Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-30 / 204. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. augusztus 30. Losonczi Pál távirata I. János-Pál pápának ŐSZENTSÉGE I. JÄNOS-PÄL PÁPA VATIKÁNVÁROS A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya nevében tisztelettel köszöntőm és jókívánságaimat fejezem ki abból az alkalomból, hogy megválasztották a római katolikus egyház pápájának. Őszintén reméljük, hogy őszentsége irányításával a katolikus egyház továbbra is elősegíti az emberiség létét érintő legfontosabb kérdések megoldását: előmozdítja a béke, az enyhülés és a leszerelés ügyét, a különböző világnézetű emberek alkotó együttműködését. örömünkre szolgál az államunk és a római katolikus egyház között kialakult jó viszony, amelynek fenntartásán a jövőben is következetesen munkálkodunk. LOSONCZI PÁL a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Húszéves a Béke és Szocializmus 1958 szeptemberében jelent meg A béke és a szocializmus kérdései, ma a Béke és Szocializmus cimet viselő folyóiratnak a kommunista és munkáspártok elméleti, tájékoztató kiadványának első száma. A folyóiratot a kommunista és munkáspártok képviselőinek 1957. évi moszkvai tanácskozása után alapították. 1958 márciusában több kommunista és munkáspárt képviselőjének Prágában tartott tanácskozásán hoztak határozatot a lap kiadására. Akkor 19 nyelven 22 országban jelent meg és 80 országban terjesztették. Nem egy helyen illegálisan, titkosan. Ma több mint másfél száz országban, több mint félmillió példányban, közel 50 nyelven jelenik meg ez a nagy hatású orgánum. A nemzetközi szerkesztőbizottság székhelye Prágában van. A folyóirat népszerűsíti a marxista-leninista pártoknak napjaink fő problémáival kapcsolatos álláspontját. Megvilágítja a kommunista mozgalom stratégiai és taktikai kérdéseit. Elemzi és terjeszti a háború és az imperializmus ellen, a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért, a burzsoá ideológia különféle megnyilvánulásai ellen vívott harcban szerzett tapasztalatokat. Bemutatja a viiág különböző helyein működő kommunista és haladó pártok, szervezetek életének és tevékenységének fontos jelenségeit. Elősegíti a pártok kölcsönös tájékoztatását és tapasztalatcseréjét. A folyóirat célja továbbá, hogy leleplezze a nemzetközi munkásmozgalom soraiban jelentkező revizionizmust és dogmatizmust. Küzd a munkásosztály akcióegységéért. Előmozdítja a kommunista és a szociáldemokrata pártok közötti kapcsolatokat és segíti az együttmunkálkodás fejlődését. Részt vesz a nemzeti fel- szabadító, az antiimperialista mozgalom kérdéseinek, a függőségben élő és a még gyarmati országok társadalmi, politikai fejlődése távlatainak kidolgozásában. A marxista—leninista pártok orgánumaként a Béke és Szocializmus a kommunista világmozgalom növekedésével együtt nő és fejlődik. A 20 éves folyóirat továbbra is elsőrendű feladatának tekinti a marxista—leninista elmélet kérdéseinek kidolgozását és megvilágítását, a világban végbemenő forradalmi folyamat fejlődése által felvetett időszerű témák ismertetését, rendszeres közzétételét, propagálását. Magas színvonalon hirdeti a marxista filozófiát, a politikai gazdaságtant, a tudományos szocializmust. Megmutatja annak a tanításnak mindent legyőző erejét és elévülhetetlen időszerűségét, amely minden körülmények között a cselekvés vezérfonala a kommunisták számára. V. S. Portugália Letette az esküi az új kormány Alfredo Nobre da Costa, Portugália új miniszterelnöke és kormányának 15 tagja kedden letette a hivatali esküt. Beiktatási beszédében az új kormányfő kijelentette: bár hivatali ideje csak korlátozott lehet, kormánya ennek ellenére nem ügyvezető kormányként, hanem a végrehajtó hatalom teljes jogú irányítójaként fog működni. Nobre da Costa beiktatási beszédében kijelentette, hogy Soares leváltása és az ő kinevezése nem áll ellentétben az ország alkotmányával. Ugyanakkor kifejezte készségét arra, hogy azonnal lemond, ha a pártok egyezségre jutnak egymással egy működőképes kormány megalakításában. (Folytatás az 1. oldalról) gyományos kultúráinál, a dohánynál, a burgonyánál. A burgonyatermesztés gépesítése szinte 100 százalékban megoldott, a dohánytermesztés gépesítettsége 60—65 százalék. A beruházásoknál kiemelten nagy jelentőségű megyénkben az ültetvénytelepítés, ezen belül is az almarekontsrukció. A IV, ötéves terv éveiben almából mindössze 1672 hektáron végeztek telepítést. 