Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-01 / 153. szám

MA Mit szeretnének a kismamák? r (2. oldal) Aratásra készülünk (3. oldal) ÉRDEK I gaza van annak a vezérigazgatónak, aki azt mondta, amikor partnereiknek nincsenek érvei, vagy ki­fogytak azokból, akkor hozakodnak elő a vélt aduval, a népgazdasági ér­dek ilyen-olyan értelmű emlegetésével. Igenám, de tiszteletet érdemlő önkri­tikával ugyanez a vezér- igazgató azt is elismerte, ő sem jár el másként, ha szorult helyzetbe kerül, summa summárum, divat lett hajigálózni e nagy nyomatékú kifejezéssel. Pontosan azért, mert di­vat, mert gyakori, sokat veszített súlyából az ilyes­fajta érvelés. Hiszen aki mondja, s akinek mond­ják, egyaránt tudja, nép­gazdaság alatt — nem kivétel nélkül, de legtöbb­ször — az a ,,picike” nép­gazdaság értendő, amit a hivatkozó Kisajátítani vélt a nagy egészből, ami az „ő” népgazdasága. Kikerülhetetlen a forró kása: sokak számára taka­ró lett a népgazdaság em­legetése, takaró mulasztá­sokra, melléfogásokra, szervezetlenségre, az igé­nyek rossz fölmérésére. Igaz, az érdekeltség bo­nyolult szövevény, mert szálai a társadalmi hasz­nosságot éppúgy átfogják, mint a jó értelmű csoport­és egyéni érintettséget. Az azonban járhatatlan út, hogy ki-ki tetszése szerint e szövevényből kihúz egy szálat, s fölmutatja úgy, hogy másnak tessék, nép- gazdasági fontosságúnak az, ami szűk csoportot, né­hány személyt képvisel, jelenít meg csupán. Vizsgálatok sora bizo­nyítja: a termelőtevé­kenység legsebezhetőbb te­rületeinek egyike az ága­zatok kapcsolatrendszere, s a vállalatok közötti együttműködés. A zavarok fő forrása az a szemlélet- mód, melynek hirdetői és gyakorlói mindig a maguk népgazdasági szerepét ál­lítják a fő helybe, nem sokat törődve azzal, e sa­játságos, sok szereplőt be­fogadó színpadon rajtuk kívül még kik, hol, mi­lyen rendezői utasítások alapján helyezkednek el. M agyarán: akik mást játszanak, mint amit játszaniuk kell, azok fölborítják a rendet, ve­szélyeztetik az előadás menetét. Ezért nem csu­pán erkölcsi, hanem na­gyon is valós, megfogható érdekek fűződnek ahhoz, hogy ahol szükség van rá, ott ne csak győzködéssel, hanem más módon is mindenkivel megértessék: csak egy népgazdaság van, s cselekedeteit ennek ér­dekeihez kell igazítania. L.G. Kádár János fogadta Le Thanh Nghit Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára pénteken a Központi Bizottság székházában fo­gadta Le Thanh Nghit, a Vietnami Kommunista Párt Politikai Bizottságának tag­ját, miniszterelnök-helyet­tes, a magyar—vietnami gaz­dasági, műszaki-tudományos együttműködési kormánybi­zottság VII. ülésszakán részt vevő vietnami küldöttség vezetőjét. A szívélyes, baráti hangulatú találkozón jelen volt Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára. Ott volt Nguyen Phu Soai, a Vietna­mi Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete is. Kádár János, az MSZMP KB első titkára június 30-án fo­gadta Le Thanh Nghit a Vi etr.ami Kommunista Párt PB tagját, miniszterelnök-helye ttest. Ülést tartott a megyei pártbizottság Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bi­zottsága dr. Tar Imrének, a megyei pártbizott­ság első titkárának elnökletével pénteken kibő­vített ülést tartott. A pártbizottság tagjai Gulá- esi Sándor megyei titkár előterjesztésében megvitatták és elfogadták az ijúságpolitikai ha­tározat végrehajtásának tapasztalatairól és a további feladatokról szóló jelentést. A napirend tárgyalásán részt vett Petrószki István, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa, ott voltak a KISZ megyei titkárai, az ifjúságne­velésért felelős szervek képviselői és a nyíregy­házi nagyüzemek párt- és ifjúsági szervezetei­nek vezetői. A pártbizottság ezt követően megtárgyalta A mezőgazdasági termékek feldolgozása, a mel­léküzemági tevékenység helyzete, fejlesztési le­hetőségei című napirendet, amelynek előadója Hosszú László megyei titkár volt. A napirend tárgyalásán ott voltak a megyei feldolgozó, fel­vásárló és értékesítő vállalatok vezetői. A megyei pártbizottság elfogadta a saját és a végrehajtó bizottság 1978 második félévi mun­katervét, a munkabizottságok napirendjeit, a ta­nácsok, a tömeg- és társadalmi szervek számára tett ajánlásokat. A pártbizottság tagjai közé vá­lasztotta Károly Editet, a HÓDIKÖT fehérgyar­mati gyáregysége dolgozóját, majd egyéb ügye­ket tárgyalt. Egészségügyiek kitüntetése Semmelweis-ünnepség Nyíregyházán Ülést tartott az Elnöki Tanács A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Az Elnöki Ta­nács meghallgatta és jóvá­hagyólag tudomásul vette Losonczi Pál tájékoztató je­lentését Samora Moises Mac­iiéi, a Mozambiki Felszaba- dítási Front és a Mozambiki Népi Köztársaság elnöke ve­zette mozambiki párt- és ál­lami küldöttség magyaror­szági hivatalos, baráti láto­gatásáról. Az Elnöki Tanács megelégedéssel állapította meg, hogy a magyar—mo­zambiki kapcsolatok jól fej­lődnek, a két párt és állam alapvető céljai és törekvései azonosak, azokat az imperia­lizmus és a neokoloniadizmus elleni harc és a marxizmus- leninizmus eszméi vezérlik. A látogatás és a lefolytatott tárgyalások tovább erősítik a két párt és állam sokolda­lú, eredményes együttműkö­dését. Ezután Muammar al- Kadhafi, a Líbiai Arab Szo­cialista Népi Dzsamahirija általános népi kongresszus főtitkárságának főtitkára magyarországi hivatalos, ba­ráti látogatásáról tájékoztat­ta az Elnöki Tanácsot Lo­sonczi Pál. Az Elnöki Ta­nács megállapította, hogy a líbiai államfő látogatása és a magas színtű, őszinte, ba­ráti légkörű eszmecserék új távlatokat adtak a két ál­lam sokoldalú együttműkö­désének továbbfejlesztésé­hez, a politikai, a gazdasági és a: kulturális kapcsolatok szélesítéséhez, megerősítették népeink antiimperialista szolidaritását. Az Elnöki Ta­nács a beszámolót jóváha­gyólag tudomásul vette. A Elnöki Tanács bírákat választott meg és mentett fel, végül egyéni kegyelmi ügyben döntött. Sza I j ut—Szőj u z ízlelésvizsgálat a kozmoszban Űjabb tudományos kísérle­tekkel foglalkozik pénteken a Szaljut—Szojuz űrállomás négytagú nemzetközi sze­mélyzete. Vlagyimir Koval- jonok, Alekszandr Ivancsen- kov, illetve Pjotr Klimuk és az első lengyel űrhajóskuta­tó, Miroslaw Hermaszewski befejezi az első kísérletet a Szplav mini olvasztókemen­cével, amelyben új félveze­tők előállítását próbálják ki. A kísérleti kapszulát a Szo­juz—30 űrhajósai visszahoz­zák a Földre, ahol a kristá­lyokat szovjet és lengyel ku­tatóintézetekben. vizsgálják majd meg. A tudományos program egyik érdekes része az ízlelés­vizsgálat. A világűr eddigi utasai közül többen úgy ta­pasztalták, hogy a tartós űr­utazás során megváltozik az ízlelési ingerküszöb, más­ként érzékelnek bizonyos íze­ket- A lengyel tudósok meg­felelő műszert szerkesztettek az ingerküszöb változásainak mérésére. A műszer elektro­mos impulzusok formájában jelzi a savas, illetve a lúgos ízekre bekövetkező reakciót az űrhajósoknál, » mérhető­vé teszi az ingerküszöb eset­leges megváltozását. Ez a vizsgálat hozzájárul annak tisztázásához, hogyan hat a tartós súlytalanság az embe­ri szervezetre. Egy másik orvosi vizsgálat során az űrhajón megismét­lik az oximeter-kísérletet, amit csehszlovák tudósok dolgoztak ki, s annak idején Vladimir Remek űrrepülése során próbáltak ki először. A jelenlegi űrutazás során pszichológiai tesztekre is sor kerül. Az űrhajósok például — a szakértők által meghatá­rozott formában, előre meg­adott tesztkérdésekre vála­szolva naplót vezetnek köz­érzetükről, képességeik eset­leges módosulásáról az álta­luk fontosnak tartott fizioló­giai és lélektani hatásokról. A naplók alapján a szaktudó­sok összehasonlító vizsgála­tokat tudnak végezni a tar­tós és a rövid űrutazás lélek­tani hatásairól és az űrben töltött idő egyéb kihatásai­ról. A megyei tanács nagyter­mében gyűltek össze pénte­ken délelőtt azok az egész­ségügyi dolgozók, akik a Semmelweis Ignác születés­napján megrendezett egész­ségügyiek napja alkalmából kitüntetést kaptak. A megye párt-, állami és társadalmi szervei képviselőinek jelen­létében dr. Magyar János megyei főorvos nyitotta meg az ünnepséget, majd dr. Cse- hák Judit, az Orvos-Egészség­ügyi Szakszervezet titkára mondot beszédet. Dr. Csókay Erzsébet (jobb­ról) nagykállói fogorvos át­veszi a kiváló munkáért já­ró kitüntetést. Felhívta a figyelmet arra, hogy ma is él a magyar or­vostudomány nagy személyi­ségének szelleme. Ma is nagy okulásul szolgál magatartá­sa, melynek lényege az em­ber szeretete és szolgálata volt. A ma egészségügyi dol­gozója sem válhat személy­telen gyógyítóvá, a korszerű technika sem állhat az orvos és a beteg közé. Külön kö­szöntötte beszédében a sza­bolcsi egészségügyi dolgozó­kat, s bejelentette: a szak- szervezet elnökségének dön­tése értelmében mód nyílik a bérezésben a nagyobb dif­ferenciálásra, s az olyan te­rületeknek, mint megyénk, kiemelt elbírálásra. Ez is egyik kifejezési módja az er­kölcsi elismerés mellett an­nak hogy a különösen nehéz munkát végzők megkülönböz­tetett anyagi megbecsülésben is részesüljenek. Ezt követően a szakszerve­zet titkára átadta ötven fő­nek a kiváló munkáért a ki­tüntetést, további ötvennek az egészségügyi miniszter ki- tüntető elismerését. ★ Dr. Magyar János megyei főorvos és Szabó Árpád zá­honyi gyógyszerész a Parla­mentben veszi át a Kiváló Or­vos illetve a Kiváló Gyógy­szerész kitüntetést. Sikerrel zárult a szervezéstudományi akadémia Pénteken a szakmai érté­keléssel, az eredmények összefoglalásával véget ért Nyíregyházán az V. szerve­zéstudományi nyári akadé­mia1, melyen minden eddigi­nél többen vettek részt. Hat- vanhárman voltak a hivata­los résztvevők, de a tényle­ges hallgatók száma ennél jóval nagyobb lett, hiszen a szabolcsi, nyíregyházi gyá­rak és vállalatok szakembe­rei közül sokan, vendéghall­gatóként ülték végig az érté­kes előadásokat. Féltucat előadás, több konzultáció és klubfoglal­kozás, gyárlátogatások szol­gálták a1 célt: az akadémián elhangzottak ismeretanyagá­nak jobb megértését, elmé­lyítését. Munkaszervezés és kar­bantartás: ez volt az a két fő téma, amik köré a foglal­kozások csoportosultak. A nehézipar szakemberei épp úgy új tapasztalatokhoz jut­hattak, mint a könnyűipar képviselői: erről az akadé­mia szervezői, a tematika összeállítói gondoskodtak. A program kialakítói figye­lembe vették az évek folya­mán már felgyűlt tapaszta­latokat, azt, hogy a hallga­tóság nem annyira az elmé­leti eszmefuttatásokat, sok­kal inkább a gyakorlati élet­ből leszűrt tapasztalatok megismerését igényli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom