Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-26 / 227. szám
1978. szeptember 26. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Pénzért és ingyen alapos tapasztalatcsere vállalatok között, iparágakon belül, sőt, olykor-olykor már tárcák méreteiben is. Lelni nagyvállalatot, ahol utasítások írják elő a különböző gyárakban, gyáregységekben kifejlesztett — s a többieknél szintén alkalmazható — műszaki, szervezési megoldások átvételét, s ami a fő, az utasítás betartását következetesen ellenőrzik. Az sem kivételes eset, amikor egy- egy iparág érintettjei jönnek össze tapasztalataik bővítésére, frissítésére, s ezt összekötik kiállítással, üzem- látogatással, bemutatóval. Tudunk külföldi tanulmányúiról, aminek eredményét nem csupán egy vaskos jelentés igazolja, hanem az át-' vett, alkalmazott módszer, s ennek köszönhetően a korábbi, elképesztően magas arányú technológiai selejt tizedére csökkenése. S zó sincs tehát* arról, hogy a kedvező tapasztalatok teljes hiánya, a negatívumok eluralkodása késztetne gondolkodásra. Sokkal inkább mindannak el- szórtsága, összevisszasága, ami kedvező jellemzőként sorakoztatható fel, s ugyanakkor a belenyugvás a kedvezőtlenbe, a veszni hagyott források iránti közömbösség. Az, ami másutt már esetleg természetes, nálunk lehet sokat lendítő újdonság, s miért ne kapnánk érte két kézzel, ha csekély költséggel, gyakran ingyen megszerezhetjük? Aligha a túlzott önérzet emel itt korlátokat. A magyarázatot az a felfogás adja, hogy veszett több is Mohácsnál. Nyersen szólva: mások tapasztalatainak lebecsülése, a magunk okosságának erős túlértékelése. L. G. Á z udvarról kopácsolás zaja hallik, tűz füstjét viszi a szél, a kerítés mögül magasra halmozott dongarakás tekint az utcára. A bejárat fölött hiába keresem az ősi mesterség kifüggesztett címerét: a kis boroshordót. Helyette szépen festett tábla a cégér, öles betűkkel hirdeti.- hogy ebben a házban Lang Antal, Nyírbátor megbecsült kádármestere él és dolgozik. Ilyenkor, őszelőn nagy becsülete van a hordókészítésnek. Langék föl is készültek a forgalomra. Pincéjükben kerekhasú hordók, káposztásdézsák, sózóteknők, virágtartók s ki tudja, mi minden várja a kuncsaftokat. A választék gazdag — tudják ezt a megrendelők. A Lángok jó hírének — hiszen a mesterség apáról fiúra öröklődött — több évtizedes múltja van Nyírbátorban. — Elsőként nagyapám űzte családunkban ezt a mesterséget. Igaz, ekkor meg pintérnek mondták a hordó- készítőt. Régen volt. Legalább 70 éve, hogy áll ez a családi műhely. Akkor még kézzel — azaz szekercével — faragták a dongát. Egyet még ma is őrzök a régi szerszámokból: emléknek a nagyapám után. Néhányat a nyírbátori múzeumnak adtam. Az ősök" még izzasztó ké- zifűrészeléssel darabolták föl a súlyos rönköket. Ma modern motoros és szalagfűrészre bízza munkája nehezét a kádár. Az eszközök néhány évtized alatt kicserélődtek — a hordókészítés módja azonban mit sem változott. — Bor tárolására a tölgy- és az akác-, pálinkához az eperfa a legjobb. A tölgy engedelmes, jól megmunkálható, de drága. Lassan kiszorítja az akác. Igaz, légszáraznak kell N incsenek összefoglaló adatok arról, hogy egy-egy esztendőben a népgazdaság különböző területeiről, de akár csak az iparból is, hányán vettek részt kül- és belföldi tanulmányutakon, tapasztalatcseréken. A mindennapi gyakorlat szerint sokan élnek az ismeretszerzésnek és -bővítésnek ezzel a lehetőségével. Akadnak, akik azt állítják, hogy túlontúl is sokan, már ami az eredményeket illeti, mások viszont arra hajlanak, a szük- . ségesnél keyesebben, ha az ismeretforrások bőségéhez viszonyítunk. Nehéz igazságot tenni már csak azért is, mert ahány munkahely, annyiféle módszer, álláspont, nézet, bár azt senki sem vitathatja, hogy a jó megoldások, eljá- ■ rások tömegével kínálkoznak megismerésre, átvételre, alkalmazásra, s ráadásul ilyen formában olcsón lehet hozzájutni azokhoz, vagy éppen ingyen. Meglehet, éppen a dolog olcsósága, ingyenessége miatt csekély a vonzerő, s pazarló- dik el az is, ami már belevésődött a fejekbe? Erre int a .népi ellenőrzés egyik vizsgálata, ami szerint a külföldi tanulmányutak előkészítése, lebonyolítása, s főként hasznosítása szervezetlen és tervszerűtlen, gyakran a véletlenen — vagy a beosztáson — múlik, ki lesz a részese a határokon túli tapasztalatszerzésnek, -s a cégek egy le nem becsülhető csoportja még azzal sem törődik. hogy a visszatérők elkészítették-e útijelentéseiket?! Az említett vizsgálat azt is megállapította: sok esetben a tanulmányutak alig kapcsolódnak a termelőhely tényleges feladataihoz és terveihez, illetőleg olyan esetekben is határokon túl kíváncsiskodnak némelyek, amikor a témaként szereplő ügyben bőséges hazai tapasztalatok állnak az érdeklődők rendelkezésére. Sajnálatosan ritka az olyasfajta tervszerűség és következetesség, mint amit — s persze, pusztán példaként említve — a Konjunktúra és Piackutató Intézet érvényesít tevékenységében. Az intézet gépimport-irodája ún. beszerzési feltáróutakat szervez a szocialista országokba, azzal a céllal, hogy teljes egészében megismerhető legyen a kínálat a vásárolni szándékozók számára. Ezeken a tanulmányutakon száz témacsoportban hatszáz szakember gyűjtött ismereteket eddig, s nemcsak saját tudásuk gyarapodása volt a haszon, hanem az ilyen utak segítségével összeállított gyártmánykatalógusok, létrejött kiállítások, bemutatók szintén hozzájárultak az ésszerűbb vásárlásokhoz, gyakran tőkés deviza megtakarításához. Egyetlen, s kétségtelen, szerény súlyú esetet említünk. de még ennyi is elegendő ahhoz, hogy bizonyítva lássuk: a források valóban kimeríthetetlenek, de szervezés, tervezés kell — társként — hozzá. Elsőként az, hogy akik útra kelnek — akár a szomszédba, akár az ország másik felére, vagy külföldre —, tudják pontosan, mit akarnak, miről szeretnének tájékozódni. Mert korántsem csak a külföldi tanulmányutak, tapasztalat- cserék elgondolkoztató vonása az ötletszerűség, a véletlenekre hagyatkozás. Sűrűsödnek ilyesfajta jellemzők a hazai utazásokban is, amikor annyi a találkozás indoka, hogy múltkor ők voltak nálunk, viszonozni illik a látogatást. Furcsán, torzan mutatná a valóságot, ha elhallgatnánk, hogy ma már azért nem kivételes ritkaság a rendszeres, Tákolt munkavédelem Nem mondhatni, hogy a legnagyobb, vagy éppen a legkorszerűbb téglagyára lenne az országnak a fehérgyarmati. A hozzávetőleg kétszáz ember — néha több, máskor kevesebb —, találkozik már a modern technikával is, de még bőven kaphat ízelítőt a régről konzerválódott gyártási módszerekkel. Ugyanezt mondhatjuk a munkakörülményekről is. — Szép, új szociális épületünk van, de a munkahelyek még sok kívánnivalót hagynak maguk után — vélekedik a gyárvezető, Garbáczi János. Aki a telep udvarán sétálgat, és a falakat nézi, vak- ablakszemeket lát. Nyáron talán jó is, de télen? — Háromszázezer forintértékű kupolit üveget vásároltunk, hogy a kitört- ablakokat pótoljuk. Az üveg megvan — mutat körbe Cser Miklós technológus, munka- védelmi megbízott —, de hiába minden, ha senkit sem találunk, aki hajlandó lenne a szakértelmet követelő üve- gezési munkát elvégezni. Most magunk próbálkozunk. Oda mutat, ahol egy fiatalember illesztgeti a jókora üvegtáblákat, láthatóan küszködve a feladattal. — Magad uram, ha szolgád nincs — mondja Gar- bóczi János —, az asztalosunk próbál megbirkózni a feladattal. A magasban érdekes szerkezet dolgozik. Egy villás emelő, amelyik síneken gurulva, minden irányba mo„Egy kis gőz, egy kis gáz ...” — mondja Nyíri Lászlóné. Szabolcsi portrék Á kádár lennie, de megéri a törődést. Első évben sem lesz fanyar, húzós a benne tárolt bor. Lang mester a közeli erdő- gazdaságoktól szerzi be a fát. Először feldarabolja a rönköket, majd szálában lefűrészeli. Figyelmeztetően fűzi hozzá: — Ügyeim kell, mert ha nem szálirányba vágjuk a dongát, később deformálódik. Ezután házmagas kászliba — hézagos halomba — rakjuk száradni az alapanyagot. Ügy, hogy alaposan átjárják a böjti szelek. Három hónap múltán: májusban, júniusban kezdődik a hordókészítés. A kádárnak nem elég mesterségét tudni, alkalmazkodnia kell az időjáráshoz is. Ha esős az év, mint az idén, várható, hogy a káposztásdézsák, kádak fogynak jobban. Száraz esztendőkben pedig boroshordókra van inkább szükség. —• A dongákat egyformára vágjuk, összeeresztjük, majd