Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-27 / 202. szám

A KELET-MAGYARORSZÄG 1978. augusztus 27. Áz események címszavakban: HÉTFŐ: Angolai—zaire-i megállapodás a kapcsolatok normalizálá­sáról — 240 ezer ember bevonásával megkezdődik a nagysza­bású északi NATO-hadgyakorlat — Nehézségek a vietnami— kínai tárgyalásokon KEDD: Szovjet—amerikai megbeszélések a vegyi fegyverek tilal­máról — A kenyai államfő, Kenyatta halála — Amerikai kép­viselők Vietnamban SZERDA: Brezsnyev és Cedenbai találkozója a Krím félszigeten — A PFSZ Központi Tanácsának ülése Damaszkuszban — Hua Kuo-feng Belgrádban CSÜTÖRTÖK: Fokozódik a feszültség Libanonban — Portugáliában népszavazás elé bocsátják az új választási törvényt, kormány­alakítási gondok PÉNTEK: Sikerre vezet a Sandinista Felszabadítási Front nicara- gual gerillaakciója — A Vatikánban megnyílik a pápaválasztó konklávé SZOMBAT; Világszerte megemlékeznek Namíbia napjáról és elité- Ük a dél-afrikaiak Zambia-ellenes provokációit — New York­ban Zambia ügyéről tanácskozik az ENSZ Biztonsági Tanácsa — Az iráni belpolitikai krízis A hét három kérdése El kell szigetelni a fajüldöző rezsimeket Befejeződött a genfi világkonferencia Szolidaritásra felhívó dokumentumok — a nyugati küldöttségek támogatása nélkül A Krím félszigeten lebo­nyolított csúcstalálkozók so­rában a héten szovjet—mon­gol eszmecserére került sor, Brezsnyev és Cedenbai rész­vételével. Elegendő magunk elé idézni a térképet annak magyarázatául, hogy e meg­beszélések során miért hang­súlyozták a veszélyeket, ame­lyek a békebontó, agresszív kínai politikából következ­nek. Pekingnek a nemzetkö­zi politikában elfoglalt, egy­értelműen negatív szerepére vallottak más nyilatkozatok is, valamint a kínai félnek az a magatartása, amellyel le­hetetlenné teszi a kibontako­zást a vietnami—kínai tár­gyalásokon. O Hogyan állnak jelenleg a vietnami—amerikai kapcsolatok? Miközben Kí­na s a Peking által bújtatott kambodzsai vezetés részéről Vietnam állandó katonai és politikai provokációknak van kitéve, Hanoi mind aktívabb szerepet vállal az ázsiai együttműködés, valamint a békés egymás mellett élés fejlesztésének érdekében. Magas rangú vietnami diplo­maták tettek körutat Japán­ban és az ASEAN-országok- ban s rövid időn belül immár a második, fontos amerikai küldöttség kereste fel a VSZK-t. (Az első delegációt Edward Kennedy szenátor vezette, a második élén ugyancsak a kongresszus egyik befolyásos személyisé­ge, Montgomery állt.) A vietnami—amerikai kap­csolatok még nem jutottak el a diplomáciai viszony felvé­teléig, Washington nem tel­jesítette a korábbi kormány­zatok több ígéretét, nem ol­dotta fel a Hanoi ellen el­rendelt kereskedelmi embar­gót sem. Vannak szélsőséges hangok az Egyesült Államok­ban, amelyek szinte a be­avatkozás csúcspontjának ér­veire emlékeztetnek s újab­ban egy sajátos kínai lobby is jelentkezik. Miközben Brzezinski és mások a „kínai kártyát” próbálják keverni, ezek Vietnam-ellenes lépé­seket javasolnak, hogy ily módon járjanak Peking ked­vében. Ez természetesen ugyanúgy játék a tűzzel, ahogyan a józan amerikaiak is érthetetlennek találják, miért ajánlotta olyan nyo­matékosan Washington To­kiónak a kínai—japán béke- szerződés aláírását. Egészen odáig mentek, hogy meg akarták akadályozni a Világ­bankot döntésének végrehaj­tásában, amikor az öntözési kölcsönt ajánlott Vietnam­nak. Más kérdés, hogy a Vi- lágbank-kölcsön a jelek sze­rint mégis folyósításra ke­rül s annak a MacNamará- nak aláírása szentesíti majd, aki jelenleg bankelnök, de hadügyminiszterként dicste­len szerepet játszott az Indo­kínai eszkalációban. Ilyen körülmények között, vietnami oldalról, nem a múlt felemlegetésére, hanem a jövő lehetőségeire tették a hangsúlyt. Pham Van Dong vietnami kormányfő az ame­rikai kongresszusi tagok előtt elhangzott nyilatkoza­taiban, majd egy külön leve­lében megerősítette: Vietnam hajlandó minden előzetes fel­tétel nélkül tárgyalni az Egyesült Államokkal és ren­dezni a kétoldalú kapcsolato­kat. Az ésszerű kezdeménye­zések gyarapították mind­azok táborát az amerikai po­litikában,' akik józanabb vé- 1 leményt vallanak s az em­bargó feloldása körül heves viták várhatók — az Egyesült Államok kongresszusának so­rain belül. © Mi a jelentősége a sandinista akciónak Ni­caraguában? Vannak furcsa fintorai a politikának. Ez tör­tént Managuában, amikor a cenzoroktól zsúfolt hivatalos rádió, vagy a Somoza-család tulajdonában lévő Novedades című lap felhívást tett közzé a diktátor megdöntésére. Ez is hozzá tartozott a Sandinis­ta Nemzeti Felszabadító Front követeléseihez, amelyeket a parlament épületének elfog­lalása után tettek közzé. Az akció teljes sikerre ve­zetett. A gerillák politikai menedékjogot kaptak Pana­mában. Kiszabadultak a poli­tikai foglyok és — az átme­neti rabság után — a túszok is hazatérhettek. Ami pedig nem kevésbé lényeges: or­szág-világ előtt ismét lelep­leződött a Somoza-diktatúra terroruralma s egyben gyen­gesége is. A sandinisták (ne­vükben az indián származású Cesar Augusto Sandinóra em­lékeztetnek, akit a rezsim meggyilkoltatott) ugyanis nem elszigetelt fegyveres cso­portot jelentenek, hanem él­vezik a tömegek, a szakszer­vezetek, a többi illegalitásba szorított erők rokonszenvét is. Miközben az ország egyes körzeteiben fegyveres harcot vívnak, részt vettek a politi­kai küzdelemben is, csakhogy az véres fordulatot vett, ami­kor az idei esztendő kezde­tén, január 10-én végeztek a legális ellenzék vezéralakjá­val, Pedro Joaquim Chamor- róval. Somoza emberei a nyílt utcán lőttek le a fő- szerkesztőt s a tiltakozáskép­pen kirobbant sztrájkokat a nemzeti gárda fojtotta vérbe. Rövid idő alatt több, mint 350 politikai személyiség nyomtalanul eltűnt. Ilyen előzmények után választották a sandinisták a parlament el­foglalásának hatásos és drá­Húszoldalas nyilatkozat és akcióprogram elfogadásával szombaton a hajnali órák­ban befejeződött a fajüldö­zés és a faji megkülönböz­tetés elleni genfi konferen­cia. A konferencia két doku­mentuma egyebek között ki­mondja: — Az apartheid a fajüldö­zés legszélsőségesebb formá­ja, bűntett az emberiség el­len, veszélyezteti a világ bé­kéjét és biztonságát. — Az ENSZ meghatároz­ta szankciók szigorú betar­tásával még jobban el kell szigetelni a fajüldöző rezsi­meket ; a kormányoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a nemzetközi mono­póliumok elálljanak Pre­toriának és Salisbury-nek nyújtott támogatásuktól, az Afrika déli részén élő népek kizsákmányolásától és a tér­ség természeti forrásainak kihasználásától. — A konferencia felszólít­ja a Biztonsági Tanácsot, hogy hozzon kötelező érvé­nyű szankciókat Rhodesia és Dél-Afrika ellen. — Minden ország tiltsa be zsoldosok toborzását és kül­dését a fajüldöző rendsze­reknek. Az értekezlet elítélte a fajüldöző dél-afrikai rezsim és a cionista körök egyre nö­vekvő kapcsolatait — ki­emelten gazdasági és katonai területeken — és figyelmez­tet a két ország nukleáris té­ren is megvalósuló együtt­működésére. Mély aggoda­lommal szólt a palesztínai nép tragédiájáról és meg­bélyegezte Izraelt az elfog­lalt arab területek népeivel szemben alkalmazott disz­kriminációért és elnyomó po­litikáért. A dokumentumok szorgal­mazzák az összes államok­nak, hogy vállaljanak szoli­daritást az elnyomott népek­kel és felszabadítási harcuk­kal. Felhívja a figyelmet a fasiszta és az újfasiszta cso­portok aktivizálódására. Szükségesnek tartják, hogy vessenek véget a nyugati iparosodott országokban dol­gozó „vendégmunkások” megkülönböztetett bánás­módjának és biztosítsák tör­vényes jogaikat. Végezetül a világkonferen­cia felkérte az ENSZ-et és a Biztonsági Tanácsot, hogy mihamarabb fogadják el az értekezlet nyilatkozatát és akcióprogramját. A két dokumentumot a konferencia plenáris ülésén szavazták meg. Ezen már nem vett részt a Közös Piac kilenc tagállamának, vala­mint Ausztráliának, Kana­dának, és Üj-Zélandnak a küldöttsége. A nyilatkozat és az akcióprogram ellen csak négy nyugati ország szavazott, illetve Malawi és San Marino tartózkodott. Az említett tizenkét tőkés állam még a két munkabi­zottságban — ezek a szer­vek voltak hivatottak meg­fogalmazni a dokumentum- tervezeteket — történt sza­vazás előtt bejelentette, hogy a továbbiakban nem vesz részt a világkonferencia munkájában. Több állam képviselője ke­ményen bírálta a nyugati küldöttségek magatartását. (Folytatás az 1. oldalról) tett Mongóliában, s egyez­ményben állapodtak meg a kettős állampolgárság kérdé­seinek rendezéséről. Ez év júniusában Mangalin Düger- szüren mongol külügyminisz­ter viszonozta a magyar dip­lomáciai élet vezetőjének 1977-es útját. Mongol parlamenti delegá­ció 1958-ban, 1966-ban és 1977-ben járt Budapesten. Magyar parlamenti küldött­ség 1961-ben és 1968-ban lá­togatott Mongóliába. Élénk együttműködés alakult ki a társadalmi szervezetek kö­zött is. A gazdasági kapcsolataink különösen az utóbbi tíz esz­tendő során váltak jelentős­sé. A kereskedelmi forgalom az elmúlt 15 év alatt több mint kétszeresére emelke­dett. Gazdasági együttműkö­désünk során négy jelentős mongóliai létesítmény, az Ulánbátort ruhagyár, a szon- ginói biokombinát, a darhani húskombinát és a harhorini malom terveit és berendezé­seit magyar szakemberek ké­szítették, létrehozásukhoz így nyilatkozott Sri Lanka követe, a Szovjetunió képvi­selője pedig rámutatott, hogy nyilvánvalóan nem volt min­den állam tisztában a világ­értekezlet politikai súlyával. Nigéria szóvivője kijelentet­te: ezzel a lépéssel a nyuga­ti országok gyakorlatilag azt bizonyították, hogy nem tá­mogatják az afrikai népek harcát az apartheid ellen. Keményen elítélte a tizen­két ország kivonulását Szíria küldötte is. Hírügynökségek mindezzel kapcsolatban felhívják a fi­gyelmet a vezető tőkés álla­mok döntésének súlyosságá­ra, hiszen ilyen még nem fordult elő a világszervezet égisze alatt eddig tartott ta­nácskozásokon. műszaki irányítást, valamint szakmunkás-segítséget ad­tunk. Részt veszünk a Mon­gólia ásványkincseinek feltá­rására — a KGST-n belül — létrehozott nemzetközi föld­tani expedíció munkájában. Jó ütemben bővült kultu­rális, oktatási és tudományos együttműködésünk is. Ennek során Magyarország — egye­bek közt — segítséget nyújt Mongólia szakembereinek képzéséhez: eddig száz mon­gol fiatal szerzett felsőfokú végzettséget hazánkban. Je­lenleg mintegy száz mon­gol egyetemi hallgató és as­piráns tanul Magyarországon. Különösen élénk szakmai kapcsolatok alakultak ki a két ország között az orvostudo­mányban, a zoológiában, az orientalisztikában, a régé­szetben és a néprajztudo­mányban. írószövetségeink és képzőművészeti szövetsége­ink együttműködését munka­tervek szabályozzák. Két év­vel ezelőtt öt évre szóló együttműködési megállapo­dást írtak alá a tudományos akadémiák képviselői. A mikroelem naplója Töredékek egy exkluzív krimiből o 78. 01. 08. Négy hónapról négy . évre elhúzódott magza­ti fejlődésem veszteségsta­tisztikájaként feljegyezhetem, hogy bábáim közül túléltem: — két városi tanácselnök­helyettest, egy ÉVM-fő- osztályvezetőt, két városi épí­tési osztályvezetőt, egy me­gyei főépítészt, két lakásszö­vetkezeti főmérnököt, két építésvezetőt, egy beruházási vállalat teljes felszámolását, — és egy Illúziót; hogy csupa őröm manapság al­kotni. Meggyőződésem, hogy nemcsak az „Edzett ifjúság” sportmozgalom, hanem a hosz- szadalmas beruházási vfvógya- korlatok is megóvtak a korai szívinfarktustól. 78. 01. 08. Pályaválasztási vágyaim: 1985-re a prognosztizált személygépkocsi-állomány 1,5 millió lesz. Remélem, hogy ez az ijesztő számadat rokonai­mat is ráébreszti arra, hogy sorsommal figyelmesebben kell foglalkozni, hogy kibon­takoztathassam és igazolhas­sam különleges szervezete­met, képességeimet és elő­nyös tulajdonságaimat. Töb­bek közt: — olcsó, fordított rendszerű nedvességszigetelő bórrétege­met, mely árban 1/5-e a lakóépü­leteknél használt műanyag szige­telések árának, és melyek hiány­pótlást és károsodás! javítása ál­landó pluszterheket ró az építő­iparra, — speciális vasbetét sziszté­mám és laboratóriumi eredmé­nyeim sikeres felhasználást Ígér­nek. Biztató, hogy ígéretes ké­pességeim már a szomszéd város orvosainak érdeklődé­sét is felkeltette. (Debreceni Városi Tanács.) Remélem, hogy sorstestvé­reim a közeljövőben már ter­jedelmes naplókísérlet nélkül fognak világra jönni, ugyanis azt az élettapasztalatot is le­szűrtem, hogy azért drágul­nak rohamosan Magyarorszá­gon az építési beruházások, mert azokba építőanyag he­lyett nagyon sok papír­nyersanyagot építünk be, és sok értékes munkaórát fe- csérlünk el megszületésükre. A SZERZŐ UTÓSZAVA: Kedves Olvasóim! Önök most kétkedéssel kér­dezhetnék: hol ebben a KRI­MI? A kriminológia tárgyköré­be tartozó filmek, regények elkényeztették ízlésünket. Az izgalmak fokozásával sze­münk előtt kavarognak egy­más mellett és egymásra hatva, bűnözők és nyomozók logikai elméletei. E napló­ban nincsenek homályban bujkáló gyanúsítottak, nem dördülnek el hangtompítós gyilkos lövések, nem szag­lásznak pipás detektívek, csupán megbecsült állampol­gárok ártatlan cselekményei bukkannak elő. Az események mozgatói mi magunk vagyunk. Egy sze­mélyben töltjük be a műsza­ki fejlesztés gyilkosának és a gyilkos sikeres üldözőjének szerepét. A nyomozást önmagunk­ban kell befejezni, önma­gunkat kell esküdtszék elé állítani és javító-nevelő mun­kára ítélni. Bocsássák meg nekem, hogy a beharangozott „exklu­zív krimi” története még nem mesélhetett a felcsepere­dett föld alatti garázsgyer­mek szerkezeti és anyaghi­báinak felderítéséről, csak az építőipart övező környezeti magatartás és gondolkodás nyomszennyező hibáiról tu­dósíthatott. Kalocsai István — Vége — Lázár György Mongóliába utazik mai módját — a nicaraguai helyzet ismertetésére, társaik kiszabadítására. Figyelemre méltó az a visszhang, amelyet a mana- guai események Latin-Ame- rikában kiváltottak. Jólle­het egy parlamentfoglalás, a túszszedés formai jegyeivel általában nem értenek egyet, ezúttal mégis a lénye­get érintették. A Somoza- rendszer tarthatatlanságá­nak jelét, a családi diktatúra alkonyát vélték felfedezni a történtekben. ^|h Milyen előkészületek folynak a Camp Da- vid-i találkozóra? Az idr al fitr, a ramadanböjti hónap végét jelzik majd szeptem­ber 4-én az iszlám világban. S a következő napon a ma­rylandi Camp Davidben, nem messze Washingtontól meg­kezdődik a Carter—Szádat— Begin hármas találkozó. Jól­lehet addig még tíz napot mutat a kalendárium, már az elmúlt hét is a közvetlen elő­készületek jegyében állt. Kétségkívül új elem, hogy ezúttal hármas megbeszélés következik, s az amerikai el­nök is teljes mértékben vál­lalja a részvételt a nem könnyű közel-keleti eszme­cserében. Kérdés azonban, hogy ez a szinte utolsó adu képes lesz-e megmenteni a különtárgyalásokat, amelyek immár tíz hónapja a legkü­lönbözőbb formák között, de egyértelmű kudarccal folytak. A kockázat ugyanis kétségte­len: a sikertelenség nemcsak kül-, de belpolitikai tekintet­ben is visszaüt, főként az amerikai és az egyiptomi el­nökre. Egyelőre nincs sok jele a hajlékonyságnak, de tíz nap nagy idő s a színfalak mö­gött folyik a „gyúrás”. Az amerikai sajtó általában arra a véleményre hajlik, hogy időnyerés történhet: a lé­nyegbeli viták feloldása nél­kül egy olyan nyilatkozat vagy formula elfogadása, amely nem hagyja elveszni az arcokat. Ám egy ilyen idő- nyerés tulajdonképpen idő­húzás lenne, hiszen a való­ban célravezető tárgyalási le­hetőségeket, például a genfi értekezletre szeretné tovább­ra is látványos helybenjá- rással pótolni. Réti Ervin

Next

/
Oldalképek
Tartalom