Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-23 / 198. szám

1978. augusztus 23. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Vezetésről mindenkinek (t.) Magasrendű követelmények A vezetés, a vezetők kiemelkedő szerepe a szocialista építőmunkában közismert. A vezetői előrelátás és a tömegek aktivitása, tudatossága feltételezik egy­mást. Napjainkban pedig a fejlett szocializmus építése a munka minőségében, hatékonyságában támaszt új, magas­rendű követelményeket, tovább növelve a vezetők, a tu­dati tényezők szerepét. Céljaink elérése a kedvezőtlenebbé vált külgazdasági feltételek között hatványozott erőfeszí­téseket követel. Társadalmi-gazdasági előrehaladásunk üteme döntően függ az átfogó célok és a konkrét felada­tok helyes meghatározásától, a vezetők felkészültségétől, rátermettségétől, vállalkozó szellemétől. Ki a jó vezető? Melyek az ismérvei, feltételei? Amió­ta emberi társadalom és vezető létezik, a kérdés valami­lyen formában mindig megfogalmazódik. A XX. század elején kezdődött meg a vezetés rendszeres tanulmányo­zása. A kialakuló új tudományág a vezetők személyiségé­re összpontosított. Sokáig úgy tűnt, hogy a legjobb vezetői tulajdonságok leltárba vételével szinte automatikusan ki­alakul a minta, a norma, a példa. A pozitív tapasztalatok, a jó tulajdonságok számbavételével azonban mégsem si­került az ideális vezetőtípust megrajzolni. A kutatók ugyanis annyiféle jellemvonást jegyeztek fel és tartottak fontosnak, hogy a végén már nem lehetett velük mit kez­deni. A jellemtanulmányozási iskola zsákutcájából hármas rendező elv -felállítása révén találták meg a kivezető utat. Az első helyen az intelligenciát, a képezhetőséget emelték ki. Az intelligencia magas szintje szükséges egyébként minden kiemelkedő értelmiségi alkotó munkához. Az eredményes vezetéshez szintén nélkülözhetetlen, de nem elég. További meghatározó jellegű tulajdonság a személyi­ségerő, a vitális energia. A vezetéstudomány a legfejlettebb tőkés országokban alakult ki, s így nem nélkülözheti a megfelelő kritikai elemzést szocialista viszonyaink között. A kiváló vezetőt jellemző ismérvek között például a polgári nézetek a vele született tulajdonságokra helyezik a hangsúlyt. Szerintük az emberek vagy vezetőnek, vagy vezetettnek születnek, s ezen életük során nem változtathatnak. Mi azokat a szer­zett és elsajátítható vezetői tulajdonságokat tartjuk döntő­nek, amelyek alakítására hatással lehetünk. Hangsúlyozzuk a vezetés osztályjellegét, politikai meg­határozottságát. Valljuk, hogy nemcsak az állami és párt­vezetésben van jelen a hatalmi mozzanat, hanem minden­féle vezetésnek van politikai oldala. így például a gazda­sági vezetőtől is elvárjuk, hogy a teljesítményen, a tárgyi hatékonyságon túl a tudatra, az emberek gondolkodására, viselkedésére, társas viszonyára is hasson. A tapasztalatok azt mutatják, hogy bizonyos alkati adottságot, beállítottságot a vezetői alkalmasság konkrét mérlegelésénél figyelembe kell venni. Nincsenek minden­re és mindenütt alkalmas univerzális vezetők. Vannak a tárgyra, a feladatra, a teljesítményre össz­pontosító, racionális beállítottságú vezetőtípusok. Más ve­zetők inkább az emberekhez igazodnak, a kapcsolatot te­remtő, ápoló érzelmi készségeik fejlettebbek, erőteljeseb­bek. A szabályokra orientált típusú vezető a döntéseit panelekből, rutinelemekből építi fel, kiiktatva belőlük a kockázatvállalást. Az a vezető érvényesül, aki képességeinek, adottsá­gainak leginkább megfelelő területen tevékenykedhet. Másfajta kvalitásokat, beállítottságot igényel a vezetőtől a gazdasági, a kulturális-tudományos, -a társadalmi-poli­tikai élet, az államigazgatás, vagy a fegyveres testület. Nagyon fontos, hogy minden vezető adottságainak legin­kább megfelelő területen dolgozzon. A szükséges vezetői képességek kifejlesztésének lehetnek korlátái, s így ese­tenként elkerülhetetlen a vezetők mozgatása, átirányítása képességeiknek megfelelő területre. Ki a jó vezető? Már eddig is nyilvánvaló tehát, hogy a válasz nem egyszerű. Még egy további lényeges befo­lyásoló tényezőről szólunk: a kollektíváról. A vezetővel, mondjuk a műhelyfőnökkel szemben más követelményt támaszt a brigádvezető, mást a segédmunkás, a párt- vagy a szakszervezeti bizalmi, megint mást az üzemvezető és így tovább. K ülönösen a kollektíva szerepe jelentős a vezetői eré­nyek kibontakoztatásában. Mert a vezető és a be­osztott kapcsolatában nem egy kapura megy a já­ték. A kollektíva éppen olyan aktívan vesz részt a vezetés folyamatában, mint maga a vezető. A vezető hát a kollek­tívára a kollektíva bedig a vezető személyére, módszeré­re, stílusára. Kovács József „Itt szereztem meg a bádogos szakmunkás­bizonyítványt.” (Bállá János) „Jó kollektívába kerültem.' (Hevesi Magdolna) A gyárban nincs megyehatár Szabolcsi munkások a Hajdúsági Iparművekben A kerítéstől csak néhány száz métert kell menni, hogy Hajdú-Bihar megyéből Szabolcs-Szatmárba kerül­jünk. A föld is inkább a Nyírségre jellemző homok,- mégis, a gyárkapun a felirat büszkén hirdeti: Hajdúsági Iparművek. — A gyár Tégláson van, de a dolgozóink fele szabol­csi — kezdi Lengyel Zoltán munkaügyi főosztályveze­tő. — összesen 1300 bejá­rónk van a szabolcsi részről. HIM márka A gyár termékei közismer­tek, alig akad háztartás, ahol ne lenne a náluk gyártott mo­sógépből, centrifugából, bov- lerből vagy porszívóból. Az igények pedig egyre nőnek. A hagyományos mosógép mellett az automata jelent­kezik, kedvelt a HIM már­kával ellátott lapradiátor. — Kilenc évig laktam Pest megyében, de három év múlva csak visszajöttünk a feleségemmel együtt Geszte- rédre. Építkeztünk, a fürdő­szobával most lettünk kész — mondja Felföldi János, miközben egy automata mo­sógép keverődobját szereli. A legjobb munkások egyi­ke, aki a boylersoron kezd­te, majd utána került át az új vonalra. Közben hosszabb ideig táppénzen volt, csak könnyebb munkát végezhet megromlott egészségi állapo­ta miatt. — Sajnálom a szakmá­mat, hogy mint esztergályos nem dolgozhatok. Itt egy műszakba járok, a feleségem pedig három műszakban dolgozik. Szerencsére a kislány már tízéves, az óvo­dás kisfiút is el tudja vinni, amikor' mindketten délelőtt dolgozunk. Az automata mosógépek szerelőszalagán a legjobb munkások, régi dolgozók te­vékenykednek. Közülük való Hevesi Magdolna, aki tíz éve jár be Bökönyből. — Jó kollektívába kerül­„Csak visszajöttünk a fele­ségemmel együtt Geszteréd- re.” (Felföldi János) tem, ezért maradtam meg egy helyen — összegzi a gyárhoz való ragaszkodásá­nak okát. Ahol nem volt ipar 1952-ben, amikor létrehoz­ták a gyárat, arra is gondol­tak, hogy a két megye hatá­rán lévő üzem olyan helyre kerüljön, ahol nincs ipar, de sok a munkáskéz. Bár csak negyedszázados a gyár múltja, mégis már munkás­dinasztiák kezdenek kiala­kulni. Bállá János 15 évvel ezelőtt indult el Üjfehértóról a HIM-be, s azóta már két Balia is van a családból, aki itt dolgozik. — A 19 éves fiám már egy éve velem dolgozik. Itt volt lakatostanuló, most szak­munkás. Az apa szintén a gyárnak köszönheti a szakmáját. — Négy iskolát jártam ki a gyár segítségével — mond­ja. — Aztán itt szereztem meg a bádogos szakmunkás­bizonyítványt. A gyár sok szállal kötődik a bejáró dolgozóihoz, rend­szeres kapcsolatot tart a la­kóhelyekkel is. — Hat községgel van együttműködési szerződé­sünk, közte Üjfehértóval, Balkánnyal, Bökönnyel es Geszteréddel — sorolja a munkaügyi főosztályvezető. — Meghívnak bennünket a tanácsülésekre, segítünk egy­máson, ahol tudunk. Hogy élő legyen a kapcsolat, min­den év elején a vállalat ve­zérigazgatója, a párt- és társadalmi szervek vezetői, valamint a községek vezetői értékelik a végzett munkát. Példaként az Üjfehértóval kötött szerződést idézzük. Eszerint a gyár a gyermek- intézmények létesítéséhez ebben az ötéves tervben százezer forintot ad, az új iskolához 200 ezer forint ér­tékű radiátort ad. a többit háztartási gépekkel látja el, a községben öt helyen fe­dett autóbuszmegállót épí­tenek. Ezért azt kérik, hogy a gyár dolgozóinak gyerme­keit segítsék a bölcsődei, óvodai elhelyezésben. Éven­te 15—20 fiatalt várnak, akit szakmunkássá képeznek ki, de új dolgozókat is felvesz­nek. Kapcsolatok — Ebben a gyárban nincs megyehatár — vélekedik Lengyel Zoltán. — Egyaránt támogatjuk a lakásépítést, veszünk részt a társadalmi munkában Hajdúban és Sza­bolcsban. Mint ahogy a termelési kapcsolatok is kialakultak a szabolcsi üzemekkel. A boy- lerek tartályainak egy részét évek óta a MEZŐGÉP nyír­bátori gyárában készítik, az ELEKTERÉÉM szövetkezet az apróbb alkatrészek feiii- letbevonását végzi, Kisvár­dán az automata mosógép ellensúlyát öntik és forgá­csolják, a gyárban folyó kar­bantartási, éoítési munkák nagy része a Nagykállói Épí­tőipari Szövetkezetei dicséri. Lányi Botond ŐSZ VAN. Ezt nemcsak a borongósra fordult idő, a hűvösebb hajnalok jel­zik, de a szedésre érett al­ma, burgonya, zöldség is. Megkezdődött a betakarí­tás. Szaboícs-Szatmár gyü­mölcsöskertjei, szántóföld­jei több mint másfél millió tonna őszi érésű árut te­remnek. Ennek nagy részét azonnal tárolóba, gyárba vasúti átrakókhoz kell szál­lítani. Már elindult az áruára­dat. Mázsák millióit rakod­ják és szállítják. Erre mondjuk azt, megkezdődött az őszi szállítási csúcs. Va­lóban csúcs, mert csak az almához több mint 20 ezer vagont kell kiállítani és majdnem ugyanennyi szük­séges a cukorrépához, tíz­ezer vagon a burgonyához. Az áruszállítás különö­sen ősszel nagy szervezett­ség, fegyelmet igényel. És ez nem csupán a MÁV-ra, a Volánra vonatkozik, ha­nem a mezőgazdasági üze­mekre, a szállíttatókra is. Különösen az ütemességre kell ügyelni. Ha nincs nagy ingadozás az átrakóállomá­sokon a naponta kiállított vagonokban, ha az üzemek, kereskedelmi szervek tart­ják magukat az előre meghatározott szállítási menetrendhez — például almánál — úgy nem kelet­kezhet torlódás. Nem vesz­tegelnek hiábavalóan órá­kat, napokat a teherautók és gyorsul a forduló. De vigyázni szükséges a minő­ségre is. Az őszi szállítások ide­jén almából, burgonyából nagyon sok a visszáru, a feleslegesen utaztatott gyü­mölcs és zöldség. Különö­sen almánál nagy gond ez, hiszen többszörös vesztesé­get idéz elő. Veszteség a szállítási költség, a gyü­mölcs utaztatás közbeni minőségromlása, a gép­jármű és az emberek üres­járata. Mindezt nem csak lehet, de meg is kell szün­tetni. ROSSZ TAVASZ, KED­VEZŐTLEN NYÁR kísérte és nehezítette a termesz­tést, de a kemény és meg­feszített munka ára a ter­més nem a legrosszabb. Idén is bőven van mit be­takarítani, osztályozni ós elszállítani. Azt tartják, szép évszak az ősz, hiszen a munka értelmét, értékét mutatja. Valóban mutatja, de újabb, kemény küzde­lemben kell ezt az értéket megóvni, elszállítani. S. E. H át kell ez már nekem, gyermekem? Dehogy kell, dehogyis kell. Itt van ez a nagy ház, mi­nek az már nekem? De hiá­ba könyörgök, hogy adjátok el, jó lesz nekem már egy szobácska is valahol, hiába. Egyik fületeken be, a mási­kon meg ki. Pedig ha tudná­tok, mi baj van egy ilyen dög nagy házzal! Takarítani minden héten, kihordani a szőnyeget a kertbe, felkín­lódni a kötélre, azután meg kiporolni. Mert ugye, ha minden semmiségért kap­csolgatnánk be a porszívót, két hét után vihetnénk a ja­vítóba, drága pénzért. Meg azután, ugye, mindig kijön valami hiba. Most is ott van a kisszoba. Dobja le a vakolatot az ágy mögött, beleette magát a salétrom. A nagyszoba ablakát meg nem lehet tisztességesen bezárni. Félre száradt tavaly óta. Most lehet leszedni, küldeni el az asztaloshoz, gyalulja le, passzitsa újra. Utána meg, ugye, mégse maradhat olyan pucosan. Festetni kell. Persze, persze, minek is mondom én mindezeket, ami­kor titeket ebből semmi se érdekel. Jó, jó, ne is mond­játok, hogy így édesanyám, meg úgy édesanyám, magá­nak már nem kellene ezt a sok mindent magára vállal­nia. De ha én nem vállalom, akkor senki ftincs, aki vállal­ja. Mi volt a múltkor is. Me­gyek le az alsósorra ahhoz az emberhez, aki tavaly két nap alatt felásta a kertet, napi száz forintért meg borért, szalonnáért. Mondom most is neki, jó ember, eljöhetne se­gíteni, nem bírok meg a permetezéssel. Nem sok az egész, két rövid sor, de meg­fizetem. így mondom neki, mire elkezdett kikacagni, hogy mit képzelek én, az ta­valy volt, ő most már magá­nak a miniszternek se men­ne el napszámba, nincs ő rá­szorulva, örül, ha megbír a magáéval. Egyszóval, gyer­mekem, most már rá se szá­míthatok. A legjobb orvosság Pedig tudjátok jól, hogy itt van az a kis kert Js, amit a család szégyenére nem lehet csak úgy magára hagyni. Meg isten ellen való vétek volna be nem vetni, meg nem kapálni azt a jól megtrágyá­zott kiskertet. Tavaly is mi­lyen szép zöldség volt ab­ban, meg a sok lila hagyma, ami ennivaló. Azután emlé­kezzetek csak! Szinte min­denütt megsemmisült a sző­lő, levitte a fagy, de itt, eb­ben a kis védett kertben majd leszakadt az ág a nagy fürtök alatt. Milyen jó volt az az unokáknak! Tudom, tudom, most meg azt mondjátok, hogy a sok permetezés kicsinálta a há­tamat, a derekamat. Most tényleg fáj, a lábam is haso­gat, de én tudom, hogy ez nem a munkától, hanem az időjárástól van. A sok hideg kikezdte az idegeket, én mondom, fiam, ez az igaz­ság. Most, hogy erősebben sütöget a nap, meglásd ez is meggyógyul. Ismerem én már annyira a betegségemet, hogy jobban tudjam, mint a dok­tor, mi a legjobb orvossága. A meleg, gyermekem, ha süt a nap. Azért csak elmentem a doktorhoz, ö is mondta, hogy nénike, tessék sokat pihenni, eljárni sugarazásra, és me­gint csak pihenni. Nagyon jó embernek látszott, még azt is kimutatta, hogy lábon hordtam ki a mellhártya- gyulladást. Itt ez a gyógy­szer, ő adta, hogy szedjem. Csak ne szédülnék tőle, jó is volna. Hát szedem, mód­jával. Mert mégiscsak kell az erő, gyermekem. Fel kell nyűni a hagymát, leszedni, befőzni a paradicsomot, a ringlószilvát, azután meg csak beérik az a kis szőlő, ügy látom, az idén sem ma­rad üresen az ötvenliteres fonott üveg. Tudjátok, ha pénzért nem is, a borért ta­vasszal talán még csak ka­pok segítséget. M ert azért most már el­döntöttem, hogy ez­után pihenek, nem oiom meg magamat, vigyá­zok az egészségemre. Még megjavítom a nyári konyha oldalát, értek én még a ta- pasztáshoz! Azután kimesze­lem a baromfiólat, kicsit rendbehozom a drótkerítést, meg az ablakokat sem ha­gyom olyan porosán őszre, télire. Azután én is nekilátok lus­tálkodni, ha hiszed, ha nem. Ott egyen a kosz mindent, miért én emésszem magamat miatta? A. S.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom