Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-24 / 226. szám

1978. szeptember 24. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Húszmillió tonna küldemény TERMÉSZETESNEK vesz- szük, hogy a megyében megtermett zöldség, gyü­mölcs és más mezőgazdasá­gi termék, a sok ipari áru eljut az ország más részei­re, illetve exportra. A szállítás hiánya miatt talán még egyetlen megrende­lést sem mondtak le. Ám azért, hogy mindez termé­szetes lehet, nagyon sokan dolgoznak. Legtöbbjük a MÁV, a Volán vállalatok dolgozói, de sokan vesznek részt e tennivalókban a ter­melő gazdaságok, vállala­tok dolgozói közül is. Mun­kájuk azonban csak akkor lehet igazán eredményes, ha köztük jó az összhang, van, ahol a szállítási igé­nyeket összehangolják és a különböző fuvarozási fel­adatokat egyeztetik. Ezek segítésére másfél évtizeddel ezelőtt hívták életre a szállítási bizottsá­gokat. Megyénkben is mű­ködik ez a testület — tevé­kenységét a megyei tanács csütörtöki ülésén eredmé­nyesnek ítélték meg. A me­gyei szállítási bizottság munkája évről évre nő, mi­vel minden újabb időszak­ban többet kell szállítani. Megyénkben az ipari ter­melés a IV. ötéves terv időszakában 87,5 százalék­kal, a mezőgazdasági brut­tó termelés értéke 50 szá­zalékkal nőtt. A jelenlegi középtávú terv idején az ipar várhatóan 73—77, a mezőgazdaság 18—20 száza­lékkal növeli termelését. Mindezek a szállítás szem­pontjából vagonok és te­herautó-rakományok tíz­ezreiben jelentkeznek. A tennivalókat tetézi a záho­nyi hatalmas tranzitforga­lom, ahol például tavaly csak a beérkező áru meny- nyisége elérte a 13- millió tonnát. A megye vasúti forgal­mára, a nem szakember számára elképzelhetetle­nül magas sz.unok jel­lemzők. Tavaly például 664 ezer vasúti kocsit indítot­tak útnak megyénkből, s 214 ezer megrakott vagon érkezett (16, illetve 5 millió tonna áruról van szó). A szervezési intézkedések je­lentőségét növeli, hogy a megyébe sokkal kevesebb vasúti kocsi érkezik áruval megrakva, mint amennyit indítani kell. Ez azt jélenti, hogy a vasúti kocsik két­harmadának üresen kell megérkezni Szabolcs-Szat- márba, főként a záhonyi át­rakókörzetbe. A SZÁLLÍTÁSI EGYEN- SÜLY javítása érdekében a bizottság minden évben nagy gondot fordít a tö­megáruk előszállítására. Ezt mutatják például a kö­vetkező adatok is: két éve 85 ezer, tavaly 155 ezer, az idén 170 ezer tonna kő, ka­vics előszállítására került sor az első negyedévben. Ezeket a mennyiségeket to­vább lehetne növelni, de természeti akadályok (fagy­veszély) és termelési gon­dok (télen sokkal kevesebb ilyen áru termelhető ki a bányákból, mint a me­legebb hónapokban) nehe­zítik. * Rendszeresen elemzi a szállítási bizottság a vasúti kocsik ki- és berakásának tapasztalatait. Figyelemre méltó például, hogy tavaly a vasúti kocsiforgalom négyszázalékos növelésé­vel 7,4 százalékkal több árut tudtak elszállítani, de a kocsiállás miatti bírság 16,8 százalékkal nőtt. Csak egymagában ez 37,6 millió forinttal emelte a szállítást terhelő költségeket. A szál­lítási bizottság elemzései ismételten felhívják a fi­gyelmet a három fő okra: a szállítással párhuzamo­san nem növekszik kellő mértékben a raktárkapaci­tás; nem megfelelő a rako­dás gépesítése és a nehéz rakodómunkára egyre ke­vesebb ember vállalkozik; a MÁV-pályaudvarok és a közforgalmú rakterületek korszerűtlenek, nemcsak a gépesítés, hanem a megfe­lelő térvilágítás is hiányzik. E gondok enyhítésére be­ruházási jellegű intézkedé­seken kívül a szállítási bi­zottság a szervezés javítását is javasolta: jobban kelle­ne szorgalmazni az egység- rakományú küldemények elterjesztését, amivel a gé­pi rakodást lehet fokozni. Indítványozták, hogy a vasúti kocsibeszerzésnél az igényekhez jobban alkal­mazkodjanak a speciális billenős és más sajátos ko­csik vásárlásával. A szállítási