Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-01 / 127. szám

1978. június 1. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kérdőjel nélkül •■ogyan élünk — hogyan ■U éljünk? — idestova három esztendeje vitatkoz­nak erről az ifjúkommunis­ták. A válaszkeresés azóta is gyűrűzik a KISZ közössé­geiben, az ifjúsági klubok­ban, a szocialista kollektí­vákban — tartalmas viták, még pontosabban: párbe­szédek bontakoztak ki a fia talok között. A „hogyan él jünk?” kérdés felvetését < változásigény, a tenniaka- rás, a továbblépés szándéka táplálja. Hasonlóképpen vélekedett erről a KISZ központi bi­zottsága is, amikor legutób­bi: május 18-i ülésén — többek között — meghall­gatta és tudomásul vette az 1978. évi forradalmi ifjúsági napok tapasztalatairól szóló tájékoztatót. Joggal állapí­totta meg, hogy politikai életünk jelentős, szerves ré szévé vált a FIN esemény sorozata, amelynek kereté ben élénk, nagy érdeklődést váltottak ki a „Hogyan élünk — hogyan éljünk?” viták. A széles körben el­hangzottak minősítik is a feleletadókat olyan alapvető dolgokban: mint életmód, életvitel, felkészülés a hol­napokra. Tükrözi ifjúsá­gunk viszonyát jelen ko runk társadalmához, meg­szabja, igazítja lépteit fel­nőtté válásához. Napjainkban a vita, a pár­beszéd menete már a „má­sodik fordulóhoz” érkezett Az elmúlt időszakban ki­kristályosodtak, leüleped­tek a válaszokban azok az alapvető erkölcsi, magatar­tási normák, amelyek két­séget kizárólag tisztázták a „hogyan élés” kérdőjelét. Az országos vitákból kiderült, hogy társadalmunk alapve­tő céljához, igényeihez iga­zodik, alkalmazkodik ifjúsá­gunk jelentős része. Tuda­tosan készül arra, hogy ere­jét, tehetségét, energiáját ez a társadalmi elkötelezettség kösse le. A viták centrumá­ban mindenütt az alapköte­lességek: a munka, a tanu­lás, a haza védelmére való felkészülés kérdései szere­peltek. A hogyan élünk kijelentő módjának válaszai olyan térképet rajzolhatnak ifjú­ságunkról, amelyből kiol­vasható, hogy mi a további teendő, hol lesz szükség tár­sadalmunk közbeavatkozá­sára. Nézzünk egy példát. Több helyütt modell játékot iktatnak be a propagandis­ták a vélemények össze­gyűjtésére. Elképzeltetnek egy áruházat, ahol minden megvásárolható. Kapható jó állás, gépkocsi, nyaraló, csa­lád gyerekkel, jó munka­társ, külföldi utazás, stb. A vásárlások után közösen ér­tékelik ki, hogy mi került a kosárba és miért. Választ kérnek arra is, hogy a vá­sárló mit tett vagy mit szándékozik tenni azért, hogy az általa kívánt áruk valós értékként kerüljenek a kosarába. vitákon tehát a mun­___ kafegyelem, a szabad Idő hasznos kitöltése, a munkásművelődés, a köz- életiség célja, feladata sze­repelt témaként országszer­te. Konkrét helyzetelemzé­sekkel, igényekkel, feladat­megjelölésekkel. A párt- szervezetek cselekvési prog­ramjai, a KISZ-szervezetek akcióprogramjai mindenütt lehetőséget és módot adnak arra, hogy a gyakorlatban is hasznossá váljék a viták véleménycseréje. A válaszkeresés tehát nem „öncélú”, több megyé­ben is a pártszervezetek az ifjúsági szövetséggel együtt elemzik a tapasztalatokat. Űjabb lépést jelent az is, hogy az ifjúság rétegződése szerint parcellázódik tovább a vita, még inkább közeled­ve a mindennapi valóság­hoz. V. L. Harcos Ákos üvegmüves szovjet exportra kerülő vákuum­szárító pisztolyokat készít Export az UHIVERSIL-böl n eves üzem van me­gyénkben, amelyik olyan sok országba exportál, mint az UNIVER- SIL nyíregyházi üvegtech­nikai gyárrészlege. Labora­tóriumi felszerelései és komplett laborjai kereset­tek Csehszlovákiától Ma­rokkóig. Az elmúlt eszten­dőben 37 millió forint ér­tékben szállítottak külföld­re, az idén ez a szám vár­hatóan 40—42 millió lesz. Ez termelésük 60 százaléka. A legtöbb megrendelés — 23 millió forintos értékben — a Szovjetunióból érke­zett. Gaál Béla felvételei Konyári Béla francia meg­rendelésre készít 100 milli­literes erlenmajer lombiko­kat. A kalibrálóban Virág Zoltánná hitelesíti a laborműszere­ket. Nemcsak a maturandus bizonyít Középiskolából a párttagok sorába A középiskolákban tevé­kenykedő pártalapszerveze- teknek sajátos feladataik is vannak. Egyik ilyen, hogy fi­gyelemmel kísérjék azoknak a tanulóknak szorgalmát, ma­gatartását, tanulmányi ered­ményét, akik negyedikes ko­rukban betöltik 18. életévü­ket. Ha arra érdemesek, ak­kor készíteni kell őket a fel­vételre a párttagság soraiba. Nyírbátorban, a Báthori Ist­ván Gimnázium és Cipőipari Szakközépiskolában ebben az évben Bacsó Sándort, Hi­dasi Rezsőt, Mirolovics Lász­lót, Nagykállóban, a Korányi Frigyes Gimnáziumban pe­dig Bodor Csillát vették fel a pártba. Egyikük Csilla Zsongott a folyosó. Az ud­vart harsány jókedv töltötte be. Az egyik sarokban fiata­lok egy csoportja komolyan beszélgetett. Figyeltük a szünet örömeit élvező közép- iskolás diákokat. Egyikük Bodor Csilla. — Hogy van az édesanya, — tette fel nem is olyan ré­gen, mintegy hangosan gon­dolkodva a kérdést mamájá­nak a nagykállói kislány —, hogy nem mindig értem meg a gyerekek, osztálytársaim cselekedetét... Találkozásunk első pilla natában úgy éreztem, hogy Csilla egy kicsit koravén. A beszélgetések nyomán még az is megfordult bennem, hogy nincs-e „túlfuttatás” a gye­rek szerepeltetésében. Ám a tanuló mindezek ellenkezőjé­ről maga győzött meg: — Éveken át tagja voltam a járási KISZ-bizottságnak. Voltam alapszervezeti és osztály-diáik bizottsági titkár. Az iskolában a fiatalok irá­nyítják saját életüket. A ta­nulás közepette végzett moz­galmi munka nem könnyű, de szép. Milyen öröm a szak­körben, a sportkörben elért eredmény? Ha a KISZ-ben jól sikerül egy rendezvény, még a tanulás is könnyebben megy. Közös erőfeszítéssel az életkori sajátosságokból adó­dó konfliktusokból is meg le­het találni azt a kompromisz- szumot, amit a szülő és az iskola is elfogad. Képes lesz helytállni... — Az, hogy szereti a moz­galmi munkát, hogy tanul­mányi eredménye átlagon fe­lüli, hogy magatartása, szor­galma mindig példás, — hal­lottuk Boros Barnabásné osz­tályfőnöktől, egyik ajánlójá­tól, — bizonyíték, hogy a jö­vőben is mind a tanulásban, (orvosnak készül), mind munkában képes lesz helyt­állni ... A párt, a mozgalom iránti szeretetet a családból hozta magával. Főorvos édesanyja tagja a párt megyei bizottsá­gának. Egészen más környezetből talált a pártra, jutott el a jelentkezés gondolatáig Mi­rolovics László. Nyírcsászá­riban, kilencgyerekes család­ban született. Édesapjuk ko­rán elhalt. így édesanyja, aki az óvodában főzőnő, gondok között nevelte gyerekeit. Elviselni sikert, kudarcot Azt, hogy be szeretne lép­ni a pártba, először édesany­jával tanácskozta meg. Laci, ha az utcán megy, és nem ég egy villanykörte, már rohan is szólni az illetékeseknek. Ha az általuk rendezett bálban a fiatalok megfeledkeznek ma­gukról és durvák, bajkeve­rők, — ordítani szeretne. Azt már nehezen tudná elvisel­ni, ha nem tartozhatna na­gyobb közösséghez. — Évek óta jól vezeti az otthoni KISZ-alapszervezetet — hallottuk az iskolai párt- alapszervezet titkárától. — Korrektségét, tisztelettudá­sát nemcsak saját kortársai irigyelhetik. Bejáró. Tanul­mányi eredménye erős kö­zepes. Azért ajánlottam a pártba, mert láttam rajta azt a törődő gondoskodást, amellyel irányítja KlSZ-szer- vezete életét. Láttam rajta azt a fáradtságot is, amely- lyel egyik-másik sikerüket el­érték, no meg kudarcukat ki­heverték. Alig 18 éves fejjel sikert és sikertelenséget el­viselni — elég nehéz ... Mind a négy fiatalnak a közösen végzett munka alap­ján egyik ajánlója a KISZ- alapszervezet taggyűlése volt. Felvételükre most, a májusi taggyűléseken került sor. Érettségüket nemcsak a mellükön hordott maturan­dus bizonyítja, hanem az a törődés is, amellyel környe­zetük haladásáért fáradoz­nak. Sigér Imre A nyíregyházi gabonaforgalmi és malomipari vállalat központi javító- és szerelőüzemében Varga Attila szak­munkás a baktalórántházi malomüzem felújítási mun­káihoz készít cserealkatrészeket. Munkaruhára, étkeztetésre, lakásépítésre Harmincötmilliós támogatás Ülést tartott az ÉDOSZ megyei bizottsága Május 31-én Nyíregyházán ülést tartott az Élelmiszer- ipari Dolgozók Szakszerveze­F ogjuik meg és vigyétek, ugye ismert ez a ked­ves, iróniikus szójáték. Ügy mondjuk ezt, mintha az életben, az életünkben sem­mi, de semmi. jelentősége nem lenne. Távol áll tőlünk. Mi (én) soha, de soha nem vagyunk, nem lehetünk ré­szesei hasonló dolgoknak. Mi (én) benne vagyunk a cselek­vés sűrűjében. Ha vinni kell, hát visszük azt a valamit. Teljes mell- szélességgel a vastagabbik vége alá állva. (Én viszem). Ha tenni kell, hát tesszük a dolgunkat, teljesen, lendüle­tesen. (Én teszem.) Ha szólni kell, hát szólunk teletorokkal messzehangzóan. (Én aztán szólok.) ★ Veri az ember a feleségét. Jajaj, de még hogy veri. Fer­geteges ramazurit csap. Egy tányér a falra, egy pofon az asszonynak, egy szék a vitrin közepébe, egy rúgás az alfe­lébe, szóval egy ide, egy oda. Dehát ami sok, az már sok. Fogja már be valaki (nem én) azt az őrültet. Szóljon már valaki (nem én) a rend­őrnek. És én! Én hol vagyok?) Természetesen a szomszéd­ban. Dühösen és felháboro­dottan vagyok a szomszéd­lyökre, vegyék el tőle a botot és húzzák meg a fülét. (És én! Én hol vagyok? Természetesen állok és Cm hol vagyok? ban, illetve a saját lakásom­ban. Egyelőre várok. Várom, hogy tegyen már valamit va­laki, mert ez kész tébolyda. Én az ilyesmit mélységesen elítélem. Én minden rosszat elíté­lek. ★ Megyek az utcán. Tisztes­ségesen megyek, ahogy kell és vidítja a lelkem az „Egy város, egy virág” mozgalom keretében kiültetett lótusz a járdaszegélyen. Egy kölyök bottal csapkodja a lótuszt. Dühödten veri lefelé a leve­leit, tiporja a virágait és töb­ben nézik. Nézilk és várnak, mások hátat fordítanak, nem nézik, de várnak. Mire vár­nak? Szóljanak már rá a kö­várok a tömegben. Mire vá­rok? Hogy szóljon valaki, mert már nagyon dühös és nagyon felháborodott vagyok és felmegy a vérnyomásom. A magas vérnyomás nekem nagyon árt. Sajnos gyakran árt, mert sok rossz, elítélen­dő dolog van az életben.) ' Részeg huligánok molesz­tálnak egy embert. Bökdösik, leverik a kalapját, a kalapot sárba tapossák, pimasz, becs­mérlő szavakat mondanak és röhögnek. Akik látják, el­húzzák a csíkot. Sündörög el mindenki a dolga után, még az is, akinek semmi dolga. Hát miért nem szólnak? Mi­ért nem mondják: most aztán elég. Miért nem tanítják mé­résre a huligánokat? (És én! Én hol vagyok? Itt. Hát hol a fenében len­nék, hiszen engem lökdös- nek, az én kalapom tapossák a sárba, engem becsmérelnek a pimasz és részeg huligá­nok.) ★ Ilyen az élet. Tele rossz és elítélendő dolgokkal. Kiverik a közvilágítás lámpáit, a vo­naton felhasogatják az ülése* két, letépik a virágokat... Én, Te, ö. Mi, Ti, ök — nézzük. Félünk? Pedig mi többen vagyunk. C sak kritizálunk, nieg- jegyzéseket teszünk, tanulságokat vonunk le, a történteket elítéljük. Fő­leg elítéljük. De kérdezzük-e önmagunktól; amikor látjuk, halljuk, tapasztaljuk a dol­gokat és mindig másoktól várjuk a közbelépést, a meg­oldást, tehát kérdezzük-e: És én! Én hol vagyok? Seres Ernő tének megyei bizottsága, melynek munkájában részt vett Balogh Károlyné, az ÉDOSZ központi vezetőségé­nek titkára. Az ülésen jelen­tés hangzott el az ÉDOSZ legutóbbi kongresszusa óta végzett munkáról. Megálla­pították, hogy az élelmiszer- ipari dolgozók jól segítették és segítik a megye gazdaság- politikai céljainak megvaló­sítását. 1977-ben az élelmi­szeriparban dolgozó mintegy 11 ezer munkás közül hatez­ren véttek részt a szocialista munkaverseny-mozgalom- ban. A szocialista brigádok által benyújtott újításokból az elmúlt évben 228-at ve­zettek be. Az átlagbér pedig megközelítette a 33 ezer fo­rintot. A megye 11 élelmiszeripari vállalatánál jelentősét lép­tek előre a szociális tervek megvalósításában. Tavaly a tervezett összeget túlszár­nyalva, a dolgozók szociális ellátására — munkaruhákra, üzemi étkeztetésre, mun­kásszállításra, gyermekintéz­mények támogatására, segé­lyezésre, lakásépítés-támoga­tásra, sport- és egyéb célokra — 35 millió forintot használ­tak fel. Jóléti és kulturális alapra több mint 9 millió fo­rintot költöttek. Az élelmi­szeriparban sokat tesznek a dolgozók egészségének védel­méért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom