Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-02 / 207. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. szeptember 2. Magyar vezetők üdvözlő távirata Vietnam nemzeti ünnepe alkalmából LE DUAN ELVTÄRSNAK, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága főtit­kárának, TON DUC THANG ELVTÄRSNAK, a Vi­etnami Szocialista Köztársaság elnökének, TRUONG CHINH ELVTÄRSNAK, a Viet­nami Szocialista Köztársaság nemzetgyűlése állandó bizottsága elnökének, PHAM VAN DONG ELVTÄRSNAK, a Vietnami Szocialista Köztársaság minisz­terelnökének, Hanoi Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és or­szággyűlése, egész népünk nevében elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jókívánsága­inkat küldjük önöknek a Vietnami Kom­munista Párt Központi Bizottságának, a Vi­etnami Szocialista Köztársaság kormányá­nak, nemzetgyűlésének és a testvéri vietna­mi népnek a Vietnami Szocialista Köztársa­ság nemzeti ünnepe, a független és demok­ratikus vietnami állam megalakulásának 33. évfordulója alkalmából. őszinte megbecsüléssel és tisztelettel te­kintünk a Vietnami Kommunista Párt ÍV. kongresszusán hozott nagy jelentőségű hatá­rozatok végrehajtásában elért kiemelkedő eredményeikre. Szilárd meggyőződésünk, hogy a vietnami nép kipróbált marxista- leninista élcsapata a Vietnami Kommunis­ta Párt vezetésével a jövőben is sikeresen oldja meg a szocialista átalakítás, a szocia­lizmus építésének történelmi feladatait, fel­építi a független és szocialista Vietnamot. A Vietnami Szocialista Köztársaság ered­ményesen járul hozzá a nemzetközi küzdő­téren, s különösen a világ e térségében a a szocializmus, a társadalmi haladás, a béke megvédelmezésének és a biztonság megte­remtésének ügyéhez. Népünk őszinte elis­meréssel és együttérzéssel tekint a vietnami nép erőfeszítéseire, amelyeket országa füg­getlenségének, szuverenitásának és területi sérthetetlenségének megőrzése érdekében, a leplezetlen külső nyomással és támadással szemben kifejt, s támogatja a vitás kérdések békés rendezését célzó következetes törek­véseket. Pártunk és népünk nagyra értékeli és tá­mogatja a Vietnami Kommunista Pártnak a testvéri szocialista országokhoz fűződő kap­csolatok fejlesztésére, az indokínai népek közötti szolidaritás megőrzésére és szilárdí­tására, a Vietnami Szocialista Köztársaság nemzetközi tekintélyének növelésére irányu­ló internacionalista tevékenységét. Meggyő­ződésünk, hogy a Vietnami Szocialista Köz­társaság felvételével a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsába új elemekkel gazdago­dik a szocialista Vietnam és a többi szocia­lista ország gyümölcsöző, sokoldalú együtt­működése. Örömünkre szolgál, hogy pártjaink és or­szágaink kapcsolatai szüntelenül fejlődnek és az élet minden területére kiterjedő terv­szerű együttműködésünk állandóan bővüli Biztosíthatjuk önöket, kedves elvtársak, hogy a továbbiakban is minden tőlünk tel­hető segítséget és támogatást megadunk or­száguk erősítéséhez és a szocialista építő­munkájukhoz. Meggyőződésünk, hogy or­szágaink a marxizmus-leninizmus és a pro­letár internacionalizmus elveire épülő kap­csolatai továbbra is jól szolgálják a két nép javát és a szocialista országok közös ügyét. Kedves elvtársak! Az ünnepi évfordulón kívánjuk önöknek, hogy érjenek el újabb kiemelkedő sikereket az egységes és szabad Vietnam függetlensé­gének megvédéséért, hazájuk felvirágozta­tásáért, népük boldogulásáért, a szocialista társadalom felépítéséért folytatott áldozatos harcukban. Budapest, 1978. szeptember 1. KADAR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára. LOSONCZI PÄL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. LAZAR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. APRÓ ANTAL, a Magyar Népköztársaság országgyűlésének elnöke. e Az elnök int, mert tapasz­talatból tudja, hogy most az elhalt férj következik, aki többet ivott, isten nyugtassa, mint a Szahara és a Góbi­sivatag száraz ' homokja együttvéve, aztán a rossz út­ra tért fiú következik, akit a görcs rántott volna össze, amikor abba a züllött kom­pániába belekeveredett, aztán a lány, aki tanulni ugyan nem akart, pedig mit prédi­kált neki, mit könyörgött, de az nem, a cafka, az istennek sem, csak a fiúk, a tánc, meg a ruha, meg a nagy hajú gi­tárosok, hogy azokat is tette volna akárhová az isten, a lo­bogó gatyájukkal... Szatymazi kartárs tehát int, s elnöki tekintélye tel­jes súlyával az újonnan ér­kezetthez fordul. — Mi szépet hozott, Ispán- kíné? — Szépet — mosolygott az asszony. — Gyönyörűt! Azzal a két szatyor tartal­mát Kakucsiné asztalára ön­ti, kidőlt vagy kétszáz pár mamusz. — Látott már ilyen szépet, Szatymazi elvtárs? Kakucsiné nyúl az egyik párért; forgatja, nézegeti. — Mint a harmat! — te­szi aztán vissza az asztalra. — Ugye? — ragyog a be­dolgozó. Az öregasszony bólint. — Olyan gyönge, olyan kis esendő... — De szemre azért szép! — mondja az elnök, engeszte­lőn. De az engesztelés már ké­sőn jött; a szövetkezet egy­szerű dolgozójából kitört, amit már Kakucsiné első li­tániája óta nyel vissza ma­gába. — Gyönge, azt mondja, gyönge, Kakucsi néni? Hát talán én adom az anyagot hozzá? Nem maga? Adjon máskor bőrt, varrók én abból is, ne féljen! Azt aztán nem nyűvi szét egy század kato­naság sem! De amig szúnyog­hálót kapok, addig csak szú­nyoghálóból tudok tutyit csi­nálni! Na! Kakucsiné mély lélegzetet vesz, nyilván, hogy bírja vá­lasszal, de az elnök megint csak gyorsabb volt nála. — Az anyag állami anyag — mondja kimérten. — Ka­kucsiné éppúgy nem tehet róla, mint ahogy maga sem tehet, Ispánkiné. Ez van, ezt kell szeretni. Ennél csak egy rosszabb figurát tudok: ha ez sem volna... Akkor aztán nézhetnénk, miből élünk! Csönd van; Kakucsiné szá­molja a papucsokat; a másik kettő nézi. Ispánkiné közben óvatosan odahűzódik az el­nökhöz, és halkan megkérdi: — Még mindig annyi a da­rabbér, elnök elvtárs? Szatymazi ránéz. — Mennyi? — Hát amennyi volt... — Negyvenhárom, negyven­négy — mondja Kakucsiné, majd megáll egy pillanatra — Apnyi! — mondja határo­zottan, számol tovább: — negyvenöt, negyvenhat, negy­venhét ... Az asszony halkít a hang­ján. — És tessék mondani, mi­kor lesz emelés? Az elnök merőn nézi. — Emelés?! Ne röhögtes- sen! Még jó, ha ezt a bért tartani tudjuk!... Van fogal­ma róla, Ispánkiné, hogy mi­lyen értékesítési nehézsége­ink vannak a tőkés piacon?! Az asszony tűnődik. — Akkor miért nem adják őket el itthon, Szatymazi elv­társ? Hisz milyen régen hi­ánycikk már! Az elnök elnézően moso­lyog. — Magának nem erős ol­dala a közgazdaságtan, ugye, Ispánkiné kedves? — Hát nem éppen ... Szatymazi leül, rágyújt. — Akkor azt sem tudja, hogy mi az a begyűrűzés, ugye? Az asszony megvonja a vállát. — Nem én... — No lássa! — üt az asz­talra az elnök. — Hát emiatt van! A legrégibb és leghűbb be­dolgozó bólogat. — Ja ... Hát akkor bizony. Ja, hát így egészen más! ★ A vad gépzúgásban alig hallani Beretvás hangját. — Jössz. Jani. — Mindjárt. — Most mi a csudának va­cakolsz azzal a nyamvadt fú­róval? Nem vagy még éhes? — De, éhes vagyok. — Akkor miért nem jössz? — Mert a fúróval még van egy kis meló. — Nem ér rá ebéd után? Jani leteszi a fúrót, kikap­csolja a motort. — De ráér. — Akkor gyerünk! Végigmennek a géptermen, Amerikai levelünk „Jimmy bajban van...“? S zórócédulát nyújtott felém egy kéz a New York-i 1. Avenue és a 86. utca sarkán, amint leszálltam az autóbuszról. Az ember ilyenkor — némi helyi ta­pasztalat birtokában — ösztönösen elhúzza a kezét, mivel szinte bizonyos lehet abban, hogy a röpcédula a jobbik esetben áruházi kiárusítást, vagy kareteklubot, a rossz ób­bikban — szaunát ígér „diszkrét masszázzsal”. Amint azonban felpillantottam a cédulákat osztogató ráncos kéz tulajdonosára, egy élemedett korú hölgyre, nyilvánvalóvá vált, hogy ez most nem üzleti reklám, ha­nem inkább az üdvhadsereg ajánlja fel szolgálatait, vagy kívánja igénybe venni az enyéimet. Am megint csak té­vedtem. A háromrét hajtott „szórócédula” főcímében azt tudatta, hogy „Jimmy Carter bajban van”. Erre aztán fel­ébredt bennem a kíváncsiság és elvettem egy papírt. Az iromány elsőként azt panaszolta fel, hogy „hivatali idejének több mint másfél esztendeje alatt a Carter-kor- mányzat be nem tartott ígéreteken kívül semmit sem pro­dukált”. Ezután pontokba szedve olvasta az elnök fejére, hogy — az infláció elleni harca katasztrofális, — közel-keleti politikája katasztrofális, — külpolitikája katasztrofális, — energiaprogramja katasztrofális, — nem tartotta meg azt az ígéretét, hogy véget vet a fegyverkezési hajszának, — az Ígéretek ellenére az adók ma magasabbak, mint valaha. Am azt ne higgyük véletlenül, hogy a röpirat szerzői kommunisták, vagy más baloldali csoport tagjai. Szó se róla! A jelenlegi elnök tetemrehívása egy bizonyos Betty Lall nevű hölgy híveitől származik, akik úgy vélik, hogy ha az idén novemberben esedékes részleges választásokon bemutatják a nevezett asszonyságot az Egyesült Államok képviselőházában (méghozzá nem az ellenzék, hanem Carter pártja, a demokraták színeiben), az egy csapásra kigyógyítja minden bajából az ország beteg bel- és kül­politikáját. A röpcédula szerzői — enyhén szólva — kissé túloz­nak. Viszont ami az elnök, de főképp az amerikai lakos­ság időszerű gondjait illeti, azt még lehetne részletezni. Az infláció üteme az év első hét hónapjában még - a vártnál is gyorsabb ütemű volt Amerikában és csak a kincstári optimisták vélik úgy, hogy 1978 decemberében csupán 7—8 százalékkal lesznek magasabbak a fogyasztói árak, mint a múlt év végén. A közgazdászok többsége két­számjegyű inflációt ígér az idei esztendőre. A munkanél­küliek aránya ugyan csökkent valamelyest az év első fe­lében, ám júliusban ismét megugrott és a 6 százalék fölé emelkedett. (A feketék, a nők, a fiatalok között azonban 20—40 százalékot is kitesz a munkanélküliek aránya.) A nagymértékű olajbehozatal és a hazai infláció következté­ben romlik a dollár nemzetközi árfolyama, ez viszont visz- szahat az inflációra és gyorsítja azt. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy Carter elnök népsze­rűsége — a közvélemény-kutató intézetek adatai szerint — az év derekán mélyebre süllyedt, mint az elmúlt három évtizedben bármely elődjéé másfél évvel a beiktatás után. (A megkérdezettek 69 százaléka nem helyesli politikáját.) Egy másik közvélemény-kutatás eredménye arról tanús­kodik, hogy az amerikai lakosság 70 százaléka vallja ma­gát az enyhülés hívének és 71 százaléka kívánja az új SALT-egyezmény aláírását. Eközben pedig tagadhatatlan, hogy a washingtoni kormány külpolitikája nem hat éppen egyértelműen ebben az irányban. Ezeket a tényezőket felhasználva szervezkednek a demokrata párton belül nemcsak azok az erők, amelyek egy-egy képviselői helyre pályáznak az idén ősszel, ha­nem amelyek nagyobb vadra lesnek: a párt elnökjelölt­ségére 1980-ban. Az amerikai sajtó ismét felröppentette azt a lehetőséget, hogy a meggyilkolt elnök öccse, Edward Kennedy szenátor még is csak „bedobja a kalapját”, azaz sorompóba lép Jimmy Carter ellen, ö maga ugyan válto­zatlanul cáfolja ezt a hírt, ám bizonyos, hogy döntését még ezerszeresen a mérlegre teszi. Hiszen egy friss felmérés szerint a demokrata párt hagyományos szavazói közül — legalább is e pillanatban — kétszer annyian szeretnék a vokson a bostoni politikus nevét látni, mint a georgiai mogyorófarmerét. Carter elnöknek természetesen számos ütőkártya van még a kezében. A legutóbbi hetekben, úgy tűnik, ellen- támadásba ment át és megkezdte e kártyák kijátszását. 1980-ig sok idő van hátra és jól lelkiismerettel senki sem vállalkozhat az esélyek meg jósolására, annak megállapítá­sára, hogy mennyire van bajban az államfő. gyorsuló infláció, a magas munkanélküliségi szint, a dolgozókat sújtó adóteher viszont mai, 1978-as realitás. Hogy Jimmy Carter igazán bajban van-e, azt csak a jövő mutatja meg. Aki viszont máris bajban van, az a választó közönség, maga az amerikai lakosság. DCuleu'ut Zhhíáft Szaljut—6 Feszültség Libanonban A Libanonban működő pa­lesztin és szíriai katonai erő­ket teljes készültségbe he­lyezték, hogy elejét vegyék Izrael és a libanoni jobbol­dal tervezett támadásának — közölte pénteken egy meg nem nevezett magas rangú palesztin személyiség, meg­erősítve a beiruti Al-Szafir azonos tartalmú értesülését. A UPI hírügynökség által idézett palesztin forrás sze­rint az intézkedés nem te­kinthető rendkívülinek a je­lenlegi körülmények között. „Külföldi és magaszíntű arab diplomáciai forrásból információnk van arra néz­ve, hogy Izrael a falangis- tákkal és a chamounistákkal (nemzeti liberálisok) egyez­tetve nagyszabású támadást tervez a szíriai és a palesz­tin erők ellen” — közölte a palesztin személyiség. Izrael légiereje egyébként pénteken is folytatta a liba­noni légtér megsértését. Négy repülőgép szállt el dél­után Beirut fölött, hangrob­banást okozva. Ezt az akciót az izraeli légierő egységei szinte naponta megismétlik. Állami és egyházi kSIdüttség utazott Rámába 1. János-Pál pápa ünnepé­lyes beiktatására a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa és a kormány képvise­letében pénteken Rómába utazott Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke, Miklós Imre államtit­kár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és Palotás Rezső, hazánk római nagykö­vete. Az ünnepi alkalmon a ma­gyarországi római katolikus egyházat Lékai László bíbo­ros, esztergomi érsek, a Ma­gyar Katolikus Püspöki Kar elnöke vezetésével püspök­kari delegáció képviseli. átvágnak az udvaron, s már ott vannak az étkezőnél. Kéz­mosás, sorban állás a bádog­tálcáért, aztán sorállás a sza­kácsok előtt. — Mizujs, Janókám? — Még annál is kevesebb. — Akkor jössz este? — Te, hát azt hiszem, má­ma nem megy ... — Pedig arról volt szó! — Igen. De Magdi felhí­vott, hogy beszélni akar ve­lem ... — Na és? — Tudod, hogy hányadika van! Egy moziba be nem tu­dok ülni vele, másról nem is beszélve... — És? — Hazaviszem az őseim­hez. Attól mindenki boldog, tudod... Család, rokonosodás, satöbbi, satöbbi... Hogy ő mégiscsak komoly ügy, más­képp az ember nem vinné föl a családba... Tudod, hogy van, na! A másik bizonytalanul hümmög. — Tudom, persze... — De látni rajta; nem tudja. — Szóval? — kérdi aztán. — Szóval délután találko­zunk és este otthon herciges- kedünk ingyért az anyámék- kal... A nagymuter egyene­sen boldog lesz, mert megint reménykedik majd, hogy nő­sülök ... Tudod, ez a mániá­ja! Hogy benne vagyok a kor­ban, ezek a legszebb éveim, ne hagyjam elszaladni őket... Mondom is neki mindig, ne féljen, nagymami, nem is hagyom! Ha nem is házaso­dom, de azért nősülgetek ... — És erre mit mond? — Csak égnek dobja a sze­mét, és iszkol ki a szobából. Hogy ilyet ő nem is hallgat, mert . őt még másképp nevel­ték! Ott állnak már a pultnál, rendelnek. Aztán, étellel a tányérjukon, mennek helyet keresni. Leülnek, esznek. (Folytatjuk) A földfelszín és a világ­óceán vizuális megfigyelésé­vel és fényképezésével, vala­mint a technológiai kísérletek folytatásával telt a Szaljut—6 szovjet tudományos űrállo­máson dolgozó űrnégyes ha­todik munkanapja. Az űrlaboratórium állandó személyzete, Kovaljonok és Ivancsenkov, valamint a vendégek, Bikovszkij és Jähn csütörtökön befejezte a biosz­féra- és a Berolina-kísérlete- ket. Valentyin Glusko akadé­mikus, aki Szergej Koroljov- val együtt a szovjet gyakor­lati űrhajózás egyik megte­remtője, elismeréssel nyilat­kozott az Interkozmosz- program keretében befeje­zéshez közeledő harmadik nemzetközi űrkísérlet ered­ményeiről. Meggyőződését fejezte ki, hogy a többi testvéri ország — Bulgária, Magyarország, Kuba, Mongólia és Románia — űrhajóskutatóinak szovjet kollégáikkal végzendő együt­tes repülései is hozzájárulnak majd a világűr jobb megis­meréséhez és ezzel az egyete­mes tudományt és kultúrát gazdagítják. Befejeződtek a kísérletek

Next

/
Oldalképek
Tartalom