Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-04 / 130. szám
|emény munkája után rendezett anyagi körülmények között élő ismerősöm eképp fakadt ki a mi. nap: „Hidd el, öregem, addig vált jó, amíg semmink sem volt. Pontosabban, amíg csak annyink volt, amennyi a megélhetéshez kellett. Most bezzeg! Van víkendház, autó meg garázs. Aztán van kiadás kiadás hátán, sürgetnek a határidők, meg űz az időjárás hol permetezni, hol kapálni. Jó volna egyszer már megállni egy kis pihenésre...” Mellesleg: ismerősöm nem ölte meg magát azért, hogy amije van, az legyen. Fegyelmezetten dolgozott és beosztóan élt, így jutott előbbre, közel az ötven. hez. Ráadásul örömét is leli néha kis birtokában. Tehát nem arról a végletes emberről van szó, aki egy elhibázott lé. péssel vált „gazdálkodóvá”. Különösképpen nem olyan valakiről, aki tíz évig zsíros kenyeret evett, hogy legyen egy Wartburgja. Akkor hát miért most ez a háborgás? Magam is rákezdtem, nem titkolván, hogy éveken át irigykedve figyeltem ismerősöm buzgalmát, a fizikai munkától jó színét és kedélyét. Ekkor derült ki, hogy valójában neki nem is a telekkel, meg a kocsival van baja — hiszen az ma már nem számít luxusnak —, sokkal inkább egy másik dolog keserítette el. Megvallotta: baráti társaságban voltak nemrég, ahol az est túlnyomó részében arról volt szó, ki miként rendezi be az alulgarázsos, emeletes, tetőteraszos kertes házát. Valaki valóságos kiselőadást tartott róla, hogy milyen új irányzatok vannak jelenleg idehaza és külföldön a lakásba épített lépcsőfeljáró korlátjáról, illetve a szabadlkéményes kandalló kovácsolt vas rácsáról. Ismerősömet rendkívül felkavarta ez a késő esti véleménycsere, melynek során a résztvevők egymást akarták felülmúlni jólértesültségben, az egyedinél is egyedibb megoldásokban. „Egész este arra gondoltam: ez a mi bajunk. Mindig túl akarunk tenni a másikon, egymásba beszéljük a frászt, idegesítjük, zaklatjuk a szomszédot, az ismerőst, de még a barátot is: íme, lásd, nekem ez van és pukkadj meg. Aztán hajtunk, hajtunk ...” Tehát valójában nem a tenyérnyi kert, vagy a munkában is segítőtárs autó az én ismerősöm bosszúságának igazi oka. Sokkal inkább az: már előre fél, hogy netán a „lépéstartás” miatt ő sem tud kitérni az új szokás elöl, pedig érzi, hogy semmi kedve hozzá, kiváltképp pedig ereje sincs elég egy ilyen óriási beruházáshoz. „Pedig hidd el, én nagyon jól érzem magamat a bérházi háromszobás lakásban.” Majd felhozódott: a kisgyerek miatt mi most csak ritkán tudunk társaságba eljutni, pedig szeretünk együtt lenni ismerősökkel, barátokkal, jókat csevegni, megütni az ultit, együtt bosszankodni a kihagyott gólhelyzeteken. Erre meg az volt a felelet: „Semmit sem veszítesz. Vannak olyan baráti körök, akiket csak a kivagyiság tart össze, ahol egy-kettőre kimerül minden közös téma, aztán csak vergődés az együttlét. Mert mindenki a másikat lesi, mit mond, azt miért mondja, ki miként játssza meg magát.” Meglehet, az eddig elmondottak csupán egy kedvetlen, rossz hangulatban lévő ember kifakadásai; éppen ezért sok helyre kérdőjel kívánkozik. Mert például nem törvényszerű, hogy komoly, meglett emberek felüljenek holmi ugratásnak, hogy bemenjenek a státuszharc zsákutcájába, vagy hogy csupán a látszatért járjanak társaságba. Aztán meg a kertes öröklakás az esetek többségében valós szükségletet elégít ki. lalami azonban a külső szemlélőt is elgondolkodtatja. Az, hogy a jelenségek mögött egyfajta magatartásforma húzódik meg. Igaztalan dolog lenne megróni azt, aki a saját, szorgalmas, olykor konok munkájával gyarapítja anyagi javait. Ismert ez a típus, s még mindig jobb a másik végletnél — tudniillik annál —, aki felelőtlenül elszórja keresetét. Csakhogy kár lenne elengedni a fülünk mellett a figyelmeztetést: jó volna megállni egy kis pihenésre. Bizony jó volna! Mert a hajtás, amit legfeljebb a mások mindenáron történő legyőzése magyaráz, idő előtt elkoptatja az embert. Berek Lajos alezredes, megyei törzsparancsnokkal a polgári védelemről Sokat változtak az elmúlt évtizedekben a polgári védelem feladatai és feltételei; mindez nemcsak a haditechnika fejlődésével, hanem a nemzetközi helyzet tendenciáival, fontosabb eseményeivel is összhangban van. Mi ma a polgári védelem célja és feladata? — A polgári védelem a honvédelem része. Az élet és az anyagi javak védelmét jelenti a támadó fegyverek hatásai ellen, valamint közreműködés az esetleges ipari és egyéb katasztrófák elhárításában. Állami, társadalmi és egyéni erővel megvalósuló védekezés rendszere. Célja a lakosság, az üzemek, intézmények felkészítése a támadó fegyverek alkalmazásával előidézhető károk megelőzésére, csökkentésére. De az is feladata, hogy az elemi csapásokból, ipari vagy egyéb katasztrófákból eredő károkat mérsékelje. Tennivalói vannak továbbá abban is, hogy olyan halaszthatatlan feladatokat hajtson végre, mint például az ideiglenes helyreállítás, amelynek célja a lakosság életének védelme és az anyagi javak megóvása, a szervezett társadalmi élet fenntartása. Mindezt sokoldalú és szervezett munkával lehet elérni, amely számos részfeladatra tagozódik. E feladatok között külön-külön megfogalmazható az állampolgárok kötelezettsége, a tanácsok és gazdasági vezetők feladata egyaránt. A Hogyan befolyásolja jelenleg a polgári w védelmi felkészülést az általános nemzetközi, katonai enyhülés folyamata? — A polgári védelem egyértelműen a lakosság védelmét és az élet feltételeihez szükséges anyagi javak biztosítását szolgálja — a honvédelem részeként. Valóban felvetődhet a kérdés, hogy több, mint három évtizede béke van, miért szükséges mégis honvédelmünket (benne polgári védelmünket) állandóan korszerűsíteni, erősíteni? Igaz, mindannyian várjuk a SALT- és a középeurópai fegyverzetcsökkentési tárgyalások eredményét, a napokban megnyílt ENSZ leszerelési ülésszak állásfoglásait, amelyek egy „globális leszerelési stratégia” kidolgozására tesznek kísérletet. Reméljük, hogy ez minél előbb valóra válik. Eddig azonban a békés egymás mellett élés, a tárgyalások ellenére az általános enyhülési folyamatot nem követte olyan mértékű katonai enyhülés, hogy honvédelmünk fejlesztésében, felkészítésében egyoldalúan változtassunk. Honvédelmünk korszerű szinten tartása ma a nemzetközi helyzetből adódó törvényszerűség. A Miként valósulnak meg a polgári véde- w lem céljai? — A polgári védelmet a tanácsok, az üzemek, vállalatok, hivatalok, szövetkezetek, intézmények valósítják meg. Ugyanis ezek végzik a lakosság és a terület polgári védelmi felkészítését a támadó fegyverek hatása elleni védekezésre és közreműködnek egyes rendkívüli intézkedések végrehajtásában. Az alapvető polgári védelmi