Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-24 / 147. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. június 24. Kádár János hazaérkezett Varsóból (Folytatás az 1. oldalról) Edward Gierek bevezető nyilatkozatában meleg sza­vakkal beszélt a lengyel és a magyar népet összefűző tör­ténelmi barátságról. Emlé­keztetett arra, hogy amikor Lengyelországot fasiszta tá­madás veszélye fenyegette, nyomban több, mint hatezer magyar önkéntes jelentke­zett, hogy fegyverrel a kéz­ben segítse a lengyel nép har­cát. A német megszállás idő­szakában magyar katonák ezrei harcoltak a lengyelek oldalán és sok lengyel parti­zán éppen a magyar kato­náktól kapott fegyverekkel szállt szembe az agresszorok- kal. Hagyományos barátságunk a felszabadulást követően nemcsak fönnmaradt, hanem új, gazdagabb tartalommal telítődött — mondotta Ed­ward Gierek. Aláhúzta, hogy ennek szellemében zajlottak le a mostani tárgyalások is, amelyeken elsősorban azt te­kintették át, hogyan tehetik még elmélyültebbé és inten­zívebbé a két ország együtt­működését, s miként mozgó­síthatják a közös munkálko­dásban még meglevő jelen­tékeny tartalékokat. Ennek jegyében folytattak eszme­cserét a politikai, a gazdasági és a kulturális együttműkö­dés fejlesztéséről. A LEMP KB első titkára kitért arra, hogy a nemzet­közi kérdések sorában azok­ról a közös tennivalókról tár­gyaltak, amelyekkel a két or­szág hozzájárulhat az enyhü­lés folyamatának visszafor­díthatatlanná tételéhez, a nemzetközi együttműködés kiszélesítéséhez és a béke biztosításához. Szavaihoz kapcsolódva Ká­dár János hangoztatta, hogy napjainkban minden eddi­ginél magasabb fejlettségi szintet értek el a magyar —lengyel kapcsolatok: egyet jelentenek a szocializmust építő két nép barátsá­gával és testvériségével. A magyar küldöttség látoga­tásának célja a testvéri kap­csolatok és együttműködés fejlesztése és erősítése volt. Elmondhatjuk, hogy a célt el­értük: a látogatás minden bizonnyal új lendületet ad a két ország együttműködésé­nek. Mint mondta, az élő ma­gyar—lengyel barátság nem­csak a két ország vezetőinek személyes, jó kapcsolatain, ha nem a tíz- és tízezrek konk­rét együttműködésén is le­mérhető. A két nép barátsága valóban milliók barátsága. Jó dolog, hogy eszünk is, szí­vünk is együttműködésünk fejlesztésére ösztönöz. Kádár János elismeréssel szólt arról a dinamikus fej­lődésről, amelyet a Lengyel Népköztársaság a LEMP ve­zetésével az utóbbi években elért. A lengyel nép — amelynek fiai a második vi­lágháború minden frontján harcoltak a hitleri fasizmus ellen — óriási áldozatokat hozott szabadságáért, azért, hogy a szocialista fejlődés útjára léphetett. Mostani lá­togatásunk tapasztalatai arról győztek meg bennünket, hogy haladásuk, eredményeik mögött sok-sok erőfeszítés, kemény munka áll. A tárgyalásokon érintett nemzetközi témákra utalva az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára aláhúz­ta: mind a magyar, mind a lengyel nép alapvető érdeke, hogy békében munkálkod­hasson szocialista céljai el­éréséért. Azt valljuk — mi­ként lengyel barátaink is —, hogy a valódi és hatékony külpolitika alapja, hogy min­denki előtt világos legyen hol, melyik oldalon állunk, mik a szándékaink és a cél­jaink. Külpolitikánk lényege: hűség szövetségeseinkhez, ba­rátság és szolidaritás a gyar­mati rendszer maradványai ellen, az önállóságért, nem­zeti függetlenségért küzdő erőkkel és korrekt partneri viszony a fejlett kapitalista országoknak azon erőivel, amelyek készek a békés egy­más mellett élés normái alap­ján együttműködni velünk. Azért kell dolgoznunk, hogy az emberiség ne a világhá­ború tragédiája, hanem a bé­kés, szebb élet felé haladjon. Ezután az újságírók kér­déseire válaszolt a két test­vérpárt vezetője. Kádár Já­nos egyebek között arról szólt, hogy nagyon ígéretesek­nek tartja a magyar—lengyel gazdasági együttműködés to­vábbfejlesztésének perspek­tíváit. Az e téren rendelke­zésre álló lehetőségek jobb kiaknázásával