Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-27 / 202. szám
1978. augusztus 27. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Á nép szolgálatában K orunkban az előző évszázadhoz mérten megváltozott az idő fogalmának a tartalma. Rendkívüli módon meggyorsult a társadalmi fejlődés, a technikai, a műszaki, a tudományos haladás, s általában az élet tempója. Ezt föltétlenül figyelembe kell venni századunk minden történelmi eseményének az értékelésekor. És ha igaz, hogy egy évszázad nem nagy idő történelmi mértékkel mérve, akkor igaz az is, hogy soha az emberiség történelmében nem változott meg ilyen sok minden ilyen kevés idő alatt — és tegyük hozzá, hogy visszavonhatatlanul — mint ebben az évszázadban. 1848-ban a kommunizmus még csak kísértet volt, amely akkor egyetlen kontinenst járt be: Európát. Ma a földkerekség reménysége. Hazánkban a kommunista mozgalom kereken hat évtizedes múltra tekint vissza. „A II. Internacionálé árulása, a szociáldemokrácia csődje következtében vezetés nélkül marádt munkástömegek, s a népek keresték az utat és a módot, hogyan vessenek véget a háborúnak, hogyan döntsék meg a háborút szülő kapitalista rendszert, hogyan vegyék kezükbe sorsuk irányítását — olvashatjuk Kádár János elvtársnak, a Népszabadság 1968. november 24-én megjelent beszédében. — Se nagy kérdésekre adott választ 1917 novemberében az orosz szocialista forradalom. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatalmas csapást mért a kapitalizmusra, az imperialista háború valamennyi támogatójára, és erősebbé tette a szocialista eszmék befolyását mint valaha is volt...” Kádár János elvtárs előbb idézett beszédében részletesen taglalja azokat az okokat és körülményeket amelyek érlelték, formálták a folyamatot a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásáig. „.. .Magyarország proletárjai — hangoztatja történelmi visszaemlékezésében az MSZMP első titkára — határtalan lelkesedéssel üdvözölték orosz testvéreiket, akiknek győzelme az imperialista háború gyors befejezésének és egy új világ megszületésének reményéval töltötte el őket. Példájuk nyomán fokozták harcukat a baloldali érők, nálunk is megmozdultak a széles tömegek. Ez megmutatkozott az 1918 januári és júniusi általános sztrájkban, a pécsi katonalázadásban, az ország különböző területén fellobbant katonai zendülésekben. A_hábo- rús kormány és a monarchia megdöntése, Magyarország nemzeti függetlenségének kivívása volt a célja az október 29-i általános sztrájknak, az október 30-i nagy tüntetésnek és az október 31-re kibontakozott fegyveres felkelésnek, amely végül is elérte célját. Ezt követően, 1918. november 16-án kikiáltják a köztársaságot. A munkásosztály vezetésével a nép megdöntötte a monarchiát, megteremtette a köztársaságot, kivívta az ország függetlenségét. Ezzel azonban az osztályharc nagy kérdései, a dolgozók alapvető problémái még nem oldódtak meg. A polgári demokratikus forradalom győzött, a nép követeléseit azonban már csak a szocialista forradalom elégíthette ki. Ehhez pedig olyan politikai vezető erő kellett, amelyben megvan a képesség a munkásosztály és a tömegek harcának vezetésére, amely megmutatja a felszabaduláshoz vezető utat. Az 1918-as év forradalmi harcaiban érlelődött, formálódott a magyar proletariátus új, forradalmi pártja.. . A megfelelő történelmi időpontban, Lenin eszméit, a Bolsevik Párt példáját követve, a magyar munkásmozgalom legjobb erőiből, a magyar valóság szülötteként így jött létre 1918 őszén a magyar munkásosztály kommunista pártja, a nemzetközi kommunista mozgalom harci osztaga...” Azokban a hatvan év előtti novemberi napokban sorsdöntő kérdések kerültek a politikai küzdelem előterébe. A kommunista párt megindította a harcot a proletárforradalomért, a Szovjet- Oroszországgal szövetséges Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásáért. Vészterhes napok követték egymást. A burzsoázia, a