Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-25 / 148. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. június 25. AZ ESEMÉNYEK — CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: A kőolajexportáló országok miniszteri tanácsában úgy döntöttek, hogy az olajárakat ez év végéig nem változtatják meg — Véget értek a választások Peruban, az „Ap- rista” párt győzött — Sziad Barré Szomáliái államfő Bonnban tárgyalt. KEDD: Tito elnök beszédével megnyílt a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének XI. kongresszusa — A kínai kormány felszólította a Vietnami Szocialista Köztársaság kormányát, hogy szüntesse be három főkonzulátusának a tevékenységét. SZERDA: Kádár János vezetésével magyar párt- és kormányküldöttség érkezett Varsóba — Szovjet—török kormányfői eszmecsere Moszkvában — Az olasz kereszténydemokraták főtitkárukat, Zaccagninit jelölik köztársasági elnöknek. CSÜTÖRTÖK: Hivatalos amerikai válasz a szovjet sajtóban közölt állásfoglalásra — Szovjet kormánynyilatkozat a nyugati hatalmak afrikai tevékenységéről — Amerikai küldöttség érkezett Angolába. FENTEK: Kádár János és a magyar párt- és kormányküldöttség befejezte varsói tárgyalásait — Budapestre érkezett Mu- ammar al-Kadhafi, Líbia vezetője — ítélet a torinói terrorista perben. SZOMBAT: Nyugatnémet—francia csúcstalálkozó Hamburgban — Neto angolai elnök Bissau-Guineában találkozott Eanes portugál elnökkel — Közzétették a befejeződött JKSZ- kongresszus dokumentumait. Á hét három kérdése O Mit kell kiemelnünk Kádár János és Edward Gierek külpolitikai megnyilakozásaiból? A varsói tárgyalásokon a két párt, a két kormány álláspontja azonosnak bizonyult a nemzetközi helyzet minden alapvető kérdésében. Kádár János hangsúlyozta, hogy a világ népeinek egyetemes érdeke az enyhülési folyamat fenntartása és kiterjesztése a katonai területre is Edward Gierek rámutatott, hogy a tartós békét csak a fegyverkezési hajsza megfékezése, a szocialista országok által előterjesztett leszerelési program biztosítja. A magyar delegáció vezetője elmondotta, hogy nyugtalanít bennünket bizonyos ^rők aktivizálódása az USA-ban és egyes NATO-országokban, amelyek arra törekszenek, hogy az Egyesült Államok keményítse meg a Szovjetunióhoz való viszonyát, és fokozni kívánják a Varsói Szerződés és a NATO országai közti szembenállást. Kádár János kijelentette, őszintén reméljük, hogy az amerikai és a nyugat-európai gazdasági és politikai élet reálisan gondolkodó tényezői nem engednek a nyomásnak. Mindkét pártvezető szólt a kínai vezetők politikájáról. Kádár János megállapította, hogy a kínai vezetés objektíve a szélsőséges, reakciós imperialista erők törekvéseit támogatja. Edward Gierek szintén úgy fogalmazott, hogy a béke és a szocializmus nyilvánvaló érdekeivel szemben az enyhülésellenes imperialista és antikommu- nista erőket támogatják a kínai vezetők. Akik változatlanul folytatják szovjetellenes politikai vonalukat. Kádár János ugyanakkor hangoztatta, hogy akárcsak a Szovjetunió és a többi szocialista ország, a magyar nép is baráti érzésekkel viseltetik a kínai nép iránt. A Kínai Népköztársasággal változatlanul rendezni kívánjuk viszonyunkat, szorgalmazzuk az államközi kapcsolatok fejlesztését és azt kívánjuk, hogy a kínaiak találjanak vissza a haladásért és a békéért küzdők közös útjára, — elvi politikánkból azonban nem engedhetünk! A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének előmozdítása mellett tettek hitet a varsói találkozó résztvevői. Kádár János kijelentette, hogy minden pártnak joga és kötelessége a marxizmus—leninizmus tanításainak alkotó alkalmazása, az adott ország sajátosságai és történelmi hagyományai alapján. Ugyanakkor fontos feladat egyeztetni a nemzeti és nemzetközi érdekeket. Törekedni kell az összefogásra a kölcsönös szolidaritás, az elvtársi együttműködés szellemében. Gierek hangsúlyozta, hogy a berlini értekezlet határozatainak talaján erősödik az európai testvérpártok internacionalista szolidaritása és együttműködése. O A további szovjet— amerikai tárgyalások lehetősége hogyan alakul? A szovjet lapokban a múlt hét szombatján megjelent és az amerikai külpolitikát bíráló cikkre az Egyesült Államokban sűrűn reagáltak: Vance külügyminiszter például hétfőn a kongresszusban, kedden Atlantic City-ben beszélt az amerikai—szovjet viszonyról, szerdán aztán a külügyminisztérium külön is nyilatkozatot adott ki. Vance láthatóan igyekezett a vita hangnemét mérsékelni — nem úgy, mint Brzezinski, az elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója és a washingtoni „kemény vonal” képviselője tette. Vance azt bizonygatta, hogy az USA minden téren feljeszteni kívánja az együttműködést a Szovjetunióval. Szerinte a Carter-kormányzat minél előbb megállapodásra szeretne jutni a hadászati fegyverek korlátozása terén. Ami pedig egy újabb Gro- miko—Vance találkozó lehetőségét illeti, az amerikai diplomácia „nagy öregje”, Averell Harriman, New Yorkban kijelentette, hogy úgy tudja: júliusban valószínűleg Genfben ismét tárgyalóasztal mellé ül a két külügyminiszter. Harriman annak a véleményének is hangot adott, hogy „igen közel van” az új SALT-megállapo- dás! © Hogyan rendeződnek a nyugat-európai sorok a júliusi csúcsértekezletek előtt? A dátum: július 16—17. A színhely: Bonn. A részvevők: Carter, a japán kormányfő, a Közös Piac legnagyobb országainak vezetői, továbbá a kanadai miniszterelnök. A téma: a nyugati gazdasági válság elhúzódása ellen szükséges intézkedések, közös gazdaságpolitika, közös valutapolitika, közös energiapolitika kialakítására teendő kísérletek. S természetesen politikai kérdések is: kelet-nyugati viszony, enyhülés vagy feszültség? Tekintettel arra, hogy a vendéglátó az NSZK, a sorok rendezésének feladatát Schmidt kancellár vállalta magára. Már tárgyalt Andreotti olasz, Thorn luxemburgi miniszterelnökkel és nem hivatalos látogatás során Hamburgban fogadta Giscard d’Estaing francia köztársasági elnököt is. A nyugatnémet kancellár számára személyes ambíciója alapján és a bonni belpolitikai helyzet miatt ugyancsak jól jön, hogy ilyen fontos szerephez jut. (Mellesleg a Közös Piac rendje szerint, hogy tudniillik minden fél évben más ország adja a „kilencek” tanácsának elnökét, július 1-től éppen az NSZK a soros, Schmidt tehát a nyugat-európai tőkés integráció szavát is hallathatja a magáé, az NSZK-é mellett...) Politikai következményei a nemzetközi életben szintén érezhetők lesznek, bármi legyen a bonni „csúcson” hozott döntés: valamelyest befolyásolni tudja-e Nyugat- Európa az USA-t, vagy ellenkezőleg, a carteri kormányzat maga mögé sorakoztatja a Közös Piac országait? Az Egyesült Államok tárgyalási helyzetét a Szovjetunióval (vagy akár Kínával szemben) módosíthatja az, ami majd Bonnban történik július közelién. Pálfy József II Szovjetunió gyöngyszeme: Krím A Krím déli partja. A képen a „Krím-szanatórium” részlete látható. Krím, Alusta. „Munkássarok” üdülőbázis. Tengerparti krími panziók. n Gusztiéknak meg nincs is kocsijuk. Tudnak-e maguk gondoskodni róla, vagy segíteni kell nekik? Megint Klárit látta. Azt mondja: — ha azt akarjátok, hogy ott legyünk, szerezzetek nekünk kocsit! Vigyetek ki! — Vagy ez is elképzelhető: — nem sajnáltatjuk le magunkat, nekünk kell kocsit szerezni! — mondja a gyámoltalan férjének. De ha szerez, akitől szerez, az is egy fő; talán az öccse, de az meg a feleségével már két személy. És nagymama? A saját anyjára gondolt, csak arra, mert Apu anyjának tulajdonképpen semmi köze ehhez a gyerekhez. Gusztinak meg szerencsére már senkije sem él. Ezek csak úgy cikáztak a fejében, miközben Lajos bácsi valóban elmondta, hogy ő majd megfőzi az ünnepi ebédet, vagy vacsorát. Egy- tál ételt természetesen; birkapaprikást, vagy halászlét. Ez persze jó; hadd főzzön. De a birkát nem lehet megenni. Legalábbis civilizált városi embernek. A halászlé meg magában nem étel. Valami frissensült kellene, flekkenféle. — Lajoskám, erre még ráérünk, addig még kitaláljuk. De ki kezdje el az egészet? Ki vesse fel? Ki szervezze? Ki hívja meg a vendégeket? — Csakis te! — mondta Lajos bácsi. És Gitta megértette, hogy ezzel röviden megint el is döntötte a kérdést. Mert valóban, ki is? Csak önmagában bízhatott. Ebben a dologban sem a vér szerinti, sem a nevelőapára nem számíthatott, és nem is volt rá alkalmas egyik sem. Persze, akkor majd azt mondják, hogy én mindent előre elterveztem, a felajánlásokat, a hozomány össze- koldulását, vagy ki tudja, minek nevezik ... Nem is az a baj, hogy rájönnek, istenem, csak legalább a látszatot lehetne valahogy megőrizni. — És ha te, Lajos, egyszerűen meghívnád a fiatalokat a csónakházba, csak úgy ötletszerűen, hiszen miért is ne hívhatnád? Aztán majd fokozatosan alakulna ki, hogy ők kitalálnák, csak úgy támadna egy ötletük: elhívják a szülőket is, és amikor már minden együtt van, akkor megint valaki kitalálja, hogy ez éppen az eljegyzés is lehet, és ha már eljegyzés, akkor ... Most majdnem kimondta, hogy akkor jöhetnek a felajánlások, de észbekapott. — ... akkor ... minden így szépen elrendeződne ... De Lajos bácsinak olyan érzékeny orra volt; rögtön felütötte a fejét. — Mi rendeződne még el? — Mi? Hát semmi, csak szóval az egésznek a spontaneitása. — De Gittám, ha spontán, akkor már nem igazi. Hiszen te látványosnak képzeled. Ha látványos, akkor már nem lehet spontán. — Igazad van, Lajos, megint igazad van. Hát akkor ... szóval ... ezt még kitaláljuk. Fő, hogy tudjuk, milyen nyomon kell továbbgondolkodnunk. ★ Tibor nem szerette, ha Kati váratlanul az ölébe ül. Valahogy nem tartotta illendőnek. Meg nehéz is volt. Kati ugyan arányos és viszonylag karcsú, de majdnem olyan magas, mint Tibor és ... valójában elég nagy darab nő. Tibor lábszárai elég vékonyak voltak, a combja sem egy súlyemelőé; amikor Kati az ölébe huppant, bizony megérezte. (Folytatjuk) I V*1 " I I mJk\ P ■ I I t *-----1 ■ I I