mindkét or­szág meggyorsíthatja fejlő­dését. A magyar—lengyel kapcsolatok fontos elemeként említette a gyorsan bővülő turizmust, amely szintén nagy szerepet játszik egymás életének, munkájának, kul­túrájának jobb megismeré­sében. Edward Gierek a többi kö­zött elmondta, hogy az el­múlt napokban Lengyelor­szág különböző részeiből szá­zak és százak fordultak hoz­zá levélben. Fölidézték, hogy 1939-ben mintegy 50 ezer len­gyel katona és több száz ezer lengyel hazafi talált védel­met és menedéket Magyar- országon. A levélírók azt kér­ték, a magyar párt- és kor­mányküldöttség látogatása alkalmából tolmácsolja a lengyel emberek szívből jövő köszönetét ezért a segítsé­gért. Az ő nevükben és a magam nevében is kérem, to- bábbítsák e köszönetét mind­azoknak, akik részesei voltak e nemes gesztusnak — for­dult a LEMP KB első titkára a magyar sajtó képviselőihez. Az újságírókkal való talál­kozó után a Kádár János vezette magyar párt- és kor­mányküldöttség a lengyel párt- és állami vezetők kí­séretében rövid látogatást tett Varsó legnagyobb és leg­korszerűbb, még épülő ursi- nowi lakótelepén. Pénteken délután befejező­dött a magyar párt- és kor­mányküldöttség háromna­pos hivatalos, baráti látoga­tása Lengyelországban. A lá­togatásról közös közleményt hoztak nyilvánosságra. A Kádár János vezette de­legációt a zászlódíszbe öltö­zött varsói repülőtéren ün­nepi külsőségek között bú­csúztatták. Párt- és kor­mányküldöttségünk szívélyes búcsút vett a lengyel közéle­ti vezetőktől, elköszönt a diplomáciai testület képvise­lőitől. A katonák ‘díszmenete után Edward Gierek, Henryk Jablonski és Piotr Jarosze- wicz kísérte a géphez és vett baráti kézfogással búcsút a magyar vendégektől, majd a különgép a magasba emelke­dett. Pénteken visszaérkezett Bu­dapestre a magyar párt- és kormányküldöttség, amely Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak vezetésével a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának és a Lengyel Népköztársaság mi­nisztertanácsának meghívá­sára hivatalos, baráti látoga­tást tett Lengyelországban. A delegáció tagja volt Lá­zár György, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Gye- nes András, az MSZMP KB titkára, Púja Frigyes, az MSZMP KB tagja, külügy­miniszter és Garamvölgyi Jó­zsef, a Magyar Népköztársa­ság varsói nagykövete. A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megje­lentek: Németh Károly, a KB titkára, Aczél György, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se, a Politikai Bizottság tag­jai, Borbély Sándor, Győri Imre, Havasi Ferenc, Korom Mihály, a KB titkárai, Sen­ket András belügyminiszter, valamint Rácz Pál külügy- minisztériumi államtitkár. Jelen volt Marian Chrusz- czewski, a Lengyel Népköz- társaság budapesti nagykö­vetségének ideiglenes ügyvi­vője. MOLNÁR ZOLTÁN: Q Majd beszélek Gusztival, hogy csináljunk egy olyan esküvőt, vagyis inkább lag- zit, ahol mindenki együtt van, a két apa is ... és semmi, de semmi aggály nem maradhat a gyerekben, hogy ... Hiszen ezek emberi dolgok. — Jó! Jó! Nagyon jól gon­dolkodok Lajos. Ez jó nyom, ezen kell elindulni. Csak azért... attól félék, hogy a lagzi, vagyis az esküvő ebből a szempontból már egy kicsit késő ... Hogy talán egy kicsit hamarabb kellene a fiatalok lelkében elrendezni ezeket a dolgokat... — Hamarabb? Hát... — Hát például, mondjuk, egy eljegyzés. ,Ez az, ez az! — helyeselte a saját ötletét — eljegyzés. Hogy már az esküvőre készülődés idősza­kában ... szóval érted? La­jos, hogy te milyen okos vagy! — Eljegyzés ... ? — mor­fondírozott Lajos bácsi. — Hát azt mostanában nem szokták, hogy úgy mondjam, olyan nyilvánosan ... vagy hogy is mondtad, látványo­san ... — Szokás — nem szokás, mit tesz az? Majd mi szpk- juk. Csinálunk egy isteni szép eljegyzést! — Gittám, ha egy eljegy­zés túlságosan ... szóval ez olyan, mintha előre innánk a medve bőrére. — Ugyan, mitől félsz, La­jos, hogy ezek... hogy az én kislányom ... meg ez az izé... ez a nagyon