Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-01 / 179. szám
1978. augusztus 1. K ELET-MAG YARORSZACf 3 Döntés és végrehajtás D páttalapszervezetekben mindenütt jól tudják, hogy — a Központi Bizottság ez évi áprilisi határozata értelmében — most a legfőbb feladat a határozatok végrehajtásának további javítása minden területen. Tudják, hogy a fő figyelmet a végrehajtás megszervezésére, az ehhez szükséges feltételek kialakítására kell fordítani. E feladat azonban csak akkor oldható meg jól, ha helyesen értelmezzük, ha nem egyszerűsítjük le a teendőket, ha világosan látjuk, mit jelent a pártmunkában, a politikai munkában a végrehajtás. Az ugyanis csak igen ritkán, kivételes esetekben egyenlő valamilyen utasítás tudomásul vételével és anak a cselekvésben történő azonnali, közvetlen realizálásával. A politikai tevékenységnek más a természete. Egyrészt azért, mert általában összetett, sokrétű folyamatokra kíván hatni, másrészt pedig, mert fő módszere a meggyőzés, az érvelés, a gondolkodásmódra való hatás. Ezért a politikai életben a végrehajtás sok tekintetben mást jelent, mint a termelés folyamatában, vagy mondjuk a hadseregnél. A pártmunkában a végrehajtás nem különül el mereven a döntéstől, az irányítástól. Ha egy alapszervezet tovább akarja fejleszteni a végrehajtás színvonalát, akkor ennek során — mondhatjuk: ennek szerves részeként — fejlesztenie kell döntéshozatali, irányító tevékenységét is. Merő tévedés lenne tehát olyasmire gondolni, hogy ha egyszer a végrehajtás kerül előtérbe, akkor az alapszervezetekben kevesebbet kell gondolkozni, a helyzetet tanulmányozni, elemezni, s inkább arra kell figyelni, milyen „ukáz” jön felülről. A fel- sőbb szervek határozatai ugyanis nem hajthatók végre minden áttétel nélkül, hiszen azok túlnyomó többségükben több — és hosszabb időtartamú — folyamatra vonatkoznak, különböző típusú és szintű pártszervek és -szervezetek számára határoznak meg tennivalókat. Ezért intencióikat „le kell fordítani” a helyi körülmények „nyelvére”, meg kell határozni, hogy ott és akkor milyen teendők megoldását igénylik. Mindezek alapján pedig konkrét döntéseket kell hozni, amelyeket nevezhetnek — a dolog jellegétől függően — határozatnak, ajánlásnak, megbízatásnak, intézkedési tervnek, cselekvési programnak és így tovább. De bármi is az elnevezés, a dolog lényege az, hogy a végrehajtás egyúttal konkrét döntések meghozatalát igényli a helyi pártszervezettől, vagyis a helyi döntéshozatal a párthatározatok végrehajtására irányuló tevékenységnek elengedhetetlen eleme. A pártalapszervezeti munkáról tartott tavaszi országos tanácskozás éppen ezért bírálta azt a felfogást, amely az alapszervezeteket kizárólag végrehajtó szerveknek tekinti. A pártban ugyanis nincsenek csak irányító és csak végrehajtó szervek. Valóban a helyi pártszervezet áll a végrehajtás első vonalában, de feladatköre szélesebb, több ennél. Dönt a működési területén felmerülő lényeges társadalmi-politikai-ideológiai kérdésekben, irányítja a helyi politikai életet, s egyúttal végrehajtja a felsőbb szervek határozatait. Ám ha itt megállunk, még mindig leegyszerűsíthetjük a dolgot. Hiszen ez a szélesebb feladatkör oly módon is felfogható, hogy van, amikor dönt, irányít a helyi pártszervezet, s van, amikor végrehajt. Holott — mint utaltunk rá — a dolog lényege éppen ennek a kettőnek a szétválaszthatatlansága. S e két folyamat éppen azért nem különíthető el mereven, mert a központi párthatározatok sem kezelhetők függetlenül az alapszervezeti élet mindennapi folyamataitól, valóságos szükségleteitől. Az előbbiekben említett tanácskozás zárszavában figyelemre méltó gondolatok fogalmazódtak meg erről: „ ... célszerű lenne eljutni oda, hogy az alapszervezetek számára a határozatok ne jelentsenek konkrét politikai feladataiktól független, elvont, kampányszerű akciót. A határozatok nem szolgálnak mást, mint elvi alapot, útmutatást a konkrét valóság problémáinak megoldásához. Általában nem a határozatok diktálják, hogy mit kell tenni, hanem az élet helyi szükségletei szabják meg a feladatokat, amelyeket a határozatok szellemében kell megoldani.” Vagyis a kiindulópont nem az, hogy kaptunk egy határozatot „felülről”, amelyet végre kell hajtani. Hanem az, hogy a mindennapi munkában ilyen és olyan feladatokkal birkózunk, emilyen és amolyan kérdéseket kell megoldanunk, s az iránytű, az útmutatás a konkrét célok megjelöléséhez és a megoldási módok megleléséhez az e kérdéskörrel foglalkozó határozatban keresendő és található meg. Mostanában tanácskoztak a mezőgazda- sági üzemek pártszervezetei a Központi Bizottság ez év márciusi — a mezőgazdasággal és élelmiszeriparral foglalkozó — határozatának végrehajtásáról. Taggyűléseik jól tükrözték, hogy a végrehajtás csak akkor lehet jó, ha a pártszervezetek átgondolt és konkrét döntéseket hoznak a helyi — rövidebb és hosszabb távra szóló — feladatokra. S azt is hozzátehetjük, hogy e döntések ott segítik igazán a végrehajtást, ahol szorosan kapcsolódtak a helyi szükségletekhez: a Központi Bizottság határozata szellemében vázolták fel a cselekvés irányát a helyileg lényeges, időszerű, figyelmet és állásfoglalást igénylő kérdésekben. □ végrehajtás további javítása tehát lényegét tekintve nem más, mint a helyi szükségletekből adódó teendőknek a határozatok útmutatásai szerint történő elvégzése, a helyi problémáknak a határozatok szellemét és betűjét híven tükröző megoldása. E tevékenység nem nélkülözheti a gondos szervezést, intézkedést, cselekvést, ellenőrzést, de nem kevésbé igényli az átgondolt döntéshozatalt is. Gy. L. Négymilliós tekercselés A Vásárosnaményl Vegyesipari Szövetkezet négymillió forint értékben közel 50 ezer darab kisfeszültségű villany- motort tekercsel ez évben kooperációs munkában az ikladi műszergyárnak. Felvételünkön: Kopácsi Sándorné villanymotorok tekercskivezetéseit forrasztja. (G. B.) INTÉZETI SZAKMUNKÁSKÉPZÉS Hz otthoni „tansátor“ Kevés a szakmunkás a termelőszövetkezetekben. Miért választják kevesen ezt a szakmát? Erről beszélgetünk Csikós Józseffel, a tiszaber- celi mezőgazdasági szakmunkásképző intézet igazgatójával és három most végzett hallgatóval. Szabolcs-Szatmár megye termelőszövetkezeteiben a fizikai dolgozók száma meghaladja az ötvenezret Ebből szakmunkás-képesítéssel nyolcezren (tizenhét százalék) rendelkeznek. — Intézetünkben kertész és dísznövénykertész szakokon folyik képzés — kezdi a beszélgetést Csikós József. — Gondunk, hogy az elmúlt években a hallgatók a más iskolákba fel nem vettek közül kerültek ki. A szülők is próbálták lebeszélni gyerekeiket a mezőgazdasági pályáról és csak a legvégső esetben küldték őket hozzánk. Most, úgy látjuk fordul a helyzet. A fele nem vizsgázott Ez érződik az 1978/79-es tanévre jelentkezőknél. Az előző évekhez képest már elérte a jelentkezettek száma a — Hű, de sokszor hallottam már a kérdést: mit tud csinálni ott abban a faluban? A városokban kérdezik elsősorban, aztán csodálkoznak — többnyire —, hogy nem kezdek panaszáradatba. Azt válaszolom: jól érzem magam Nyírlugoson. Élénk beszédű, fiatal nő Bállá Erzsébet, a jnyírlugosi gyógyszertár vezetője, akivel egy hétköznapi délelőttön beszélgettünk. Szolgálati lakása egyik szobájába invitált — nem kellett a patikából messzire menni. Egy üvegezett ajtó nyílik jobb kéz felől, áttetsző függöny fedi, úgyhogy szeme a beszélgetés alatt is kint járt a gyógyszer- tárban. Ha jött egy-egy beteg, ki-kilépett, bár asszisztense ott állt a pult mögött. — Kilenc éve vagyok ebben a faluban. Azelőtt Bal- kányban töltöttem rövid időt, a gyakorló hónapokat, majd Ujfehértóra kerültem. Onnan Nyírbátorba, Rakamazra, végül pedig itt kötöttem ki. Egyébként balkányi vagyok, s így viszonylag közel élek a szüléimhez. A kétszobás, ragyogó tisztaságú lakásban padlószőnyeg tompítja a lépteket, harsogó színek kavarognak egy festményen, csönd ül a szobában, kint a gyógyszer- tárban, az utcán. — A hétvégeket rendszerint otthon töltöm. Ma már nem gond, amióta megvan a kocsim — hetvenháromban vettem. De azelőtt... Igencsak szegényes a buszmenetrend. — Az autó, gondolom, alaposan megváltoztatta az életét. hát ez érthető, nem? Itt Nyírlugoson nincsenek meg ezek a lehetőségek, hát máshol keresem és találom meg. Emlékszem, pár évvel ezelőtt az egyik pedagógus szervezett egy úgynevezett színházbuszt Debrecenbe. Az állami gazdaság adta a buszt, mi Szabolcsi portrék A gyógyszerésznő — így igaz. Számomra ma már létszükségletnek tűnik. Hiszen így szabadon mozgok — bejárok Debrecenbe, Nyíregyházára (egyforma távolság), Nyírbátorba. S ha már itt tartunk, hadd térjek visz- sza ahhoz a bizonyos kérdéshez. Valahogy mindig az.derült ki az efféle beszélgetésekkor, hogy én jóval többet megyek, látok mint a városban élő ismerőseim ... Ezt nem dicsekvésképpen mondom, pusztán mint tényt. Igaz, engem nem köt a család, a gyerekek, a háztartás, de ha mondjuk azt kérdezem tőlük, mikor voltatok színházban, moziban, akkor kisül: én többet járok... — Van ebben bizonyos „menekülés” is? — Minden bizonnyal. De megvettük a bérletet, és a busz bevitt bennünket, majd pedig hazahozott... Sajnos, csak egy évadban járt, aztán ki tudja miért, megszűnt. Pedig általában teli volt! — Itt mivel tölti szabad idejét, az estéit? — Nagyon szeretek olvasni. Itt is jártam a községi könyvtárba, de aztán elköltözött a szomszédos kultúr- házból, meg aztán a javát el is olvastam... Azóta a balkányi könyvtárba iratkoztam, ami meg különösen érdekel, megveszem. Aztán a kézimunka, ami le tud kötni — egyébként pedig tévé, rádió. És ha kedvem van, nyelvet tanulok. Van egy lemez- sorozatom, német nyelvlecke. Tavaly vettem egy magnót, átjátszottam a leckéket, és gyakran bekapcsolom... — Ennek van konkrét célja is? — Igen. A legnagyobb szenvedélyem az utazás. Jártam már Nyugat-Európában IBUSZ-körúttal, Törökországban ... Idén ősszel Tuniszba készülök. Hogy miért éppen oda, arra nehéz volna válaszolni. Valahogy vonzott. Meg aztán — neveti el magát — októberben strandolhatok majd. Ezen a nyáron ez sem megvetendő szempont ... — Társasága van a faluban? — Van. Gyakorta összejövünk néhány közeli ismerősömmel, családokkal. Ebben. nem érzek hiányt. Egyedül talán a mezőgazdaságiakkal felületes a kapcsolatom, ők eléggé kiesnek, messzi van a gazdaság. De az egyik asz- szisztensem például nemrég ment férjhez, erdőmémök az ura, voltam már náluk. — Egyszóval: nem unatkozik. — Sokszor egyenesen sajnálom, hogy már éjfél van, úgy elszalad az időm. Úgy vélem, nem az a típus vagyok, aki unatkozni tud. Másrészt az a véleményem: az ember maga is alakítja lehetőségeit, környezetét. Mert ha nem, előbb-utóbb elfásul — vagy elmenekül. Én itt maradok. Tarnavölgyi György felvételi keretszámot, és további jelentkezések várhatók. — Talán úgy is fogalmazhatok — folytatja az igazgató —, hogy akik jelentkeztek, minden további nélkül felvettük őket. Így azután nagyon sokan kimaradtak közülük már az első félév végén. A most végzett harmadévesek 1975-ben kezdtek. Akkor hetvenegy gyereket vettünk fel, de a szakmunkás- vizsgára mindössze negyvenegy került. Szakmaszeretet kell Vajda Viola mátészalkai és dísznövénytermesztést tanult. — Az első évben nagy volt a lemorzsolódás az évfolyamunkon. Talán attól féltek a kimaradtak, hogy nem tudnak később megfelelni a követelményeknek. Pedig aki csak egy kicsit is odafigyel az órákon, biztosan elvégzi az iskolát. Igaz, ehhez a pályához nagy szakmai szeretet is kell. Engem felvettek Mátészalkán a szakközépiskolába, mégis idejöttem tanulni. Gyorsan hozzáteszem, hogy nem bántam meg. A továbbtanulásra lesz még időm, sőt, ősszel szeretném elkezdeni. A szakma szeretetéről beszél Kovács Imre is. — Kemecsén, a szüleim házánál egy kis fóliasátrat állítottam fel. Az iskolai gyakorlatokon kívül itt tanulom a zöldségkertészetet, és egyben ellátom korai zöldségfélékkel a családot. Szívesen töltöttem itt a három évet. Nagyon sokat tanultunk elméletben, a hét három napján pedig szakmai gyakorlaton vettünk részt. Kovács Imre a Szakma Kiváló Tanulója országos versenyen 11. lett. Ha két helylyel előrébb végez, nem kellett volna szakmunkásvizsgát tennie, de sebaj. Imre jeles eredménnyel végezte el az iskolát. Változó szemlélet — Tornyospálcáról kerültem ide, a helyi termelőszövetkezet ösztöndíjasaként — mondja Demeter Bertalan gyümölcstermesztő. — A nyári gyakorlatomat otthon töltöttem, ismerem a körülményeket, azt is, mit fognak rámbízni. A feladatoktól nem ijedek meg. A három újdonsült szakmunkás felülmúlta a tisza- berceli évei alatt az általános iskolai tanulmányi eredményét. Mindannyian javítottak. Abban iá közösek, hogy szeretnének továbbtanulni, és még egyben. Szeretik a szakmájukat, ezt hivatásuknak érzik. Az ágazati fejlesztés terve a mezőgazdaságban 1980-ig 700-zal, 1990- ig pedig 9300-zal kívánja növelni a szakmunkások számát. — Azt hiszem nem kell bőven ecsetelni, milyen nagy szükség van a mezőgazdasági szakmunkásokra — mondja Csikós József. — Szerencsére átalakulóban van az a szemlélet, hogy „el a mező- gazdaságból”. Egyre több iskola kéri, ismertessük meg tanulóikat a mezőgazdasági szakmunkásképzéssel és a szülők szemlélete is megváltozott. Ez döntő a fiatal pályaválasztásában. Persze a gazdaságokban is jobban meg kellene becsülni a szakmunkásokat. Sipos Béla Százezer köbméterrel több forgácslap Részletesen foglalkozik a fakitermelés és a feldolgozás terén mutatkozó aránytalanságok feloldásával az erdő- gazdaság és a faipar fejlesztésének távlati terve, amely most készült el a MÉM-ben. Az elmúlt 30 évben 450 ezer hektáral nőtt az erdőterület, s megkétszereződött a fakitermelés, ezzel a fejlődéssel azonban nem tartott lépést az ipar. A feldolgozás nehézségei miatt az erdőkben egyre gyakrabban lábon kellett hagyni a különben már kitermelésre érett faállományt. A fejlesztési terv megvalósításával megteremtik az erdő- gazdálkodás és a faipar termelésének összhangját. A faanyag jelentős részét a faforgácslapgyártásban hasznosítják. 1990-ig 100 ezer köbméterrel bővítik a faforgácslapgyártó kapacitást. 1990-ig 1,2—1,3 millió köbméterrel emelik az erdei alapanyagokat felaprító gépek teljesítményét, ami jelenleg néhány ezer köbmétert tesz ki, ugyanis részben ebből az úgynevezett aprítékból állítják elő a farostlapokat, -lemezeket is. A tervek szerint folytatják a fűrészipar rekonstrukcióját. Ennek keretében az V. ötéves terv időszakában 15— 16 üzemet korszerűsítenek, bővítenék, s erre a fejlesztésre 1—1,2 milliárd forintot költenek.