polgári kormányzat teljesen csődöt mondott. Mindezt látva és a tömegekkel együttérezve a Magyar Kommunista Párt és a szociáldemokrata párt képviselői megállapodtak, hogy vállalják a felelősséget a nép sorsáért, a haza jövőjéért, megteremtik a munkásosztály egységét, létrehozzák egységes pártját annak érdekében, hogy megalapozzák a proletariátus hatalmát. Ugyancsak az MSZMP Központi Bizottsága értékelésére hivatkozhatunk, amikor a Magyar Tanácsköztársaság sokat vitatott, sokak által és sokféle meggondolásból elferdített küldetését a jeles — a- hat évtizedes jubileum alkalmából tömören felidézzük, íme a marxista-leninista értékelés summája: „ ... Négy hónappal a kommunista párt megalakulása után eljött 1919. március 21- ének történelmi napja, az a nap, amelyen győzött a pro- letárforradalom, kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. A történelemben ritkán adódik, hogy egy párt közvetlen forradalmi célja ilyen rövid idő alatt valóra váljon. N em tudom, hogy az olvasó részt vett-e már házmesterválasztáson. Olyan, nem tanácsi bérházak lakóját érheti ez a köz- szereplés, aki mondjuk OTP- házat vásárolt. S ezzel nemcsak a lakáskulcs hullt a kezébe, hanem az alakuló közgyűlésen gyakorolható választói jog is. Beleszólhat, ki legyen a házfelügyelő ... A jelöltek ugyan, akár egy divatbemutatón, elvonulnak a lakógyűlés pódiuma előtt. Sorra elmondják, miért akarnak házmesterek lenni. Van közöttük egészen fiatal házaspár, aki tizennegyed magával él egy tanyai házban. A fiatal férj katona. „Legyenek megnyugodva a lakók, nem lesz panasz a munkánkra.” Egy középkorú nő, divatos ruhában, talán egyenesen a fodrásztól jött, gépírási tudására hivatkozik. „Jól jön majd az, ha a sok papírt kell írni a lakók nevében, mert ez is elromlik, az is ..Az idős néni családi körülményeibe avatja be az először látott „lakógyűlést”. Azt mondja, nem boldogul a fiatalokkal, azért vállalna házfelügyelőséget, hogy ne legyen a fia és a menye terhére. Újabb jelölt áll fel, magáról nem sokat mond, de mint hatásos adut „bedobja”, a férje ügyes kezű szerelő, ért mindenhez. „Milyen jól jön majd a tudása, ha mondjuk elromlik a lift.” Van jelölt, aki nem mond nyomós érveket. Egyszerűen közelebb akar kerülni a munkahelyéhez és a gyermek óvodájához. Több mint tíz házmesterjelölt mondja el indokait, miért is jelentkezett a hirdetésre. Egy sem említi, azért szeretne házmester lenni, mert nincs lakása és így akarja megoldani... Az elnök szünetet rendel el. Megkezdődik a sugdaló- zás. Ki is lenne a legalkalmasabb? Perceken belül kell Házmesterválasztás 1 brigád 1 éve (AUGUSZTUS) Amióta Dajka elment... Júliusban viszonylag kevés esemény történt a „Fémmunkás” Vállalat Petőfi Sándor Szocialista Brigádjának életében. Elkészítettek 25 ala- gútzsalut, két ifjú szakmunkásuk Nagy Miklós és Schmidt János megkapta első fizetését és a fiatal brigádtagok ismerkedési esten voltak a cipőgyárban. Hogy telt el augusztus? — erről beszélnek most Holló István brigádjának tagjai, akiknek munkáját egész évben figyelemmel kísérjük. — Hát éppen még tudnék mondani olyan eseményt, ami történt, csak nem írt meg — mondja Pányiszkó György. — Ott volt például a kirándulás 30-án. Próbálok mentegetőzni, hogy azon a napon jelent meg róluk az írás, nem írhattam le megtörtént eseményként. Nevetve nyugtat meg: Kilépett a vállalattól — Nem is baj, mert a kirándulás folytatása augusztusra is átcsúszott. — Ezt ne mond el — szól közbe Nagy Sándor — miért kell ezt másnak is tudni! — Dehogynem mondom! Arról volt szó, hogy szépít- getés nélkül mutatkozunk be, hát most ez történt velünk. Szóval kirándulást szervezett a vállalat. A brigádból hárman — Nagy Sanyi, Albert Sanyi, meg én — elmentünk. Sárospatakon megnéztük a várat, a múzeumot, megebédeltünk a Borostyánban, délután Ojhutára mentünk, s persze közben elsörözgettünk. Hazafelé még Tokajban is megálltunk, vettünk egy kis sört, útravalónak, úgy hogy mire hazaértünk, igencsak vidámak lettünk. Másnap délelőttösök voltunk, de nem nagyon fogott bennünket a munka. Kérdezgették tőlünk, hogy mi volt, de mi bizony másnapos hangulatban nagyon szótlanok maradtunk. Cukkoltak is bennünket érte egy pár napig. Aztán abbamaradt, mert komolyabb dönteni. De hát valamennyi jelölttel most találkoznak a lakók először. Ki tudná megmondani ki „született” házmesternek? Az elnök segíteni igyekszik, de mégjobban összegabalyodnak a döntés szálai. Azt mondja: jól gondolják meg a kedves lakók, mert az a tapasztalat, a túl fiatal és a túl öreg nem válik be. A középkorú a legjobb. Majd hozzáteszi, jól gondolják meg, amikor felemelik a kezüket, mert a törvény szerint a házmestert nem lehet kitenni a lakásból, ha nem válik be, akkor se ... Teljes a tanácstalanság. Az újdonsült és egymásnak is idegen lakók az arcokról próbálják leolvasni, kire gondol a másik. Valaki ékelődve, félhangosan közbeszól: „Vonuljanak el még- egyszer előttünk, már nem esemény következett: a brigád egyik tagja, Dajka Sándor kilépett a vállalattól. Elsején felmondott, de le kellett dolgozni neki a három hetet, így 21-én ment el. A felmondás okáról faggatom a brigád tagjait. Mondják többen is, hogy azért ment el, mert a Gyár és Gépszerelő Vállalatnál le- hetőséget kap arra is, hogy kimenjen néhány évre az NDK-ba dolgozni. És a keresete is több lesz. A „fém- munkásnál” 11,70 volt az órabére, ott 13 forintot kapott, aztán ha kijut az NDK- ba, a fizetését itthon takarékba rakják, a napidíjból is meg tud élni. — Más oka nem volt? — kérdezősködöm tovább, mert sejteni még valamit az arcokon. A pénz — mondják — az is közre játszott. Ügy tudják, ez szerepel a felmondásában is. .. Norma és boríték Kevésnek találta volna, amikor 10 forintról egy év alatt 11,70-re emelkedett, s végül is épp hogy 18 éves? — Mi nem tartjuk hálátlannak — mondják a brigád tagjai felváltva — mert igaz, hogy egy 18 éves fiúnak nem kevés a 11,70, de azért nem mindegy, hogy mennyit lehet ilyen órabérrel keresni. A normarendezésig nem volt baj, igaz, egy éves átlagnak is kijött a 110—120 százalék. Most volt olyan hónap, hogy épp megvolt 100 százalék, a hónap is rövid volt, bizony vékonyabb maradt a boríték. .. — Aztán ott volt a prémium is, amiről júniusban beszéltünk. Kitűztek 15 ezer forintot, amit akkor kaphattunk volna meg, ha elkészül 20 zsalu. Elkészült, de a prémium ugrott, mert a megrendelő nem vette át. Miért? Nem tudjuk. Akkor azt hallottuk, hogy minőségi kifogása van, aztán egy hónap múlva elszállították. Lehet, hogy a kiegészítő alkatrészek emlékszünk mindenkire.” A megjegyzés nem vált ki sem ellenvetést, sem tiltakozást. A jelöltek a szomszédos előtérben várják a döntést. Az elnök szavazásra szólítja a lakókat. „Legyen az első számú” mondják többen. És élve a lakáskulcshoz kapott választási joggal, szavaznak. Behívják a jelölteket, akiknek a következő mondattól az függ: megkapták-e a másfél szobás lakást, vagy sem. Egy megkapta. Örömében majd a csillárig ugrik, két kezét összefogja, így mond köszönetét a lakógyűlésnek. A többiek csüggedten indulnak a kijárat felé. Nekik nem volt szerencséjük. A nagy társasjáték ezzel véget ért. (PG) hiánya miatt halasztották el az átvételt. De mit tehet arról a brigád? „...olyan rosszul dolgoznánk?" — Azt sem egészen értjük, miként lehet az, hogy ebben az évben még egy forint jutalmat sem kaptunk. Elmúlt április 4, május 1, most már augusztus 20 is, hát olyan rosszul dolgoznánk, hogy egyszer sem érdemeltük volna meg? — Nem panasznapot akartunk tartani, de azért ezekről a dolgokról beszélgettünk egymás közt is, különösen amióta a kis Dajka elment. Tulajdonképpen ebben a felmondásban pattant ki, ami körülöttünk lógott a levegőben. — Most már tényleg ne panaszkodjunk — szól közbe Holló István brigádvezető, — volt más eseményünk is. Például az, hogy dolgoztunk. Ebbe a hónapban megint rá kellett vernünk, de úgy látom, nemigen tudunk 30 zsalut megcsinálni, pedig any- nyira lenne szüksége a megrendelőnek. Talán ha huszonöt elkészül. Mert sok volt a szabadság is. — Valóban — folytatja Nagy Sándor — Nagy Jóska például két hétig az NDK- ban volt, aztán mikor hazajött, élménybeszámolót tartott. Albert Sanyi 5 napig betegeskedett. Dajka János szintén öt napig nyomta az ágyat, aztán kért három nap szabit. — És a brigádgyűlés? — kérdezi Pányiszkó György a brigádvezetőt. Figyelem, előre — Tizennyolcadikén tartottuk. A fő napirend a két fiatal, Schmidt János és Nagy Miklós felvétele volt. Tulajdonképpen több próbaidőre azért nem tartottunk igényt, mert ismertük őket, így egyhangú szavazással a szocialista brigád tagjai lettek. Volt más is napirenden: például az, hogy túlságosan termeléscentrikusak lettünk, ami nem lenne baj, de egy kicsit elhanyagoltuk a művelődést. Aztán az őszi politikai oktatásokról volt szó. Olyan döntés született, hogy nyolcán a szakszervezet által szervezett oktatáson vesznek részt, egy brigádtag pártoktatáson, a fiatalok a KlSZ-szervezet politikai oktatásán. — Van még valami — szólal meg Nagy Sándor: — két brigádtag, Irsa Miki és Bo- da Jancsi gépjárművezetői tanfolyamra jár. Most nem is találja meg őket, délelőtt dolgoztak, hogy el tudjanak menni délután az oktatásra. A beszélgetés végén ismét számba vesszük az eseményeket. A legjelentősebb a két új brigádtag felvétele, a legkellemetlenebb Dajka Sanyi kilépése, mert ilyenre rég nem volt példa Holló István brigádjának életében. Balogh József HAT ÉVTIZED Pányiszkó György Nagy Sándor Holló István Néhány hónap múlva megünnepeljük a Tanácsköztársaság kikiáltásának fél évszázados jubileumát. Méltatni fogjuk létrejöttének, társadalomátalakító munkájának és forradalmi honvédő háborújának, küzdelmének nagy hazai, nemzetközi és történelmi jelentőségét. A proletárdiktatúra bukása után, az ellenforradalom felülkerekedésével a munkásság politikai egysége megbomlott. De élt tovább az egység gondolata. Évtizedek teltek el addig, amíg a kommunisták és a baloldali szociáldemokraták a burzsoáziával, a reakcióval, a fasizmussal szemben harcolva, a jobboldali szociáldemokraták, a peyeristák bomlasztó tevékenysége ellen küzdve, 1948- ban újból egyesítették erőiket, helyreállították a munkásosztály egységét, ismét megteremthették egységes forradalmi pártját. Ennek köszönhető, hogy ma, a marxizmus— leninizmus alapján egyesült, egységes párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezeti népünk harcát és emlékezhet meg saját ünnepeként az 1918-as kommunista pártalapítósról... ... A Tanácsköztársaság leverése után a brutális elnyomatás, a féktelen terror negyedszázados, sötét korszaka nehezedett pártunkra, népünkre. m ártírok és hősök sírjai jelzik pártunk történelmi útját. Sokan estek el, áldozták életüket a kommunizmusért, a nép szabadságáért 1919-ben, 1932ben a spanyol polgárháborúban, majd a második világháború éveiben és 1956-ban, amikor ismét fegy- vert kellett fogni a munkáshatalom és a szocializmus védelmében. Jelölt és jeltelen sírok százaiban, ezreiben nyugszanak azok a kommunisták, harcostársaink, akiknek azért kellett meghalniuk, mert haladó eszméket hirdetve küzdöttek a szocializmusért, a munkásosztály, a nép szabadságáért. Az áldozat azonban nem volt hiábavaló, mert él a párt, győzött az eszme, győzött a nép: szabad földön épül a szocialista Magyarország!” Pártunk forradalmi tevékenységének történelmi mércével mérve rövid, de eseményekben rendkívül gazdag hat évtizede magában foglalja a hatalomért legálisan és illegálisan folytatott harcot, a hatalom megtartásáért, a szocialista forradalom kiteljesedéséért, a szocializmus alapjainak lerakásáért kifejtett erőfeszítéseket, és jellemünkben azt a nagyon bonyolult, növekvő felkészültséget igénylő munkát, amely a fejlett, a szocializmus teljes felépítését célozza.
