Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-10 / 187. szám
1978. augusztus 10. KELET-MAGYARORSZÁG 3 KÖZÉPPONTBAN AZ EMBER A humanizmus egyik megnyilvánulása, amikor azt mondjuk, hogy „halálos balesetből egy is sok”. Sajnos azonban a baleseti veszély a munkával együtt jár. A tengely törhet, a traktor felborulhat, a kazalról az ember leeshet, a jószág megvadulhat. A mezőgazdaság tehát balesetveszélyes munkaterület. Az itteni helyzet mégsem rosz- szabb a népgazdasági átlagnál. Tavaly például ezer dolgozó közül a bányászatban 37-et ért valamilyen baleset, a villamosenergia iparban 35-öt, a mezőgazdaságban 28-at, a textiliparban egyet. A munkavédelem az ember megbecsülésének egyik legfontosabb területe, mégsem vállalkozhatunk arra, hogy itt most felsoroljuk e témakör valamennyi ága-bogát. Inkább csupán két problémáról, de arról részletesen szóljunk. A kötelező jegyzőkönyvekben gyakran szerepel az a megállapítás, hogy a „baleset a dolgozó hibájából” következett be. Ez nem ritkán valóban igaz. Különösen betakarítás idején, vagy egyéb, az időjárástól is függő kampánymunkák elvégzésénél általános kísérő jelenség az idegfeszültség és ez könnyen vezethet balesethez. A lényegig hatolva azonban a bejegyzés mögött nem ezt találjuk. Nem ezt, hanem a fegyelmezetlenséget általában. És nemcsak a dolgozók fegyelmezetlenségét, hanem a munkahelyi vezetőét is. Például, ha veszélyes vegyszerekkel permeteznek, a munkavédelmi szabályzat előírja, hogy a kezelők kötelesek védőálarcot viselni. Csakhogy meleg van, az álarc kényelmetlen. A dolgozó ledobja, vagy úgy teszi fel, hogy ne a szűrőn keresztül kelljen lélegeznie. A brigádvezető pedig, ahelyett, hogy ragaszkodna a szabályhoz, és időnkint inkább pihenőt adna, elnézi a szabálytalanságot, mert így a munka gyorsabban halad. Azután, ha valaki beszippantja a mérget és kórházba kerül, akkor beírják a jegyzőkönyvbe, hogy a baleset a dolgozó hibájából következett be. Vagy pedig: Minálunk a traktorokra kötelező az úgynevezett védőkeret felszerelése. Ormótlan csőváz ez, de ha a traktor felborul, akkor megakadályozza, hogy a traktoros a nehéz gép alá kerüljön. Előfordul azonban, hogy egy traktornak be kell járnia hodály- ba, istállóba, színbe stb., de a kiálló kerettel együtt nem fér be az ajtón. A keretet tehát leszerelik. Ez még nem veszélyes. Gyorsan ki kell azonban menni a határba, a kátyus utakra, vagy a meredek domboldalakra, behozni valamit. Nincs kéznél csak ez a traktor, amelyiken a vezető védtelen. Hadd haladjon a munka, kiküldik ezt a gépet, és ha felborul... Olyan fajta fegyelmezetlenségről van tehát itt szó, amely a munkaerő megtartásának egyik eszköze. A vezető nem mer szólni, az álarc vagy a védőruha, vagy a védőkorlát, vagy egyéb kényelmetlen, illetve időrabló felszerelés elhanyagolása miatt, mert akkor a dolgozó megharagszik, otthagyja a munkahelyét. Mintegy összekacsintva teremtik meg tehát a balesetek bekövetkeztének fokozottabb veszélyét. Az ilyen fajta elnéző magatartás azonban megengedhetetlen, és ugyanígy megengedhetetlen a munka ilymódon való gyorsítása is. Az üzemi orvosi ellátás a munkavédelem egyik sarkalatos pontja. Itt is van mivel dicsekednünk. Találunk az országban — elsősorban néhány állami gazdaságban — főállásban alkalmazott üzemorvost, és szinte kacsalábon forgó, mindenféle helyiségekkel felszerelt egészségházat. Áz ilyen példa ritka, és akkor is rendszerint kiderül, hogy külső biztatásra valósult meg. Az általános valóság any- nyi, hogy országosan néhány állami gazdaság és mindössze kettőszáz mezőgazda- sági termelőszövetkezet tudott eddig üzemi orvost alkalmazni, az esetek túlnyomó többségében csupán részfoglalkoztatásban. Pedig több kellene, sok kellene. Nem azért, mert a falusi rendelőben zsúfolt a várószoba, sokáig tart, mire a dolgozó sorra kerül. Persze azért is. De a legfontosabb, hogy az orvos necsak a beteget lássa, hanem belülről az üzemet is, és legyen valamiféle beleszólása az üzemi döntésekbe. Ha egy ember asztmatikusán köhög, a körzeti orvosnak egy eset, amit lelki- ismeretesen ellát, illetve szakorvoshoz irányít. De ha egy takarmányszárító üzemből öten jelentkeznek az üzemi orvosnál asztmatikus köhögéssel, akkor a képzett egészségügyi szakember már nem elégszik meg a betegség eseti gyógyításával. Hanem elmegy az üzembe és megnézi, hogy miért köhögnek az ott dolgozók, utána pedig a szövetkezet vagy állami gazdaság vezetőségéhez fordul és kéri — jobb, ha követeli —, hogy ezt a munkahelyi ártalmat küszöböljék ki. Talán ezzel az egyetlen példával sikerült érzékeltetni, hogy miért lenne szükség sokkal több helyen üzemi orvosi ellátásra. Földeák Béla (Folytatjuk.) Következik: Fiatalok, szakemberek... Újkenéz új házsorai. (Hammel József felvétele) Akadozó lakásépítés Fejlődés, kis lehetőségekkel Á szövetkezeti építőipar gondjai Ha ilyen gyengén folytatja munkáját, akkor minden esélye megvan a Kisvárdai Építőipari Szövetkezetnek, hogy veszteséggel zárja az esztendőt. Évek óta gyengélkedik a Nyírbátori és a Tiszavasvári Építő Szövetkezet, de a fehérgyarmati is több gondot, mint örömet szerez, amikor a gazdálkodásról esik szó. Mások egyensúlyoznak a jó és a gyengébben sikerült termelés határán. Mátészalkán viszont blokkos lakások építésére vállalkozik a helyi építőipari szövetkezet, az ibrányiak Nyíregyházán új technológiával öntött házakat készítenek. Mindez mutatja, hogy a megyében dolgozó 13 építőipari szövetkezet között milyen különbségek vannak. A mélypont 1976-ban volt, amikor 30 milliós visszaesést rögzítettek a szövetkezeti építőiparban. Azóta a különböző erőfeszítések hatására valamelyest javult a helyzet, a szövetkezetek várhatóan — az ipari termeléssel együtt — félmilliárdos ter— Úgy kezdődött, hogy nagyon megszerettem azt a sáros kis falut, Túrricsét. Amikor először jártam ott, 48 őszén, éppen szilvakavarás- kor értem oda. Akkor még éltek a régi hagyományok, a fonó, a dörzsölő. Megtudtam azt is, hogy táncol az egész falu. Dolgos, barátságos nép, őszinték, vidámak. Azt mondtam magamnak, Gyuri, ez a te falud, itt fogsz tanítani. .. Harminc évvel ezelőtt a Hajdúböszörményből érkezett fiatal tanító így lett túr- ricsei, akit rövidesen annyira befogadott a falu, hogy nem volt esküvő, keresztelő nélküle. A „tanítóurat” meghívták a családi ünnepségekre, járt a dörzsölőbe, fonóba, szilvakavarókba. Hallgatta a helyi nótafákat, gyönyörködött az ősöktől örökölt táncokban, amelyeket az udvaron és réteken roptak a táncos lábak. — Az esték bizony hosszúak voltak. Különösen ősszel, télen — emlékezik a most 54 éves Malmos György. Nem volt hol összejönni, csak az iskolában. Volt a környéken egy urasági istálló, meg egy kastély. Aliból építkezett akkor néhány közeli falu. Az istálló tégláiból aztán, rá egy évre, hogy odatelepültem, megépítettük a művelődési házat. Magunk vágtuk a fát Szabolcsi portrék A túrricsei tanító az erdőben, mi fűrészeltük a deszkát. Elkészült a ház . .. Ezt az epizódot azért említi szívesen, mert nem csak egyik kezdeményezője volt a művelődési ház építésének, hanem attól kezdve a falu népművelője is lett. S aki „házat” épít, nehezen megy tovább. Amikor elérte a falut a tsz-szervezés, a „tanítóúr” is a paraszti élet új útjairól beszélt az embereknek. S csoda-e, hogy rá jobban hallgattak, mint a mesz- sziről jöttékre? — Annyira hallgattak, hogy mindenáron engem akartak tsz-elnöknek. Nem sok híja volt, hogy elvállaltam. Aztán csak meggyőztem az embereket, hogy az én dolgom a tanítás, a nevelés. De tettem egy ajánlatot, azt mondtam, fogadják be a tsz- be a feleségem. így lett a feleségem a tsz főkönyvelője. Évekig dolgozott a tsz-ben. Hogy én is segítettem a számokat sorba szedni, az sem volt titok a faluban. Imádta Túrricsét — így mondja. Nyolc évig élt együtt a faluval, jóban rosszban. S éppen a jó munkája révén figyeltek fel a nevelői munkát és a népművelést egyenrangú kötelezettségként végző fiatal tanítóra. A járási művelődési ház igazgatójaként kamatoztatta a túrricsei tapasztalatokat. Aztán tovább ment a szatmári utakon, Tunyogmatol- cson lett iskolaigazgató, és természetesen ő vezette a művelődési házat is. Több mint tíz éve dolgozik főelőadóként a megyei művelődési központban, ahol első tennivalója a mezőgazdasági dolgozók népművelésének szervezése, a jó módszerek terjesztése. Szakmai klubok, szakkörök, találkozók, szakmai kirándulások szervezője. Tapasztalatcseréken munkálkodik Mária- pócson, Nyírmadán, Gáva- vencsellőn, Ujfehértón és még több helyen, hogy minél több szálon jusson el az ismeret, a műveltség a mező- gazdaságban dolgozó emberekhez. — Az a véleményem, hoev a szakmai képzésen át vezet az út az általánosabb műveltség felé — magyarázza. — Különösen fontosnak tartom, hogy többet foglalkozzunk a fiatalokkal és az öregekkel. S ebben nagyon sokat segíthetnek nekünk a tsz-ekben, állami gazdaságokban dolgozó értelmiségiek, akiknek szerintem kötelességük megosztani tudásuk egy részét a közelükben dolgozó szak- és betanított munkásokkal ... Malmos György boldogan viseli a „túrricsei tanító” címet, mert az ottani „földijei” adták számára az életre szóld indíttatást. S persze a szülői ház; apja is tanító volt, akinek szintén kicsi volt az iskola, a teljes élet érdekelte. Malmos Györgynek három felnőtt gyermeke van, egy mezőgazdasági gépészmérnök, egy egészségügyi dolgozó, egy pedig pedagógus. — Elértem, amit akartam. Ugyanígy kezdeném most is, ha fiatal lennék. Csak az a fontos még, hogy az egészség soha ne csorbuljon ... Páll Géza melést érnek el. Am meggondolandó, hogy éppen a kisebb fajta építkezéseknél — óvodák, iskolabővítések, a nagyközségekben az emeletes lakóházak — kevesebb a kivitelező, mint amire igény van. S éppen a szövetkezeti építőipar lenne az egyik, amelyik hivatott ezeket az igényeket kielégíteni. Mérce: a lakásépítés Több belső és külső ok gátolja a szövetkezeti építőipar fejlődését — ahogy azt a közelmúltban a KISZÖV elnökségi ülésén megállapították. Gyenge a szövetkezetek felszereltsége, kevés a jó szakember, alacsonyak a bérek, baj van a szervezettséggel, a munkafegyelemmel — hogy csak néhányat említsünk. A jelenlegi árak, a végzett munkák mellett igen kevés nyereség, ennek révén kevés fejlesztési alap képződik, ami nem teszi lehetővé a mpdern építési módokkal való lépéstartást. A szövetkezetek többsége inkább az ipari termelést fejleszti, ami még tovább rontja a helyzetet. Mindaz rossz fényt vett a szövetkezeti ipar egészére is. A megítélés egyik mércéje, hogy a szövetkezetek mennyire vesznek részt a lakásépítésben. Az év első felében például mindösz- sze 16 lakást adtak át, mi- közberi a megyei terv 266 lakás építését irányozza elő. Miután az év elején építés alatt álló 203 lakás mellett újabb 130 kivitelezését kezdték el, így teljesíthetőnek tűnik az idei terv — csak éppen az ütemesség nem biztosított. Korszerűbb technológiát A legfontosabb a minél gyorsabb átállás a korszerű építési technológiákra, hiszen csak így teljesíthetők a tervek. Csakhogy például a Nyíregyházi Lakásszövetkezet későn adott alkalmas munkaterületet, így az ibrá- nyi szövetkezet a No-fines technológiával több hónapos késésben van. Kevés a gép a szövetkezetnél, ami az emeletes lakóházak felhúzását szintén gátolja. Az V. ötéves terv idejére számba vett beruházások, támogatások egy része elmaradt. Ennek ellenére a szövetkezetektől a tervben előirányzott termelést várják. Az idén a tervek szerint 8,7 százalékkal lesz magasabb az építőipari szövetkezetek termelése a tavalyinál, azonban az időközben életbe lépett árváltozások hatására mindez mennyiségben alig jelent többet, mint a múlt évi termelés. Meggondolandó, hogy a szövetkezeti átlagnál gyengébb hatékonysággal dolgozó tanácsi költségvetési üzemek miért kaptak jóval nagyobb támogatást, mint a szövetkezetek. Ha feltételezzük, hogy a szövetkezeti iparra hárul a kisebb községekben a tanácsi beruházások kivitelezése, akkor ehhez a megfelelő támogatást is érdemes megadni. önkritikusabban önkritikusan kell szemlélni saját tevékenységüket egyes szövetkezeteknél. Kisvárdán, Fehérgyarmaton, Mátészalkán például műszaki vezető nincs, aki kellően összefogja a munkákat. A fehérgyarmatiaknak tavaly összesen 107 munkahelyük volt, ami nyilván kihatással volt a szervezésre, a fegyelemre. A szövetkezetek feladata az is, hogy gondosan felülvizsgálják az építési terveket, amelyek alapján megkötik a szerződéseket. Ugyancsak nekik kell gondoskodniuk kellően képzett szakemberekről, rajtuk múlik, hogy ne kezdjenek csak any- nyi építkezéshez, amennyit rövid idő alatt be tudnak fejezni. A szövetkezeti építőiparra hosszú távon szükség van a megyében. A lakásépítésben rájuk váró feladatok, a községekben lévő kisebb tanácsi beruházások éppen a kisebb építőipari szövetkezetekre várnak. Ezért üdvözölhető a KISZÖV azon intézkedése, hogy megvizsgálják az építőipari szövetkezetek- káderhelyzetét, a gazdálkodás hatékonyságát. Támogatni ugyanis csak azokat érdemes, akik ezt eredményeik alapján megérdemlik. Lányi Botond III. Orvos a mezőgazdaságban
