Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-12 / 189. szám

2 KELET-MAGYARORSZAG 1978. augusztus 12. Itt 108 lakás lesz Nyíregyházán az Ady Endre utcán egy újabb 108 lakásos lakóház alapozási munká­it kezdték meg az Ibrányi Építő- és Szakipari Szövetkezet dolgozói. Bodrai László és Harsá- nyi József az épülő tömbházak alapjának földmunkáit végzik kotrógép segítségével (Cs. Cs.) Krúdy nyomában Nyíregyházán Lelakható korszerűsítés Ha a tanácsi bérlakást korszerűsíteni, illetőleg kom­fortosítani akarjuk, kit ter­hel ennek a költsége — a bérlőt-e, vagy a bérbeadót? Az 1/1974. (I. 9.) Mt. szá­mú rendelet módosítása alap­ján a bérlő a teljes költséget beszámíthatja a lakbérbe: a) ha a lakás átadásakor észlelt hibák, a hiányosságok megszüntetésérői a bérbeadó helyett a bérlő gondoskodott; b) ha a bérbeadót terhelő egyéb olyan munkát végez­tetett el a bérlő, amelynek költségét egy összegben nem követelheti a bérbeadótól; c) ha a lakás átalakításá­val, illetőleg korszerűsítésé­vel a lakásnak vagy az alap­területét, vagy a komfortfo­kozatát, vagy a lakószobák­nak a számát növelik. Az a) és b) pont voltakép­pen „értelemszerűen” meg­határozza azoknak a munká­latoknak a körét, amelyeknek teljes költsége lelakható. Másképp áll a helyzet a c) ponttal; minden olyan mun­kálatnak a költsége teljes egészében a bérlő által le­lakható, amelynek eredmé­nyeként — vagy nőtt a lakószobák száma, — vagy bővült a lakás alapterülete, — vagy emelkedett a lakás komfortfokozata. A lakószobák számának és a lakás alapterületének nö­vekedése könnyen megálla­pítható tény, tehát itt vitára aligha kerülhet sor. A ren­deletek részletesen előírják, hogy milyen jellegű korsze­rűsítési munkák eredménye­képpen növekszik a komfort- fokozat. A fürdőhelyiség léte­sítése a komfort nélküli la­kást félkomfortossá, villany­vagy gázboylernek a beépíté­se a lakást komfortossá ala­kítja. Az idevágó lakásátalakítási és -korszerűsítési munkák költségei teljes egészében le- lakhatók. Ez annyit jelent, hogy a lakbérnek csak 25 százalékát kell fizetni egészen addig, amíg a lakbér másik része, a 75 százalék ki nem egyenlíti a költségeket. A tanácsi bérlakás korsze­rűsítéséhez a lakás fenntar­tója, az ingatlankezelő válla­lat előzetes hozzájárulását kell kérni. Megtagadás ese­tén a bíróság előtt lehet az igényt érvényesíteni, mert bírósági ítélettel pótolható az IKV megtagadó nyilatkoza­ta. A lakások korszerűsítésével kapcsolatban az Országos Ta­karékpénztártól építési köl­csön igényelhető. (—i —gy) Konyakos vadkacsa szerecsendióval Városnéző sétára csatla­koztunk a nyári egyetem résztvevőihez. Krúdy nyomá­ban indultunk el, s ki mást hívhattunk volna segítségül barangolásunkhoz, mint Krúdy Gyulát? „A mai emberek nem is igen emlékeznek arra a re­gényes, sőt vadregényes Nyír­egyházára ...” Akkor a 20. volt a városok sorában, girbe-gurba utcák­kal, nádtetős házakkal, csu­pán 15—20 emeletes épület­tel. Ott állt a Krúdy-család háza, ahol ma a rádióstúdió épülete van, ott szövődött a szerelem az ifjúúr és a szol­gálóleány között. Az író e szerelem gyermekeként jött világra — törvénytelenül — a mai Vöröshadsereg úti 8- as számú házban. Később, látván, hogy tartós az érze­lem, visszafogadták a szülők a leányt, s a gyermek ott, a családi házban hallgatta nagyanyja meséit, babonáit régi időkről. „Eltűnt a Bujtos, diákok­nak, varrólányoknak és halá­los párbajoknak találkozóhe­lye ... Ide szökdöstek ki a kisasszonykák és régen por­rá vállott gavallérjaik, hogy nevük kezdőbetűjét a padba, vagy a hársfa kéregjébe be­véssék.” Mit szólna vajon most Gyu­la úr, ha látná: a százéves házak mellé — melyek kö­zött ő is sétálgatott — város­liget, főút, új városrész épül? „A városban még nádashá­zak voltak, amelyekben kis ablakok mögött epekedő fia­tal nők, mániákus vénasszo­nyok, bogarászó, elgondolko­dó öregemberek laktak.” De volt már kőszínház is, Casinó is, 4000 kötetes könyvtárral, s nemcsak „gya­nús kis kávéházak: a Betyár, a Vörös Tehén, a Zabolch- vezér” működtek, de több mint tíz egylet is volt, pél­dául a Jótékony Nőegylet, a Színpártoló és Zeneegyesület, a Dalárda — ezek voltak a kulturális élet színhelyei. Eb­ből a régi Nyíregyházából in­dult Krúdy. Nézzük meg a Kossuth szakközépiskola épületét: ez volt az evangé­likus főgimnázium, mely­nek falai között keserves di­ákéveket töltött. Utána elsé­tálhatunk a Bessenyei (az egykori Károlyi) kertbe, ahol annak idején a Rózsakerti- féle nagyvendéglő fogadta a megye kiskirályait. „Itt tanyáztak azok a híres beduinok, akik a szép Rózsa- kertiné jóvoltából és puha tenyeréből jeges fehér ken­dővel homlokukon folytatták egyik napból a másikba az eleven kártyát, a mélázó ci­gányozást, vagy keserves dá- ridót.” Menjünk be a hűvös mú­zeumba, ahol két szobába gyűjtötték össze az író erek­lyéit. Halovány a világítás, biztosan örülne neki, hiszen élete utolsó napjaiban már villanyra sem tellett, gyertya­fénynél húnyta le a szemét. Itt vannak személyes tárgyai, az a néhány darab bútor, amije még volt, s a múzeum legutóbbi szerzeménye: egy portré, melyhez 1925-ben még modellt állt. Sétánk a Sóstó nélkül el­képzelhetetlen. Itt is nyomá­A városnéző séta résztvevői a Svájci-lak előtt. ban járunk. A Svájci-lak bé­kéje, nyugalma mit sem vál­tozott azóta. Második felesé­gével és lányával töltött itt pár hetet 1924-ben. Itt min­dig megnyugodott, figyelte a titokzatos erdőt, a tölgyfá­kon szaladozó cincéreket, a csendet. „A Sóstót ki tudná régi ér­tékében ? ... Ki tudná a tó­nak visszhangját, holdfényét, éneklését, midőn olyan embe­rek vonták az evezőt, vagy elmerengve ültek a parton, akik ma már a Morgó-teme­tőben alusszák örök álmu­kat.” Utoljára 1930-ban járt Nyíregyházán. Kétkerekű­vel ment el, s repülővel jött vissza, az első járattal. Ezer és ezer szál köti a szülőföld­höz, a Nyírség csendje, a nag'ybajszú-nagyhangú me­gyei uraságok, a nefelejcs­szemű kisasszonyok hatal­mas műre ihlették: 55 újság­nak dolgozott, több mint 2500 cikket és 140 kötetet írt. Nyíregyháza benne van min­den írásában — akkor is, ha nem nevezi meg. Azt vallot­ta, hogy „ennek a városnak voltam az írója.” (be—cscs) Tanárnő puskával Egy kezünkön meg lehetne számolni, hány nőtagja van a megyében működő vadász- társaságoknak. Elvben nem szabnak határt a jelentkezé­süknek, de az éjszakai és a hajnali vadászatok, a sokféle társadalmi munka a vadász- társaságoknál, a hosszú gya­loglások — nem utolsósor­ban a család, a gyerekek, a háztartás gondjai — a leg­több nőt távoltartják ettől a szenvedélytől. A kevesek kö­zé tartozik Gergely Elemér­né, a kisvárdai Rákóczi Va­dásztársaság tagja. Amikor a kisportolt alakú három gyer­mekes családanya megemlí­tette otthon, mi lenne, ha jelentkezne ő is, osztatlan öröm fogadta az ötletet. A férje, a fia és a veje mellett így az anya lehetne a negye­dik vadász a családban. Ami­kor a biológia—földrajz sza­kos kékesei általános iskolai tanárnő kartársai és tanítvá­nyai megtudták a dolgot, akadt, aki elcsodálkozott a nőiesnek nem nevezhető vál­lalkozáson. — Másfél éve jelentkez­tem a Rákóczi Vadásztársa­ságnál, talán itt keltette a legnagyobb feltűnést az ötlet. Amíg a közgyűlés elé kerül­hetett a felvételi kérelmem, „aprómunkákkal” bíztak meg, a vadászatokon hajtő­ként vettem részt. Ennek is megvolt a haszna. Kassai Jó­zsi bácsi a vadőr sok érdeke­set elmondott a vadak életé­ről, szokásairól, a vadászeti­káról. Lényegében beavatott a vadászat rejtelmeibe. A közgyűlésen bizalmat szavaztak a tanárnőnek: fel­vették az első nőt a ragok sorába. — Eleinte akartak adni apróbb kedvezményeket, például, hogy ne legyek a felvezető a vadászaton, vagy a legbiztosabban eltalálható pontról én lőjek a vadra, de azt hiszem, kár lett volna elfogadni a legcsekélyebb en­gedményt is. Biztosan hamar rámsütötték volna, hogy persze, ő nő, neki könnyebb. Bántotta volna az önérzete­met is: ne a kivételezés ré­a dúvadírtást is a tagok vég­zik. Gergelyné sok társadal­mi munkát vállal. A fácán­csibe nevelését, a tojások ki­helyezését, aztán a nyúlhá- lózást is érdekes kiegészítő, valójában a sikeres vadásza­tot előkészítő tevékenységnek tartja. Gergelynére illik a mon­dás: elment vadászni, meg­lőtte, hazavitte, megsütötte és megeszi a család az ízle­tesen elkészített vadpecse­nyét. Kedvencüket, a vadka- csalevest gazdagon ízesíti gyömbérrel, szerecsendióval, konyakkal vörös borral. A vadászcsalád már inkább a különleges ízű vadhúst vá­lasztja ebédre a hagyomá­nyos sertéscomb helyett. Most nagy izgalommal ké­szül az őszi „avatásra”. Ek­kor régi vadászszokás sze­rint az új vadászt ráfekte­tik arra a vadra, amit lőtt, majd a társaság minden tag­ja ráver a jelölt legdombo- rúbb részére. Mivel női va­dász még nem volt náluk, nagy lesz a dilemma; lehet, hogy itt is felkínálják az en­gedményt? Tóth Kornélia vén legyek én vadász! Pedig nem könnyű mondjuk 40— 50 kilométert gyalogolni a nyúlhálózásnál. Gergelynét nemrégiben nagy megtiszteltetés érte: vendégvadászatra hívta egy másik társaság. Meg kellett mutatnia, hogy nem véletle­nül lett vadász. Volt olyan nap, hogy 300 varjút ejtett dúvadírtáskor. Az aktív vadászatokon kí­vül a társaság adminisztrá­ciós munkáit, a vadgazdálko­dásból adódó feladatokat és Meglopta munkatársát Németi László 20 éves, nyíregy­házi lakos ez év március 8-án a VAGÉP vállalat Lujza utcai te­lepén egyik munkatársától köl­csönkért 100 forintot. A munka­társ megengedte, hogy Németi az öltözőszekrényében lévő levéltár­cájából vegye ki a pénzt. Németi 500 forintot elvett, majd felvál­totta, és 400 forintot visszatett. Másnap szintén együtt dolgoz­tak a telepen, azonban Németi­nek már megint nem volt pénze, ezért gondolt egyet, s mivel tud­ta, hogy munkatársának a levél­tárcájában még maradt pénz, fel­ment az öltözőbe és 1900 forintot lopott el a levéltárcájából. Németi az eljárás során elis­merte bűnösségét, és a kárt meg­térítette. A bíróság közös mun­kahelyen elkövetett lopás miatt vonta felelősségre Németi Lászlót és ezért 6 hónapi szabadságvesz­tésre és ezer forint pénz mellék- büntetésre ítélte. A szabadság- vesztést 2 évre felfüggesztették. (m) Népes közönség jelenlétében nyílt meg augusztus 11-én, pénteken délelőtt a nyíregyházi Jósa András Múzeumban Szikora Tamás festőművész önálló tárlata. A nyíregyházi szü­letésű művész 1966-ban Leningrádban kohómérnöki diplomát szerzett, s ezt követően vették föl a Képzőművészeti Főisko­lára. Jó néhány tárlaton bemutatkozott már alkotásaival, és a szabolcs-szatmári közönség is megismerhette egy nagymé­retű munkája révén: a vásárosnaményi művelődési központ előcsarnokában egy 16 négyzetméteres faintarziát készített. El­ső önálló kiállítását Szegeden rendezte az elmúlt évben, a második a jelenlegi kiállítás Nyíregyházán. A tárlatot szep­tember 2-ig tekinthetik meg az érdeklődők. A képen: a meg­nyitó közönsége. (M. V. felvétele.) Hit lehet beszámítani a tanácsi lakás bérébe ? „Ennek a városnak voltam az írója" Krúdy Gyula szobra a Sóstón.

Next

/
Oldalképek
Tartalom