bizottság elemzései a közúti fuvaro­zásra is kiterjedtek. Figye­lemre méltó például, hogy, a gépjárműállomány ki­használása alig változott az utóbbi években, holott ka­pacitását tekintve sokkal többre lenne képes. A GYORS INTÉZKEDÉ­SEKET segíti a bizottság által készített szállítási mérleg, amely a feladatokat rendszerint a két fél évre külön-külön határozza meg: az elsőben általában az építőanyag- és nyers­anyagszállítás, előszállítás a fő teendő, a másodikban pedig a mezőgazdasági ter­mények betakarítása és el­szállítása veszi át az első helyet. Ez a mérleg a he­lyi lehetőségekre és az or­szág más megyéinek idő­szakos segítségére is épít: évente 150—200 tehergép­kocsi és 25—30 autóbusz se­gít megyénkben — főleg az almaszállítás idején. Figyelemre méltó intéz­kedések történtek a szállí­tással összefüggő feladatok mérséklésére. A szállítási bizottság kezdeményező ja­vaslatára például helyzet­elemző anyagok készültek, s ezek főhatósági vélemé­nyezése után meggyorsítot­ták a hűtőtárolók építését. Ezenkívül minden eszten­dőben számos gyakorlati intézkedéssel járul hozzá a bizottság a nagy mennyisé­gű szabolcsi alma elszállí­tásának szervezéséhez. A TEHERFUVAROZÁS mellett a személyszállítás, a járművezető-képzés sokféle tennivalóival is foglalkozik a szállítási bizottság, amely — mint azt a megyei ta­nács ülésén is hangsúlyoz­ták — eredményesen mű­ködik közre az áruszállítás és általában a közlekedés javítása érdekében, a köz­lekedéspolitikai koncepció megvalósításában. M. S. Gyuri bácsi hegedűi A fehér damasztkendő- vel takart, frissen sült pogácsákkal teli tál mellett mintegy bizonyí­tékként ott van a születési anyakönyvi kivonata is. „Kresztyankó György, szüle­tett 1888. szeptember 20-án Nyíregyházán.” Haja hófe­hér. Szemüveg nélkül olvas. Rajzolt betűit az imént cso­dálták meg a 15-ös iskola út­törői is, akik eljöttek köszön­teni. Élete párja, a bájos Má­ria néni fél évszázada, hogy örök hűséget esküdött neki. Ö hordja az olvasnivalót Gyuri bácsinak. Most éppen Galgóczi Erzsébet A vesztes nem te vagy című novellás kötetét olvassa. Pihen Gyuri bácsi a nagy fotelban, melynek szövet kar­fáján nyugszik a gondüző, kedvcsináló szárazfa is, ame­lyet még katonakorában vá­sárolt a Békéscsabáról bevo­nult Purcsitól, a cigányprí­mástól, aki hegedülni taní­totta. Gyuri bácsi még nem volt fekvőbeteg, orvosságot nem ismer, s míg dolgozott, egy napot nem hiányzott a munkából. S ha autóbaleset nem éri, járása is kitűnő volna. Kresztyankó György mes­terségének címere ott díszlik a szépen formált, cizellált vaslevelekbe, virágokba, gyertyatartókba öntve-for­málva a feje fölött. Főépítés­vezetőként ment nyugdíjba a SZÁÉV-től. Sok lakatosgene­rációt nevelt, tanított a vas szeretetére, a mesterségre. Országszerte középületek őr­zik az épületlakatos keze munkáját. Vaskerítések, dí­szes kapuk, bejárók. Legem­lékezetesebb talán a Bencs- féle villa, amelyre a nép ki­írta: Lopta-lak. Friss emlé­kezettel meséli Gyuri bácsi, hogy az egykori polgármes­ter azóta is tartozik neki a villában készített vasdíszes munkáért. Kresztyankó György nem volt hős. 1905-ben szabadult, lakatostanuló ipariskolai ösztöndíjjal került Berlinbe. Szerencsétlenségére éppen az első világháború „előesté­jén” érkezett haza, amikor rendkívüli sorozás volt. így került Bécsbe fegyvermeste­ri iskolára, s amikor kitört a világháború, az olasz és az orosz front lövészárkaiban próbálta elkerülni a megsem­misülést. Öt is „megfertőz­ték” a kommunista eszmék, s amikor hazakerült, Mezei Kálmán barátjával vasipari szövetkezet engedélyezését kérte több társával. Kinevet­ték, Mikecz alispán hallani sem akart a szövetkezetről, így alakult meg mégis a szö­vetkezet „féllegálisan” csak­hogy vállalati néven. 