Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-10 / 135. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. június 10. Napi külpolitikai kommentár Konstruktív lépés Bécsben A z első kommentárok jogosan állapítják meg: a szocialista államok új konstruktív lépése hozzájárulhat ahhoz, hogy a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó bécsi tárgyalásokat a gyakorlati megállapodás útjára tereljék. Atöbib mint három éve íolyó bécsi haderő-csökkentési tárgyalásokon tehát ismét komoly alkalom kínálkozik a holtpontról való elmozdulásra. Az eddigi helybenjárásra a tárgyalásokon részt vevő NATO-országok készítették a tanácskozást azzal, hogy irreális követelésekkel léptek fel. Egyre azt hajtogatták, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok „katonai fölényre” tettek szert Közép-Európában, ennek következtében azt tartották volna „méltányosnak”, ha a megállapodás a csapatok létszámának „asszimetrikus” csökkentését írja elő. Vagyis, hogy a szocialista országok nagyobb arányú csökkentést hajtsanak végre, mint a nyugatiak. A szocialista országoknak a tárgyalásokon tanúsított rugalmas, ám ugyanakkor határozott magatartása késztette partnereinket arra, hogy a 14. forduló plenáris ülésén, ez év április 19-én bizonyos mértékig megújított javaslatokat nyújtsanak be. E javaslatok új eleme, hogy egyes vonatkozásokban tekintetbe veszi a szocialista országok elképzeléseit, bár még a korábbiakhoz képest módosított indítványra is jellemző az egyoldalú megközelítési mód. A szocialista országok a javaslatra — annak alapos tanulmányozása után — a csütörtöki, 172. plenáris ülésen válaszoltak. Javaslatuk lényege: hozzák közös szintre a szemben álló felek fegyveres erőit, s létszámukat külön- külön 900 ezer főben, ezen belül 700 ezer főnyi szárazföldi erőben állapítsák meg, továbbá hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok az első szakaszban egyenlő százalékban, azaz arányosan csökkentse a Közép-Európában állomásozó szárazföldi csapatainak létszámát. Ez megfelel a korábbi nyugati elképzeléseknek. A z említett tények a szocialista országok megegyezési készségéről és jószándékáról tanúskodnak. Konstruktív javaslatuk reális alapot teremt egy olyan megállapodás kidolgozásához, amely egyetlen résztvevő biztonságát sem veszélyezteti, s amennyiben a nyugati országok pozitívan reagálnak az újabb kezdeményezésre, lehetővé válik az áttörés a bécsi tárgyalásokon. Most tehát a nyugatiakon a sor. Elsősorban rajtuk múlik, vajon megkezdődhet-e a megállapodás kidolgozása, vagy folytatódik a helybenjárás. Kanyó András Szovjet — svéd tárgyalások Szovjet—svéd külügyminiszteri megbeszélésre került sor pénteken Moszkvában. Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere és Karin Söder, a Svéd Királyság külügyminisztere baráti lég. körben véleményt cserélt a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésének kérdéseiről, va. lamint néhány időszerű nemzetközi problémáról. Mindkét fél megerősítette törekvését az együttműködés bővítésére a kétoldalú kapcsolatokban és nemzetközi téren egyaránt. Megritkult széksorok előtt zajlik az általános vita New York-ban, az ENSZ-közgyű- lés rendkívüli leszerelési ülésszakán. Ez azonban nem az érdektelenség jele, hanem az egyre jobban decentralizálódó munkafolyamaté: a pénteken este záruló általános vitával párhuzamosan már mind több szövegező és munkabizottságban folyik a záróokmány nehéznek Ígérkező végső megformálása. Pénteken az első felszólaló az el nem kötelezett országok mozgalmában fontos helyet betöltő India kormányfője, Morardzsi Deszai miniszterelnök lesz. Rajta kívül még tíz ország képviselője jelentkezett szólásra. Demokratikus megfontolásokból kiindulva a kormányok képviselőinek meghallgatása után jövő hétfőn és kedden huszonöt nem kormányjellegű szervezet és hat kutatóintézet képviselőinek adják meg a szót, hogy érvelésük további tartalmiszakmai és mozgalmi-érzelmi elemekkel is segítse a szerkesztési munkát. Csütörtök este a plenáris ülésen ismét a „harmadik világé” volt a szó: Katar, Guyana, Haiti, Bhutan, Laosz és Kamerun képviselői tettek nyilatkozatot. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára ezúttal is, mint a korábbi ülések zömén, személyes jelenlétével emelte a tanácskozás súlyát és tekintélyét. Katar képviselője az egész Közel-Keletet és Afrikát fenyegető veszélynek nevezte azt a tényt, hogy nukleáris technológia jutott Izrael és Dél-Afrika kezébe. Felhívja mindazokat az államokat, amelyek katonai és gazdasági támogatásban részesítették Izraelt, vessenek véget ennek. A katari küldött elsősorban a nagyhatalmak közötti leszerelési tárgyalásokat szorgalmazta. Rashleigh E. Jackson gu- yanai külügyminiszter emlékeztetett arra, hogy az önvédelem joga része azoknak az elveknek, amelyeket az emberiség központi jelentőségűnek tart a béke és a biztonság szempontjából, de az önvédelemhez való jogot nemegyszer felhasználták az agresszió indokolására. Vithaya Sourinho, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság képviselője beszédében hangoztatta, hogy az ésszerű leszerelési intézkedéseknek tekintetbe kell venniök az ENSZ alapokmányának az egyéni és a kollektív önvédelemre vonatkozó rendelkezéseit, különösen a fejlődő országok vonatkozásában, amelyek gyakran voltak ösz- szeesküvéseknek és nyílt agressziónak kitéve. Laosz kedvezően fogadja atomfegyvermentes és békeövezetek létesítését, ha ezekben az összes idegen katonai támaszpontokat és berendezéseket leszerelik. Helyeselné, ha ezt a leszerelési vitát az ENSZ-közgyűlés következő rendkívüli leszerelési ülésszakán folytatnák. Az ENSZ rendkívüli ülésszaka pénteken határozathozatalával befejeződött. Washington Botrány a szenátusban Űjabb pénzügyi visszaélésekre derült fény az Egyesült Államok szenátusában. A szenátus etikai kérdésekkel foglalkozó különbizottsága határozatot fogadott el, amelynek értelmében vizsgálatot indítanak az Edward Brooke Massachusetts állambeli republikánus és Herman Talmadge, Georgia állambeli demokrata szenátor által elkövetett pénzügyi szabálytalanságok felderítésére. Brooke-et azzal vádolják, hogy hamis jövedelem bevallásában több mint 40 000 dollárnyi bevételét hallgatta el. Talmadge pedig — saját bevallása szerint — többször fogadott el anyagi segítséget „érdekelt személyektől”. Dr. Markója Imre nyilatkozata — Minden szempontból sikeres látogatást fejeztünk be — mondotta dr. Markója Imre igazságügy-miniszter, aki hivatalos finnországi látogatásának végén nyilatkozott az MTI kiküldött tudósítójának. — Rövid itt-tartózkodásunk alatt megismerkedtünk a finn jogi élettel, a finn jogintézményekkel, s emel. lett sikerült betekintést nyernünk Finnország mindennapi életébe is. A magyar igazságügyi delegáció megbeszélést folytatott Paavo Nikula finn igazságügyminiszterrel, majd a finn igazságügyi és büntetés-végre, hajtó intézmények munkáját tanulmányozta. A küldöttség vidéki körútja során felkeresett egy fafeldolgozó és papíripari üzemet is. — Látogatásunk konkrét eredménye — folytatta dr. Markója Imre —. hogy megállapodtunk a finn—magyar jogsegélyszerződés, valamint a finn és a magyar igazságügyminisztériumok közötti megállapodás előkészítéséről. A jogsegélyszerződésről re. mélhetőleg hamarosan megkezdődnek a szakértői tárgyalások. A két minisztérium megállapodásának elsődleges célja a nemcsak miniszteri szintű kapcsolatok folyamatossá tétele, az információk és szakértők cseréje. Dr. Markója Imre magyar- országi látogatásra hívta meg Paavo Nikulát, aki a meghívást elfogadta. A magyar igazságügyi küldöttség pénteken érkezik haza Budapestre. Carter háromszólamú beszéde ÉLÉNK VISSZHAGOT KELTETT Carter amerikai elnök annapohsi beszéde. A haditengerészeti akadémia növendékei előtt az elnök elsősorban a szovjet—amerikai viszony jelenlegi állását elemezte, s kifejtette elképzeléseit a kapcsolatok jövőbeni alakulását illetően. A beszéd nem volt mentes az ellentmondásoktól, s ezért nyugati sajtóvisszhangja is vegyes: a jobboldali színezetű lapok a Szovjetunió címére intézett „figyelmeztetést” emelik ki belőle, míg a józanabb és realistább beállítottságú kommentátorok Carter együttműködési készségére helyezik a fő hangsúlyt. Legtalálóbban talán a CBS, a vezető amerikai tv- és rádióhálózat foglalta össze az elnök mondanivalóját. Eszerint Carter egyrészt kifejezésre kívánta juttatni az Egyesült Államok szándékát a Szovjetunióval való együttműködésre, másrészt pedig értésre akarta adni. hogy a Szovjet- unió afrikai politikája nem szolgálja az együttműködés ügyét. Valójában Carter megpróbált „egyszerre meleget és hideget fújni”, s nem jár messze az igazságtól a londoni Financial Times, amikor háromszólamúnak minősíti beszédét. Teszi ezt azért, mert az elnök hol a mérsékelt vonalat képviselő Cyrus Vance külügyminiszter, hol a középütt álló Andrew Young ENSZ-nagykövet, hol pedig a „keményebb magatartást” szorgalmazó Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó nézeteit fejtegette. Az mindenesetre biztató, hogy Carter aláhúzta a hadászati fegyverrendszerek korlátozásával kapcsolatos tárgya- * lások nagy jelentőségét és kijelentette, hogy a SALT—II. megállapodás megkötése mind az USA. mind a Szovjetunió biztonságát szilárdítaná. Azt állította továbbá, hogy kormánya nem kívánja egybekapcsolni ezeket a tárgyalásokat „a vetélkedés más szféráiban történő eseményekkel”, vagy feltételeket szabni a megbeszélések folyamata elé. Ám ezután rögtön azt hangsúlyozta Carter, hogy „a súrlódások vagy békeellenes fenyegetések” megnehezíthetik a SALT-megállapodás létrejöttét és lefékezhetik a két ország együttműködését. Mint példát, a Szovjetunió (és Kuba) afrikai szereplését hozta fel, valamint a „szovjet katonai erő túlságos növelésére” hivatkozott. Ez utóbbira akkor, amikor éppen a NATO nemrég megtartott washingtoni csúcsértekezletén egyebek között Carter nyomására elhatározták a katonai költségvetés rekordösszegű növelését, Afrikában pedig amerikai közreműködéssel Franciaország és Belgium Zaire-ban nyílt katonai beavatkozást hajtott végre. AZ ELSŐ SZOVJET REAGÁLÁSNAK Georgij Arbatov professzor, a neves szovjet amerikanológus nyilatkozata tekintendő. Mondanivalójának lényege: a Szovjetunió szilárdan kitart az enyhülés politikája mellett, s nem áll szándékában konfrontálni az USA-val. Csak kérdés, hogy Carter három szólama közül, melyik bizonyul majd alaphangnak. Lépések a leszerelés felé Május 24. óta tart az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszaka. A világ legfontosabb problémájának a megoldását a fegyverkezési verseny megállítását, visz- szaszorítását az ülésszak leszerelési nyilatkozattal, akcióprogram elfogadásával kívánja elősegíteni. Egyes be<fclések szerint a világ összes hadügyi kiadásai 1976-ban meghaladták a 400 milliárd dollárt. Katonai célú kiadásokra 1957—76 között a világ — 1976-os árakon számolva — körülbelül 5500 milliárd dollárt költött. Különösen a harmadik világ országainak katonai kiadásai emelkedtek rohamosan, az 1957-es 4 százalékról az 1976- os 14 százalékra nőtt. Ezekben az országokban — a gyarmati múlt örökségeként — 800 millió analfabéta van, 500 millió ember éhezik. 40 országban egy orvosra 10 000 ember jut. A korszerű fegyverzet egyre nagyobb összeget emészt fel. A 70-es évek első felében Peru a veszélyzónában B őrtüzek dörrennek a perui főváros utcáin. Harckocsik állnak hevenyészve emelt barikádok előtt. Szakszervezeti aktivisták reménytelennek tűnő. de - hősies sztrájkokkal harcolnak a katonai kormányzat fokozódó nyomása és a tömegekre nehezedő mind gyötrőbb gazdasági terhek ellen. Peruban, ahol 1968-ban. éppen 10 esztendeje egy nagy reményeket keltő, haladó katonai kormányzat jutott uralomra — a helyzet a forrpontig feszült. Az 1968-ban megkezdődött nagy kísérlet után ez a kormányzat mindinkább elvesztette haladó jellegét. A régi reformpolitika keretei helyenként megmarad- S tak ugyan, de mindinkább a katonai rendszer elnyomó vonásai kerültek előtérbe. Ilyen forró helyzetben kellene megtartani néhány nap múlva, június 18-án a parlamenti választásokat. Ezeken a választásokon 12 párt vesz részt, említésre méltó mozgási szabadságuk azonban csak a centrumtól a jobboldalig terjedő pártoknak van. ValójáI ban nyílt kérdés, hogy a pattanásig feszült helyzetben megtartják-e a választást, vagy a katonai kormány egyes csoportjai puccsot hajtanak végre? Éppen ilyen nyílt kérdés az is. hogy jobb lenne-e a perui tömegek szempontjából egy centrum—jobboldali polgári hatalom a mindinkább jobbra csúszó katonai kormányzatnál? Úgy tűnik, hogy tíz évvei a nagy reformremények után Peru csak két rossz között választhat — s ez az egy évtizeddel korábban „perui útnak” nevezett. ígéretes forradalom igazi tragédiája. Annak idején éppen a „perui út” alapján szinte elméleti mélységben is felülvizsgálták a latin-amerikai katonai rendszerek szerepét. Peru volt az a példa, amelynek alapján úgy értékelték, hogy bizonyos társadalmi-politikai feltételek között Latin-Amerikában , egy katonai hatalom haladó szerepet is betölthet. Az első évek igazolták is ezt a várakozást, Peruban a katonai kor. mányzat egész sor, a nép érdekeit szem előtt tartó intézkedést valósított meg: végrehajtották Latin-Amerika egyik leghaladóbb földreformját, államosították az olajtermelést és -feldolgozást, valamint a gazdaság és export szempontjából döntő jelentőségű halászatot és hallisztipart. A nagy lendületű első korszak után azonban a reform- mozgalom egyre inkább kifulladt. Ennek számos oka volt. Társadalmi szempontból talán mindenekelőtt az, hogy a változásokat katonai módszerekkel, a meglevő következe, tesen haladó politikai pártok és szakszervezetek Kizárásával kívánták megvalósítani. Szerepet játszottak a tömegektől elszigetelt katonai vezetés belső nézeteltérései, amelyek -következtében a határozottabban reformhajlandóságú Velasco tábornokot néhány évvel ezelőtt a hagyományosabb katonapolitikus. Morales Bermudez tábornok vál. tóttá fel. Végül, a reformkurzus felett kondította meg a lélekharangot az általános tőkés válság perui lecsapódása is. A tőkés krízis következtében a világpiacon esett a réz világ, piaci ára, és ezzel egy időben tenger-biológiai okokból (a" halvándorlás irányának változásai miatt) súlyos válságba jutott a haliisztipar. Az 1974-től kezdve állandóan éleződő gazdasági nehézségek olyan országra nehezednek, amely a reformkurzus első szakaszában a hazai és nemzetközi monopoltőke szabotázstevékenységének középpontjában állott. Gyakorlatban ez a beruházási tevékenység szabotá. lását, illetve a tőke menekülését jelentette. A katonai kormányzat jobboldali fordulata sem változtatta meg ezt az irányzatot; a fordulat ugyanis nem volt elég éles ahhoz, hogy a válság következtében egyébként is lanyhuló külföldi beruházási tevékenységet újjáélessze. Az ország nemzetközi adósságainak értéke megközelíti a hatmilliárd dollárt. Ez azt jelenti, hogy kamat fejében évente annyit kell fizetni, amennyi az egész perui kivitel fele! Ráadásul az eladósodás közben még fokozódik, miután a fizetési mérleg hiánya 800 millió dollár körül van. Az árak az utóbbi két évben megkétszereződtek, a munkanélküliek száma pedig eléri a munkaképes lakosság felét. 'int ilyenkor szokásos, a Nemzetközi Pénzügyi Alap ; ' . (IMF) Peru esetében is igen brutális feltételektől teszi függővé hiteleinek folyósítását. Ezek a feltételek a tőkés stabilizáció szabályai szerint: a deviza leértékelése, szigorú importkorlátozás, általános adónövelés, a béremelések lehetetlenné tétele. Az említett intézkedések hatására az utóbbi egy esztendőben körülbelül 30 százalékkal esett a bérből és fizetésből élők életszínvonala. Ez váltotta ki azokat a megmozdulásokat, amelyeket a katonai kormány tankokkal és sortüzekkel próbál megakadályozni. ....................H-e) például NATO-árakon egy harci repülőgép kb. háromszor, egy szállítógép ötször, egy harckocsi hatszor, egy ágyú négyszer került többe, mint tíz évvel korábban. NATO-árakon egy repülőgép- anyahajó árából egy hatalmas vízierőmű építhető, egy tengeralattjáró költségén 100 kórházat lehet létesíteni, egy harckocsi árából egy Iskola épülhet fel. Egymilliárd dollár beruházásból az Egyesült Államokban a hadiiparban 35 ezer, az építőiparban 75 ezer, az iparban 50—80 ezer, a szolgáltatóiparban 130 ezer munkahelyet lehet létesíteni. Vázlatunkon néhány fegyverkorlátozási egyezményt tüntettünk fel. Befejeződött az ENSZ rendkívüli ülésszaka