feladatok a nép- gazdasági terv rendszerében valósulnak meg. A polgári védelmi terveket az államigazgatásban, a népgazdaságban végbemenő változásoknak megfelelően időről időre korszerűsítik. A megvalósítandó polgári védelmi feladatokért a tanácselnökök, az üzemek, szövetkezetek, hivatalok, intézmények -vezetői a felelősek, mint az általuk irányított szerv polgári védelmi parancsnokai. Ezzel kapcsolatban elmondhatom, hogy megyénkben a vezetők túlnyomó többsége a vezetői munkáján belül egyre nagyobb hozzáértéssel vezeti és irányítja a hozzá tartozó területen megoldandó (polgári védelmi tervezéssel, felkészítéssel összefüggő) feladatokat. Természetesen vannak speciális polgári védelmi alakulatok, szervezetek. Ezek és a lakosság felkészítésében melyek most a fő feladatok? — Szabolcs-Szatmár megyét egész területére kiterjedő szakszolgálati (egészségügyi, műszaki-mentő, állat- és növényvédelmi, radiológiai, biológiai, vegyi védelmi stb.) alakulatok és az önvédelmi mentő-mentesítő feladatok ellátására szolgáló szervezetek rendszere hálózza be. Vezetőik felkészítését folyamatosan szervezzük. Alkalmassá kell tenni őket a tömegpusztító fegyverek esetleges alkalmazása következtében kialakuló károk csökkentésére, a vegyi és sugárszennyezettség, illetve fertőzöttség közömbösítésére A földrengések, árvizek és más elemi csapások esetében is mentő, valamint halaszthatatlan helyreállítási feladataik vannak. Ezek megszervezésére, irányítására és végrehajtására szintén felkészülnek. Ezzel egyidőben a szakszolgálati alakulatokba beosztottaknak is el kell sajátítani a szakszerű mentési és mentesítési, helyreállítási munkákat. A Milyen széles körben ismertek ezek a w feladatok? — Megfelelő körben ismertek. Az 1971— 75-ös kiképzési időszakban a korszerűsített polgári védelmi szervezetben jó alapok jötr tek létre. Működőképesek a szakszolgálati alakulatok és a gazdasági egységek önvédelmi szervezetei. Ezt bizonyította, hogy a polgári védelem fennállásának 25. évfordulója alkalmából rendezett országos versenyen Szabolcs-Szatmár szakszolgálati és más résztvevői (150 szakasz) kiemelkedő felkészültségről adtak számot: megyénk az országos második helyezést érte el. Az eredményekkel azonban nem elégedhetünk meg egyszer és mindenkorra. Évről évre fejlesztenünk és erősítenünk kell a szervezettséget, a kor- és a szakmai felkészültség szerinti személyi összetételt. Minden kiképzett alakulatnak az üzemben, illetve a lakóterületen az ismétlő és az ismereteket frissen tartó gyakorlatokat évente rendszeresen meg kell tartani. A még kiképzetlen parancsnokokat, az új szakszolgálati és önvédelmi szervezeteket pedig általános és szakmai kiképzésben kell részesíteni. A Mit jelent az állampolgárok polgári vé- w delmi kötelezettsége és hogyan szereznek tudomást ilyen tennivalóikról? — A polgári védelmi kötelezettség férfiakra 16—65 éves. nőkre 16—60 éves korukig vonatkozik, s annak teljesítését a munkahely, illetve a lakóhely szerint illetékes polgári védelmi vezető (tehát a tanács elnöke, az üzem, intézmény vezetője) rendeli el. Három különösen fontos részt különböztetünk meg a polgári védelmi kötelezettségben, ezeket honvédelmi törvényünk újólag és részletesen szabályozta. Közéjük tartozik a kiképzés, amely évi 60 óra lehet és a gyakorlat, amely egy évben három napot vehet igénybe. Ide tartozik a polgári védelmi szolgálat ellátásának kötelezettsége is. Ez az egyes állampolgárok esetében a különböző polgári védelmi beosztásoktól függően időben és- elfoglaltságban nagymértékben különbözhet. Az állampolgárok többsége szakmai vagy területi ok miatt munkájához, képzettségéhez, adottságaihoz kapcsolódó feladatokat lát el, miközben a polgári védelemmel összefüggő tennivalóit végzi. A feladat azonban nem lehet 100 százalékig azonos, tehát bizonyos polgári védelmi ismereteket is meg kell szerezni és azokat rendszeresen fel kell újítani. A polgári védelmi kiképzést rendszerint munkaidőn kívül, a lakóhelyen tartjuk. Hagy gondot fordítunk arra, hogy a jogszabályok alkalmazásánál a törvényesség mindenhol érvényesüljön. Ez azt jelent, hogy az állampolgároknak minden esetben részt kell venniük a kiképzéseken, továbbképzéseken, de amikor az indokolt, a felmentést, szaknyelven a mentességet is megkapják. A szakmai felkészítés mellett növekvő szerepük van a polgári védelmi parancsnokok politikai helyetteseinek, akik politikai eszközökkel segítik a honvédelmi kötelezettség eredményesebb teljesítését. A polgári védelmi szerveken és alakulatokon kívül a lakosság felkészítése is fontos. Hogyan történik ez? — Természetes emberi magatartás, hogy igyekszünk a bennünket körülvevő veszélyeket a mindennapi életben is felismerni és mindent elkövetni annak megelőzése érdekében. Rengeteg szabályozás is van: közlekedési, tűzrendészeti, munkahelyi és háztartási balesetmegelőzési intézkedések, amelyeket úgyszólván mindenki ismer és többnyire igyekszik is megtartani — saját érdekében. A tömegpusztító fegyverek korában társadalmi érdek, hogy a lakosság megismerje az ilyen fegyverekkel vívható háború külön- bözbő veszélyeit és az ellenük való védekezés lehetőségeit. Ezt a célt szolgálta az ^ elmúlt évtizedben a lakosság 10, majd 15 órás polgári védelmi oktatása. Jelenleg szervezetten a gazdasági és munkahelyi vezetők kiképzése folyik; ezt az üzemek termelési sajátosságainak megfelelően differenciáltan végezzük. Célja az, hogy rendkívüli (esetleg háborús) körülmények között is biztosítható legyen a folyamatos termelés és eközben a dolgozók sokoldalú védelme. — A nem dolgozó lakosság is kap bizonyos tájékoztatást, így például a televízió „Nyugalmunk érdekében” című polgári védelmi műsorából, az országos, megyei és üzemi lapokból, a polgári védelem kiadványaiból, kiállításokból, ismeretterjesztő előadásokból. Célszerű ismeretekről van itt szó. Azt akarjuk, hogy mindenki ismerje meg: veszély- helyzetben saját és családja védelmében milyen rendszabályokat kell megtartani például a létfenntartáshoz szükséges élelmiszer és víz védelme érdekében, vagy mit lehet tenni a biológiai, radiológiai, vegyi szennyeződés ellen. Tehát a veszélyre akarjuk felhívni a figyelmet és megmondani, mit lehet tenni elhárítása, csökkentése érdekében. A cselekvés azonban mindenkor az egyes embertől, annak felelősségérzetétől függ. A Mindez jól megmutatkozott a Tisza— w Szamos közi árvíz idején, amikor nagyon lényeges munkát végeztek a polgári védelmi szervezetek. Hasznosították-e azóta az akkori nehéz idők tapasztalatát? — Szerencsére ritkán adódik olyan katasztrófahelyzet, amelyben a polgári védelem „éles” körülmények között működik. At 1970-es Tisza—Szamos vidéki árvíznél 40 község 50 ezer emberét kellett kimenteni és más településeken megszervezni a befogadásukat. Ezen kívül védőoltással is el kellett látni őket. A rombadőlt épületeket le kellett bontani, a mezőgazdasági méregraktárakat pedig hatástalanítani. Eközben egyetlen emberéletben sem esett kár. Mindvégig sok formában jutott kifejezésre a lakosság, az üzemi dolgozók, tanácsi vezetők polgári védelmi ismereteinek haszna. Nagyon sok helyen megmutatkozott az is, hogy ahol korábban komolyan vették a 10—15 órás polgári védelmi felkészítést, sokkal nyugodtabban, kisebb anyagi károkkal végezték a mentést. A Említette, hogy a polgári védelmi mun- w ka színtere békeidőben az üzem, a saját lakóterület. Hogyan érzékelheti ezt az állampolgár? — A polgári védelem esetenként úgy is kapcsolódik a lakó-, illetve munkahelyhez, hogy a gyakorlatokat összekapcsoljuk nép- gazdaságilag hasznos tevékenységgel. Csak két példa ezek közül: Nyíregyházán, a Sza- muely-lakótelepen a nagy lakásépítést megelőző bontásokat a műszaki-mentő alakulatok gyakorlata keretében végzik el. Hasonló körülmények között több külterületi lakott hely, tanya kapott villanyt polgári védelmi gyakorlat révén. Az érintettekkel így is szeretnénk tudatosítani a polgári védelem lényegét, tennivalóit. De másképpen is megvilágíthatjuk a kapcsolatot. A nemrégen Nyíregyházán rendezett sikeres polgári védelmi kiállításon sokan szinte értetlenül álltak például a sokféle, egyébként ismert mező- gazdasági gép, mint polgári védelmi eszköz előtt. Arra kívántuk ráirányítani a figyelmet, hogy miként a polgári védelem nem öncélú munkát végez, akként az ipar, a mezőgazdaság gépeit, berendezéseit nemcsak egyféleképpen lehet hasznosítani. Ha arra van szükség, a nagy teljesítményű permetezőgépek hatásosan vehetnek részt a fertőtlenítésben. — Sok hasonló példát lehetne mondani, kezdve a termények fóliás és más lefedésétől az állattenyésztési telepek hermetikus elzárás melletti működtetéséig. Az iparban is hasonló a helyzet. A minél zártabb rendszerű termelés, amelynek során csővezetékekben, konténerekben szállítják az árut, az RBV-védelem szempontjából is elsőrangú feladat. Vagy például a fóliás, fémdobozos csomagolás, amely békeidőben a higiéniával függ össze, háborús, vagy katasztrófa sújtotta körülmények között a létfenntartásunkhoz szükséges élelmiszer biztonságát jelenti. A népgazdasági és polgári védelmi érdekek tehát sok ponton találkoznak. Természetesen a kérdésnek ezt az oldalát sem szabad túlzottan előtérbe helyezni: a polgári védelem bizonyos feladataihoz speciális berendezések, felszerelések kellenek, s ez pénzbe kerül. összességében hogyan értékeli ön a polgári védelem Szabolcs-Szatmár megyei helyzetét? — Kedvező eredményekről adhatunk számot. Megyénk dolgozóinak, munkahelyi vezetőinek kellő ismerete van arról, hogy a honvédelemnek van fegyveres, katonai része és van államigazgatási és gazdasági szerveknél megvalósítandó polgári védelmi része. Ezek összességükben járulnak hozzá — természetesen más, ebben a munkában részt vevő szervek tevékenységével együtt — az ország védelmi erejének szilárdításához. Ez a vélemény alapvető, hozzá egyre jobban kapcsolhatók a gyakorlati, szakmai, polgári védelmi feladatok. Köszönöm az interjút. Marik Sándor Hajtás ÍK ^Vasárnapi' i INTERJÚ i KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. június 4. V
