Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-16 / 166. szám

4 KELET-MAG Y ARORSZÁG 1978. július 16. Á hét címszavakban: HÉTFŐ: Mauritániában puccsai megdöntötték a kormányt — Szadat egyiptomi államfő Ausztriában találkozott Wald­heim ENSZ-főtitkárrai — Moszkvában és Kalugában há­rom per kezdődött; kettőben hazaárulás és kémkedés, egyben szovjetellenes agitáció és propaganda miatt emel­tek vádat egy-egy személy ellen KEDD: Moszkvában megkezdődött a Béke-világtanács elnök- ségének idei ülésszaka — Genfben megkezdte nyári ülés­szakát a leszerelési bizottság — Kínai vadászgépek meg­sértették Vietnam légiterét — Kína beszüntette Albánia támogatását — Az Afrikai Egységszervezet miniszteri ta­nácsa Khartumban a Közel-Kelet kérdéseit vitatta meg SZERDA: Megkezdődött Andrej Gromiko szovjet és Cyrus Vance amerikai külügyminiszter megbeszélése Genfben — Nemzetközi megfigyelők megállapították: Bolíviában meghamisították a vasárnapi választási eredményeket — Baszkföldön terjed a nyugtalanság: San Sebastiannál vasútvonalat robbantottak fel CSÜTÖRTÖK: Carter amerikai elnök Bonnba érkezett hét ve- zető tőkés ország hétfőn kezdődő csúcsértekezletére — Szadat egyiptomi államfő Ausztriában tárgyalt Weizman izraeli hadügyminiszterrel — Hanoiban a kínaiak magatar­tása miatt eredménytelenül végződtek a vietnami—kínai megbeszélések a kínai nemzetiségű lakosok dolgában PÉNTEK: Andrej Gromiko Genfböl hazaérkezett Moszkvába — Indiai látogatás után Pakisztánba utazott a török kül­ügyminiszter — leng Sary kambodzsai miniszterelnök­helyettes Thaiföldre látogatott — Ghánában a legfelső katonai tanácsra ruházták a végrehajtó hatalmat SZOMBAT: Carter amerikai elnök Nyugat-Berlinbe látogatott — Usztyinov marsall finnországi látogatásáról visszaér­kezett Moszkvába — Folytatódott az Afrikai Egységszer­vezet miniszteri tanácsának ülése A hét három kérdése 0 Miként látja a világ a SALT-tárgyalások je­lenlegi helyzetét? A szovjet és az amerikai külügyminisz­ter megbeszéléseinek már első kommentárjai is azt húz­ták alá: a SALT volt a ta­nácskozás központi témája. Ez azért fontos, mert az ame­rikai héják (az amerikai és a nyugat-európai sajtó • egy részének rendkívül hangos tá­tehát nem azon az egy-két napfelkeltén múlik immár a megegyezés” — a lényeget fe­jezi ki. Inkább tartson to­vább a tárgyalás, de legyen alapos a szerződés. Egyéb­ként, mint a két külügymi­niszter azt mondta az újság­íróknak: remélhető, hogy az idén megkötik a megállapo­dást. A genfi megbeszélések abból a szempontból is je­lentősek, hogy ezúttal mind a két fél új elképzeléseket, új javaslatokat is felvetett. A katonai szakemberek úgy vé­lik, szó esett az amerikaiak ta a szovjet külügyminiszter, de hozzátette: a témát nem vitatták meg. O Merre tart Mauritánia új vezetése? A hétfő hajnali vértelen államcsíny, amely eltávolította helyéről Daddah mauritániai elnököt, valószínűleg nem hozott lé­nyeges változást az észak­afrikai ország külpolitikájá­ban. Az új kormány élén ál­ló Salek alezredes kijelentet­te: az államcsínyt „belpoliti­kai imperatívuszok tették szükségessé”, a külpolitikára nem lesz hatása. A mauritá­niai főváros, Nouakchott nyu­godtan vette tudomásul a változást. A 15 tagú új kor­mányban hét tárca katonáké. Nyolc polgári személyeké — a civilek a nacionalista-kon­zervatív rétegek képviselői és a legtekintélyesebb, leggazda­gabb törzsi családokból szár­maznak. A hét katonatiszt francia katonai iskolában végzett. A francia sajtó egy része megállapította: „a meg­buktatott elnöknek azért kel­lett távoznia, mert gyenge volt, kompromisszumra haj­landó a Polisario Fronttal és Algériával”. A Szahara né­pének szabadságáért és önál­lóságáért küzdő Polisario Front a hét derekán, nem sokkal az új mauritániai kor­mány állásfoglalása előtt be­jelentette, hogy ideiglenesen és egyoldalúan tűzszünetre utasítja a Mauritánia terüle­tén fegyveres akciókat vég­rehajtó egységeit. Salek al­ezredes a szaharai háborúról szólva ugyan kijelentette, hogy „az ország talpraállítása valószínűleg ennek a konf­liktusnak a sorsától függ és Marokkóval olyan munkater­vet készítünk majd, amely békét eredményező folyama­tot indít meg” —, mégis kö­zölte, azt kívánja, hogy foly­tatódjék a francia Jaguár re­pülőgépek bevetése. Ám az ország legszorosabb szövetsé­gesének, Marokkónak egyik minisztere, amikor a tűzszü­net híréről kérdezték meg francia újságírók, azt felelte: „elterelő, félrevezető had­mozdulatnak” mondotta, s hozzátette: „mi békét aka­runk, de nem mindegy, mi­lyen áron”. © Mit jelentenek a kínai külpolitika új lépései? Hanoiban bejelentették: ered­ménytelenül fejeződtek be azok a vietnami—kínai meg­beszélések, amelyek az úgy­Jellemző egyébként, hogy amikor a vietnami fél átadta a megbeszéléseken annak a másfél ezer Kambodzsából menekült kínainak a névso­rát, akik szeretnének vissza­térni Kínába, a pekingi kül­döttség még csak a névsort sem volt hajlandó átvenni. Ez a reagálás is mutatja: egyáltalán nem a külföldön élő kínaiak védelme volt a pekingi vezetés célja, amikor a megbeszélés elindult. Peking már régóta kísérle­tezett azzal, hogy a maga ol­dalára állítsa Vietnamot. Amikor kiderült, hogy az nem lehetséges — hiszen Vietnam a szocialista közös­ség országai mellett áll a vi­lágpolitika minden kérdésé­ben — Peking szövetségese, Kambodzsa nyitott frontot Hanoi ellen. A legkisebb mértékben sem zavarta a pe­kingi vezetőket az a tény, hogy a Vietnamra támadó kambodzsaiak kínai nemze­tiségű parasztok ezreit tették hajléktalanná és hajtották át a határon, Kína azonnal pro­pagandaakcióba kezdett, ami­kor a Vietnam déli részében végrehajtott gazdasági in­tézkedések (a kereskedelem államosítása, a pénzreform) alkalmat adott arra, hogy „a kínai kisebbség támoga­tásának ürügyén” a meglévő front mellé egy másikat nyisson. Bizonyos szempontból a kínaiaknak a Vietnam elle­ni kampánya segítette végki- fejléshez a Peking és Tirana közötti szakítást is. Peking- ben bejelentették: Kína azonnali hatállyal beszünteti az Albániának folyósított összes gazdasági, pénzügyi és katonai segélyt és visszavon­ja Albániában lévő szakér­tőit. Ez a már régóta érlelő­dő és most nyilvánosságra hozott szakítás a tiranai vá­lasz szerint azért következett be, mert „a kínai kormány és annak vezetői nagyhatal­mi dölyfükben megszegik a két fél által hivatalosan kö­tött megállapodásokat, lábbal tiporják a marxizmus-leni- nizmust és a proletár inter­nacionalizmus elveit”. A tel­jes képhez hozzátartozik, hogy az egyébként a szocia­lista közösséggel is szemben álló tiranai vezetés néhány nappal ezelőtt félreérthetet­lenül Vietnam mellé állt a szocialista országot Kambod­zsával és Kínával szembeál­lító súlyos konfliktusban. Ez az albán állásfoglalás érlelte meg Pekingben a döntést a szakítás teljességét és nyil­vánosságra hozatalát illetően. A Hanoiban tanúsított maga­tartás a tárgyalóasztalnál, a Kambodzsának adott fegyve­res támogatás, az Albániával történt szakítás ugyanennek a külpolitikai vonalnak más és más területen történő ki­Kekkonen finn államfő fogadta a hivatalos látogatáson Finnor- szagban tartózkodó Usztyinov marsallt. a Szovjetunió honvédelmi miniszterét. (Kelet-Magyarorszáe telefotó) Bécsben négyes sajtóértekezletet tartott (balról jobbra) Willy Brandt, a Szocialista Internacionálé elnöke, Szadat egyiptomi ál­lamfő, Kreisky osztrák kancellár és Peresz, az izraeli ellenzék ve­zére. mogatásával) azt követelték: Vance inkább a moszkvai kémkedési perekről beszél­jen, az „emberi jogokat” em­legesse, azaz a Szovjetunió belügyeibe kíséreljen meg beavatkozni, mintsem a stra­tégiai fegyverzet korlátozásá­ról szóló megállapodást ké­szítse elő. Végül is nem a hé­ják elképzelése szerint ala­kult a genfi tárgyalási prog­ram, bár alighanem hiba len­ne elhallgatni, hogy erre a megbeszélésre a nemzetközi kapcsolatok ellentmondásos időszakában került sor. Hosz- szú idő óta ez a megbeszélés volt a legbizalmasabban ke­zelt — a legszemfülesebb amerikai hírlapírók sem ál­lították, hogy „pontosan is­merik” a két nap megbeszé­léseinek teljes anyagát. Ma már világos: a SALT-egyez- mény végleges megszövegezé­séhez és aláírásához további tárgyalásokra, néhány, még nyitott kérdés megoldására van szükség. Gromiko meg­jegyzése — „Vlagyivosztok óta elég sok idő telt már el, által „Backfire” néven emle­getett szovjet bombázó re­pülőgépről, amely közepes hatótávolságú fegyver és sze­rintük hadihajók és nyugat­európai taktikai célok ellen lenne bevethető. Az ameri­kaiak előterjesztették azt az elképzelésüket, amely egyet­len rakétasiló helyett egész kilövőbázis komplexumot használna fel egy-egy rakéta elhelyezésére. A különböző új elképzeléseket a felek részle­tesen, alaposan tanulmányoz­ni akarják. Ezért-újabb kül­ügyminiszteri megbeszélé­sekre van szükség. Vance és Gromiko — ha előbb nem — az ENSZ-közgyűlés őszi ülés­szakán, szeptemberben újra találkozik. A genfi sajtóérte­kezleten. megkérdezték a szovjet külügyminisztert Brezsnyev és Carter csúcsta­lálkozójának lehetőségéről. „Bizonyos körülmények kö­zött ez lehetséges” — mond­nevezett „menekült kínaiak” kérdésében folytak. A vietna­mi fél a leghatározottabban visszautasította azokat a kí­nai rágalmakat, amelyek sze­rint Vietnamban „üldözik” a kínai nemzetiségűeket. fejeződése. Ez a politika nagyhatalmi, szélsőségesen soviniszta és türelmetlenül hegemóniára tör és közös az alapja, a szovjetellenesség. Gárdos Miklós Magyar és bolgár vezeték táviratváltása TODOR ZSIVKOV elvtárs. a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársa­ság államtanácsának elnöke, SZTANKO TODOROV elvtárs, a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsának elnöke Szófia Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és a magyar nép nevében elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jókívánságunkat küldjük önöknek, és a testvén bolgár nép­nek a magyar—bolgár barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 30. évfordulóján. A magyar—bolgár barátsági szerződés új típusú szövet­séget létesített országaink között, amely jól szolgálta mindkét ország érdekeit, mindkét nép testvéri barátságát. Az 194«. jú­lius 16-án aláírt és 1969 júliusában megújított barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezmény a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus eszméi alapján biztosította együttműködésünk állandó bővülését, kap­csolataink sokoldalú fejlődését és ezzel hozzájárult a szocia­lista közösség országai összeforrottságának erősödéséhez. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy népeink eredményesen munkálkodnak a fejlett szocialista társadalom építésén és szerződésünk szellemében 'együtt haladnak az enyhülésért, a nemzetközi biztonságért és a társadalmi haladásért vívott vi­lágméretű küzdelemben. A barátsági szerződés 30. évfordulója alkalmából kiemel­kedő sikereket kívánunk önöknek és a testvéri bolgár népnek a fejlett szocialista társadalom építésében, a Bolgár Népköz- társaság felvirágoztatásában, a nemzetközi békéért és bizton­ságért kifejtett tevékenységükben. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. ★ Púja Frigyes külügyminiszter és Peter Mladenov bolgár külügyminiszter szintén táviratban üdvözölte egymást az év­forduló alkalmából. ★ KÁDÁR JÁNOS elvtársnak, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LÁZÁR GYÖRGY elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Budapest Kedves elvtársak! A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága, a Bol­gár Népköztársaság államtanácsa és minisztertanácsa, a bol­gár nép és a magunk nevében szívélyes, baráti üdvözletün­ket és jókívánságainkat küldjük a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és Minisztertanácsának, a magyar nép­nek és személyesen önöknek az országaink közötti első ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerző­dés aláírásának 30. évfordulója alkalmából. Az 1948. július 16-án aláírt szerződés történelmi jelen­tőségű dokumentum. A marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus örök érvényű elvein alapuló szerződés megteremtette az országaink és a népeink közötti merőben új típusú testvéri és egyenjogú kapcsolatok alapját. Az el­telt 30 esztendő bebizonyította a szerződés ■ életképességét és erejét, amely a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköz- társaság sokoldalúan fejlődő politikai, gazdasági és kulturá­lis kapcsolatainak alapjává vált. Ennek természetes folyta­tása az 1969. július 10-én aláírt új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés, amely magasabb szintre emelte ezeket a kapcsolatokat, még szélesebb lehető­séget és távlatokat nyitott előttük. A Bolgár Kommunista Párt és a Magyar Szocialista Munkáspárt, az országaink és a népeink közötti hagyományos barátság és szoros együttmű­ködés a nagy Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal fennálló együttműködésnek alkotó eleme és elvá­laszthatatlan része. A Bolgár Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság, mint a Varsói Szerződés és a KGST aktív résztvevői, jelen­tősen hozzájárulnak a szocialista közösség egységének és ösz- szeforrottságának erősítéséhez, .erejének állandó növeléséhez, a békeszerető szocialista külpolitika megvalósításához. Mély meggyőződésünk, hogy együttműködésünk a jövő­ben is mind tovább szélesedik és erősödik a bolgár és a magyar nép javára, a szocialista közösség, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egysége és összeforrottsá- ga, a haladás és a világbéke érdekében. A bolgár népet őszinte örömmel töltik el azok a sokoldalú sikerek, amelye­ket a magyar munkásosztály a Magyar Szocialista Munkás­párt bölcs vezetésével az élet minden területén elért. Meg­elégedéssel állapítjuk meg, hogy a bolgár és a magyar nép önfeláldozóan dolgozva, sikeresen teljesíti a Bolgár Kommu­nista Párt XI. és a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kong­resszusának határozatait a fejlett szocialista társdalom fel­építéséről a Bolgár és a Magyar Népköztársaságban. E mindkét nép számára jelentős évforduló napján teljes szívből kívánunk önöknek, kedves elvtársak, és önökön ke­resztül minden magyar kommunistának, az egész magyar népnek újabb nagy sikereket az önök szép hazájában a fej­lett szocialista társadalom felépítésében, közös ügyünkben, amely a létezd szocializmus vívmányainak megszilárdítására, a béke és a biztonság megvalósítására irányul Európában és az egész világon. TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság államtanácsának elnöke SZTANKO TODOROV, a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsának elnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom