Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-10 / 135. szám

1978. június 10. KELET-MAGYARORSZÁG Pihenőszoba □ pihenőszoba a szo- oiális tervezés egyik gyümölcse. A pihe­nőszobában kávéznak, kó­lát iszogatnak a munkás­nők. A pihenés időpontja — a tévedések elkerülése végett — a munkaközi szünet. A szociális tervezés e vi­szonylag új hajtása két év alatt sokszorosan igazolta létjogosultságát. A dolgo­zók bizalmi küldötteik út­ján számtalan javaslattal járultak hozzá a szociális tervek összeállításához. Az üzemi demokratikus fó­rumok — új tartalmat kapva — megerősödtek. A szociális tervek elkészíté­sének bázisaivá váltak. Köztudomású, hogy az V. ötéves tervben először választották szét a gazda­sági és a szociális beruhá­zások keretét. Ezzel meg­szüntetve az ötletszerűsé­get; azt az évekig dívó helytelen gyakorlatot, hogy öltözőre, étkezésre, kultú­rára stb. annyit fordítot­tak, amennyi éppen ma­radt. Most öt évre előre megszabják, mennyi pénz áll rendelkezésre az em­berek szociális ellátásá­nak javítására. Általában jellemző a tervek időarányos teljesí­tése. Amivel csak. azért nem lehet megelégedni, mert meglehetősen na­gyok az eltérések. A jelek szerint mégis fontosságának megfelelő súlyt kapott a munkavé­delem, a vállalati juttatá­sok bővítése, a szakkép­zés, sőt, az általános isko­lai végzettség foghíjainak pótlása is. A foghíjak minden eset­ben valami egyéb, talán mélyebbre nyúló hiányos­ság tünetei. Többnyire a vállalati vezetők hiányos informáltságának áruló jelei. Mert jóllehet, álta­lában igaz, hogy a szak- szervezetek ismerik az emberek igényeit, de ezek az igények egy-egy mun­kahelyi közösségen belül is meglehetősen árnyal­tak. Sok a csoportigény, ami szintén lehet jogos, tehát teljesítendő is. J obb lehetne a kép, ha a gazdasági szervek — a vállalattól a minisztériumig — szin­tén alaposabban foglal­koznának a szociális ter­vekkel, hogy ne szűkülje­nek számszaki részletek­re, hanem elsősorban a célokat jelöljék meg. _ A politikai célt is. Mert vég­eredményben ez a terv is eszköz. Eszköze a maga­sabb életszínvonal, a mi­nőségileg más életmód el­érésének. Olyan eszköz, amelynek tárában első helyen a demokratikus módszer áll. Az érdekel­tek igényeinek felkeltése, javaslatainak elvárása. Lehetőség szerint teljesí­tése is és megválaszolása akkor is, ha a megvalósí­tás a távoli jövő kérdése. L. M. BALLAGNAK A JELÖLTEK „Várom már az önálló munkát” Több ezer szabolcsi család, ban ünnep ez a nap: ballag­nak a szakmunkásképző in­tézetek végzős növendékei. A már nem diák — még nem munkás fiatalok közül szó­lalnak meg ők hárman, a kisvárdai XXI. számú iskolá. ból. A LEGJOBB BŰTORASZTALOS — Fúrni-faragni már az általános iskolai gyakorlati foglalkozáson megtanultam. Kísérletezni kezdtem a fá­val, kíváncsi voltam, mit le­het belőle egy vésővel kihoz­ni. Bútorasztalosnak jelent­keztem. — Amikor továbbjutottam a tanulmányi versenyen, és a megyei döntőben, Nyíregy­házán ott álltak mellettem a bírálók, mind azt nézték: hogyan választom le a for. gácsot, milyen fogásokkal dolgozom. Első lettem, azt mondták, én vagyok a leg­jobb bútorasztalos. Nem tu­dom mi a titka. Mert a fa mindig egyforma. Talán az nem mindegy melyiket ho­gyan kell megfogni. — Már a tanműhelyben termeltünk. Gyúrótáblát, gya. lupadot készítettünk, amit el­adtak. Igyekeztek mindenre megtanítani, de ez az iskolai idő alatt lehetetlen. Engem például több érdekelt a szak­mából. Ezért szabad időmben eljártam egy maszekhoz, fi­gyelni. Ott tanultam meg az ajtó. és ablakillesztést, és a parkettázást. — Vizsga után szeretnék ittmaradni az elekroakuszti- kai gyárban, ahol a szakmát tanultam. Még nem tudom, mit veszek majd az első fi­zetésemből, de egyet máris elhatároztam. Azt. hogy minden fizetésemből félre­teszek ötszáz forintot. Hadd legyen, ha majd valamire kell... (Mészár Gyula) MILYENEK A FELNŐTTEK? — Sötétkék alkalmi ru­hánk lesz a ballagásra, de nem valami feltűnő, csak olyan, amit máskor is felve­hetünk. Talán furcsa, hogy a szabó nem maga szabja- varrja a ballagóruháját, de. hát mi férfiszabók leszünk. A tavalyi osztály megvarr­hatta magának a szövetke­zetben de volt valami baj, s nekünk már nem engedték. — Mindent tudni keli a szakmáról a harmadik év végére. Ez azt jelenti, hogy képesek vagyunk önállóan Téves táblák A nyírbátori Szabadság téren van egy iroda, ajtajára jókora fekete táblát függesztettek, amelyen az áll, hogy tűz esetén kit kell értesíteni. Ebédszünet lévén, három járó­kelőt kérdeztünk meg: kik dolgoznak ebben az irodában? íme a válaszok: „Talán a statisztikai hivatal dolgozói.” „Szerintem az Állami Biztosító.” „Úgy tudom, az OTP ki­helyezett fiókja.” A középső járókelő találta el. Az iroda a biztosítóé. Biztos helyről tudjuk, hogy a tájékoztató jel­legű cégtábla kiszögezése is kötelező... Ugyancsak Nyírbátorban fedeztük fel a maszek szabó cégtábláját, ezzel a felirattal: „Készmunka kapható.” A szabó is ebédelt, így nem tudtuk megkérdezni, hogy való­ban munkásokat toboroz-e. Csak sejtjük, hogy a műhely- üzletben nem készmunka, hanem készruha kapható. Június 7-én Febérgyarmaton is szemet szúrt két tábla. A balbolt bejáratánál egy táblára nagy betűkkel ezt írták: „Hal kapható.” Hallatlanul érdekes! A fehérgyarmati autóbuszállomás falán bekeretezett tábla: „Felhívjuk az utazóközönség figyelmét. Pénztár nyitvatartása 7-től 19 óráig.” E táblától mintegy 60 cm-re egy másik bekeretezett tábla látható, ugyanezzel a szöveg­gel. Elég lenne egy tábla is, elég lenne egy tábla is. Egy táblának is hinnénk, egy táblának is hinnénk. (nábrádi) mészár gyula SZEGEDI KLARA TAKÁCS LÁSZLÓ dolgozni. Sokféle részmunkát el mernék vállalni, a legne­hezebbeket is. A legjobban attól félnék, ha egy egyszerű férfinadrágot kellene kiszab­ni. Az még nem megy úgy, ahogy szeretném. A vizsga­munkám gyermekzakó lesz. ,— Ahogy közeledett ez a nap, egyre többet gondolkod­tunk. beszélgettünk arról: milyenek is leszünk mi, fel­nőttek. Mert szerintem van olyan fiatal itt az osztály­ban is, aki már felnőtt. S van a felnőttek között olyan, aki gondolkodása, felelősségvál­lalása miatt nem tekinthető felnőttnek. Csak úgy neve­zik. — Szeretném, ha legjobb képességeim szerint elvégez­ném majd. amit rám bíznak. A szövetkezetben 2600—2800 forintot is meg lehet kezdő­ként keresni, a szorgalomtól, teljesítménytől függően. Vá­rom már az önálló munkát. Mert nekem az a legcsodála. tosabb, ha kiterítek egy anyagot az asztalra, s tőlem függ: mi lesz belőle... (Sze­gedi Klára) KISINASBÖL — TECHNIKUS — A kisinasnak „Hallgass!” a neve, nem nagyon kérde­zik, de nem is nagyon mer beleszólni a nagyok dolgába. De másodiktól már megenge­dik, hogy bemutassa: mit tud. Én is másodikban kezdtem a gépkocsikat szerelni. — Ha egy Rolls-Royce-t, vagy egy „dízel-mercit” be­hoznának holnap, ahhoz nem mernék egyedül hozzáfogni. Az összes többi gyártmányt ismerem, vagy a tananyag­ból, vagy szakkönyvekből. Főleg a motorikus részek ér­dekelnek. sok ilyen műszaki könyvet tanulmányoztam. A gépkocsi elektromos beren­dezéseiről keveset tanultunk, pedig ' ez is érdekel. Még vagy két-három évig szívesen tanultam volna a villamossá­got. — Oktatóim közül a mun­kahelyi főnökömtől tanul­tam a legtöbbet. Szakmailag is, emberileg is. Szerettem volna ittmaradni a szerviz­ben. de azt mondják, nem lehet. Talán a Volánnál. Ami tőlem függ, azt hosszútávra megterveztem. Négyes-ötös között lesz a bizonyítvány, szeretnék továbbtanulni. Előbb érettségi, aztán tech­nikusvizsga. És szeretnék jó szakmunkás lenni, ami ná­lam azt jelenti, hogy ne csak mások legyenek velem, a munkámmal elégedettek, de én is magammal. (Takács László) (be—esés) LEHETNE JOBBAN? A megye további dina­mikus fejlődése attól függ, mennyire javul a gazdasá­gi munka színvonala, ho­gyan tudják hasznosítani az anyagi és szellemi erőfor­rásokat. Csak a termelé­kenység növelésével, a ter­mék- és termelésszerkezet­nek az eddiginél gyorsabb ütemű változtatásával lehet a piaci igényekhez job­ban alkalmazkodó termelést megvalósítani — állapítot­ta meg a megyei pártbi­zottság 1977. december 14-i határozata. Ezért kérdezünk meg munkásokat és vezető­ket, hogy lehetne jobban dolgozni, gazdálkodni? Az anyagi megbecsülés — Ebben az évben kiala­kult egy egységes bérezési rendszer a termelőszövet­kezetünkben. Hónap végén a száz százalékot kapja mindenki, nem úgy, mint az előző esztendők gyakorlatá­ban, amikor is a húsz szá­zalék bent maradt. Termé­szetesen ehhez szükség volt arra, hogy erős, jövedelme­ző legyen a gazdaság, min­denki a legjobb tudása sze­rint végezze a munkáját. Tavasszal bérrendezést is végrehajtottak a szövetke­zetben. Ez jó hatással van az itt dolgozókra, hiszen előtte bizonyos feszültség volt az egyes munkahelye­ken és munkakörökben, ami nem mindig szült jót. Többen el is mentek más­hová dolgozni, ahol többet kapnak az itteni keresettől. Ezt látva a tsz vezetősége nagyon jókor nyúlt közbe, megelőzve a további elván­dorlásokat. — A fizetésen kívül már prémiumosztás is volt má­jus elsején, s megjutalmaz­ták a jól, kiemelkedően dolgozó szocialista brigádo­kat-is. Ez szintén „feldob­ta” a tagokat, nem beszél­ve arról, hogy most már hasonló a fizetés a környe­ző termelőszövetkezetek­hez, gyárakhoz, üzemekhez képest. Elmenetelről már senki sem gondolkodik, többé-kevésbé nyugodtak a kedélyek. Persze, ahol em­berek dolgoznak pénzért, sohasem lesz mindenki elé­gedett. Mindig akad egy­két elégedetlen egyén, aki másokat is zavar. KOVÁCS GYÖRGY — Nálunk a gépműhely­ben 13—13,50 forint az át­lagórabér. Nekem személy szerint, mint érettségizett szakmunkásnak, 14,50 fo­rint. Havonta 210—220 órát dolgozunk, úgy, hogy keve­sen panaszkodhatnak a fi­zetésük miatt. A munkaidő függ az idénytől is. Most például az aratásra való felkészülés időszakát éljük, hajrá van a gépjavításban. Persze azért még koránt­sem érezzük azt, hogy itt a kánaán. Sokat kell addig dolgoznunk, s egyre jobb minőségben. — Anyagilag elismeri a szövetkezet a szakmunká­sokat. Igaz, ha egy ipari üzemhez viszonyítjuk, ke­vesebbet kapunk. Ilyenkor természetesen nem az elé­gedetlenség beszél az em­berből. Ez tény és megmá­síthatatlan. Sokkal inkább arra gondolok, hogy ennek az anyagi megbecsülésnek évről évre emelkednie kell, s ennek érdekében nekünk is legalább annyit kell ten­nünk, mint a termelőszö­vetkezet vezetőségének. — Az anyagi ösztönzés nálunk háttérbe szorult. Nem ártana egy-egy kam­pánymunka kezdete előtt célprémiumot kitűzni, vagy versényt hirdetni mondjuk az aratók, traktorosok kö­zött. Ez biztosan ösztönözné az embereket a jobb és gyorsabb munkavégzésre. Emellett az újításokat is lehetne anyagilag ösztönöz­ni, ami szintén kedvet éb­resztene a dolgozókban. Elmondta: Kovács György, a nagyhalász—tiszateleki Petőfi Termelőszövetkezet esztergályosa. Lejegyezte: Sipos Béla X íven évvel ezelőtt, 1928. június 10-én a sóstói gyógyfürdő vendéglő­jének dísztermében ünnep­ségre gyűlt össze a nyomdá­szok szakszervezetének nyír­egyházi csoportja. 25 éves fennállását ünnepelte a szer­vezet. A tagok közül har­minc, a meghívottakból 126 volt jelen, köztük Török Já­nos, az építők szakszerveze­tének vezetője, a nyíregyhá­zi munkásmozgalom közis­mert vezéralakja. A munkásdalkör megnyi­tó műsora után Urbán Ferenc jubileumi elnök köszöntötte a jelenlévőket. Az ünnepélyes megnyitó után a szervezet 25 éves munkásságáról Schmidt Mihály elnök emlékezett meg. A nyomdászok szakszerve­zetének nyíregyházi csoport­ja 1903-ban jött létre, első elnöke Schmidt Mihály volt, pénztárosa Borbély Sámuel, vezetőségi tagok pedig Fara­gó János, Szécsy Péter és Hajdú János. Ezekre az idők­re Schmidt Mihály így emlé­kezett : „... megrázta magát a sokat szenvedő munkásság, különösen a nyomdász mun­kásság és bérharcba fogott. Bérharcainkat sok-sok szen­vedésen keresztül, sok-sok vi­szontagság között, nehéz küz­delemmel, erős akarattal, sokszor elbukva, de végül is eredményesen vívtuk meg, még pedig nem is olyan so­kan, mint most vagyunk, ha­nem egy párart, néhány el­szánt és felvilágosult nyom­dásza ennek a városnak”. A szervezet jelenlétének, erejének voltak köszönhetők, hogy a nyomdászok által ví­vott bérsztrájkok 1907-ben és 1910-ben eredménnyel zárul­tak. A jó munkát bizonyítja, tórium három tagja — Faze­kas János, Kazimir Károly, Schmidt Mihály — nyomdász volt. A díszközgyűlésen elhang­zott beszédekből kibontako­zik és egységbe ötvöződik a szervezet 25 éves tevékeny­sége. A nyomdászok szak- szervezete szerves alkotóré­sze volt a nyíregyházi mun­kásmozgalomnak. Különösen nagy szerepük volt a szocia­Otven éve történt Nyomdászjubileum Sóstón hogy a központi választmány a nyíregyházi csoportot 1907- ben kifizetőhellyé és kerületi választó központtá jelölte ki. Ez komoly elismerése volt az itt folyó munkának. A szervezet keresztülélte a világháborút, és meghatá­rozó szerepet játszott az 1918 —1919-es forradalmak nyír­egyházi eseményeiben. Kazi­mir Károly, a szociáldemok­rata párt nyíregyházi szer­vezetének élén állt és segítet­te a vidéki szervezetek lét­rejöttét. Az 1919. március 22- én megalakult öttagú direk­lista tanok terjesztésében, a munkások politikai, kulturá­lis nevelésében. Gutenberg katonái mindig ott voltak, ahol a munkásság jogaiért, az emberibb életért kellett szót emelni, vagy éppen cse­lekedni. A Tanácsköztársa­ság leverése után, 1921. feb­ruár 27-én alakult újra az építőmunkások szakszerveze­te. Az elsők között követték a nyomdászok, majd a többi szakmák szervezetei. Ezek­nek a szervezkedéseknek kö­szönhető, hogy 1924. június 1- én megalakulhatott a szociál­demokrata párt nyíregyházi szervezete, melynek minden nyíregyházi nyomdász tagja volt. A nyíregyházi nyomdász­szakszervezet felszaba­dulás előtti története egyértelműen bizonyítja, hogy állandó, lobogó lánggal égő őrtüze volt nemcsak me­gyénk, hanem az egyetemes magyar munkásmozgalomnak is. Az 1930-as évek elején, amikor a megyében is meg­indult a szociáldemokrata szervezkedés, Fazekas János például Tiszalökre járt és se­gítette a szociáldemokrata párt helyi szervezetének lét­rehozását. Cselekvőén kivet­ték részüket a nyíregyházi munkásotthon tevékenységé­ből. Mint ismeretes, az ott­honban folyó munka a mate­rialista világnézetű tudat for­málásának fontos eszköze, a baloldali gondolkodás ter­jesztője volt. Ez a szervezet nevelt és adott Nyíregyháza társadalmának olyan embe­reket, mint Schmidt Mihály, Fazekas János, a város fel- szabadulás utáni első polgár- mestere és Murczkó Károly városi párttitkár, akik egész életüket városunk boldogulá­sának szentelték. A nyíregy­házi nyomdászok méltán le­hetnek büszkék nagy előde­ikre. Filep János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom