Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-30 / 178. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1978. július 30. AZ ESEM&NYEK CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: A dollár újabb árfolyamzuhanása a tokiói tőzsdén — Megfosztották minden tisztségétől Leigh tábornokot, a chilei junta tagját — Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága ülést tartott KEJDD: Brezsnyev—Honecker-találkozó a Krímben — Béig* rádban megkezdte munkáját az el nem kötelezett országok külügyminiszteri értekezlete — Brüsszelben tanácskozások kezdődtek a Közös Piac és a KGST- között tervezett átfogó megállapodásról SZERDA: Az amerikai szenátus feloldotta a Törökországnak szánt fegyverek szállítási tilalmát — Egyiptom kiutasította a mintegy fél éve ott-tartózkodó izraeli katonai küldöttséget — Az etióp hadsereg egységei előretörtek az erit- reai Masszava térségében CSÜTÖRTÖK: Kádár János a Szovjetunióba utazott — Castro beszéde Kuba internacionalista politikájáról — Eanes elnök menesztette a portugál kormányfőt. Mario Soarest PÉNTEK: Brezsnyev—Kádár-találkozó a Krímben — Peking- ben közölték, hogy külügyminiszter-helyettesi szinten tárgyalásokat kezdenek a Vietnami Szocialista Köztársasággal — Atherton amerikai utazó nagykövet izraeli tárgyalásai után Egyiptomban igyekszik közvetíteni SZOMBAT: A záródokumentum kidolgozása a belgrádi el nem kötelezett tanácskozáson — Zaire-ban angolai küldöttség folytat megbeszéléseket — Piccolit választották az Olasz Kereszténydemokrata Párt elnökévé Moro utódjaként Á hét három kérdése Elutazott a INDK szakszervezeti küldöttsége O Üj választásokat írnak-e ki Portugáliában a válság megoldására? Nagyon bonyolult helyzet alakult ki Európa legnyugatibb csücskében: a majdnem öt évtizedes fasiszta uralom után a demokrácia négy éve a reakciók sorozatos és növekvő erejű támadásainak jegyében telt el. E támadások közben, s éppen hatásukra is a portugál politikai élet főszereplőit más-más módon ítélte meg a világ: Mario Soares eleinte baloldalinak számított, aztán kommunista- eilenességét emelték ki a hírmagyarázók, mostanság az a döntő vonás a politikai arculatán, hogy szembe kell szállnia a szélsőjobboldal mind szemérmetlenebb támadásaival. (Visszaemlékezhetünk Meló Antunes őrnagy politikai „címkéire”: előbb forradalmárnak mondták, aztán „a szakadár tiszti csoport vezetőjének”, utána — a jobboldali manőverek célpontjává válása után — ismét baloldalinak tekintették.) Azt követően, hogy Eanes köztársasági elnök megvonta bizalmát Soarestől, aki aztán le is mondott, az a kérdés: ki és kikkel alakíthat kormányt milyen program megvalósítására? A parlamentben Soares pártja a legerősebb, de egymagában nem képes kormányozni, támogatókra van szüksége. Eddig a második legnagyobb párt, a CDS, a kereszténydemokrata színezetű demokratikus szociális centrum állt Soares szocialistái 'mellett. A hét elején a CDS visszahívta három miniszterét a kormányból, ezzel magára vállalta a kormányválság politikai terhét. Eanes elnök tette rá az „i”-re a pontot, amikor feloszlatta a kormányt. Elvben Soares a portugál kommunisták támogatásával is kormányt alakíthatna (megjegyzendő, hogy az utóbbi időben a PKP együttműködési készséget mutatott vele, s hogy az INTERSINDI- CAL, ez a hatalmas szak- szervezeti központ, amelyen belül erős a kommunisták befolyása, szintén nem zárkózott el a kormánnyal való tárgyalások elől...) Nos, sajnos, a jelenlegi nemzetközi helyzet éppúgy kizárni látszik a szocialisták és kommunisták összefogását, mint Portugália belső gazdasági helyzete! Az ország 2 és fél milliárd dolláros deficittel zárta a tavalyi külkereskedelmi mérlegét. Sürgős segítségre van szüksége a Nemzetközi Valuta Alaptól és a Közös Piactól. (Ez utóbbinak a kapuja 1980-ban nyílik meg Portugália előtt.) O Milyen ellentétes erők feszülnek az el nem kötelezettek mozgalmában? 86 ország képviselőinek részvételével folyt le Belgrádban az el nem kötelezettek külügyminiszteri értekezlete. Hatalmas szám ez, a világ államainak majdnem kétharmada ! Természetes, hogy mennél többen vannak, annál nehezebb megtalálni a politikai közös nevezőt... Az el nem kötelezett, tehát katonai tömbökhöz nem tartozó országok politikai színskálája igen széles: az egyik oldalon ott vannak olyan szocialista országok, mint Kuba és Vietnam, vagy a vendéglátó Jugoszlávia, a másik végletnek azt lehet említeni, hogy a napokban katonai puccs zajlott le Bolíviában, s a jobboldali elnök sitett bejelenteni — az el nem kötelezettekhez való csatlakozását... A mozgalom egysége szakítópróbának volt kitéve. Olyan „el nem kötelezettek”, akik inkább az imperializmus kegyeit keresik, támadásokat intéztek az el nem kötelezettek antiimperialista törekvései ellen. Kuba is nem egy vádat, rágalmat volt kénytelen visszautasítani, s a szocialista amerikai állam elleni akciókat nemcsak az magyarázta, hogy egyesek szemében szálka a kubai önkéntesek megjelenése afrikai földön a régi és az újgyarmatosítók elleni harcban, hanem az is, hogy Havanna lesz jövőre az el nem kötelezettek csúcsértekezletének a színhelye! © Mi okozza a nyugati világ újabb valutazavarait? Két hete, hogy a hét vezető tőkés ország állam- és kormányfői Bonnban ünnepélyesen fogadkoztak: mindent elkövetnek a nyugati világ pénzrendszere stabilitásának helyreállítására, s ime, újabb zűrzavar jelentkezett a tőzsdéken. A leglátványosabb esemény: Tokióban a „bűvös határ”, a 200 jen alá süllyedt a dollár értéke. A dollár alacsony árfolyama mégjobban megrendíti a külvilág bizalmát az amerikai pénzben. A bizalmatlanság különösen akkor válik kockázatossá, ha például az olajexportáló országok elhatározzák: ezután nem dollárban számítják a fontos nyersanyag árát, hanem valamilyen „valutakosár” lesz az új értékmérő. Azaz mesterséges, „könyvelési pénzt” találnak ki, amely megadott százalékban dollárból, aztán márkából, svájci frankból, jenből stb. áll, tehát a valuták árfolyammódosulása ellenére is többé-kevésbé állandó értéke lesz majd az olajnak. .. Ez a fenyegetés a múlt héten félig nyíltan, félig titokban elhangzott. Erre kezdtek újból táncba a valuták: Fel, le, fel, le. Egyelőre a spekulánsok nyertek az üzleten, akik idejében vettek, mondjuk, dollárért márkát vagy jent, s mikor a dollár árfolyama lezuhant, visszavásárolták. Többet kaptak érte. S a dollár azért az Egyesült Álamokon belül — csak dollár! Pálfy József A Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság szakszervezeti szövetségének küldöttsége, amely a SZOT meghívására egyhetes hivatalos, baráti látogatást tett Magyarországon, szombaton elutazott Budapestről. A küldöttséget fogadta Gáspár Sándor, a Szakszervezetek MOSZKVA Vlagyimir Kovaljonok és Alekszandr Ivancsenkov, a Szaljut—6 űrállomásból, s a Szojuz—29 és a Progressz—2 űrhajókból álló űrkomplexum két űrhajósa üdvözölte a XI. VIT résztvevőit. A szovjet űrhajósok Kuba felett elrepülve sok sikert kívántak az ifjúságnak a békéért, a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért és függetlenségéért vívott harcában. BELGRAD Joszip Broz Tito jugoszláv elnök Brioni szigetén fogadta Averell Harrimant. A neves amerikai politikus, New York állam volt kormányzója szerdán érkezett az országba magánlátogatás és üdülés céljából és szombaton utazik el. Országos Tanácsának főtitkára. A testvérszervezet képviselői tanulmányozták a magyar szakszervezetek tevékenységét, s két évre szóló együttműködési megállapodást írtak alá a SZOT-tal a magyar—dél-jemeni szak- szervezeti kapcsolatok fejlesztésére. VARSÓ Pjotr Klimuk, a Szojuz— 30 űrhajó parancsnoka és Vitalij Satalov repülő altábornagy, a szovjet űrhajósok felkészítésének vezetője lengyelországi látogatásukat befejezve szombaton hazautaztak. NEW YORK Pénteken egy New York-i épület 17. emeleti teraszáról lezuhant egy 35 éves nő és egy furgonra esett, annak tetejét átszakítva padozatára csapódott. Csodák csodája, túlélte a zuhanást, sőt még beszélni is tudott a helyszínre érkezett tűzoltókkal és rendőrökkel, akik kihúzták az „életmentő” járműből. A hölgy több mint száz kilós és mindössze 160 centiméter magas — talán ennek is szerepe volt a szerencsétlenség szerencsés kimenetelében. (Folytatás az 1. oldalról) sor kezdődik a Tisza-parti rögtönzött színpadon: hét megyénkbeli néptáncegyüttes lép színpadra, és bemutatják nyertes pályamunkáikat a VIT-műsorpályázat győztesei — három csoport ad 15—15 perces műsort. Emellett az Igrice és a Dúdoló együttes is szórakoztatja a közönséget. Ugyancsak délelőtt nyitják meg az úttörő- és ifjúsági tábor ebédlőjében azt a tárlatot, melyet a megyei KISZ- bizottság által hirdetett fotó- és plakátpályázatra érkezett legjobb alkotásokból válogattak össze. Délután nagyszabású MHSZ- bemutatót tartanak: modellezők, könnyűbúvárok, rádiósok, lövészek, motorosok mutatkoznak be. öt órakor ünnepélyesen fogadják azokat az edzett fiatalokat, akik az „Aranyjelvényesk az olimpiára” akció keretében végigevezték az előirt félszáz kilométeres távot. Ezt sport- versenyek követik. Este rendhagyó módon táncolhatnak a fiatalok: a Tisza vízén úszó koktélhajó fedélzetén. Ezt este nyolckor tábortűz követi, majd vidám VIT-bállal zárul a megyei kis VIT kétnapos rendezvénysorozata. TELE X... — Klárikám, csak lét, meg belsőrészt adok nekik... — De nagyon vigyázzon, kedves Lajos bácsi! Aztán ebbe a megoldásba önmaga számára is belement. Egy kis májat, ikrát, tejet. — A fene a beleteket! — morgott magában Kati — eleszik a legjobb falatokat... — Hogy mondod, Katikám? — kérdezte tőle készségesen Tibor, nem hallva tisztán a káromkodást. Gitta gyanította. Beleszólt: — Még egy férjnek sem kell mindent meghallani, Ti- borkám, ... a vőlegénynek még annyira sem... Közben már el is röppentek az első elragadtatott nyilatkozatok a Lajos bácsi halászléjéről. Egy kistányéron meggyszínű kis méregerős paprikát adtak körbe. Ferenc, Tibor atyja, kanalával nyomogatva széjjel, kéjesen mondta: — Ezért érdemes volt idejönni! — Csak ezért? — kérdezte pajkosan Gitta — És a gyerekek? Nem kellett rá válaszolni, mert Barna is megpróbálta a paprikát szétnyomni, de ő már az első kanáltól olyan köhögőrohamot kapott, hogy fel kellett állítani és arrább- támogatni, hogy tisztességesen kiköhöghesse magát. Az egyik Klári-fia lurkó erre szintén olyan irtózatos köhögésbe kezdett, kimászott az áldozókörből és látványosan fetrengett. Kati úgy érezte, van rajta mit megbosszulnia, utánament és megfogta a fülét: — A tiedbe nem tettek paprikát, hékás! Az ebéd így nem ígérkezett unalmasnak. Laci bort töltött a poharakba, tálcán körbevitte, s a másik kezében szódavízzel mindenkitől megkérdezte, mennyit nyomjon bele. Klári fiai megint szerephez jutottak, kevés vizet és sok bort igényeltek, harcba szállva a világgal, s legelőször is szerető édesanyjukkal, aki megint meg akarta óvni őket a veszedelemtől. De Laci nem volt Lajos bácsi, nem ismert megalkuvást. Csak szódavizet volt hajlandó adni. — Egy ujjnyit megengedek! — nyilatkozott Klári. Erre Laci rögtön odanyújtotta neki az üveget. — Én nem adok, Klári néni! Én is kibírom, ők is kibírják. — Szegény Apu — jutott eszébe Katinak —, ő sem ihat, és Ferenc bácsi sem. Kinek is ez a sok bor tulajdonképpen ? S önkéntelenül megszámolta, hányán vannak? Én, Tibor, szülők két pár, Apáék négyen, meg Laci, és persze nagymama ...... Tizenkettő, te jó isten,... még Lajos bácsi... tizenhárom. — Tizenhármán vagyunk! — kiáltott fel. Általános megdöbbenés. — Egyet agyon kell verni — mondta a nagy köhögést alig kihevert Apu kedélyesen. — Nem szégyelled magad, Barnabás? — nézett rá szigorúan nagymama, körme köfcött halszálkákkal. Barna úgy elkezdte magát szégyellni, mint annak a rendje, még el is pirult. Nagymama csak csóválta a fejét; végül megkérdezte Gittát: — Igazán tizenhármán vagyunk? — Mit tudom én, nem mindegy? 34. — Hogy volna mindegy, ha tizenhármán vagyunk, akkor nem lesz szerencsés a házasság. — Na még ez kellett... mi a fenének kezdesz el számolgatni! — támadt Katira. — Ugyan, ez a két halevő még nem számít egész embernek! — tette a fejükre a kezét Laci. — De igenis számítunk! Lajos bácsi vett egy nagy osztókanalat, és felmászott a birkapaprikás mellé: — Mindenki kaparja a halszálkákat a tűzbe, és tartsa a tálkáját, mert nincs másik! — Hurrá! — kiabáltak a lurkók, akiknek nem is volt szálkájuk, de azért nagyon kapargattak. Klári alig tudta elráncigálni őket a tűztől, ami egyébként nem is tűz volt, csak parázs, de még kétségtelenül tartogatott veszedelmeket. — Most töltsétek a jobbikból! — mondta Lajos bácsi — azt hiszem, most lesz a legjobb koccintani az ifjú párra! Laci engedelmesen megint töltögetett. Gitta a lánya és jövendő veje háta mögött áthajolt és megbökte Guszti vállát: — Majd beszélni szeretnék veled. Guszti széttárta kissé a karját; ez azt jelentette, hogy természetesen, amikor csak parancsolod. De nagymama nem volt hajlandó megfeledkezni a tizenhárma» számról: — Azon gondolkozom, hogy de ha hiszen úgysem iszik mindenki, akkor nem is számítunk tizenháromnak... lehet... Barna, hogy jóvátegye előbbi hibáját, készséggel helyeselt: — Igaz, nagymama! Én szívesen nem számítok! — Még csak az kéne, Apu! — támadt rá most meg már Gitta. — hogy te ne számíts! ... Sőt, te nagyon is számítasz, tudod ?! Marira kacsintott közben, a nászasszonyára, mintegy jelezve neki, hogy előbbi megbeszélésük eredményét még ezután fogja közölni férjével. Hogyne számítana; talán nyolcvanezret! Mert arról a Tibor szüleinek nem kell tudniuk, hogy az ő nyolcvanezerjük majd egy belső családi összedobás- nak lesz az eredménye. Laci, a bort osztogatva, szerényen megjegyezte: — Különben is a tizenhárom szerencsét is hozhat. A tudomány mai állása szerint ez most már egészen másképpen van. Te nem így tudod, Tibor? — Kérlek, ami a legújabb kémiai kutatásokat illeti... — igyekezett Tibor szellemes lenni, — kétségkívül... — Szóval akkor csak igyunk nyugodtan az ifjú párra! — emelte poharát Lajos bácsi. — Mi mindenesetre sok boldogságot kívánunk nekik! A többi már az ődolguk. Először is a fiataloknak kellett egymással koccintani- ok; szemérmes, szűzies csókot is váltottak. Majd Lajos bácsi koccintott velük, le is guggolt, hogy megcsókolhassa mind a kettőt; szemmel láthatóan meg volt illetődve, s hogy ezt valamennyire leplezze, talpig felhajtotta a poharát, és pajkos mosolyra fordítva még gyöngéden hozzáfűzte: — Adjon isten türelmet, hogy még baj nélkül húzzátok ki esküvőig azt a kis időt! Ezt nem nagyon értették, de mégis leginkább amolyan öreges huncutkodásnak fogták fel, s mindenki igyekezett Katihoz és Tiborhoz férkőzni, hogy koccinthassanak velük, megölelhessék őket, s végre, a szertartást ezzel letudva, nekiláthassanak a közben már kirakott, s csiklandó illatú birkapaprikásnak. Ami különben felséges volt. m Ezt a legkonokabb városi birkaelleneseknek is el kellett ismemiök. Ferenc, apai minőségében is, ezt szükségesnek vélte, elragadtatással nyilatkozott: — Lajoskám, az újonnan szerzett rokonságból egyelőre te látszol a leghasznosabbnak! ★ Gitta — felhasználva a legközelebbi alkalmat, amikor is Tibor a borfogyasztás hatására kimászott a helyéről, hogy elvonuljon az épület mögötti bokrosba — közelebb húzódott Katihoz, hogy Gusztihoz szólhasson. — Szóval azt akarom mondani... — Várj egy kicsit, Anyu! — szólt Kati és kitomászta magát közülök. Elment Tibor után. — Tudod, a Tibor szülei azt szeretnék, ha összedobnánk valahogy egy öröklakást a fiataloknak. Még nem mondtam nekik semmi konkrétet; Barnával még nem is beszéltem. Először azt szeretném megtudni, hogy mi a te véleményed; mégis... te vagy az apja... Guszti, akinek apai minőségében mindig ünnepélyessé vált az arca (érdekes, gondolta erről Gitta, akár a Barnáé), most is anélkül, hogy abbahagyta volna a barátja- készítette fejedelmi birka fogyasztását, felöltötte ezt az ünnepélyes apai — sőt: atyai — arcát, és evés közben megköszörülte a torkát. Gitta rászólt. — Gondolkozz nyugodtan, én várok türelmesen...! (Folytatjuk)
