Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-22 / 224. szám
1978. szeptember 22. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Négy üres tányér H ogy miért volt érdemes négy üres tányérról cikket írni, az csak a végén derül ki. Történt, hogy az egyik nagyvállalatnál úgy döntöttek az emberek: megküzdenek a szocialista brigád címért. Meg is alakították a brigádot, megtették a vállalásokat, brigádnaplót nyitottak és abba minden jelentősebb eseményt beírtak. Bekerültek a fényképek is. A brigádtagok rendszeresen részt vettek a kommunista szombatokon, külön társadalmi munkát vállaltak az egyik megyeszékhelyi iskolában, rendszeresen megtartották brigádgyűléseikét, kirándulást szerveztek, hogy megismerjék a hazai tájakat, sőt egyszer különautóbusszal külföldre is elmentek. Kirándultak patronált iskola gyerekeivel is. Kisebb és nagyobb formátumú képek is bizonyították a naplóban: jól érezték magukat a szocialista brigád tagjai. Volt köztük, aki színjátszó csoportban szerepelt, kolletív színház- és mozilátogatásokón is részt vettek. Segítettek egymásnak a lakásépítésben, a szőlőművelésben, az autójavításban, vigasztalták az elkeseredett brigádtagot, tanácsot adtak annak, akinek problémája adódott. Igyekeztek - megismerni egymást. Sőt nemcsak egymást, hanem egymás családját is. Hogy közelebb kerüljenek a családok is — rendszeresen összejöttek, hol kirándulás keretében, hol egy jó halász- lét enni. .Minden rendben lévőnek látszott, csak egy valami hiányzott ahhoz, hogy a brigád közérzete valóban jó legyen. Ez a valami: ismerjék meg ők jobban a vezetőket, a vezetők pedig őket. Egy-két alkalommal meghívták a feletteseiket: szívesen látnák őket a brigádgyűléseken, lássák, mi foglalkoztatja őket, miben kérik a segítséget, hogy teljesíteni tudják a vállalásaikat. A vezetők nem mentek el egyszer sem a brigádgyűlésre. Kirándulásra is hívták őket, de elfoglaltságukra való hivatkozással, azt is lemondták. Miután egyetlen kísérlet sem sikerült, már-már lemondtak a brigádtagok és a vezetők közötti baráti találkozóról. Hogy végül is újabb kísérletet tettek, annak oka: elnyerték a szocialista brigád címet. És, mint ilyenkor lenni szokott, a jól végzett munka, az elismerés örömében valaki elkiáltotta magát: „Fiúk, ezt meg kell ünnepelni!” És megszületett a döntés: az ünnepséget az egyik vendéglő különtermében tartják. Az, ünnepségen ott lesz minden brigádtag férje, illetve felesége és meghívják a két vezetőt is: ünnepeljenek ők is velük és hozzák magukkal a feleségüket is. A vezetők hímeztek, hámoztak: „Fehér asztal mellett nem illik termelési és üzemi problémákról beszélni”, meg, ha: „Elfogadjuk a maguk meghívását, akkor más brigádokhoz is el kell menni . . .” Ilyen és ehhez hasonló mentséget kerestek, de a brigádvezető a brigád nevében ismételten kijelentette: „Várjuk, a kedves családjukkal együtt.” Elérkezett a szombat délután. Három órakor, megállapodtak a brigádtagok: várnak még egy negyedórát és csak akkor kezdik el az ünnepséget, amelyre pontosan megérkezett minden brigádtag. Negyed négykor már nagyon feszélyezetté vált a légkör. Három óra húszkor megkezdődött a házastársakkal kibővített brigádgyűlés, amelyen a brigádvezető értékelte: miként is érték el a szocialista brigád megtisztelő címet. A beszámoló tartalmas volt. A vezetők és feleségeik még a végére sem értek oda. Sőt a tálalást is elhalasztották miattuk egy negyedórával, de tovább nem vártak. A halászlét elfogyasztották, a tányérokat elvitték. Utoljára azt a négy tiszta tányért, amely üresen maradt. A brigádtagok és hozzátartozóik úgy érezték: a halászlé egy kicsit keserű volt, pedig a szakács váltig állította: nem lehetett keserű, hisz minden pontynak kiszedték a keserű fogát. Sz. J. a mesterasszony milliói A lent és kendert valahol Romániában termelik, Cell- dömölkön szőnek belőle vásznat, erőset patyolatfehéret. A fonal sem kapható boltban, ipari matring. Súlyra veszik át a bedolgozók, otthon varrják ki a mintát, utána visszahozzák a háziipari szövetkezetbe, ahol a terítő, párna megkapja végleges formáját. Mi pedig bemegyünk a boltba és válogatunk: ár és szépség szerint. De melyik a legszebb? Női szabóként kezdte Szemet gyönyörködtető mintákat nézegetünk Komsa Jánosnéval, a népművészet mesterével, aki közel két évtizedes munkájáért most kapta meg a kitüntető címet. Női szabóként kezdte, aztán végigjárta a részlegeket és itt állapodott meg a beregi részlegnél, amelyet vezet. Jelenleg 28 település átlagosan 250 bedolgozójának ő tervezi a mintákat, s látja el őket munkával. Ismeri személyes ügyeiket ugyanúgy, mint öltéseiket. Ránéz a halomba rakott keresztszemesekre — és megmondja: melyiket ki varrta. — Megmondom én még azt is, hogy melyik készült szeretettel és melyik csak a pénzért. Meglátszik, hogy csak a szem és a kéz munkája van-e benne, vagy a szívé is.. . A gyakorlott szem azt is észreveszi: nő varrta-e vagy férfi? Mert bármilyen furcsán hangzik is, férfi bedolgozójuk is van. — Nem is egy. Ugyanolyan szép az ő munkájuk is, legfeljebb a vasalóknak lesz több dolguk vele, mert erősebbek az öltések. Az én két fiam közül is az egyik rendszeresen kézimunkázik. .. És nagyon sok lány, asz- szony, aki maga készítette tárgyakkal díszíti otthonát. Miben különbözik ezektől a bolti áru? A bedolgozóktól kifogástalan munkát várnak. Csak eredeti motívum kerülhet fel, ezeket előzetesen bemutatja a tervező az országos zsűrinek. Hányat kell ölteni például 500 forintért? Három párna egy hónapban, vagy egy kilenc darabos garnitúra egy futóval. Havonta átlagosan 600 darab kézimunka készül a beregi részlegben. Eredeti -beregi minták, aztán a közkedvelt színes Rákóczi-ke- resztszemes. Garnitúra, futóval Milliókat termelnek a mesterasszony irányításával. Idén 4 milliót. .Ahhoz, hogy a tervet „hozni” lehessen, sok mindenre van szükség. Többek között jó pszicholó- gusnak is kell lenni: kinek milyen munkát adjon. Mert ha az ember azt csinálhatja, amit szeret, még a tű is repül a vásznon. . . Ipar és népművészet ta- lálkozik a textileken. A legizgalmasabb talán a minta „megálmodása”. — Valóban, sokszor éjjel jut eszembe. Reggel az az első, hogy azonnal lerajzolom. De hoznak mintákat a bedolgozók is, s magam is gyűjtök. Padláson, ládafiában még sok ismeretlen motívumot találok, most már a múzeumi gyűjteményeket is meg fogom nézni... Maga is varr. Nem is akárhogy: két kézzel. Jobbal is, ballal is, egy egykilós súlyt használ nehezéknek. Van-e — Hogy is magyarázzam meg munkám lényegét? — kezdte a beszélgetést Balázs András, a barabási tsz párt- alapszervezet egyik politikai vitakörének vezetője. — Példával kezdem. A 60-as években az emberek itt nálunk alig várták, hogy közgyűlés legyen. Ott aztán mindenki mondta a magáét. Fűt-fát vagdostak egymás fejéhez. Egy szó, mint száz: ott vezették le az egész évben felgyülemlett indulataikat. Még a kommunisták egy része is. Ez a mi hibánk volt. Nem jutottunk el az emberekhez. Az eszükhöz, a szívükhöz. * A vásárosnaményi járási pártbizottságon mondták el, hogy 61 politikai vitakör 1055 résztvevővel szerveződött Be- regben. Közülük a barabásia- kat akár példaképül is lehet állítani. Mind a négy párt- alapszervezetben működik vitakör. Ezeket mintegy öt- venen látogatják. Balázs András vitaköre a „nehéz fiúknál” a gépműhelyben alakult. A tizennégy résztvevő közül nyolc párttag. Hóvégeken jönnek össze. Vitatkoznak kis és nagy dolgokról, életükről. — Ott hagytam abba —, folytatta a vitakörvezető, — hogy akkor nem volt fóruma a szóbeli agitációnak, a töpVitakörvezető: Balázs András rengő szó kimondásának. Most meg, 1971 óta itt vannak ezek a vitakörök. Egy kisebb kollektívából, munkatársakból verbuválódott az én csoportom is. Az emberek a mindennapok örömeivel, gondjaival érkeznek a vitakörre. A világ és az élet egyre bonyolultabb. A gazdálkodás és a politika megértése közös vallatással köny- nyebb.-* Ki ez az ember? Honnan van bátorsága világpolitikáról és helyi gondokról szakértőként ítéletet mondani, vitát kezdeményezni? A szövetkezetben elnökhelyettes. Elvégezte a marxista középiskolát. Részt vett több tanfolyamon, vezetőképző iskolán. A pártnak 1964 óta tagja. A vitakör vezetését pártmegbízatásként kapta. — Hogyan készülök egy vitakörre? — gondolkodik hangosan. — Először is eldöntőm, hogy a központi témákból melyikről mondok egy negyedórás, érdeklődést felkeltő gondolatsort. Aztán áttekintem a gazdálkodás és a községpolitika soron lévő feladatait. Tanácsot, útmutatást kérek a párt-, a gazdasági és a tömegszervezeti vezetéstől. Azt is elmondta a vitakör vezetője, hogy a felkészülés csak a jó vitaindítást biztosítja, megadja a vitakör alaphangulatát. Mikor aztán úgy érzi, hogy együtt gondolkodnak az emberek, akkor átadja a szót a hallgatóknak. Innen már csak egy-egy mondattal irányít. — És ilyenkor árad a szó az emberekből. Elemzik a kínai kérdést, vitatják az USA közel-keleti politikáját. Máskor hazánk nemzetközi szerepét, a KGST-ben betöltött helyét veszik bonckés alá. Akkor vannak igazán elemükben, amikor saját munkájuk kerül terítékre. Elmondják, hogy ki mit tehet a takarékosabb anyagfelhasználásért, mivel újíthatnak, hogyan biztosíthatják az erő- és munkagépek üzem- képességét. Emlékszik, hogy milyen vita volt, amikor megjött a tsz-be az új Rába-Steiger. — Ki tudjuk mi ezt használni? — így az egyik szerelő. — Ma már nagy gép nélkül nem lehet eredményesen gazdálkodni — kontrázott a másik. — Nagy táblát kell ennek kialakítani — érveltek többen. Most már látják a rendszerben való termelés előnyeit, és a még tovább lépés lehetőségeit vitatják. Ott, a szovjet határ tőszomszédságában sok szó esik a szovjet emberek segítőkészségéről. A politikai vitakör vezetője akkor igazán boldog, és erre sokszor van alkalma, amikor azt kell mondani: — Barátaim, úgy belemelegedtünk, hogy akár reggelig is elvitatkoznánk. Az pedig, hogy lényeglátób- bak a közgyűlések, hogy mind kevesebb a tüske az emberekben, köszönhető a kérdéseket okosan tisztázó politikai vitaköröknek. Az itt elmondott szó időben eljut a címzetthez. Az intézkedés se várat magára. Az elmúlt évben pedig három új párttagot vettek fel a vitakörből. Sigér Imre vajon kedvence annak, aki évente 40—50 mintát tervez? Van. Az a kézimunka, amellyel két éve országos első díjat nyert. Kerek terítő volt, keresztszemessel ki- varrva, körben háromszínű horgolással. Most a Szépművészeti Múzeumban látható. Pályázatra készült. így fejezheti ki egyéni álmait, mert napi munkáját inkább a kereskedelem megrendelése, igénye irányítja. De eközben is igyekszik újat adni. Csak keresztszemes Talán egy japán hölgy már viseli is azt a blúzt amit tervezett. Sok az ex- portmegrendelés. Legújabban azsurozással és subrika- mintával kísérletezik; kivágja a szálakat és hímzéssel tölti meg az anyagot. Megkértük; adjon receptet arra, hogy évekig olyan szépek maradjanak a kézimunkák, mint a boltban voltak. Azt tanácsolja, hogy 80 fokos vízben, Bioponnal mossuk, utána keményítsük. Nem ereszti a színét, nem sárgul. Vasalni csak a bal oldalán szabad. Talán mondanunk sem kell; gyakorlatból mondja ezeket, hiszen saját lakásában sincs másféle kézimunka, csak keresztszemes. .. B. E. Díjazás A harmadát sem kereste meg a múlt évek átlagához képest az idei aratás során Oláh Árpád, az érpataki „Rózsa Ferenc” Termelő- szövetkezet kombájnosa. Hozzánk küldött leveléből megtudtuk: az idén vásárolt, vadonatúj SZK—6 típusú gépe jóval többet állt meghibásod- va, mint aratott. Levélírónk augusztus 4-től kezdve tíz napon keresztül átlagban jó ha egy órát tudott vele dolgozni, ami persze mind a termelőszövetkezetnek, mind pedig a kombájnosnak tetemes kiesést okozott. Oláh Árpád többek között azt is kérdezi levelében, vajon mi lesz a kiesett óráival, hiszen azok rajta kívülálló okok miatt következtek be sorozatosan. A múlt évben a termelőszövetkezet még úgy díjazta a kombájno- sokat, hogy az SZK—6-os vezetői minden mázsáért egy forint hatvan fillért kaptak, és ha netán elromlott a kombájn, s ezért öt—hat óra hosszáig is javította a vezetője, akkor pluszként még ennek a díját is megkapta. Az idén változott a helyzet. Hogy érdekeltté tegyék a kombájnosokat a minél gyorsabb betakarításban, felemelték a mázsánkénti díjat egy forint kilencven fillérre, viszont a javításokért csak egy órát hajlandók elszámolni. Alapjában véve helyes volt a döntés. Oláh Árpád esetében viszont — szerintünk — helytelen ennek a merev alkalmazása. Találkozásunkkor a szövetkezet vezetői is elismerték: az állásidőért egyértelműen nem a komba jnos a felelős. Egy szakmáját kicsit is szerető kombájnos úgysem ül órák hosszat tétlenül elromlott gépe mellett, megpróbálja azt kijavítani. Mint ahogy tette ezt bizonyíthatóan Oláh Árpád is, aki immár több mint húsz esztendeje bizonyít, s mezőgazdasági gépszerelőként keresi a kenyerét. A tapasztalatok alapján úgy hisszük, a kombájnos kérését érdemes lenne méltányosan elbírálni. Már csak azért is, mert ez is hozzátartozik a megbízható munkások megbecsüléséhez. B. G. Rotációs kompresszorok A MEZŐGÉP tiszavasvári üzemében 2300 darab egyenként 16 ezer 800 forint értékű rotációs kompresszort gyártanak. Gábor Zoltán és Kiss Antal szerelők szállítás előtt ellenőrzik az RO—210 típusú kompresszorokat. (Elek E. felv.) SZEM, KÉZ, szív A „nehéz fiúknál" kezdődött...
