Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-01 / 127. szám
1978. június 1. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kérdőjel nélkül •■ogyan élünk — hogyan ■U éljünk? — idestova három esztendeje vitatkoznak erről az ifjúkommunisták. A válaszkeresés azóta is gyűrűzik a KISZ közösségeiben, az ifjúsági klubokban, a szocialista kollektívákban — tartalmas viták, még pontosabban: párbeszédek bontakoztak ki a fia talok között. A „hogyan él jünk?” kérdés felvetését < változásigény, a tenniaka- rás, a továbblépés szándéka táplálja. Hasonlóképpen vélekedett erről a KISZ központi bizottsága is, amikor legutóbbi: május 18-i ülésén — többek között — meghallgatta és tudomásul vette az 1978. évi forradalmi ifjúsági napok tapasztalatairól szóló tájékoztatót. Joggal állapította meg, hogy politikai életünk jelentős, szerves ré szévé vált a FIN esemény sorozata, amelynek kereté ben élénk, nagy érdeklődést váltottak ki a „Hogyan élünk — hogyan éljünk?” viták. A széles körben elhangzottak minősítik is a feleletadókat olyan alapvető dolgokban: mint életmód, életvitel, felkészülés a holnapokra. Tükrözi ifjúságunk viszonyát jelen ko runk társadalmához, megszabja, igazítja lépteit felnőtté válásához. Napjainkban a vita, a párbeszéd menete már a „második fordulóhoz” érkezett Az elmúlt időszakban kikristályosodtak, leülepedtek a válaszokban azok az alapvető erkölcsi, magatartási normák, amelyek kétséget kizárólag tisztázták a „hogyan élés” kérdőjelét. Az országos vitákból kiderült, hogy társadalmunk alapvető céljához, igényeihez igazodik, alkalmazkodik ifjúságunk jelentős része. Tudatosan készül arra, hogy erejét, tehetségét, energiáját ez a társadalmi elkötelezettség kösse le. A viták centrumában mindenütt az alapkötelességek: a munka, a tanulás, a haza védelmére való felkészülés kérdései szerepeltek. A hogyan élünk kijelentő módjának válaszai olyan térképet rajzolhatnak ifjúságunkról, amelyből kiolvasható, hogy mi a további teendő, hol lesz szükség társadalmunk közbeavatkozására. Nézzünk egy példát. Több helyütt modell játékot iktatnak be a propagandisták a vélemények összegyűjtésére. Elképzeltetnek egy áruházat, ahol minden megvásárolható. Kapható jó állás, gépkocsi, nyaraló, család gyerekkel, jó munkatárs, külföldi utazás, stb. A vásárlások után közösen értékelik ki, hogy mi került a kosárba és miért. Választ kérnek arra is, hogy a vásárló mit tett vagy mit szándékozik tenni azért, hogy az általa kívánt áruk valós értékként kerüljenek a kosarába. vitákon tehát a mun___ kafegyelem, a szabad Idő hasznos kitöltése, a munkásművelődés, a köz- életiség célja, feladata szerepelt témaként országszerte. Konkrét helyzetelemzésekkel, igényekkel, feladatmegjelölésekkel. A párt- szervezetek cselekvési programjai, a KISZ-szervezetek akcióprogramjai mindenütt lehetőséget és módot adnak arra, hogy a gyakorlatban is hasznossá váljék a viták véleménycseréje. A válaszkeresés tehát nem „öncélú”, több megyében is a pártszervezetek az ifjúsági szövetséggel együtt elemzik a tapasztalatokat. Űjabb lépést jelent az is, hogy az ifjúság rétegződése szerint parcellázódik tovább a vita, még inkább közeledve a mindennapi valósághoz. V. L. Harcos Ákos üvegmüves szovjet exportra kerülő vákuumszárító pisztolyokat készít Export az UHIVERSIL-böl n eves üzem van megyénkben, amelyik olyan sok országba exportál, mint az UNIVER- SIL nyíregyházi üvegtechnikai gyárrészlege. Laboratóriumi felszerelései és komplett laborjai keresettek Csehszlovákiától Marokkóig. Az elmúlt esztendőben 37 millió forint értékben szállítottak külföldre, az idén ez a szám várhatóan 40—42 millió lesz. Ez termelésük 60 százaléka. A legtöbb megrendelés — 23 millió forintos értékben — a Szovjetunióból érkezett. Gaál Béla felvételei Konyári Béla francia megrendelésre készít 100 milliliteres erlenmajer lombikokat. A kalibrálóban Virág Zoltánná hitelesíti a laborműszereket. Nemcsak a maturandus bizonyít Középiskolából a párttagok sorába A középiskolákban tevékenykedő