Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-12 / 189. szám
1978. augusztus 12. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Akik nem nyaralnak A nyár nemcsak a pihenés, a szórakozás, a kikapcsolódás ideje. A nyár sok-sok öröme a többség számára csak arra a néhány hétre korlátozódik, amíg a szabadságát tölti. De ma már ez sem általános. Statisztikai adatokkal bizonyíthatnánk — de erre nincs szükség, hiszen mindenki tudja, hogy csupán a szakszervezeti beutaltak közül is milyen sokan „nyaralnak” télen, tavasszal és ősszel. Az ünneprontás, az elkedvetlenítés legcsekélyebb szándéka nélkül megállapíthatjuk hát, hogy a nyár is munkával — méghozzá nem is akármilyen körülmények között végzett munkával — vár sok-sok embert. Mert elenyészően kevés azoknak az üzemeknek a száma, ahonnan, mondjuk az évi nagyjavítás miatt, ilyenkor küldik szabadságra a munkásság többségét. Sokkal inkább hallani olyasmiről, hogy most következik a „munka dandárja”. Nemcsak a mezőgazdaságra gondolunk, ahol az egész évi munka gyümölcsét ilyenkor kell betakarítani, hanem az olyan, elsősorban élelmi- szeripari idényfeladatokat végző gyárakra, üzemekre, amelyekben a gépek nyáron egy percre sem állhatnak meg, csak a mellettük serénykedő emberek váltják egymást a műszak végeztével. Ugyan ki tudna ilyen üzemből — szó szerint véve — nyaralni menni? Azután itt vannak az egyéb gyárak, üzemek, in- téemények, ahol nyaranta látszólag éppen olyan munka folyik, mint az esztendő többi hónapjában. De csak látszólag! Mert ugyan ki vitatná, mennyire kínzó a hőség a levegőt amúgy is megremegtető martinkemence közvetlen közelében vagy az autóbusz vezetőfülkéjében, a forró motor mellett? És még nagyon hosszú a példatár: igen nehéz elviselni a kánikulát az ár- nyéktalan szántóföldeken, a villanylámpákkal súlyosbított kórházi műtőben, a reflektoroktól felhevített televízió- vagy filmstúdióban, a gőzfürdő atmoszférájával vetélkedő konyha forró kondérjának kavargatása közben, az építkezésen vagy az útkereszteződésekben a tűző napon is lankadtan, kétszeres figyelemmel dirigálva a járműforgalmat. De hasonlóan az említettekhez, a nyár követeli meg a nagyobb figyelmet, a nagyobb erőfeszítést, a jobban megszervezett munkát például a vendéglátóipartól, a vízművektől, az egészségügyi hatóságoktól és a tömegközlekedést lebonyolító intézményektől. Ügy tűnik, mindezek kézenfekvő, természetes dolgok. Igen, azok, de sok helyütt és sokan „megadják magukat”: elfelejtik, hogy a nyár nemcsak bőrünket barnító, sok szórakozást nyújtó jó barát, hanem ellenség is: a tennivágyás, a frisseség ellensége, és verejtékezve kell megküzde- nünk vele. Ez is az ember és a természet örök harcának egy pillanatnyi része, és ebből az összecsapásból is csak mi kerülhetünk ki győztesen. Talán a mindenkorinál jobban a nyári kánikulában kell az embereknek — a dolgozó és pihenő embernek egyaránt — a figyelem középpontjába kerülnie. Sokszor csupán parányi figyelmességekről van szó; hogy például az autóbuszsofőr a végállomáson ihasson egy pohár üdítőt; hogy a forró üzemekben citromos, hideg teát, gyümölcsöt kapjanak mindazok, akik egész nap a gép mellett állnak; hogy ahova szükséges, felszereljék a szellőzőberendezéseket; hogy az üdülőkben udvariasan. s ne amolyan tes- sék-lássék módon szolgálják ki a jól megérdemelt pihenőjüket töltő embereket. Persze sokkal több igazán közérdekű, átfogó feladat megoldását is követeli a nyár. Ésszerű. rugalmas menetrend elkészítésével sokat javíthat a MÁV és az autóbuszközlekedés az oly sokat szidott hétvégi utazási körülményeken. Megnyugtató ebben a tekintetben, hogy például a balatoni üdülők váltásnapjait most már arányosan elosztották, s így megszűnnek a hétközbeni utastorlódások. Mert akik a korábbi években részesei voltak egy-egy ilyen szerdai vagy csütörtöki tumultusnak, igazán tudják. mennyi bosszúságot okoznak az ésszerűtlen szervezések, amelyeket — mint ebben az esetben is — viszonylag könnyűszerrel meg lehet változtatni. Ugye, kedves olvasó, kitörő örömmel fogadnánk, ha a fenti mintára az építőipar is változtatna némileg munka- szervezésén és kisebb felfordulással, zajjal — s nagyobb tekintettel a környezetére — dolgozna az üdülőhelyeken? Ha a vendéglőkben az idei nyáron már nemcsak amolyan sokat hallott szólam, hanem törvény lenne az udvariasság: ha az üdülőhelyeken több. este és éjjel is használható nyilvános telefont szerelnének fel; ha sokkal szigorúbban büntetnék azokat, akiknek hanyagsága miatt gyakoriak az ételmérgezések? M em megvalósíthatatlan álmok ezek — s még azok a kívánságok sem ilyenek, amelyeket hely hiányában nem soroltunk fel —, hanem reális igények. Sok pénzbe sem kerülnek. De ha már arról beszéltünk, mi mindent kérünk a központi hivataloktól, intézményektől, ne feledkezzünk meg a saját kötelességeinkről sem. Hogy csak egy példát említsünk: a vízszegény kánikulai napokban legyünk tekintettel a magasabb emeleteken lakókra és a vízművek dolgozóira, akik éjjel-nappal megfeszített munkával szolgálnak ki bennünket. És legyünk tekintettel egymásra az utcán, villamoson, munkahelyen. országúton, vendéglőkben. Gondoljunk arra, hogy jóval kevesebben üdülnek, mint amennyien a kánikulában is nap mint nap dolgoznak. Több türelemmel, megértéssel próbáljuk egyhíteni kölcsönösen a forró nyári napokat. Óvoda épül Demeeserben Egynapi keresetüket ajánlották fel az épülő 50 személyes új óvoda költségeinek fedezésére a demecseri üzemek, szövetkezetek, intézmények dolgozói, valamint a demecseri, a kéki és a széke- lyi termelőszövetkezetek alkalmazottai. A Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár helyi üzeme 600 ezer forintos támogatást nyújt az óvoda építéséhez, s ezért az üzemben dolgozók gyermekeit nagyobb számban veszik majd fel az óvodába. A 4,2 millió forintos beruházás földmunkáit most fejezték be, ősszel még az alapok lerakásával is végezni akarnak a Demecseri Építőipari Szövetkezet munkásai. 1979-ben adják át rendeltetésének az óvodát, s a megnövekedett igényekre számítva, már most tervezik az óvoda bővítését. Juhtenyésztési társulás alakul a Rétközben A juhtenyésztés változatlanul jó lehetőség a termelőszövetkezeteknek a jövedelmező állattenyésztés kialakítására. Ez alapja annak az elhatározásnak, hogy a Rétköz térségében a demecseri Kossuth Termelőszövetkezet gesztorságában a közeljövőben egyszerű juhtenyésztési társulást alakítanak. A közelmúltban volt erről szó, amikor öt termelőszövetkezet szakemberei — Kemecse, Sényő, Székely, Nagyhalász és Kék — a vendéglátó demecseri termelő- szövetkezetben tanácskoztak. A demecseri Kossuth jelenleg a térség legnagyobb juhtenyésztő szövetkezete, hatezres anyajuhállományával. A termelőszövetkezet úgy tervezi, hogy 1980-ra az anyajuhállományt 8500-ra fejleszti és ehhez hodályok, és más járulékos épületek kivitelezésével már fel is készültek. Üj elképzelések szerint anyag- és költségmegtakarítással földbe süllyesztett ho- dályokat építettek. A 13 hodály egyenként ötszáz férőhelyes, de készült négy ezer férőhelyes jerkenevelő és -hizlaló, valamint ellető és szociális létesítmény. A beruházás egész költsége 34 millió forint, szemben azzal, hogy ha hagyományos ho- dályokat építenek, úgy a költség 60 millió forint körül lett volna. A juhtenyésztési ágazat jól jövedelmező. Évenként a pe- csenyebárány- és gyapjúértékesítés után 12 millió forinton felül van az árbevétel. A társulni kívánó termelőszövetkezetek Demecser példáján az anyajuhállomány fejlesztését határozzák el. A társulás, illetve a gesztor ebben szakmai segítséget nyújt. Elősegíti a gazdasági lehetőségek jobb kihasználását, a juhtenyésztés jövedelmezőségének növelését és kialakítják a tudományos ismeretek hasznosításával az azonos tenyésztési módszert. Az ötéves terv végére a társult termelőszövekezetekben az anyajuhállomány 20 ezer fölé emelkedik. A demecseri Kossuth Termelőszövetkezetben új módszerrel, földbe süllyesztve, anyag- és költségtakarékossággal épültek a korszerű juhhodályok. (Seres—Császár). Cipő Belgiumba Fekete, barna és bordó színű műszőrme béléssel ellátott, 25 centiméteres szárú divatos férficsizmákat exportált a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet Belgiumba. A 30 ezer pár lábbelit a napokban indították el, az exportszállítmány értéke 17 millió forint. A szövetkezet 58 ezer pár cipőre kapott megrendelést Líbiától. Még szeptemberben elkezdik ezeknek a gyártását, 1978-ban útnak indítják a líbiai szállítmányt. mm A megye további dinamikus fejlődése attól függ, mennyire javul a gazdasági munka színvonala, hogyan tudják hasznosítani az anyagi és szellemi erőforrásokat. Csak a termelékenység növelésével, a termék- és termelésszerkezetnek az eddiginél gyorsabb ütemű változtatásával lehet a piaci igényekhez jobban alkalmazkodó termelést megvalósítani — állapította meg a megyei pártbizottság 1977. december 14—i határozata. Ezért kérdezünk meg munkásokat és vezetőket, hogyan lehetne jobban dolgozni, gazdálkodni? B szakismeretek fejlesztése — Ötödik éve dolgozom a tiszalöki gyárban. Női szabó szakközépiskolában érettségiztem Hajdúnánáson, férjhez mentem, gyereket szültem. gyesen voltam, nemrég jöttem vissza dolgozni. Ez az első munkahelyem. — öt év alatt tehát elég sok minden történt velem, de arról egy pillanatrá sem mondtam le, hogy a szakmai ismereteimet bővítsem. Szükségem volt erre azért, mert a kötő-hurkoló ipar sokban különbözik a konfekciógyártástól, de ezt követelte az önbecsülés is. Biztos vagyok benne, hogy a tanulás eredménye a pozícióban is jelentkezik előbb -utóbb, azt azonban nyugodtan merem mondani, hogy számomra nem ez az elsődleges szempont. Tisztában vagyok vele, hogy a szakmai műveltség csak egyike a vezetői kellékeknek. — Az ismeretek szervezett tanulással és önműveléssel szerezhetők meg. Olvasom a szaklapokat, de készülök az októberi technikusminősítő vizsgámra is, és ha minden igaz, akkor jövőre a Könnyűipari Műszaki Főiskola elsőéves hallgatója leszek. Most RÁDULY MIKLÓSNÉ kezdem az előkészítő tanfolyamot. — Már sokat kérdezték tőlem, lehet-e egyeztetni a tanulást a munkával, a családdal. Ügy gondolom, hogy a kedvező körülmények, a munkahely és a család segítsége mellett az akaraterőn múlik sok minden. Tudomásul kell vennem, hogy van még egy elkötelezettségem, és ennek eltökélten kell eleget tennem. A gyár egyébként erősen támogat. Fizetik a tanulás minden költségét, szabadságot adnak, és segítik a főiskolára való készülésemet. — Egy eléggé jól felszerelt, modern gépekkel ellátott gyár ez. Igaz, egyszerűbb, a hazai piacra szánt termékeket készítünk, de ez is fontos. Ügy látom azonban, hogy itt még jelentős fejlődés következhet be. Űj gépek jönnek, ez pedig új feladatokat jelent. Egyre nagyobb szükség lesz a szakképzett emberekre. Amikor a gyár 1971- ben megalakult, akkor mindössze egy középfokú szakképzettségű ember dolgozott itt. Ma már többen vagyunk és a főiskolára rajtam kívül is jelentkeztek. Folyamatos a felnőtt szakmunkásképzés is. Azt tudomásul kell venni, hogy tanult emberre a gépeknél nagyon nagy szükség van. Elmondta: Ráduly Miklós- né, a HÖDIKÖT tiszalöki gyárának meó-csoportveze- tője. Lejegyezte: Speidl Zoltán Harászi József vakációja Találomra választottunk ki egy pedagógust a több ezerből. Hogyan tölti a vakációt? Ilyennek képzelte-e? Mivel gazdagodik, milyen öröm, esetleg csalódás érte a nyáron? Harászi József, a Tiszaberceli Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet tanára — agrármérnök és műszaki oktató — olyan választ ad, amely sehogyan sem illik az értelmező szótár megállapításához. De miért nem? — Nálam a vakáció pihenés is, munka is a kertben, otthon tanulás is. Egyben tanítás is, mert amint látja, itt vagyunk a gyerekekkel a gyakorlókertben. Hajnal négy(óra... Nekünk egy kicsit eltér a nyári vakáció azokétól a kollégákétól, akik humán tárgyakat tanítanak. — Vagyis kevesebb a pihenés? — Nem erről van szó elsősorban. Nekünk 30 nap szabadságunk van, nekik negyvenhat. Megvan a vakációnk, de a munkánk jellegéből ered, hogy nyáron sem szakadhatunk el teljesen az iskolától. És higgye el, ez nagyon jó. Amikor megvoltak a szakmunkásvizsgák, és befejeztük a tanévet, én is boldogan mentem el, hogy kipihenjem a tanév fáradalmait. — Hogyan pihent? — Két éve építettem házat pedagóguskölcsönnel. Ib- rányban lakunk, s még volt egy kis híja a vízbekötésnek. A szomszéd sráccal, aki vízvezeték-szerelő, megcsináltuk. Rendben van, jöhet a víz. Aztán, átrándultunk egy ismerős családhoz Kassára is, vettünk is egy-két apróságot. Itthon pedig van egy 3 ezer négyzetméteres kertem, az is ad munkát. Nem is lennék „agrárember”, ha nem szeretném. így a harminc nap kétharmada el is ment. Megkezdtük a kötelező nyári gyakorlatot, ami a gyerekeknek is tantervi előírás. — Vagyis, jórészt önnek már befejeződött a vakáció? — Igen. Marad mégf néhány nap, de az már nem sok. Ez már lényegében iskola, még ha a tankertben is végezzük. A III/Z osztály az enyém, zöldségtermesztő osztály. S jólesett, hogy tegnap Gáva János, a tanüzem vezetője nem akarta elhinni, hogy reggeltől délután fél 4- ig 270 rekesz barackot szedtünk a gyerekekkel. Korán kezdtük, még a hűvösön. A nagy hőségben tartunk egy kis fa alatti pihenőt. Aztán, amikor már nem süt olyan erősen, folytatjuk. Én úgy gondolom, ez nem csak munka, nevelés is. Együtt vagyunk a gyerekekkel, s egész nap sok olyan apróság történik velünk, ami nagyon is sokat mondhat a nevelőnek egy kis közösségről. — Azt mondják, önnek előnye van a többi kollégával szemben, mert egyenesen a termelésből jött. Előny ez vagy hátrány? — Szerintem mindenképpen előny. Mielőtt idejöttem a szakmunkásképzőbe, tíz évig voltam az egyik ibrányi tsz főagronómusa. Voltam üzemegység-vezető is. A tizenöt éves termelési gyakorlat is megtanított, mit vár az élet a fiatal szakmunkásoktól, akiket most nevelünk. Hatodik éve tanítok az intézetben, szeretem ezt a munkát. Jól tudom, a havi jövedelmem akár a duplája is lehetne egy tsz-ben. De hiányozna a zsivaj, a csengőszó, meg valahogy jobban szeretem azt, hogy amíg a termelésben dolgoztam, sohasem tudtam befejezni a munkát. Itt pedig jobban mérhető az, amit csinál az ember... — Igaz-e, hogy néhány kollégával a nyáron egy uj tanulást is elkezdett? — Rábukkantunk egy hirdetésre, a karcagi növényvédelmi szakközépiskola hirdette meg, technikus minősítő tanfolyamról ván szó. Bár egy kicsit, úgy tűnik, mintha visszafelé mennénk, az egyetem után kezdenénk újra érettségizni, mégis belevágtunk. Jelentkeztünk, mert a mi vidékünkön, az intézeti oktatásban is, úgy gondoljuk, nagyon fontos a növényvédelmi szakképesítés. Saját zsebből álljuk az 1500 forintos költséget. Már megkezdtem a tanulást, decemberben lesz a technikusminősítő vizsga... — Mivel telt még a vakáció? — Jártam a mezőket, legelőket és összegyűjtöttem egy herbáriumot. Legalább száz gyomnövény van már a tarsolyomban, hogy legyen mit a gyerekek asztalára tenni. — ön már előbbre van, a naptárában szeptembert írnak? — Majdnem, ugyanis szabad időben már hozzáláttam a tanmenet megírásához is. Lesz egy kis változás. Most még van idő az ilyen munkára, mert amikor megszólal a csengő, felkészülten kell odaállni a gyerekek elé... Páll Géza Hodályok féláron
