Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-30 / 204. szám
1978. augusztus 30. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A munkahely ára A káder: olyan személy, akire társadalmi vagy szakmai téren feltétlenül számítani lehet © Illúziók nélkül — Hogy mi történt? Lényegében csak annyi, hogy a termelésből kivettem a 18 legjobbnak ítélt embert. Mondogattam is magamnak: kiraboltad az üzemet! Tizennyolc és harminc közötti asszonyokat és lányokat küldtünk el a művezetői tanfo- lyamra. így egyszerűen hangzik, de az élet bonyolultabb. A megüresedett helyekre embereket kellett állítani. A szalagok élére, a fontos posztokra olyanokat emeltünk ki, akik munkájukkal már bizonyítottak. Eles eszű munkásnőket, akik helytállnak addig is, amíg a többiek tanulnak — magyarázza Far- kas Gézáné a VOR vásáros- naményi üzemében. Erőltetett menet — Lányaink tehát nekirugaszkodtak a tanulásnak. Más dolguk nem volt és nincs ma sem, ezért a gyár fizet. Az első szakasz itt zajlott Vásá- rosnaményban. A könnyűipari módszertani központtól jártak ide az előadók, oktattak közgazdaságot, politikai gazdaságot, vezetéstudományt, szakmát. Hatan feladták, De helyükre találtunk új hatot, s ők már kitartottak. Nem volt könnyű dolguk. Volt, aki érettségivel került a tanfolyamra, másnak csak szakmunkás-bizonyítványa volt. Aztán akadt, aki már művezetösködött, a másik szalagról jött. A nagy küzdelemben kovácsolódtak egységes kis csapattá. Tanították egymást, s ha gondjuk akadt, rohantak a gyárba, ahonnan a segítséget, biztatást várták. Nem hiába. ( — Valakit beiskolázni nagyon kevés. Éreznie kell annak, aki bizalmat kap, hogy vele vagyunk a tanulásban is. Jöttek is, s jönnek ma is. A nyáron Nyíregyházán és itt az üzemben voltak gyakorlaton, s most szeptembertől Budapestre kerülnek az anyagyárba. A legjobb főművezetők és művezetők mellé osztják be őket, hadd lássák, mi egy középvezető feladata. Aztán decemberben jön a szakdolgozat, annak megvédése, s január elsejével már papírjuk lesz arról, hogy tanultak. A naményi gyáregységben nincsenek illúziók. Tudják: a 18 asszony és leány attól Farkas Gézáné: — Hatan feladták. még* nem művezető, hogy papírt kapott. Majd a munkában dől el minden. A neheze hátravan Farkasné: — Amikor a lányokat kiválasztottuk, elmondtuk nekik, mit várunk tőlük, mi a tervünk velük. Senkinek nem Ígértünk vi~ szont egyből művezetői beosztást. Mert az nagyon sok mindentől függ: valaki alkalmas-e vagy sem. A budapesti tartózkodás alatt pszichológus is figyeli őket, ám derüljenek ki azok a tulajdonságok is, amelyeket valaki talán a nyilvánosság előtt leplezni tud. És még ez sem elég: az itteni körülmények között lesz az elmélet próbája. Képzeljünk el egy üzemet, ahol a dolgozók többsége nő. Vajon az idősebb elfogadja jó szívvel a fiatal utasítását? Tud-e a fiatal emberségesen beszélni beosztottjaival? Bizony olyan is volt, amikor odavágták valakinek, nekem a H. Erzsi ne parancsoljon, csóró volt világéletében. Vagy képes lesz-e a kiválasztott káder elviselni azt, hogy a művezetői poszton két tűz között döntsön, mégpedig igazságosan? — Feltehetné azt a kérdést: vajon mit csinálunk majd azokkal az asszonyokkal és lányokkal, akik most, amikor a 18 fő tanul, a munkában átvette a vezető posztokat. Ez kétségtelen egy újabb konfliktusforrás lehet — magyarázza Farkas Gézáné. Amikor kellettek akkor igen, s utána vissza a géphez? Ilyen is lesz. De a lényeg: a mostani eset megmutatta, mennyi jó tartalék van, amit hasznosítani kell. A ma helytállók többnyire az idősebbek. Nos, lesz nekik bőven teen- dőjük, s mi tudjuk, ők a mi biztos második vonalunk. Egy szalag hiányzik A VOR naményi üzemében egy szalagon hatvan asszony dolgozik. A gyárból állandóan gyermekgondozási segélyen van hatvan nő. Vagyis elmondható: egy szalag mindig hiányzik. Munkásnők, művezetők, meósok. Érthető tehát, amikor a gyáregység vezetői úgy gondolkodnak: legyen biztos tartalék. És nem másodbsztályú! — Büszke vagyok azokra, akik most jól tanulnak. Így az üzem vezetője. — De legalább annyira azokra, akiket felfedeztünk. Hiszen mi nem gondolkodhatunk a mában. Jövőre tanítani kell az új munkásnőket, a mostani szinte manufaktúra után át kell állni a modern termelésre, az új szalagokba kell majd, aki nemcsak dolgozni tud, de „hívni is képes”, magával ragadni a többieket. Amióta a gyárunk megvan, most kényszerültünk először arra, hogy ezzel számot vessünk. S rögvest kiderült: nem kampány ez. Kezdete egy véget nem érő folyamatnak. A következő részben: A mozgalom — választóvíz. Bürget Lajos H ajnalban köd volt, harmat lepte meg a fákat. Augusztus végén szokatlan idő. Csak ne ismétlődjék. A hideg, a köd elviszi a dohányt. Korán van ősz. A nap alant repül, ferdén küldi sugarait, de délfelé így is forró a homok. Az asszony almát eszik. Még éretlen jonatán, az oltja leginkább a szomját. Már szüretelnek. Balkány alatt a Budalaposon — szép az öreg kert — a jonatán fák sorában beérett a húsvéti rozmaring, a londonpe- pin és az aranyparmen. (Dallamos nevek.) A fehér alma nem olyan értékes, mint a piros, a jonatán vagy a delicsesz. A fehér alma legfőbb funkciója: porzófajta. Termékenyít, de ő is bőven terem. A húsvéti rozmaring ágai úgy meg van rakva gyümölccsel, hogy roskadozik. Az ágak között már ott vannak az asszonyok. Nagy Jánosné szól Smidt Lászlóné- nak, vegye már el a teli vödröt. Segít Medvig Sándorné is, aztán zsörtölődik. — Icám, mondtam már, ne a hulló almával takard le a ládát. A tele tartályládákat a nap elől papírral fedik, a papírra nehezéknek, hogy a szél el ne fújja, néhány almát raknak. Miért fontos az, hogy a nehezék ne hulló, hanem szedett alma legyen? Medvigné türelmesen magyarázza: — Normában dolgozunk, de nem csak a mennyiségért, asszonyok vagyunk. A javakorban lévő asszony brigád- vezetőnek számít. A gazdaság megbízottja. Nyáron ő jár házról házra Kállósemjénben és szervezi a nőket. Hatodik éve csinálja. — Régen többen voltunk. Negyvenen, ötvenen jöttek SZÜRETELŐK a minőségért is kapjuk a pénzt. Ha a hulló alma belekeveredik ... Traktor jön, dübörgése elnyomja a halkan mondott szavakat. A traktor mögött csúszólapra rakva szánkózik a tartályláda. Nagy Jánosné megint kiált, de tele szedte a surantós műanyag vödrét Lipcsei Ferencné és Tóth Istvánná is. Gyorsan dolgoznak. — Muszáj, hogy meg legyen a napszám. — Hát napszámosok? Medvigné nem is tudja. Kimondta, de már bizonytalankodik a megerősítésében. — Olyanfélék vagyunk, de szerződéssel. Csak szüretelni jövünk. Máskor nem. Házia községből. Most leszünk vagy harmincán. Sok már a munkaalkalom. — Mennyit lehet naponta keresni? — Mázsánként fizetnek. Huszonkét forintot egy mázsáért. Ebből a fajtából 6—7 mázsát szed le egy asszony. Ez rosszabb, mint a jonatán, szanaszét vannak a fák, nem olyan szapora a szedés. Tavaly két hónap alatt 10—12 ezer forintot keresett egy asszony. A kállósemjéni asszonyok négy-öt fős csapatokat alkotnak. <3k saját maguk választják ki, ki kivel dolgozik ösz- sze. A fiatalabbak a csapatból ügyesen másznak ágról ágra, mások létráznak, van aki — mint Smidtné — csak a tele vödröket hordja és üríti a tartályládába. A csapat teljesítménye közös, egyformán osztják el a mennyiséget. — így nincs vita azért, hogy ki milyen helyen szed, jó, vagy rossz fát fogott ki. Egy-egy csapat jól összeszokott, évek óta dolgoznak együtt. T elnek a tartályládák. Kevés szóval, nagy igyekezettel szorgos- kodnak. Délig, az ebéd idejéig, terhétől tucatnyi fát „kopaszt” meg minden csapat. Tarisznyázni árnyékba ülnek. Kis lábasban hozott csirkepörkölttől szalonnáig, sok minden terítékre kerül. Idil- kép ez a szieszta. Most méla csend van a kertben, a traktorok dohogása is elült, kur- jantások sem hallatszanak. Ebéd után újra kezdődik a munka, délután fél ötig. Szűk tízórás a napszám. Napszám? Dehogy napszámosok, szüre- telők a kállósemjéni asszonyok. Reggel busz megy értük, este busz viszi őket haza. Medvigné erre csak azt mondja: — Pompás az utazás. Seres Ernő A „vásárlók könyve” kötelező A vásárlók könyvét a kereskedelemben folyamatosan bevezették, de a vizsgált boltoknak csaknem a felében — ezen belül főleg a magán- és a szövetkezeti üzletekben — állapítottak meg ezzel kapcsolatban hiányosságot az ellenőrök. A magánkereskedelem ellenőrzött boltjainak 66 százalékában, a vendéglátóüzletek 54 százalékában nem tartották meg a vásárlók könyvével kapcsolatos vonatkozó rendelet előírásait. Ezekben összegezte országosan — 9 megye és a főváros több mint 3300 üzletében tartott — vizsgálatának eredményeit az országos kereskedelmi főfelügyelőség. A belkereskedelmi miniszter rendelete a múlt év áprilisától kötelezővé tette, hogy a vásárlók könyve jól látható és könnyen hozzáférhető legyen az üzletekben. Az ellenőrzések szerint a boltok 90 százalékában ott volt ugyan a vásárlók könyve — 345 szövetkezeti magánkereskedelmi és mezőgazdasági boltban csak az ellenőrzés után ke- rült a helyére — sok helyen azonban korántsem szem előtt. A vendéglátásban volt a leggyakoribb, hogy a könyvet arra hivatkozva, hogy az ittas vendégek megrongálják vagy elviszik — az irodákban tartották, négy helyen meg is tagadták átadását. A vásárlók könyvének rendszeresítése azt a célt szolgálta, hogy egyszerűsítse a panaszok intézését és azt lehetőleg a boltvezetők hatáskörébe utalja. Hiányosságként állapították meg az ellenőrök, hogy a vállalatok egy része nem határozta meg az üzletvezetőkre tartozó panaszokat, sőt nem egy helyen eleve kizárták a boltvezetőket az érdemi intézkedés lehetőségeiből. Az ellenőrzések alapián a kereskedelmi felügyelőségek felelősségre vonták a vásárlók könyvére vonatkozó előírások megsértőit. Adatrögzítő doboz gépkocsikhoz Változások előtt az Elekterfém A megye egyik legjelentősebb szolgáltató szövetkezete a Nyíregyházi Elekterfém, évről évre figyelemre méltó eredményeket ér el. Tavaly például 113 millió forintot termeltek, az Idei tervük viszont 125 millió. A féléves, 60 millió forintos tervüket csaknem tízmillióval ' szárnyalták túl, a múlt év hasonló időszakához képest pedig pontosan húszmillió forinttal termeltek többet. Az idén, szeptember végén elkészült a mintegy 4 és fél millió forintos saját beruházású szolgáltatócsarnok, ahol a háztartási, és az ipari hűtőgépek javítását végzik, és ahol helyet kap majd a szövetkezet armatúragyártó műhelye is. A termékváltás megvalósítása érdekében már az idén is fontos lépéseket tettek. Szerződést kötöttek a Videotonnal, és ezentúl a székesfehérvári gyár termékeit az Elekterfém szakemberei javítják. Szerződésben állnak ma már a Ramovill- lal is, amelynek értelmében rájuk tartozik a meghibásodott háztartási hűtőgépek szerelése, javítása. Ez a két megállapodás jelentős mértékben hozzájárult, hogy a szövetkezet lakossági szolgáltatása majdnem 35 százalékka nőtt az idén a mút évihez képest. Nemrég kezdték el készíteni az öt tonnán felüli gépkocsik adatrögzítő berendezésének prototípusát. — Ez még ebben a negyedévben elkészül, s utána a berendezést üzemszerűen kipróbálják, majd következik a nullszéria, utána pedig a sorozat- gyártás. A berendezés után A Nyíregyházi Elekterfém Szövetkezet telepén Bíró Tamás hegesztő a várpalotai bányaüzem darupályájának elemeit hegeszti. (H. J. felv.) máris nagy az érdeklődés, hiszen — a repülőgépek fekete dobozához hasonlóan — a gépkocsival kapcsolatosan minden információt rögzít, amelynek igen nagy hasznát vehetik majd a vállalatok. Az adatrögzítő gyártása mellett nemsokára megkezdik majd egy új szovjet találmány, az olajadalék-vizs- gáló készülék gyakorlatban történő kipróbálását. Ennek a berendezésnek — amely lényegesen lerövidíti az olaj- vizsgálatok idejét — a prototípusát a következő év elején készítik el, s ha a felettes szervek jóváhagyják — az országban egyedül itt — következhet a nagy tételekben történő gyártása. H ogy mibe kerül egy új munkahely létesítése, erre voltaképpen roppant egyszerű a válasz; el kell végezni bizonyos számításokat, s kiderül, hogy ennél és ennél a beruházásnál — új gyár, vagy üzemrész építésénél — ennyibe és ennyibe kerül, vagy került az a bizonyos új munkahely. A beruházási gyakorlatban — feltehetően — végeznek is efféle számításokat... Hogy milyen áron lehet és szabad egy új munkahelyet létesíteni, erre megintcsak könnyű a válasz; egy már meglévő munkahely megszüntetése árán, vagy legalábbis annak tudomásulvételével, hogy minden új gyár, minden új termelőrészleg a már meglévők munkaerő-gondjait súlyosbítja. Nem lehet másként! Közhely, hogy munkaerőhiány van. A közgazdászok és demográfusok ezzel kapcsolatos megállapításai nem túlságosan biztatóak. A férfiak foglalkoztatásában elértük a demográfiailag lehetséges maximumot, a nők foglalkoztatá- sában pedig azt a lehetséges felső határt, amelyet már nem léphetünk át annak veszélye nélkül, hogy másféle társadalmi gondjaink ne súlyosbodnának. Némi logikai ugrással az iménti tényekből arra a következtetésre is juthatunk, hogy a célszerű beruházási tevékenység ma már nemcsak pénzkérdés. Nem az a baj, hogy kevés a pénz, sokkal inkább az, hogy a beruházási tevékenységnél figyelmen kívül hagynak egy sor olyan meghatározó tényezőt, amelyek végül is összegeződnek és gyakran kérdésessé teszik az egész beruházás célszerűségét, gazdaságosságát, illetve csak nehezen kivédhető feszültségeket okoznak a gazdálkodás egyéb területein. A munkaügyi szakemberek régi gondja, hogy egy-egy beruházás elhatározásánál nem kérdezik meg őket, vagy ha — csak az idevágó rendelkezések miatt — igen, akkor véleményüket nem veszik figyelembe. A jó másfél évtizede föllángolt vidéki ipartelepítés talán egész másként alakult volna, ha a telepítendő gyárakért, üzemekért versengő kisvárosok és községek nem feledkeztek volna meg ar- ,ról a roppant egyszerű tényről, hogy a nagy harcok árán megszerzett „ipar”-épületek és -gépek mellett „iparosokat”, embereket, munkaerőt is követel. Igaz; az ipartelepítés ma már ebből a szempontból is megfontoltabban történik, ám nem mondható el ugyanez az egész beruházási gyakorlatra. S ahol szakítottak az eddigi rossz gyakorlattal, s megpróbálják az új létesítmények telepítésénél reálisan számba venni a rendelkezésre álló munkaerőt, még ott is fenyeget annak veszélye, hogy figyelmen kívüi hagyják az új létesítményeknél törvényszerűen gyakoribb és nagyobb mérvű munkaerőmozgást. Ezzel bizony jobban kellene számolni, mint a már kialakult tradíciókkal és munkásgárdával rendelkező munkahelyeken (ahol — mellesleg — szintén nem alacsony a munkaerőmozgás mutatószáma...). Igenám, de gyakran olvasni, hallani, hogy olyan nép- gazdasági ágak fejlesztésére van szükség, amelyek jelentős létszámtöbbíetet igényelnek; hogy csak egy példát említsünk: ilyen a szolgáltatóipar. Fejlesztésének nem szabhat határt az, hogy a munkaerő-források beszűkültek. Vagyis: ha mai körülményeink közepette egy-egy különösen fontos ágazatot fejlesztenünk kell, akkor másutt meg kell találni a munkaerőt felszabadító fejlesztések módszereit. Másképpen fogalmazva: az ágazati s’truktúra átalakításának egyes elemei nagy segítséget adhatnak ahhoz, hogy a munkaerőkereslet mérséklődjék; az iparon belüli beruházáspolitika, a műszaki fejlesztésekre való törekvés minden módon való elősegitése azzal jár, hogy a nagy létszámot — és a nagy létszámtartalékokat — lekötő ágazatok csökkentsék a munkaerő iránti igényeiket, ily módon teremtve meg más, létszámigényes ágazatok erőteljes fejlesztésének lehetőségeit. N álunk — érthető módon — sérthetetlen elv a teljes foglalkoztatottság fenntartása. Ám a teljes foglalkoztatottság fenntartására irányuló törekvések nem azonosíthatók a jelenlegi feszült helyzet konzerválásával, esetleg a feszültségek további növelésével. Sokkal inkább kellene törekedni a teljes foglalkoztatottság olyan formájának megvalósítására, amely a munkahelyek és a dolgozók számának egyensúlya alapján jönne létre. Ennek megvalósítása olyan szituációt hozna létre, amelyben verseny lenne a dolgozók között a jobb munkahelyekért. E feltétel megteremtése jelentené azt az automatizmust, amely megfelelő biztonsággal szabályozhatná a szükséges fejlesztések módját, s ezzel együtt a munkaerő elosztását és újraelosztását. V. Cs.