pártalapszerveze- teknek sajátos feladataik is vannak. Egyik ilyen, hogy figyelemmel kísérjék azoknak a tanulóknak szorgalmát, magatartását, tanulmányi eredményét, akik negyedikes korukban betöltik 18. életévüket. Ha arra érdemesek, akkor készíteni kell őket a felvételre a párttagság soraiba. Nyírbátorban, a Báthori István Gimnázium és Cipőipari Szakközépiskolában ebben az évben Bacsó Sándort, Hidasi Rezsőt, Mirolovics Lászlót, Nagykállóban, a Korányi Frigyes Gimnáziumban pedig Bodor Csillát vették fel a pártba. Egyikük Csilla Zsongott a folyosó. Az udvart harsány jókedv töltötte be. Az egyik sarokban fiatalok egy csoportja komolyan beszélgetett. Figyeltük a szünet örömeit élvező közép- iskolás diákokat. Egyikük Bodor Csilla. — Hogy van az édesanya, — tette fel nem is olyan régen, mintegy hangosan gondolkodva a kérdést mamájának a nagykállói kislány —, hogy nem mindig értem meg a gyerekek, osztálytársaim cselekedetét... Találkozásunk első pilla natában úgy éreztem, hogy Csilla egy kicsit koravén. A beszélgetések nyomán még az is megfordult bennem, hogy nincs-e „túlfuttatás” a gyerek szerepeltetésében. Ám a tanuló mindezek ellenkezőjéről maga győzött meg: — Éveken át tagja voltam a járási KISZ-bizottságnak. Voltam alapszervezeti és osztály-diáik bizottsági titkár. Az iskolában a fiatalok irányítják saját életüket. A tanulás közepette végzett mozgalmi munka nem könnyű, de szép. Milyen öröm a szakkörben, a sportkörben elért eredmény? Ha a KISZ-ben jól sikerül egy rendezvény, még a tanulás is könnyebben megy. Közös erőfeszítéssel az életkori sajátosságokból adódó konfliktusokból is meg lehet találni azt a kompromisz- szumot, amit a szülő és az iskola is elfogad. Képes lesz helytállni... — Az, hogy szereti a mozgalmi munkát, hogy tanulmányi eredménye átlagon felüli, hogy magatartása, szorgalma mindig példás, — hallottuk Boros Barnabásné osztályfőnöktől, egyik ajánlójától, — bizonyíték, hogy a jövőben is mind a tanulásban, (orvosnak készül), mind munkában képes lesz helytállni ... A párt, a mozgalom iránti szeretetet a családból hozta magával. Főorvos édesanyja tagja a párt megyei bizottságának. Egészen más környezetből talált a pártra, jutott el a jelentkezés gondolatáig Mirolovics László. Nyírcsászáriban, kilencgyerekes családban született. Édesapjuk korán elhalt. így édesanyja, aki az óvodában főzőnő, gondok között nevelte gyerekeit. Elviselni sikert, kudarcot Azt, hogy be szeretne lépni a pártba, először édesanyjával tanácskozta meg. Laci, ha az utcán megy, és nem ég egy villanykörte, már rohan is szólni az illetékeseknek. Ha az általuk rendezett bálban a fiatalok megfeledkeznek magukról és durvák, bajkeverők, — ordítani szeretne. Azt már nehezen tudná elviselni, ha nem tartozhatna nagyobb közösséghez. — Évek óta jól vezeti az otthoni KISZ-alapszervezetet — hallottuk az iskolai párt- alapszervezet titkárától. — Korrektségét, tisztelettudását nemcsak saját kortársai irigyelhetik. Bejáró. Tanulmányi eredménye erős közepes. Azért ajánlottam a pártba, mert láttam rajta azt a törődő gondoskodást, amellyel irányítja KlSZ-szer- vezete életét. Láttam rajta azt a fáradtságot is, amely- lyel egyik-másik sikerüket elérték, no meg kudarcukat kiheverték. Alig 18 éves fejjel sikert és sikertelenséget elviselni — elég nehéz ... Mind a négy fiatalnak a közösen végzett munka alapján egyik ajánlója a KISZ- alapszervezet taggyűlése volt. Felvételükre most, a májusi taggyűléseken került sor. Érettségüket nemcsak a mellükön hordott maturandus bizonyítja, hanem az a törődés is, amellyel környezetük haladásáért fáradoznak. Sigér Imre A nyíregyházi gabonaforgalmi és malomipari vállalat központi javító- és szerelőüzemében Varga Attila szakmunkás a baktalórántházi malomüzem felújítási munkáihoz készít cserealkatrészeket. Munkaruhára, étkeztetésre, lakásépítésre Harmincötmilliós támogatás Ülést tartott az ÉDOSZ megyei bizottsága Május 31-én Nyíregyházán ülést tartott az Élelmiszer- ipari Dolgozók SzakszervezeF ogjuik meg és vigyétek, ugye ismert ez a kedves, iróniikus szójáték. Ügy mondjuk ezt, mintha az életben, az életünkben semmi, de semmi. jelentősége nem lenne. Távol áll tőlünk. Mi (én) soha, de soha nem vagyunk, nem lehetünk részesei hasonló dolgoknak. Mi (én) benne vagyunk a cselekvés sűrűjében. Ha vinni kell, hát visszük azt a valamit. Teljes mell- szélességgel a vastagabbik vége alá állva. (Én viszem). Ha tenni kell, hát tesszük a dolgunkat, teljesen, lendületesen. (Én teszem.) Ha szólni kell, hát szólunk teletorokkal messzehangzóan. (Én aztán szólok.) ★ Veri az ember a feleségét. Jajaj, de még hogy veri. Fergeteges ramazurit csap. Egy tányér a falra, egy pofon az asszonynak, egy szék a vitrin közepébe, egy rúgás az alfelébe, szóval egy ide, egy oda. Dehát ami sok, az már sok. Fogja már be valaki (nem én) azt az őrültet. Szóljon már valaki (nem én) a rendőrnek. És én! Én hol vagyok?) Természetesen a szomszédban. Dühösen és felháborodottan vagyok a szomszédlyökre, vegyék el tőle a botot és húzzák meg a fülét. (És én! Én hol vagyok? Természetesen állok és Cm hol vagyok? ban, illetve a saját lakásomban. Egyelőre várok. Várom, hogy tegyen már valamit valaki, mert ez kész tébolyda. Én az ilyesmit mélységesen elítélem. Én minden rosszat elítélek. ★ Megyek az utcán. Tisztességesen megyek, ahogy kell és vidítja a lelkem az „Egy város, egy virág” mozgalom keretében kiültetett lótusz a járdaszegélyen. Egy kölyök bottal csapkodja a lótuszt. Dühödten veri lefelé a leveleit, tiporja a virágait és többen nézik. Nézilk és várnak, mások hátat fordítanak, nem nézik, de várnak. Mire várnak? Szóljanak már rá a kövárok a tömegben. Mire várok? Hogy szóljon valaki, mert már nagyon dühös és nagyon felháborodott vagyok és felmegy a vérnyomásom. A magas vérnyomás nekem nagyon árt. Sajnos gyakran árt, mert sok rossz, elítélendő dolog van az életben.) ' Részeg huligánok molesztálnak egy embert. Bökdösik, leverik a kalapját, a kalapot sárba tapossák, pimasz, becsmérlő szavakat mondanak és röhögnek. Akik látják, elhúzzák a csíkot. Sündörög el mindenki a dolga után, még az is, akinek semmi dolga. Hát miért nem szólnak? Miért nem mondják: most aztán elég. Miért nem tanítják mérésre a huligánokat? (És én! Én hol vagyok? Itt. Hát hol a fenében lennék, hiszen engem lökdös- nek, az én kalapom tapossák a sárba, engem becsmérelnek a pimasz és részeg huligánok.) ★ Ilyen az élet. Tele rossz és elítélendő dolgokkal. Kiverik a közvilágítás lámpáit, a vonaton felhasogatják az ülése* két, letépik a virágokat... Én, Te, ö. Mi, Ti, ök — nézzük. Félünk? Pedig mi többen vagyunk. C sak kritizálunk, nieg- jegyzéseket teszünk, tanulságokat vonunk le, a történteket elítéljük. Főleg elítéljük. De kérdezzük-e önmagunktól; amikor látjuk, halljuk, tapasztaljuk a dolgokat és mindig másoktól várjuk a közbelépést, a megoldást, tehát kérdezzük-e: És én! Én hol vagyok? Seres Ernő tének megyei bizottsága, melynek munkájában részt vett Balogh Károlyné, az ÉDOSZ központi vezetőségének titkára. Az ülésen jelentés hangzott el az ÉDOSZ legutóbbi kongresszusa óta végzett munkáról. Megállapították, hogy az élelmiszer- ipari dolgozók jól segítették és segítik a megye gazdaság- politikai céljainak megvalósítását. 1977-ben az élelmiszeriparban dolgozó mintegy 11 ezer munkás közül hatezren véttek részt a szocialista munkaverseny-mozgalom- ban. A szocialista brigádok által benyújtott újításokból az elmúlt évben 228-at vezettek be. Az átlagbér pedig megközelítette a 33 ezer forintot. A megye 11 élelmiszeripari vállalatánál jelentősét léptek előre a szociális tervek megvalósításában. Tavaly a tervezett összeget túlszárnyalva, a dolgozók szociális ellátására — munkaruhákra, üzemi étkeztetésre, munkásszállításra, gyermekintézmények támogatására, segélyezésre, lakásépítés-támogatásra, sport- és egyéb célokra — 35 millió forintot használtak fel. Jóléti és kulturális alapra több mint 9 millió forintot költöttek. Az élelmiszeriparban sokat tesznek a dolgozók egészségének védelméért.