1976— 77 gyümölcstelepítése 2513 hektár, elmaradt a tervezettől. Valószínű, hogy az 1978. évre tervezett 2029 hektár gyümölcstelepítés sem valósul meg maradéktalanul, ennek elsősorban oka az oltványok hiánya, esetenként pedig az, hogy néhány termelő- szövetkezet veszteséges gazdálkodása miatt visszalépett a vállalt telepítések megvalósításától. Feladat a jövőben az állat- tenyésztés gépesítésének javítása, a gyümölcsrekontruk- ciő terv szerinti megvalósítása, a meliorációs munkák elvégzése — hangsúlyozta a TESZÖV elnöksége. Vezető ENSZ-tisztviselő látogatása a Külügyminisztériumban A Külügyminisztérium meghívására hazánkban tartózkodott P. K. Banerjee, az ENSZ-titkárság politikai és biztonsági tanácsi ügyekkel foglalkozó részlegének vezető beosztású tisztviselője. P. K. Banerjee-t fogadta Rócz Pál külügyminisztériumi államtitkár és megbeszéléseket folytatott vele Szarka Károly külügyminiszter-helyettes. A vendég előadást tartott a leszerelés időszerű kérdéseiről a magyar külügyi intézetben, látogatást tett Lőrinc Tamásnál, az Országos Béketanács leszerelési szakbizottságának elnökénél, valamint Simái Mihály akadémikusnál, a Világgazdasági Kutató Intézet igazgatóhelyettesénél. RTUNK TÖRTÉNELMI HARCÁNAK EPIZÓDJAI ___________________________________________________________________________________________ ______ Harc a kisemberért O „ AZ A FEJLŐDÉS, AMELY a felsza- I badulást követő években Magyarországon végbement, bebizonyította, hogy ha van világos cél, ha van megfelelő vezetés, ha minden haladó erő összefog, a felszabadult nép ereje minden ellenállás, minden nehézség leküzdésére képes — írja Kádár János I elvtárs, az MSZMP első titkára. — I Munkásosztályunk, népünk az új világ | megteremtéséért folytatott kemény osztályharcban, a bányák, a bankok és a gyárak államosításával a nagytőkések, a föld- ! osztással a nagybirtokosok hatalmának gaz- : dasági, társadalmi alapjait megsemmisítet- | te. Felszámolta a régi burzsoá rendet, a kiváltságosok minden előjogát, a feudalizmus maradványait és megnyitotta az utat ; előre, a szocialista forradalom győzelméhez. A demokratikus és a szocialista forradal- j mi célokért, a reakció erőivel vívott állhatatos harc és az áldozatos, kemény munka eredményeként a felszabadulást követő első három évben hazánkban eltűntek a ro- ; mok, megszűnt az infláció, megindult és • szilárd alapokra került a termelés, megkezdődött és jelentős eredményeket hozott a kulturális forradalom ...” Ennek a harcnak néhány epizódját elevenítjük fel az első magyar népgazdasági terv kézzelfogható epizódjaival. 1947 augusztus első felében a Szabad Nép másfél-két oldalt biztosított a három- I éves terv propagandájára. Széles skálán szólaltatta meg a szakembereket, akik a tervet kimunkálták. (Az ellenzék híreszte- ! léseivel szemben ugyanis nem egy-két era• bér, hanem az MKP apparátusának közre- : működésével több száz kommunista és sok párton kívüli szakember aktív közreműköí désével alakult ki a terv végleges formája.) 1 De az újság megszólaltatta azokat is, akik i a munkapadok mellett és a földeken a végrehajtás nehézségeit magukra vállalták. Antos István írja „Fizessenek a gazdagok” című cikkében: „A hároméves terv | központi célja: a széles dolgozó rétegek életszínvonalának emelése. Az életszínvonal-emelés szorosan összefügg az adópoliti- I kával, mert a fizetendő adó csökkenti a fo- I gyasztásl cikkek vásárlására rendelkezésre I álló jövedelmet. A széles dolgozó rétegek I számára ezért nem közömbös, hogy a hároméves terv végrehajtásához szükséges tőkéket milyen forrásból teremti elő a pénzügyi kormányzat. Nem közömbös, hogy ja kisembereket sújtó forgalmi és fogyasz- j tási adók terhe emelkedik-e. vagy a jövedel- I mi és vagyonadóké. A „FIZESSENEK A GAZDAGOK” elv alkalmazása az elmúlt hónapokban életbe • lépett adóreformokkal papíron már meg- j oldódott, de sajnos, még messze vagyunk jattól, hogy a reformok a valóságban is éreztessék hatásukat, és a szükséges mértékben növeljék a kincstár bevételeit. A nagyobb jövedelmek fokozott igénybe- j vételét célozza a jövedelemtöbblet-adó, : amely progresszív kulccsal a havi 1000 forinton felüli jövedelmeket veszi igénybe. Mit mutat a gyakorlat? A kép igen szomorú. Budapesten összesen 7000 ember adott bevallást, és az átlagos adó havi 75 ; forint. Vajon ki hiszi el, hogy a mintegy 80 000 budapesti önálló keresetet űző (kereskedő, iparos, orvos, ügyvéd, vállalkozó ! stb.) közül csak 7000 volna, akinek jövedelme meghaladja az 1000 forintos határt? És vajon lehet-e arról beszélni, hogy „fizessenek a gazdagok”, ha ez a 7000 ember is átlagosan csak havi 75 forint jövedelemtöbblet-adót fizet? A kisemberek tízezrei méltán háborodnak fel, ha összehasonlítják ezeket a számokat saját terheikkel. De nem jobb, hanem rosszabb a helyzet, ha a teherviselő képesség másik fokmérőjét, a vagyont nézzük. A vagyont ma két adónem terheli: 20 000 forinton belül — 5—25 százalékos kulccsal — a vagyondézsma. Hogy állunk a vagyonadó-bevallásokkal? Adataink csak Budapestre vonatkozóan vannak: itt összesen 26 000 adóalany jelentkezett, de ebből húszezernél több adózó 75 000 forinton aluli vagyont vallott be, és így már eleve mentesíteni igyekezett magát a vagyondézsma alól. Ha ilyen az adómorál, papíron lehet szó a gazdagok, tehetősek fokozott megadóztatásáról, de a valóságban nem. Pártunk adópolitikai programja és a gyakorlat között tehát még igen nagy űr tátong. A hároméves terv beruházásai nem tűrnek halasztást. Nem várhatunk tehát a fedezet előteremtésével sem. Nem tűrhető az az állapot, hogy nagy vagyonnal és tekintélyes jövedelemmel rendelkező emberek nevetséges bevallásokkal húzzák ki magukat a fizetési kötelezettség alól...” (Szabad Nép, 1947. augusztus 5., 3. oldal.) IGEN LÉNYEGES, TALÄN a leglényegesebb vonása a kommunista párt központi lapjának, hogy a nagy, országos ösz- szefüggések mellett a hároméves tervnek a dolgozó emberekre közvetlenül gyakorolt hatását lépésről lépésre nyomon követi. Ezt példázzák az augusztusi számokból összegyűjtött szemelvények. 1947. augusztus 3.: „Pártunkhoz rengeteg panasz érkezett a szegényparasztság részéről: nem képesek megvásárolni a legfontosabb ruházati cikkeket sem, lábbelivel, bakanccsal különösen rosszul vannak ellátva. A Magyar Kommunista Párt megértette a szegényparasztság panaszát, kívánságát, és akciót indított, hogy olcsó cipőt juttasson a falunak. Elvtársaink javaslatára a Gazdasági Főtanács megszavazta az akció lebonyolításához szükséges hitelt. A napokban 200 ezér pár jó minőségű bakancs érkezik a Hangya raktáraiba, amely 75 forintos áron jut a falu dolgozó népéhez. A Gazdasági Főtanács arról is gondoskodott, hogy az olcsó lábbeli csakugyan azokhoz jusson, akik leginkább rászorulnak. A bakancsot utalvány ellenében lehet a Hangya üzleteiben megvásárolni. Az utalványokat a községi elöljáróságok adják, az UFOSZ és a FÉKOSZ szerveinek részvétele biztosítja, hogy a bakancsjuttatások terén visszaélések ne fordulhassanak elő. Az új olcsó bakancsár — amely körülbelül 1 mázsa búza árának felel meg, lehetővé teszi, hogy azok az ujgazdák is lábbelihez jussanak, akik tavaly augusztusban nem tudtak 3 mázsa búzát adni egy pár bakancsért.” 1947. augusztus 6.: „A Lampart gyár üzemi bizottsága és vezetősége kedden délelőtt ünnepélyes fogadáson vett részt a ferencvárosi pályaudvaron: 30 vagon érkezett, a nyilasok által elhurcolt gépeket, nyersanyagokat hozta haza. Vidám zeneszó, lelkes ünneplés. Van is ok az örömre: a hazajutott gépek 300—400 munkáscsaládnak adnak kenyeret. Kőszegi Frigyes (Folytatjuk) O Nagypapa, szegény, az ostrom alatt meghalt, egy eltévedt akna végzett vele a ház udvarán; s ha nagymamának addig nem akaródzott is leszállnia a fellegekből, aztán bizony rákényszerült. Mert nehéz évek jöttek. A fűszerüzletet ugyan nem sok kár érte az ostrom alatt, ám a nagymamának hamarosan rá kellett ébrednie, hogy egymagában, férfikéz híján, nem boldogul az irtózatos feladattal: hajnalban kelni, egy kézikocsival ki a nagyvásárte- lepre, ott összevásárolni, ami zöldség, gyümölcs csak vásárolható, a targoncát hazatolni a Duna-partról a Szív utcáig, és hétkor már ott állni a pult mellett, frissen takarított üzletben, és mosolyogni, mosolyogni a vevőkre, egészen este nyolcig ... Egy bivalynak is sok lett volna, nem egy törékeny kis asz- szonynak, aki éppen a nehéz évei elébe lépett: most töltötte be a negyvenötödiket. . S hozzá az árak is majd megőrjítették. Eddig csupán az otthoni háztartásukat vezette, kiszámolt pénzből — most beletanulhatott a kereskedelmi ügyvitelbe, s hozzá épp akkor, amikor az ország az infláció poklában vergődött! Amit ma egymillió pengőért vett, másnap kétmillióért mérte; de mitévő is lett légyen, ha az este megszámolt napi bevételből másnap hajnalban — feleannyi árura sem futotta? S még csak a lánya segítségére sem számíthatott. Ilonka tizenötödik évét taposta, iskolába járt, a messzi Ranol- der utcába, s a tanulás minden idejét lekötötte. S ha nem kötötte volna is — miféle segítség egy tizenöt éves fruska ilyen terhek mellett? Esztendőre a nagymama úgy döntött: nem kínlódik tovább. Az üzletet néhány héttel a jó forint bevezetése után eladta, aztán körülnézett, hogy állást keressen. * .... A szerző, mire idáig ért, hálával gondolt arra, hogy mégsem film készül e történetből, csupán regény. Mert ilyenformán mindazt elmondhata, amit elmondott, anélkül, hogy a közönség hangos pisszegések közt felállt, s székeit csattogtatva, tüntetőén elhagyta volna a nézőteret... Szinte biztos, hogy így tett volna, s ha így: jogosan tette volna, hiszen az unalom a filmvásznon bizony büntetendő cselekmény. Ám ha jogos lett volna is e tüntető kivonulás, nem lett volna okos: a közönség megfosztotta volna magát attól, ami ezután következik. Mert a java csak ezután következik. Jaj, s pótlólag még valamit a lakás dolgához! Ha csakugyan filmet forgatnának benne, a rendezőnek egy momentumra ügyelnie kellene, hogy a huszas évek hangulatát . hitelesen adhassa vissza. A belső szoba falán egy képet ki kellene cseréltetnie, éppen Henrik dédpapa ágya fölött. A huszas években ugyanis a dédmama ágya fölött a Szűzanya arcmása függött, a másik ágy fölött pedig Jézus Krisztus képe. Nos, ez utóbbi most valahol a padláson senyved, immár hosszú esztendők óta. Ötvenben ugyanis, amikor Ilonka férjhez ment, s a fiatal házasok a családi hagyomány szerint beköltöztek a belső szobába, az újdonsült férj a szentképet leakasztotta feje fölül, helyébe egyetlen hozományát, Marx Károly aranyrámás arcmását függesztvén. E régi képet kellene hát megkeresni a padláson, a cserét visszacsinálni — s máris kezdődhetnék a film- forgatás. Egyéb dolga nem is volna a diszletmesternek, hiszen más változás nem esett itt az utolsó ötven esztendőben. Illetve hát esett; csak éppen nem a lakásberendezésben. Idők folyamán ugyanis Ilonkának — aki épp ezért közben mamivá lépett elő, s az addigi mami a mai nagymamává — két gyermeke született, s ez örvendetes népmozgalmi eseménysor nyomán a kis család személyi állománya tekintélyesen kibővült. ötvenkettőben megszületett Ispák János — a későbbiekben Jani —, és ötvennyolc" ban a kishuga, Ispák Katalin. Róluk eddig még nem sok szó esett, ám a történet szerzője nem érez lelkiis- meretfurdalást miatta, hisz a továbbiakban semmire sem ügyel jobban, mint e mulasztás pótlására. Épp ezért nem is tartja fel tovább a nyájas olvasó el- ellankadó figyelmét: már kezdi is az Ígért történetet. — Na öltözködöm! Az ajtót hirtelen visszarántják odakintről, az előszobából jön a nagymama szemrehányó hangja: — Csak most? — öt perc, és eltűntem! — A reggelit bevigyem, Janikéra? — Kösz, majd a konyhában! Jani ingébe bújik, s egy pillantást vet a tükörbe. A francba is, azért itt az arcán a múlt éjszakai elhajlás nyoma, hiába tusolt ma reggel is jéghideg vizzel. Megint kopogtak. Mi az, hát Kati végzett már a fürdőszobában? (Folytatjuk) Jubiláló folyóirat