1924-ig működött 11 vasassal. Gán­csolták őket. Hiába pályáz­tak munkákat, nem kapták meg. Csődbe jutottak. Ipart váltottak. így nyílt meg Kresztyankó György műhe­lye is az Ószőlő utca 36-ban. Megfordultak itt szoc. dé­rnek, kommunisták. Általuk közeledett a párthoz Gyuri bácsi, míg 1945-ben aztán tagja is lett. Nerrj művelt nagy dolgokat. Megmaradt a párt köznapi katonájának. Amikor az építőipari válla­lathoz került, „kinevezték” a lakatosüzem élére. Tanu­lókkal foglalkozott, lakatos­mestereket indított el a pá­1 brigád i éve (SZEPTEMBER) Albert Sándor Irsa Miklós Krutilla József „Vastagabb volt a birítéL.“ Augusztusban rossz volt a hangulat a „Fémmunkás” Vál­lalat Petőfi Sándor Szocialis­ta Brigádjában. Vékony volt a boríték, amit a júliusi vég- elszámoláskor kaptak, mert épp, hogy sikerült kihozni a száz százalékot. Júliusban pe­dig elmaradt a júniusi mun­kára kitűzött prémium. A két nyári hónap rosszul fizetett, s augusztusban Dajka Sándor kilépésével tetőzött a rossz kedv. Változott-e valami azó­ta? Erre kerestük a választ Holló István brigádjában, akiknek munkáját egész év­ben figyelemmel kísérjük. „Ez már változás../' A zaj semmit, de a Rákó­czi út 100. szám alatti laka­tosműhely képe sokat válto­zott egy hónap alatt. Az alagútzsaluk alkatrészei kon­ténerekben állnak a munka­pad mellett. Két lakatos, egy hegesztő szedi fürgén amire szüksége van, s szemlátomást nő a nagyoldal. Nagy Sándor, Albert Sándor, Krutilla Jó­zsef a szerelőhármas, két mé­terrel arrébb Dajka János, Irsa Miklós és Boda János szerel. Mi ez a változás? — kér­dezem, de mielőtt tovább be­szélnék, Albert Sanyi int: várjak, míg kiveszi a vattát a füléből. Évek alatt sem le­het megszokni az egyengető kalapácsok fülsüketítő hang­ját. Nagy Sándor is öt napot járt kezelésre a fülével, bár azt mondja; ez nem a zaj miatt volt. — Két, három hónapjai már elmondtuk, hogy átszervezik a zsaluk gyártását. Akkor még csak a két brigádot von­ták egybe, tulajdonképpen ugyanúgy dolgoztunk, mint lyán. Olyanokat, akik közül ma már szintén letették a szerszámokat. Mária néni kínálgatja a születésnapra érkezett ven­dégeket. Az Omnia kávézó Béke Szocialista Brigádjától már előző nap eljöttek a lá­nyok, asszonyok. Porszívóz­tak, takarítottak, hogy ra­gyogjon minden a Korányi Frigyes út 32/B I. emelet 4- ben. És most újra itt vannak. Köszönteni. Hatalmas tortá­val, melyen a felirat: 1888— 1978. Mária néni karcsú vá­zába helyezi a vörös szegfű­ket. A brigád küldte Dulincz- ki Józsefnéval, Szabó Klárá­val és Gombkötő Andrásné- val. És megérkeztek a jósa- városi pártszervezettől is. A fiatalabak: a nyolcvan felé közeledő Szarvas Ernő és a nyolcvanas Dankó András kíván hosszú életet Gyuri bácsinak. Ö sszekoccannak a poha­rak. Gyuri bácsi elő­veszi a hegedűt és húzza-húzza egyik nótát a másik után. Vidáman, fris­sen kilencvenévesen és szinte kifogyhatatlanul. Szól a muzsika és száll az ének. „Mulatnak” a veteránok. Gyuri bácsi hegedül. Farkas Kálmán addig. Ez a mostani már vál­tozás. Nem kell minden da­rabért külön menni, 14 tér­elem alkatrészei sorakoznak a konténerben. Mire elfogy, a raktárakban feltöltik a má­sik konténert, s mehet tovább a meló. — A hangulat? Jobb, mint a múlt hónapban volt — mondja Markovics Mihály, aki másodikos tanuló korá­ban került a brigádhoz, ta­valy július óta tagja a bri­gádnak, január elseje óta pe­dig a szocialista brigádba is felvették. Augusztus hosz- szú hónap volt, egy kis túl­óra is megakadt, a százalék is közelebb volt a 120-hoz, mint a 110-hez, így aztán 11- én vastagabb volt a boríték mint a nyáron. Csak jobban érzi magát az ember* ha töb­bet vihet haza. Míg nem emelték a normát, addig há­romezer-háromszázat is meg­kerestem, aztán legalább öt­százzal csökkent egyik hó­napról a másikra. Ki szereti az ilyesmit? Jóska négykor kel Misi Kálmánházáról jár be naponta. Ha otthon van, ak­kor sincs pihenés, nyáron a háztájiban segített a dohány­munkákban, a hétvégeken meg a két bátyjának házát építették a Déli ipartelepen. — Szórakozás? Ha el is megyek a fiúkkal valahová, csak kólát iszom. Nem va­gyok 18 éves, még megbün­tetnének ... Krutilla József is január óta tagja a Holló-brigádnak. Nyírteleken, a MEZÖGÉP-nél dolgozott korábban, de nem is volt valami magas a kere­set, meg nem is érezte túlsá­gosan jól magát. Változtatott. — Bejöttem ide egy pén­teken, aztán azt mondták: hétfőn jöjjek dolgozni. Ebbe a brigádba kerültem és nem bántam meg. 12,50 az órabé­rem, de ha jó hónap van, a háromezret is megkeresem. Olyan jó kis csapatunk van, nemcsak a munkában, azon kívül is megértjük egymást. Veretlenül nyertük a focibaj­nokságot, csak azt nem tu­dom, hogy a kupát miért nem adják már ide. Azt mondják, hogy a tmk-soknál van, ta­valy ők nyerték el, és nem akarnak megválni tőle. Jóska négykor kel, ha reg­gel jön dolgozni. Lenne ké­sőbb is busz, de a sorompó miatt állandóan késne, amit a végtelenségig nem nézné­nek el neki. Otthon focizik, ha van ideje, szombaton, va­sárnap diszkót hallgat az if­júsági házban. „Örökké úton voltam..." Boda János is csak két hó­nappal „öregebb” tagja a bri­gádnak. ő tavaly november­ben jött a gabonaforgalmi vállalattóL — Lehet, hogy hihetetlen­nek hangzik, de ott egy fo­rinttal több volt az órabé­rem, mint amennyivel ide felvettek. De volt egy fiú — tanulótársam volt az iskolá­ban •— ő idejött és azt mond­ta: nem bánom meg. Hívott a sógorom is, én ráálltam, s a vicces az egészben, hogy azó­ta mind a ketten elmentek innen. Persze ők nem ebben a brigádban dolgoztak. Ez csak az egyik oka volt, hogy munkahelyet változtattam, mert bár még nem vagyok húszéves, de fárasztó volt az örökös vidéki szerelés. Két­szer jöttünk haza Nyíregyhá­zára hetenként, akkor én még buszra ültem és mehettem haza Sényőre. Többet is köl­töttem, otthon is kevesebbet tudtam segíteni. Pedig szük­ség van rá. Van két tehe­nünk, van két üsző, van mi­nek kaszálni egész nyáron. Amióta itt vagyok, 50 fillér­rel emelkedett az órabérem, de így is többet keresek, mint az előző munkahelyemen. Számolgatjuk, hány tér­elemet kell a száz százalékhoz megcsinálni. Azt mondják: most már nehezebb a vég­eredményt megmondani, mert ha folyamatos a termelés — márpedig ez a gyár törekvé­se — akkor állandóan van kész- és félkész termék is, törje a brigádvezető a fejét, hogyan kell azt kiszámolni. Bácskái középiskolába ment Eseményeket keresünk szeptemberből. Mondják, hogy Irsa Miklós és Boda János már nemcsak KRESZ-t tanul, vezet is, de hogy hogyis áll­nak, azt tőlük kérdezzem. — Hát elhúztak KRESZ- ből — mondja Miklós — mert leblokkoltam. Két kérdésre nem húztam be a választ, gondoltam, hogy a többit ha­mar kitöltőm, ezekre meg visszatérek. Addig-addig szó­rakoztam vele, hogy a végén elfelejtkeztem róla. Ráfizet­tem. De a jövő héten már levizsgázom. Különben nyolc órát vezettem eddig, azt mondta az oktató, hogy elé­gedett velem. — Ha már a tanulásnál tartunk, ne hagyjuk ki Bács­kái Jenőt sem azért, — szól közbe Boda János — hogy nincs itt. Ma ment először is­kolába, a szakmunkások szak- középiskolájába. Dajka Sa­nyival együtt jelentkeztek, de Sanyi leszámolt, Jenő egye­dül maradt. — És a tanulók? — kérdi Irsa Miklós, — aztán folytat­ja is: a hónap elején két harmadikos tanuló jött a két brigádba. Kovács János a miénkbe, Gál László a másik brigádba. Még nem nagyon ismerjük őket, de szorgalmas, rendes fiúknak látszanak. Ha olyanok lesznek, mint Nagy Miki, meg Schmidt Jancsi voltak, akkor jól járunk ve­lük. — Különben ebben a hó­napban 28 zsalu készül el, s megkezdjük újabb 14 gyár­tását. mondja Holló István brigádvezető. Hogy ez mit is ér, megmondjuk október­ben. Balogh József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom