Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-30 / 178. szám

VASÁRNAK MELLÉKLET lm július 38. □ Nehéz napokon ^isszetört egy gép. A tiszakerecsenyi ■ ^termelőszövetkezet főmérnöke, Enyedi József mondta: az egyik fűkasza merevítővasa letörött, a rendfel­szedő, járva szecskázó a vasat is felvette, összetört. Űj nagy teljesítményű munka­eszköz volt, de ami nagyobb baj, a gépet alkatrész hiányában nem tudják kijaví­tani. A figyelmetlen traktoros tehát, akit felelősségre vontak, nagy bajt okozott. A gépek törése ezen a nyáron min­den bizonnyal gyakoribb, mint máskor. A kombájnok, a fűbetakarítók, de a traktorok, szállítójárművek is a szoká­sostól nagyobb megterhelésnek vannak kitéve. Ha valaha szükség volt rá, akkor most méginkább kell a figyelmes, a kö­rültekintő munka. Hallottam szerelőket azért zsörtölődni, mert néhány csavar utána húzása árán a pótkocsit meg lehe­tett volna menteni a többórás nagyjaví­tástól. Igen sokszor egy csavar meghúzása, egy csapszeg kicserélése, csak percekig tartó olajozás, vagy zsírzás ezer és tíz­ezer forintos értékeket menthet meg. A traktorosok, kombájnosok, a teherautó és vontatóvezetők nagy többsége gépével szemben figyelmes, felelősséget érez a rábízott munkaeszközért, a közös vagyo­nért. Balkányban láttam Tamás Sándor kombájnost, szerelés közben. Az árpát már levágták, hozzálátott hát társaival a javításhoz. Tamás Sándor az összes ka- szaujjat lecserélte. Elmondta miért. Nyers, gazos, dőlt a búza csak éles, jó késekkel lehet vágni, különben a vágó­asztal töri, gyűri a terményt és abból baj lehet. Kétszer is megnézte pászol-e min­den. Sok a hozzá hasonló, felelősséget érző ember, és a mulasztás nemegyszer nem is hanyagságból történik. Fárasztó dolog ma a helytállás. Amikor valaki heteken át füvet kaszál, arat, vagy szánt, a munka nemcsak az erejét veszi el, de lankad az éberség, a reflexek már nem úgy működnek, mint a kezdet-kezdetén. Ezen az önakarat segít. Az, hogyha egy­szeri cselekvés után nem vagyunk bizto­sak a dolgunkban. Nézzük meg kétszer, háromszor jó-e, az amit csinálunk. Egy mezőgazdasági gép nagyon so­kat ér. Félmilliót vagy több millió forin­tot érő eszköz van az egyes emberekre bízva. De nemcsak a gépet kell felelős­séggel megőrizni és üzemeltetni, önma­gunkra és munkatársainkra is vigyázni kell. A napokban újság adta hírül, hogy tragédia történt a tarlón —, nem Sza­bolcsban — egy traktor ment keresztül a fűben pihenő emberen. A kémény, a megfeszített munka fokozza a balesetve­szélyt. De nem lehet senki annyira fá­radt, hogy az óvatosságról, az elővigyá­zatosságról megfeledkezzék. Az emberekért és a gépekért a cso­portvezető, az ágazatvezető és végső so­ron az egész gazdasági vezetés felelős. Semmi túlzást nem találtam Gelsi Lászlónak, a bökönyi termelőszövetkezet elnökének kijelentésében: „Amíg a beta­karítás tart, nincs egy nyugodt percem sem.” ö is, de valamennyi elnök napon­ta ott van a tarlón és nemcsak a gabo­náért, merem remélni, az emberekért is aggódnak. Terjedjen ki ez a figyelem, aggódás odáig is, hogy az aratás résztve­vői időről időre kipihenjék magukat és viszonylag frissen üljenek vagy álljanak ismét a kormánykerékhez. Ha szükséges legyen több váltótárs a búzatábla szélén, s ha kell a brigádvezető, ágazatvezető vagy az elnök szólítsa pihenésre azt, aki túlzottan megfáradt. Bárkiről legyen szó, a felelősség most betakarítás idején fokozottabb. Bacsu Józseffel, a megyei tanács vb osztályvezetőjével a gyümölcsforgalmazásról A Régi keletű az a megállapítás, hogy a gyümölcsöt, zöldséget termelni már megtanultuk, de az értékesítését még nem. Ma is érvényes ez a megállapítás? — Igen is, nem is. Régebben szűkén ér­telmeztük a termelést. Ha a fán, vagy a zöld­séges kertben jó volt a termés, akkor a gaz­daság a dicséretet már megkapta. Ma ez a felfogás már elavult. A jó termést realizálni is kell. A termelés részévé tettük a forgal­mazást, amely a betakarításból, válogatásból, csomagolásból, tárolásból és esetleg feldolgo­zásból áll. ■ Másként teszem fel a kérdést: szerintem a termelés technikája és technológiája megelőzte a forgalmazás színvonalát. — Ez így igaz. Amíg a termelésben for­radalmi változásnak nevezhetjük a végbe­ment fejlődést, nemcsak technikai, hanem bi­ológiai értelemben, sőt még a személyi felté­telek is sokkal pozitívabban változtak, több a magas képesítésű szakember a termelésben, mint a forgalmazásban. Példaként hadd em­lítsem meg a Nyíregyházi Konzervgyárat. Ál­lami beruházásból ez az egy nagyobb létesít­mény van megyénkben, amely a 60-as évek első felében épült. Abban az időben — 1965- ben — almából az össztermés 11 800 vagon volt. A múlt évben csak az almatermésünk felül volt az 50 ezer vagonon. Amíg a feldol­gozó ipar alig változott, a termés több mint négyszeresére emelkedett. A Az 1977-es esztendő a hiányosságokat w erősen felszínre hozta. Váratlan volt ez a nagy termés, vagy jobban is dolgozhat­tunk volna? — Gyümölcsből, zöldségből 1977-ben a vártnál nagyobb termés volt. Az 1975-ös, 76-os zöldséghiány után a kormányhatározat nyomán területben is jelentősen előreléptünk. Kedvezett az időjárás is, így minden össze­jött. A mai viszonyok között a zöldség terme­lése még mintegy 40 százalékkal lehet több vagy kevesebb az időjárás hatására. A na­gyobb terület, a kedvező idő egyes növé­nyekből szükségleten felüli többlettermést hozott. Igaz, ha a kereskedelmünk előrelá­tóbb, rugalmasabb, zöldségfélékből is több lehetett volna az exportunk. Elsősorban a paradicsomra, paprikára gondolok. Az ex­porthoz azonban a kereskedelem rugalmas­ságán kívül jobb minőségű termésre is szük­ség van. A piac által kívánt fajtákat időben és egyöntetű minőségben kell megtermel­nünk. Nem vagyunk még felkészülve arra, hogy a betakarítást nagy mennyiségben ex­portérettségben végezzük. Egyes zöldségfélék betakarításában napok is számítanak. Az al­mánál például megemlíthetném a krónikus ládahiányt, amely a múlt évben különösen kiütközött. A A kistermelők részéről még több panasz w hangzott el. Mennyire játszott közre eb­ben a szervezetlenség? — A területnövelés és az időjárás náluk is hatott. Nagy gond volt azt a kormányhatá­rozatot végrehajtani, amely szerint minden megtermett árut fel kell vásárolni. Ez a ha­tározat továbbra is érvényben van, de kü­lönbséget kell tenni árban is a szerződött és a nem szerződött áruk között. A kisáruter- melés befolyásolására nagyobb szervezettsé­get kell kialakítani. Ennek helyben a taná­csok a gazdái, őket bízta meg a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága a munka irányí­tásával, szervezésével. A munka konkrét végrehajtói a helyi tsz-ek és ÁFÉSZ-ek. A helyi tanácsok koordinálásával elsősorban az ÁFÉSZ-ek mérjék fel a kistermelők áruter­melését és gazdálkodjanak azzal: mi szüksé­ges helyi fogyasztásra, mit cserélhetnek, vagy adhatnak el más szövetkezeteknek, illetve mit adnak tovább az állami kereskedelem­nek. Ilyen pontos felmérés után még egy vártnál jobb termés esetén is kevesebb lesz a gond. A Több helyen felvetődött már, hogy nem w sok-e nekünk az 50—60 ezer vagon alma, nem könnyebb lenne a dolgunk, ha ke­vesebbet termelnénk? — A megyei párt- és állami szervekhez is eljutottak ezek a vélemények. Egyértelműen elvetettük ezt a felfogást. Hogy továbbra sem kívánjuk csökkenteni az almatermést, annak több oka van. Először is a Szabolcsban-ter­mett almára szüksége van a népgazdaságnak. Ha kivágnánk az almafákat, jobban jövedel­mező, gazdaságosabb kultúrát nem tudnánk helyette ültetni. Az ország más területein ugyan jobb földeken megtermelnék azt az almát, amit mi Szabolcsban, de ennek nép- gazdasági haszna nem lenne, mert azokon a területeken 50—60 mázsa búzát tudnak ter­melni, kukoricából 70—80 mázsát, mi pedig az almaültetvényeink helyén legjobb esetben is 20—25 mázsa rozsot termelhetnénk. Az ilyen mértékű almatermelés mellett szól még az a tény is, hogy az ország más megyéiben a lakosságnak már csak 23 százaléka foglal­kozik mezőgazdasággal, nálunk pedig még 38 százaléka. És utoljára hagytam egy igen lé­nyeges kérdést: Szabolcs-Szatmár megye egyik legfőbb jövedelmi forrása a télialma- termesztés, tehát ez az ágazat szorosan ösz- szefügg a lakosság életszínvonalának alaku­lásával is. A Ha nem csökkentjük a téli alma meny- nyiségét, hogyan tudunk megbirkózni az őszi munkaerőgondokkal? Hiszen már évek óta külső segítségre szorulnak a termelőüzemek. — Ezzel számolunk. Az ágazatban dol­gozók már nem képesek saját erejükből a be­takarítást elvégezni. Igaz, van még tartalék a termelőszövetkezeti tagság körében is. A leg­utóbbi időkig például a tehenészetben, vagy műhelyben dolgozó tag nem volt érdekelt ab­ban, hogy ő is részt vegyen a betakarításban. Ha a termelőszövetkezet túllépte a tervezett munkabért, olyan regulativ adó sújtotta, amely hátrányba hozta .a szövetkezetét. A múlt évben már sikerült megoldani — egye­di elbírálás alapján — hogy a több termés miatt jelentkező többletmunkabért nem adóztatták külön. Ez a lehetőség az idén is megvan. Van még lehetőség a családtagok, vagy más, a településen élők köréből munka­erőt toborozni az őszi betakarításhoz. Több termelőszövetkezet a kiskerttulajdonosokkal kétoldalú szerződést köt, a termelőszövetke­zet segít a termelésben, az értékesítésben, a kistermelő pedig részt vesz a nagyüzemi gyümölcs betakarításában. A Milyen szerepet szánnak a tanulóitjú­w súgnak? — Mint ismeretes — erről közlemény je­lent meg — a KISZ Központi Bizottsága, az Állami Ifjúsági Bizottság, valamint az Okta­tási és Mezőgazdasági Minisztérium meg­egyezett abban, hogy 1978 őszétől rendszeres­sé teszik a tanulóifjúság 12 napos fizikai munkába való bevonását. Ezt a tantervbe is be kell illeszteni. A 12 napos betakarítási munka egyik eszköze a tanulóifjúság munká­ra nevelésének. Ez a döntés tovább növeli az iskolák és a termelőüzemek felelősségét. Me­gyénkben keressük annak lehetőségét, hogy a felsőtagozatos, valamint a középiskolás diá­kok mellett hogyan tudnánk minél több főis­kolást, egyetemistát is foglalkoztatni. Részük­re táborszerű elhelyezésről gondoskodunk. A csengeri ifjúsági táborhoz hasonló szálláshe­lyeket szeretnénk többet is kialakítani a me­gyében, ahol a rendszeres szállás és étkezte­tés mellett az egészségügyi és szórakozási gondok is megoldhatók. Már minden gazda­ság megkötötte az iskolákkal a szerződést. Szeretnénk, ha az idei elosztás irányadó ma­radna, a kapcsolat több évre épülne ki, ez előnyére válna az iskolának és a gazdaság­nak is. Hasonlóan az üzemekkel, vállalatok­kal is előre meg kell egyezniük a termelő­üzemeknek és minden segítséget meg kell adniuk ahhoz, hogy a társadalmi munkások is jóminőségű munkát végezhessenek. A Az elmúlt években sok panasz volt a ta- w nulók minőségi munkájára. Hogyan kí­vánnak ezen változtatni? — Ehhez sok helyen hozzájárult a ter­melőüzemek szervezetlensége is. Az idén a tanulókat megfelelő számú tanárnak kell kí­sérnie. Az üzemekben pedig minden tíz-ti­zenöt fős csoporthoz egy, az illető munkához jól értő szakmunkást akarunk beosztatni, aki tanítja és ellenőrzi a fiatalokat. Reméljük, hogy a szakmunkás és a tanár vezetésével a munka minősége meg fog javulni. A Ha sikerül jó minőségben, idejében le­szedni az almát, mi az áru további útja? Terveznek-e változást az eddigi gyakor­lathoz képest? — A múlt évi rekordtermést október 20- ra sikerült leszedni. Az idén szeretnénk a szedést október 15-ig jobb minőségben befe­jezni. Az optimális az lenne, ha szeptember végére a téli alma lekerülne a fáról. A mun­ka javítása érdekében a közelmúltban érte­kezletet, tartottunk a felvásárló szervekkel. Megkértük őket, hogy a termelőüzemekben még a nyáron adjanak segítséget a válogató, csomagoló brigádok megalakításához, oktatá­sához. A különböző országokba irányuló ex­port igényeit a forgalmazó vállalatok isme­rik, közös érdek, hogy információikat még a betakarítás előtt ismertessék az áruelőkészí­tő dolgozókkal. ■ Évente visszatérő gond az átvétel szer­vezése. Várható-e, hogy a termelőüze­meknek nem kell majd félnapokat sor- baállni, a szállítóeszközöket jobban hasznosítják? — Jobb, szervezettebb munkát várunk minden kereskedelmi szervtől. Elsősorban vonatkozik ez a HUNGAROFRUCT-ra. Pél­dául a tuzséri exportátvevőhelyen a terme­lők közvetlenül a szovjet átvevőkkel talál­koznak, sokszor úgy tűnik, mintha nem is lenne a HUNGAROFRUCT. Nemegyszer még a kocsirendelésben is a megyei szerveknek kellett közbelépni. Jó lenne, ha a HUNGA­ROFRUCT a tuzséri almatárolóját tranzit­átvevőhellyé alakítaná. Ez azt jelentené, hogy az érkező alma átvétele nem függene az ér­kező üres vagonok számától. Egyszerűbb lenne a szállítás ütemezése is. A HUNGA­ROFRUCT idei terveiben javulást már lá­tunk, jelezték a rakodás gépesítését. Tudo­másunk szerint targoncákat vásároltak a tu­zséri átvevőhelyre. ■ A jobb értékesítés és az őszi munka- w csúcs tompítása érdekében épültek me­gyénkben hűtőtárolók. Milyen ezeknek a kihasználtsága, illetve épülnek-e újab­bak? — A termelőszövetkezetekben épült régi tárolók jelentős részét nem hasznosították gyümölcstárolásra. Felülvizsgáltuk a tárolók helyzetét és néhány elavult létesítmény kivé­telével ez év őszére valamennyi gyümölcstá­rolásra megfelelő állapotba kerül, összesen mintegy 12 ezer vagon kapacitású hűtőház­zal rendelkezünk. A következő években 6500 vagon tárolóteret kívánunk építeni. Vaján már hat szövetkezet társulásában elkezdték egy ezer vagonos tároló építését. További társulások íb szervezés alatt vannak. Vizsgál­ják a nyírbátori és fehérgyarmati társulás­ban épült tárolók tovább bővítésének lehető­ségeit is. Reméljük, még ebben az ötéves tervben mind a 6,5 ezer vagonos tároló épí­tése elkezdődik. A Nemcsak az exportszállítás, a belföldi w értékesítés is gondokkal járt. Lát-e va­lami megoldást a gondok könnyítésére? — Az áru jobb terítésétől várok fejlő­dést. Többször előfordult már, hogy Sza­bolcsban nem tudtunk az almával mit kez­deni, ugyanakkor az ország más tájain hiány volt almából. ■ Történt-e előrelépés az ipari alma fei- w dolgozása terén? — Évente mintegy 15 ezer vagon ipari almával számolunk. Ebben az évben mintegy 10—12 ezer vagon feldolgozására már tudunk kapacitást biztosítani. A Balkányi Állami Gazdaság léüzeme bővítéssel háromezer va­gont tud fogadni. Vaján a konzervgyár koo- perálásával 3500 vagon kapacitású üzem lép a termelésbe. A ZÖLDÉRT mintegy kétezer vagon termést tud feldolgozni telepein. A konzervgyár kihelyezett munkahelyein to­vábbi kétezer vagon ipari almát dolgoz feL A mátészalkai Szatmár-kert feldolgozó üze­mének létesítését most készítik elő. A VI. ötéves tervben szeretnénk megyénkben egy újabb konzervgyárat építeni, amellyel meg­oldanánk a zöldség és a gyümölcs feldolgo­zási gondjait. A Milyen lehetőségeket lát a termelőüze­mekben a helyi feldolgozás bővítésében? — Néhány termelőszövetkezet kisebb tartósító üzemet a konzervgyárral kooperál­va már működtet. A gyár előfeldolgozásra néhány tsz-be kihelyezte présgépeit, ame­lyeken almát, paradicsomot dolgoznak fel. Bizonyos megoldást az alma helyi hámozása is jelent. Ezzel enyhítjük a nem mobilizálha­tó munkaerő okozta foglalkoztatási gondun­kat is. Vizsgáljuk, hogy a dohányszárítókban hogyan lehetne aszalványokat készíteni. A összességükben tehát enyhülnek forgal- w mazási gondjaink? — Igen. Ehhez jó alapot ad az MSZMP Központi Bizottságának márciusi határozata és a párt megyei végrehajtó bizottságának erre épülő határozata, amelyet a közelmúlt­ban hozott. Munkánkat ezek szellemében vé­gezzük. £ Köszönöm az interjút. Csikós Balázs KM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom