Az üzem polgári védelmi erőit készenlétbe he­lyezték, A készülődés, a vé­dekezés fizikai megterhelés­sel is jár. Nagy György állat- gondozó különösen szaksze­rűen és gyorsan dolgozott, azt mondja, ha a gyakorlat siker­rel jár, az elnöktől jutalmat is kaphat az alegysége. A régi szakmunkásképző inté­zetben rendezték be az orvo­si segélyhelyet. Dr. Fekete Imre, a segélyhely parancs­noka mutatja, hogy minden helyiség steril, már itt van­nak az egészségügyi dolgozók és a műszerek, s egy szobát Vakolat nélkül épül a VOR Az eddigi legkorszerűbb műszaki jellemzőkkel ren­delkező, gyors és kevés élő­munkát igénylő építési eljá­rást alkalmazza a Szabolcs- Szatmár megyei Építő- és Szerelő Vállalat a Vörös Ok­tóber Férfiruhagyár vásá- rosnaményi új üzemének építésénél. A több mint negy­venmillió forintos beruházás­sal készülő, háromszintes csarnok lesz az első az or­szágban, amely ezzel, a most kifejlesztett, vakolatot nem igénylő, előre gyártott vasbe­ton épületszerkezeti rendszer­rel épül. A szociális részeket és irodákat is magába foglaló üzemcsarnokot a Beton- és Vasbetonipari Művek az Élel­mezésipari Tervező Vállalat­tal közösen szereli. A többszintes körkonzol- pillérek, vázgerendák és az amerikai licenc szerint gyár­tott, nagy fesztávú Span- Deck födémelemek összesze­relését már csak azért is kíséri országos érdeklődés, mert az új építési módszer minden eddiginél gyorsabb, termelékenyebb és alkalma­zása a hagyományos építő­anyagok egész sorát váltja fel. Az Építőipari Tudomá­nyos Egyesület — éppen ezért — lehetővé teszi, hogy az ér­deklődő szakemberek a hely­színen, az építés közben ta­nulmányozzák az új épület­szerkezeti rendszert. Az ez­zel kapcsolatos ankétot a XIV. Szabolcs-Szatmár me­gyei műszaki hónap kereté­ben, szeptember 26-án, ked­den 14 órakor rendezik meg Vásárosnaményban. A gya­korlati bemutatóval egybekö­tött ankéton a kivitelezés ed­digi tapasztalatait Tóth Pál, az ÉPSZER igazgatója ismer­teti. Előadást tart a BVM gyárigazgatója, dr. Kozma Tibor és az ÉLTERV irányí­tótervezője, dr. Popovics Já­nos is. műtőnek rendeztek be. Ezen a helyen végzik a feltétele­zett sebesültek szakszerű el­látását, gyógyítását. A vasútállomás közelében a lakosság kitelepítését gya­korolják, a mozgást fegyel­mezetten hajtják végre. Az útelágazásoknál a közlekedést rendőrök és munkásőrök se­gítik. Néhány kocsi Jékére tart, ebben a községben a la­kások hermetikus elzárását tekintik meg. A város közép­pontjában, a szanálásra váró házaknál a pv műszaki egy­ségei bizonyítják ügyességü­ket, mentenek és helyreállí­tanak. Munkájukat segíti a SZÁÉV és a KEMÉV műsza­ki pv-egysége is. A segítségül hívott erőkkel a helyreállítás gyorsan halad. A tuzséri fatelepen a fel­tételezett csapás után a men­tő és mentesítő csapatok vé­geznek megfeszített munkát. Ezt az önvédelmi gyakorla­tot a Nyírbátorból segítségül hívott pv-egység támogatja — sikerrel. Vasárnap kora délután dr. Pénzes János, a« megyei ta­nács elnöke, megyei pv-pa- rancsnok értékeli a kétnapos gyakorlatot. Elismeréssel szól a jó szervezésről, a szaksze­rű irányításról, az üzemi dol­gozók és a helyi lakosok lel­kes munkájáról. A gyakorlat is bizonyította: a város és a járás dolgozói, lakói adott esetben képesek a gyors, szak­szerű védekezésre és a károk helyreállítására. N. L. A sikeres fiatal író, a megyénkben születésű Ba­lázs József közelmúltban megjelent új regénye, a Szeretők és szerelmesek nem éri el korábbi munkái­nak (Koportos, Magyarok például) a színvonalát, első­sorban vázlatossága miatt. Cselekményépítése, jelene- tezése még hagyján, figu­ráinak jelleme azonban meglehetősen egysíkú — és ezen a főszereplők (Kalen- da és Márta) némileg ro- mantizált túlfűtöttsége sem segít. A Nyitott könyv csü­törtöki adásában a regény­ből bemutatott bőséges részletek nem tettek ránk túlságosan jó benyomást, jóllehet a színészek többsé­ge (főként Solti Bertalan, Sinkó László) életesebbé tette figuráját. Mihályfy Sándor rendező a cselek­ménysor időbeli felbontá­sával igyekezett művészibb hatást kelteni. Ám mindez nem feledtethette a regény alapvető gyengeségeit. A Csak ülök és mesélek... sorozatban régen láthat­tunk olyan jó, érdekes adást, mint a pénteki volt. Talán most első ízben sike­rült az összefogottabb te- matikusságot a valódi, rend­kívüli érdekességgel páro­sítani. Ehhez persze olyan jó „apropó” kellett, mintáz amatőr artisták augusztus végi fellépése a Fővárosi Nagycirkusz porondján. Vit- ray Tamás jól választott té­mát (kitartó álomkergetés, ami esetleg valósággá vál­hat) és szereplőket. (Vélet­len lehet, hogy az utóbbiak valamennyien tornász-ak­robaták voltak.) A későbbi riportalanyok produkció- részleteinek előzetes filmbe­játszása már önmagában fel­csigázta érdeklődésünket. Vitray megértő tárgyilagos­sága, rezignált derűje a népszerű műsorvezető leg­jobb perceire emlékeztetett. A múlt heti dokumen­tum jellegű filmműso­rok közül kettő mindenkép­pen említést érdemel. Mo­holy Nagy László Festészet, fotográfia, film címmel su­gárzott angol kisfilm a kül­földön élt világhírű, párat­lanul sokoldalú művészről rajzolt hű pályaképet az al­kotásai tükrében. Az élet­rajz adatait jórészt mel­lőzve, a szűkszavúan, de lényegbe vágóan kommen­tált film — különösen a komplex, modern alkotá­sok bemutatásával — töb­bet mutatott meg Moholy Nagy László törekvésinek korszakos jelentőségéből, mint esetleg egy terjengős monográfia. Az Augusztusi vasárnap stábja (a közvet­lenségéről ismert Vértesy Sándor remek riporteri ve­zetésével) a természetbará­tok Duna-parti kollektív üdülőtelepére látogatott el Kitűnő riportfilmjük leg­főbb érdeme, hogy sikerül' érzékeltetni a gazdag mun­kásmozgalmi hagyományok­kal rendelkező, 50 éve ala­pított telepnek a közösségi varázsát, a „kerítésnélküli­ség” emberien közvetle­nebb voltát, a természet­szeretetnek az emberszere­tettel való párosulását. Szívderítő volt látni-halla- ni a telep mai gyermekei­nek és fiataljainak a kénv- szeredettség nélküli, jó­kedvű kulturális öntevé­kenységét, a nemes hagyo­mányok mai életükbe való beépülését. Bárcsak lenne még ilyen telep az ország­ban... Merkovszky Pál A Táskarádió legutóbbi adása az emberség fogal­mát, illetve ennek néhány jellemző megnyilvánulását tette a műsor központi gon­dolatává. Néhányan azok közül, akik megszólaltak az adásban: a férfifodrász, aki szakmájának elismert, ki­váló művelője olyannyira, hogy nevezetes külföldi sze­mélyiségek is voltak már vendégei; a beaténekes, aki tudja önmagáról, hogy szakmájában jegyzett név, mégsem értékeli túl önma­gát, hanem azon sajnálko­zik, hogy azok, akik tudo­mányos vagy írói érdemeik révén jobban megérdemel­nék a közvélemény szerete- tét, mint ő, vagy társai, ke­vésbé közismertek, nem ra­jong értük annyira a kö­zönség; az államigazgatás (jelenleg tanfolyamon, is­kolán lévő) leendő, fiatal dolgozói, akik egyik leg­főbb céljuknak tartják, hogy az embert majd ne pusztán ügyfélként, elintézendő ak­ta szereplőjeként kezeljék, hanem valóban emberség­gel foglalkozzanak ügyes­bajos dolgával. A legmegle­pőbb nyilatkozatot a beat­énekes tette az előbb emlí­tett gondolattal; a fiatal államigazgatásiak vélemé­nyén viszont a riporter le­pődött meg. Nevezetesen azon az állásfoglaláson, alapálláson, hogy az állam- igazgatási munkát is lehet kevesebb bürokratikus vo­nással, emberközpontú szemlélettel (és gyakorlat­tal) végezni, s hogy akad­nak fiatal emberek, akik az elvégezhető munkák kö»ül ezt, a hivatalnoki munkát választották. Pedig — és ebben igaza van a műsor­ban megszólalt egyik fia­talnak — az államigazgatá­si munka: közéleti tevé­kenység. S ha így közelít­jük meg a mindennapi gya­korlatban is, akkor az ál­lampolgár nem általában, hanem sajátos vonásaival POLGÁRI VÉDELEM HÁ: gyakorlati bemutató Haményban Vásárosnamény: a Vörös Október Férfiruhagyár épülő üzeme. mint ember lesz jelen az elintézendő ügyekben. A műsorok, riportok időt­állóságból akkor vizsgáz­nak, ha hosszabb idő múl­tán ismétlésként adásba ke­rülnek. Ékkor tudjuk meg, valóban vannak-e bennük szélesebb érvényű, hosszabb távra ható gondolatok. Ta­lán furcsának tűnik, de még a sportriportokban is talál­hatók ilyenek. Az autó- rallye és a motorsport a népszerűek közé tartozik. Talán azért, mert nálunk a motorizáció most ível fel­felé, és mert mindkettő lát­ványos és nagy bátorságot kíván. Ennek a két sport­ágnak néhány versenyzőjé­vel készült riportokat hall­hattunk a Hajtűkanyar cí­mű műsorban, ismétlésként az első adás után egy év­vel. Aki most meghallhat­ta ezt az érdekes műsort, azt is megtudhatta: nem­csak bátorság, hanem nagy önfegyelem és szigorú ön­kritikus alapállás is nélkü­lözhetetlen e veszélyes sportágak műveléséhez. A versenyzőnek mindig tud­nia kell, mikor mit kell és szabad tennie, s rögtön a cselekvés után meg kell ítélnie (ha még módja van rá), helyesen cselekedett-e. Ez a követelmény másféle sportokban is érvényesül. Milyen jó lenne, ha ez az önkontroll azonnal és min­denütt működésbe lépne a gazdasági és a társadalmi életben! Igaz, az életnek ez a két területe általában nem „veszélyes üzem”, legalábbis rövid távon, mert a hiba nem elkövetőjére üt vissza, hanem a csapás sú­lya a közösségen, a társa­dalmon oszlik el. Pedig nem ártana, ha a felelős­ség olykor a valóban fele­lős személyre is nagyobb mértékben hárulna. fgy lenne fair play az a ver­seny, amelyet a szocializ­musért folytatunk. Seregi István j

Next

/
Oldalképek
Tartalom