tüzelővasra állítjuk. S mikor külsejük olyan meleg, hogy nem állja a kéz, akkor meghajlítjuk: cúggal összehúzzuk a hordó szétálló alját. Rászorítjuk a vasakat, két végét egyenesre gyaluljuk, ..megferiekeljük”. Végezetül szép csinosra pucoljuk az esztergával.. Lang Antalné, Joli néni helyeslőén hallgatja férje szavait. Ismeri a szakma csín- ját-bínját. s ha szükséges, maga is segít a munkában. A hordók lakkozása, festése, meg az adminisztráció az ő feladata. — Minket úgy ismernek a városban, hogy mióta élünk, még nem voltunk nyaralni. Nagyon jól érzem magam itthon. Egyébként pedig tavasztól tavaszig elég elfoglaltságot ad a mesterség — folytatja a kádár. Tenyérnyi, gazdagon díszített díszhordót mutat: — Télen, nagy hidegben ilyen apróságokat esztergálok. Sok munka van vele, de higgye el, nekem szórakozás. Az igazi kikapcsolódás az, ha egy-egy hétvégére hazalátogatnak a gyerekek. A nagylány már férjhez ment, két kis csemetéjével gyakori vendég szülei házában. Haza-ha- zajár a nagyfiú: ifjabb Lang Antal is. Ügyeskezű kádár lenne — jól megtanulta a mesterséget — de egyelőre nem lépett apja nyomdokaiba. Az ATI szakoktatója Debrecenben. Az ősi műhely mellett szépen berendezett új lakás várja Nyírbátorban a fiatalembert. Lang mester bízik benne, hogy fia egyszer végleg visszatér, s átveszi a műhelyt. Mint a negyedik generáció képviselője. Házi Zsuzsa Ember a magasban. Varga Béla KISZ-titkar. zogva viszi a kész téglát a vagonokba. Aki igazgatja a gépezetet, Varga Béla KISZ- titkár. — Milyenek a körülmények? Sok mindent próbálunk magunk megoldani, hiszen se pénz, se kivitelező nincs a gondok enyhítésére. Saját erőből készült az elszívó berendezés . . . — A fűtést is magunk csináltuk — szól közbe a gyárvezető —, annak idején ugyanis, amikor ez a csarnok épült, egyszerűen kifelejtették belőle. így most az egyes munkahelyeket igyekszünk fűteni hősugárzókkal, fűtőtestekkel. — A körülmények és a munkavédelem összefüggő dolgok — vélekedik a KISZ- titkár. — Sok a baj a védőkesztyűkkel. Némelyik mindössze pár órát bír ki. Alighanem drága mulatság lehet ez. Egy pár keszytű, minőségtől függően nyolcvan, kilencven forint. Mindig újat beszerezni, mert rossz a minőség, igencsak megterheli a kasszát. Nehéz elfogadni a gyártó ceglédi termelőszövetkezet kijelentését, ami valahogy így hangzik: ez van, ezt- kell szeretni. A csarnokban por száll, de úgy tűnik, nem kibírhatatlan. Persze lehet, hogy aki benne dolgozik, másképp vélekedik. — Ha be van kapcsolva az elszívó, akkor nincs baj — állítja Nyíri Lászlóné, aki a vizet adagolja az agyaghoz. — Megesik, hogy az önkioldó leállítja a berendezést, és nincsenek mindig kéznél a villanyszerelők, kik újra üzembehelyezik. Egy kis gőz, egy kis gáz gyakran akad. de nem elbírhatatlan. A telek. azok bizony hidegek. Mert igaz, itt a hősugárzó, a derekam meggyullad, a lábam pedig léfagy. Nemrég a KÖJÁLL is vizsgálta a körülményeket. Szilikózisveszély nincs, az egészséget különösebb károsodás nem éri, állapították meg a szakemberek. — Ez azért még nem minden — szól Cser Miklós. — Mindenképpen javítani szükséges. Naponta harmincezernél több falazóblokk készül, megmozgatni tehátjfan mit. Igaz, gép segíti az anyagmozgatást, de sok még a kézi munka is. Ez viszont balesetveszélyes. Pár éve még haláleset is történt, 1977 első félévében még 14 üzemi baleset volt, de 1978-ra már 5-re csökkent a sérülések száma. — Súlyosabb eset nem volt — mondja a munkavédelmi, megbízott —, de sok a figyelmetlenség, a balesetveszélyt magában rejtő apróbb felelőtlenség. Mindenesetre igyekszünk elejét venni mindennek. Oktatófilmeket vetítünk, magnószalagokat használunk és figyelünk. Vavrek Sándor művezető szobájában a párkányon alkoholszondák sorakoznak. — Gyakran használják? — Eléggé. — És elszíneződik? — Megesik. A fehérgyarmati téglagyár egy a sok közül. Amolyan átlagos. vagy annál valamivel jobb. Egy biztos: lehetőségeikhez képest sokat tesznek azért, hogy az ott dolgozók nehéz munkáját megkönnyítsék. munkakörülményeiket megjavítsák. Speidl Zoltán Rakják az agyagot. Valamikor ez is áldozatot követelt. (Császár Csaba felvételei.) EZ VAN, EZT KELL SZERETNI?
