Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-01 / 179. szám

2 KEUET-MAOYABORSZÁQ 1978. augusztus 1. Kis VIT Naményban Nemzetközi zenei tábor Nyírbátorban Második alkalommal nyitja kapuit augusztus 1-én Nyírbátor­ban a nemzetközi ifjúsági vonós zenei tábor. Idén, akárcsak ta­valy, három héten át tanulnak itt a fiatal muzsikus 3k — főisko­lai hallgatók és zeneiskolai taná­rok, valamint szimfonikus zene­kari tagok — neves hazai és kül­földi tanároktól, előadóművé­szektől. A tábor hallgatói között most közel húsz külföldi muzsi­kust találunk — a Szovjetunióból, az NDK-ból, Csehszlovákiából, valamint Romániából. A tavalyi tapasztalatokra épít­ve ezúttal is lehetőség lesz a tar­talmas műhelymunkára, a zene­kari játék és a kamarazene tol­mácsolásának elsajátítására. Az elmúlt ívben a barokk zene elő­adói feladataival foglalkoztak, az Mén a következő nagy stílus, a bécsi klasszikus zene szerepel a tábor programjában. Az egyéni tanulásra is lesz idő, de arra is, hogy kamaraegyütteseket ala­kítva nyilvános koncertekre ké­szüljenek. A tábor résztvevőiből alakuló szimfonikus zenekar ugyanis fellép a nyírbátori zenei napok egyik hangversenyén. Ezenkívül szájmos kisebb koncer­ten mutatkoznak be megyénkben és Debrecenben. Miniszter vendég a táberban Miniszter vendége volt a napokban a Tö­rökszentmiklósi Állami Gazdaságban mű­ködő Bagi Ilona KISZ-építőtábomak, ahol 250 szabolcs-szatmári diáklány dolgozik: dr. Polinszky Károly oktatási miniszter lá­togatta meg a 7500 hektáros, búza- és kuko- ricavetőmag-termesztéssel foglalkozó gazda­ságban kukoricacímerező építőtáborozókat. A miniszter a munkahelyek megtekintése után ifjúságpolitikai fórumon válaszolt a fia­talok kérdéseire. Képünkön: rögtönzött esz­mecsere a kukoricatábla mellett. (Kőhidi Imre felvétele) Ma kezdődik a nyári egyetem Nyíregyházán A téma: Krúdy Gyula élete, munkássága Negyedik éve rendeznek nyári egyetemet Nyíregyhá­zán. A korábbi években a honismeret volt a középpont­ban, az újabb szakosodás sze­rint a megyeszékhely e ki­emelkedő kulturális rendez­vénye egy-egy jelentős jubi­leumi évfordulóhoz kapcso­lódik. Az augusztus 1-én, kedden kezdődő nyíregyházi nyári egyetem témája: Krú­dy Gyula élete és munkássá­ga, illetve a kor történelme, irodalma, művészete — a vá­ros írófia születésének szá­zadik évfordulója alkalmából. Két héten át a tanárképző főiskola ad otthont a nyári egyetem résztvevőinek. Itt hangzanak el az előadások, több oldalról közelítve Krúdy művészetét. A gazdag prog­ram a város- és megyenéző kirándulásokat is kínál, több alkalommal vetítenek Krúdy- művekből készült filmeket, egy kétnapos kiránduláson pedig felkeresik azokat a fel­vidéki városokat, melyek az írót oly gyakran ihlették. A nyári egyetem ünnepélyes megnyitóját kedden délután tartják, az első előadás szer­dán reggel hangzik el. Elődöntőre készülnek a vetélkedő brigádok Az „Igaz ez a szép” cím­mel meghirdetett szocialista brigádvetélkedőt ez évben is megrendezik Nyíregyházán, a városi művelődési központ szervezésében. Ez alkalom­mal a megyeszékhely 158 brigádja nevezett be a vetél­kedőre. A vállalati előselej­tezők során 23 vállalat 74 brigádja jutott tovább a szeptember 8-án megrende­zésre kerülő városi elődöntő­be. Az elődöntőre való felké­szítés során a városi műve­lődési központ augusztus 1- től — Nyíregyháza három művelődési házában és a Bé­ke filmszínházban — elő­adás- és filmvetítés-soroza­tot indít. Az előadásokon a szakelőadók művészeti, nép- művészeti, helytörténeti, po­litikai, gazdasági és űrkuta­tási témakörökben tartanak tájékoztatókat. A benevezett brigádok mellett várják az érdeklődőket is az előadá­sokra, melyek időpontjáról és témájáról a műsorkalauz augusztusi száma ad tájé­koztatást. Lépni alig lehetett, a ••forró homok csak' itt-ott bukkant elő a fürdőruhás testek közül — ezrek népe­sítették be vasárnap a ger- gelyiugornyai Tisza-partot. A tömeg azonban egy per­cig sem volt nyugalomban, folyamatos mozgása, a he­lyenkénti „csomópontok” jól jelezték: nemcsak a stran­dolás örömeiért rándulteny- nyi ember — zömmel fiata­lok — a Tisza partjára. Itt rendezték ezen a ragyogó hétvégen a megyei kis VIT- et. Már jóval a program sze­rinti műsor kezdete előtt benépesült a part (sokaknak nem is kellett messzire men­ni: a sátorozásra kijelölt te­rület zsúfolásig telt a hét végére). Tíz óra körül más­fél tucatnyi csónakot eresz­tettek a vízre, s azok meg­indultak a Tisza-híd felé. Ott visszafordultak, és a sodrással szemben feszültek az evezők. Tivadarig evez­tek, majd vissza: összesen öt­ven kilométert kellett a fia­taloknak maguk mögött hagyni ahhoz, hogy teljesít­sék az „Aranyjelvényesek az - olimpiára mozgalom vízi tú­ráját! Tíz órakor megszólalt a műsorközlő a frissen felállí­tott szabadtéri színpadon, és lesz!” Nehezen, igaz, de el­néptelenedett a víz, felsüvöl­töttek a rádióirányítású mo­dellek, és jó ideig száguldoz­tak a nézők örömére. Utána vízisí-bemutató, könnyűbú­várok mélybe szállása nyúj­tott látványosságot a víz­parton tartózkodóknak. Az if­júsági táborban érdekes prog­ram várta az arra kíváncsia­kat: bekötött szemű fiatalok indultak a számukra isme­retlen cél felé: kezükben kis rádiókészülék — az adót kel­lett megtalálniuk. A szabadtéri színpad szom­szédságában kis sátor: ken­dők, jelvények, trikók, sap­kák között válogathattak a fiatalok a VIT-bazárban. Másutt könyveket vehettek. Délután ötkor a Szamos-tor- kolatnál diszkózene riasztotta az erdő lakóit... megkezdő­dött a tánc a sétahajó fedél­zetén. Egyórás útra indult a kis „Jégvirág” vontatta üdü­lőhajó, a „Tiszavirág”. Hama­rosan a rock ritmusára rin­gott a hajótest, és messzi szállt a víz fölött a dal. Akiknek nem jutott hely a koktélhajón, este vigaszta­lódhattak : tánccal, zenével zárult a sok-sok fiatalt meg­mozgató, jól sikerült megyei kis VIT. (tgy) bejelentette a színes műsor kezdetét. Polbeaténekesek, néptáncosok léptek a szín­padra, és dél múlt, mire az utolsó csoport befejezte pro­Kéki táncosok a szabadtéri színpadon. dukcióját — nonstop pergett a műsor. Fél egy körül megafonos rendőrök jelentek meg a víz­parton : „Kérem, szívesked­jenek kifáradni a vízből. Fél kettőig hajómodell-bemutató A búvár és kísérete. (Mikita Viktor felvételei) Visszagondolva a múlt hét tévéműsoraira, viszony­lag kevés jóra, maradan­dóbb élményt adóra emlé­kezhetünk, s ha igen, ak­kor sem mindig a kifejezet­ten televíziós produkciók esetében. A legnagyobb ha­tást kétségkívül a VIT-köz- vetítések keltették, köztük is a káprázatos megnyitó- ünnepségé, a minden bi­zonnyal világszenzációnak számító, mesterien váltako­zó figurális és feliratos élő­képekkel. Az Egyszemélyes Színház, Cseh Tamás és Sándor György műsoraiból válogatott jelenetfűzér és a két miniportré valóban kö­zelebb vitt az „egyszemé- lyesség forrásához”: a mű­vészi személyiség lebilin­cselő erejéhez. Mert első­sorban ez kell ahhoz, hogy valaki egyszál maga az egész műsort betöltve, sike­resen pódiumra vagy szín­padra lépjen —, az önma­gába vetett hitén és bátor­ságán kívül. A Z. Szerkesztő emléke­zetes esetei során a Beszél­getés a fagylaltmérgezők­kel, avagy a kisszerűség magasiskolájában a sorozat írója, H. Barta Lajos elő­ször lépett túl a tényközlő publicisztikán. A megtör­tént eset felidézéséhez most íróilag is hozzátett valamit: a harácsoló cukrász házas­pár jellemét — az alapvo­násokat kiemelve — jól jel­lemző torzképpé rajzolta el, s ezúttal keretet is adott, meg is szerkesztette a törté­netet. Inke László és (a té­vében sajnos ritkán látható) Mészáros Ági pompásan elevenítette meg a torzult személyiségeket. Szönyi G. Sándor rendezésében, Rá­day Mihály vezető operatő­ri munkájával — szerintem — a sorozat eddigi legsike­rültebb darabját láthattuk. Ügy látszik, érdemes köze­líteni az „eseteket” a tévé­játék műfajához. Egy unalmas francia film (Fáklyásmenet), egy ráadá­sul még avatag Feydeau- vígjáték színpadi felvétele (Szakítani n'ehéz) megtekin­tése után valósággal felüdü­lés volt élvezni a Kabos- sorozat legutóbbi, ugyancsak kimódolt, középszerűnek is alig mondható darabjában (Háromszázezer pengő az utcán) a tündéri „szeren­csegyerek”, Ádám Klári já­tékát. Már ez is megérte az 1937-es magyar film bemu­tatását. Jó nyári szórakozást nyújtott a Házikoncert c. tévékomédia, mely nemcsak egyes képernyőn szerepelni vágyók túlbuzgalmát figu­rázta ki, hanem finoman önirónikus is volt. A kitűnő Antal Imre stílusával vi­szont „kilógott” a komédiá­ból, mert saját közegében teljesen természetes volt. Merkovszky Pál Az eddig hallott műso­rokból és a közölt tervek­ből ítélve az eseménysoro­zat jelentőségéhez méltón és érdekességeihez jól al­kalmazkodva készült fel a rádió (és a televízió) a XI. Világi! júsági Találkozó programjainak közvetítésé­re. Még csak most, azaz a múlt hét végén kezdődött meg a VIT Havannában, de a rádió (és a tv) jóvoltá­ból bárki máris szinte a helyszínen érezheti magát. Az Ötödik sebesség eddigi két adása és a vasárnapi Táskarádió műsora a ripor­terek és a szerkesztők szemfülességét. és ötlet- gazdagságát dicséri. Ez a találkozó a fiatalok mér­hetetlenül fontos politikai eseménye, hiszen az ifjú nemzedék a gazdasági és a társadalmi élet valóságos tényezője még ott, azokban az országokban is, ahol ezt a tényt a politikai vezetők nem akarják számításba venni. Azonban éppoly lé­nyeges politikai esemény ez a felnőtt, a korosabb és az idős generációknak, mert a fiatalság nélkül sehol nincs élet, s ez a kubai találkozó nemcsak most, hanem ké­sőbb is hatni fog szerte a világban, akár akarják ezt, akár nem. Jó dolog együtt gondolkodni, együtt érezni ezekben a napokban a világ haladó gondolkodású fia­taljainak képviselőivel, jó érzés gondolatban ott lenni velük. Azt, ami régi, különösen ha két-háromszáz éves iro­dalmi mű, még az olvasni szerető ember is meggon­dolja, meghallgassa-e; pe­dig tudhatja, hogy a rádió a legtöbbször igen élvezetes módon dolgozza fel ezeket az alkotásokat. Ismeretlen szerző műve esetében ez a tartózkodás még csak erő­södik. Mint például a Ko­csonya Mihály házassága című XVIII. századi közjá­ték esetében, amely nem ismeretlen a rádióhallga­tóknak, mert régebben már — más feldolgozásban — sugározták. Bizonyosan töb­ben voltak, akik péntek es­te pusztán kíváncsiságból, és nem komoly érdeklődés­től hajtva kapcsolták be készüléküket. Az is bizo­nyosra vehető azonban, hogy a legtöbben végighall­gatták ezt a régi, de ko­rántsem avitt játékot. A történet stílusa elő­adásmódja régies, csattanói is századok óta ismertek a bohózatokban, mégis hatá­sos darab, mulattató ma is. Mi tette azzá? Az a játékos kedv mindenekelőtt, amely - lyel a színészek (Szabó Gyula, Tábori Nóra, Schütz Ila, Haumann Péter) elő­adták. végigkomédiázták mértéktartóan és mégis (sőt éppen azért) színesen az öregecske házasulandó fér­fi és a fiatalnak ugyancsak (szépnek meg egyáltalán) nem mondható „lányka” egymásra találásának, majd a borisszává lett asszony­személy „halálának”, „fel­támadásának” és a megne- velésének történetét. A szö­veggel és a színészi játék­kal teljesen egyenértékű a Sebő Ferenc írta zene, s együttesének közreműködé­se. A népzenei hangzásra, fordulatokra épített muzsi­ka egyáltalán nem kiegészí­tőként lép be a darabba, hanem a mű szerves része­ként van jelen, él tehát. Humoros dallamfordulatai, mintegy ráadásként, külön élvezetet szereztek a hall­gatónak. Marton Frigyes új fent bizonyította, amit már régóta tud a rádióhall­gató, hogy nemcsak a mai humor mestere, s hogy ki­váló értéke van a régi ma­gyar irodalom értékeinek kibontásához, modernné té­teléhez. Seregi István

Next

/
Oldalképek
Tartalom