derék fiú, szó­val Kati meg Tibor... töké­letesen összeillenek. Máris ásó-kapa... Lajos bácsi egy pillanatig latolgatta, hogy megemlítse-é a Gitta és Guszti valamikori házasságát, hogy bizony, nem az eljegyzésen, hanem már esküvőn, sőt gyereken is ré- ges-régen túl egyszer csak ki­derült ... De mit keserítsen egy anyát ilyen gondolatok­kal az egyszem kedves lánya esküvője előtt. Inkább meg­próbálta megtudni , hogy mi­lyen szerepet szán neki Gitta ebben az egész nyilvános, vagy látványos micsodában. Sikertelenül. Gitta még nem tudta, csak azt, hogy Lajos bácsira szük­sége van. De hogy mire? Mi­képpen? — Lajoskám, köszönöm, hogy segítettél kitalálni. Vagyis, hogy te kitaláltad. Mert nélküled ... ! Tudod, mekkora biztonságot ad ne­kem, ha veled megbeszélhe­tek valamit... Hogy hogyan kezdjem el, azon persze még töprengeni kell. Melyiknek mondjam először? A férjem­nek? Tudod, ő egy icipicit nehézkes. Guszti barátod? Korrekt, mondom, de nem is tudom, ő talán mégsem... Azt sem tudom pontosan, hogy kiket kellene meghív­ni... A lakás, ugye, közön­ségesen éppen elég nagy, de Üzembe helyezték a mini olvasztókemencét Tudományos munka a Szaljut — Szojuz űrállomáson Megkezdődtek a tudomá­nyos kísérletek a Szaljut— Szojuz űrállomáson: a két űrhajós, Vlagyimir Kovaljo- nok és Alekszandr Ivancsen- kov elsőnek az orientációs be­rendezést próbálták ki, dél­után pedig már megkezdték a mini olvasztókemence üzembe helyezését is. Égy héttel a rajt után az új űr­páros teljesen kész a fela­datok végrehajtására. Az első technikai kísérlet, a földi irányítóközpont köz­lése szerint a „Kaszkád” el­nevezésű orientációs beren­dezés üzempróbája volt. Ez­zel foglalkoztak délelőtt, dél­után viszont üzembe helyez­ték a mini olvasztókemencét, a Szplavot. v Mint ismere­tes, korábban Ivancsenkov, a fedélzeti mérnök kicserélte a kemence hűtőberendezésé­nek ventillátorát, mert Ro- manyenko és Grecsko túlsá­gosan is zajosnak, zavarónak találta azt. A kísérletek so­rán különböző anyagok kris­tályosításával, újfajta ötvö­zetek előállításával foglal­koznak. A hét vége az új rend szerint pihenő lesz: szomba­ton még el kell végezni a nagytakarítást, az anyagok rendezését és néhány folya­matban lévő munkát, a va­sárnap viszont a teljes pihe­nésé, a sportolásé. Befejeződött a JKSZ kongresszusa Belgrádban pénteken befe­jeződött a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége XI. kongresszusa, amelyen mint­egy 2300 küldött, meghívott vendégként pedig 46 kommu­nista és munkáspárt, vala­mint közel 90 szocialista, szo­ciáldemokrata, demokratikus és haladó párt, s felszabadító mozgalom küldöttsége vett részt. A pénteki plenáris ülésen a küldöttek meghallgatták a hat kongresszusi bizottság kétnapos vitájáról készített jelentéseket, majd elfogadták a legmagasabb pártfórum ha­tározatait. A határozatok el­fogadása után a kongresszus zárt ülésen megválasztotta a párt új vezető szerveit. A JKSZ új központi bizott­ságába 157, központi ellenőr­ző bizottságába 15 tagot vá­lasztottak meg. A JKSZ KB örökös elnöke: Joszip Broz Tito. A JKSZ KB elnökségében a hat köztársaság kommunis­ta szövetségének mindegyikét 3—3, a két autonóm tarto­mány kommunista szövetsé­gét 2—2,-a jugoszláv néphad­sereg pártszervezetét pedig 1 tag képviseli. A Joszip Broz Tito vezette 23 főből álló el­nökség tagjai a következők: Dusán Alimpics, MahmutBa- kali, Vladimir Bakarics, An­gel Csemerszki, Sztane Do- lanc, Dusán Dragoszavac, Alekszandar Grlcskov, Vesze- lin Gyuranovics, Fadi Hoxha, Edvard Kardelj, Lazar Koli- sevszki, Nikola Ljubicsics, Branko Mikulics, Milos Mi­nies, Cvijetin Mijatovics, Milka Planinc, Franc Popit, Sztevan Doronyszki, Vojisz- lav Szrzentics, Petar Sztam- bolics, Nikola Sztojanovics, Tihomir Vlaskalics és Vidoje Zsarkovics. A központi bizottság elnök­ségének titkárává Sztane Do- lancot választották meg. A központi bizottság végre­hajtó titkárai: Milan Gaje- vics, Milojko Grulovics, Pav- le Gazi, Trpe Jakovlevszki, Vlado Janzsics, Ferhat Popo- vics, Major Nándor, Marko Orlandics, Gyúró Trbovics. A kongresszuson Tito elnök mondott zárszót. A kongresz- szus befejezése után az újon­nan megválasztott központi bizottság Tito elnökletével megtartotta első ülését, ame­lyen megválasztotta elnöksé- ségét és végrehajtó bizottsá­gának tagjait. (Folytatás az 1. oldalról) ménnyel. Tavaly 556 millió forintot — a tervezettnél 23 százalékkal többet — fordí­tottak megyénkben lakásbe­ruházásra. Ebből 689 célcso­portos lakást sikerült meg­építeni a tervezett költséggel. Az egészségügyi fejlesztések egy részét — például a me­gyei kórház második ütemét — tervezési és egyéb problé­mák miatt nem sikerült meg­valósítani, s ez erre az esz­tendőre vár. Jobb a helyzet az oktatási és kulturális be­ruházásoknál, ahol az óvo­dai férőhelyek, az általános iskolai tantermek bővülése az 1976-osnak majdnem a két­szerese. Több jelentős beru­házás — a megyei művelő­dési ház, a kisvárdai műve­lődési ház, a fémipari szak- középiskola stb. — kimozdult a holtpontról, szépen halad. Ám a legnagyobb feszültség is e területen tapasztalható. A megyei tanács illetékes egy nagyobb társaság oda mégsem fér el. — A csónakház. Lajos bácsi halkan, de ha­tározottan ezt mondta. A csónakház. Gitta előtt felködlött Lajos bácsi csónakháza. Régebben — bizony, elég régen —, még Gusztival, gyakran megfor­dultak ott. De ebben az utób­bi két évtizedben bizony alig. Tudta, hogy van ott valami fészerszerű építmény is, aho­va eső elől behúzódhat akár egy nagyobb társaság. De különben összkomfort éppen nincs. Komfort nincs, de van vadregényes miliő ... Lajos bácsi nyilván hajlandó meg­főzni valami pompás ételt. Vagy lehet kivinni különle­ges szendvicseket, italt... Tudja az ördög. Elmélázott. Persze, kocsi kell. Azaz kocsik kellenek. Akkor meg itt is van mindjárt egy kellemetlenség; Apu nem ihat semmit. Nem mintha olyan nagy ivó volna, de a megfelelő hangulathoz ez mégis ... Azt sem lehet tudni, hogy a Tibor szülei hogy fogják fel az egészet. Nem ismerte még a táplálkozási és ivási szokásaikat. Kocsijuk van, bár csak egy ócska Volkswa­gen, látta egyszer, ütött-ko- pott, mint Noé bárkája; nem kelt valami jó benyomást. osztályai intézkedési tervet dolgoztak ki a munka gyorsí­tására. Nagyot fejlődött a megye közműhálózata. E célra 42 százalékkal magasabb össze­get használtak fel a terve­zettől. 33 vízmű építése van folyamatban, s minden felté­tel biztosított az 1980-ig szóló vízművesítési program meg­valósulásához. Gond ugyan­akkor, hogy nem teljesítettük a szennyvízhálózat-bővítési tervet, elsősorban Nyíregy­házán, Mátészalkán és Nagy- kállóban küzdünk gondok­kal, amelyek megoldása az idei év és a következő esz­tendő feladata lesz. Az elmúlt évi gazdálkodási tapasztalatok összegzése nyo­mán elhangzott: a beruházá­soknál tovább szükséges ja­vítani a tervezési és kivitele­zői munkát. Bővíteni kell a kapacitást, hiszen mintegy 700 milliós fejlesztési elő­irányzat kivitelezésére nincs vállalkozó. Főként a kisebb, Jó benyomást, de hát ki­ben? Gusztiékban, például. A Guszti feleségében elsősor- b in. Bár az nagyon kétséges, mi indítja meg erősebben, mikor érzi nagyobb válla­lásra kötelezve magát, ha több, vagy ha kevesebb ki­látása van az ifjú párnak. A vér szerinti apa státusát ő is tiszteli. Klári — így hív­ják a volt férje mostani fe­leségét — egyszerűen nem teheti, hogy ne gondoljon a saját gyermekeire; , neki is lesz még várnivalója az ő el­vált férjétől. Ehhez nem árt neki, ha erkölcsi alapot sze­rez. Ha majd azt mondhatja, hogy ők is ugye, a férje első házasságából otthagyott le­ány hozományából igazán szépen kivették... vagy hogy is ... odatették a részü­ket. Ezt ez a Klári persze hirdetni is fogja. Annyi baj legyen, inkább hirdesse, csak adjanak. De hol is tartott? A Volks­wagen; a közlekedés. Aludni ott nem lehet, azon az indi­ántelepen, semmi esetre sem. Még ha szombat estéről ma­radhatnának vasárnap reg­gelre, akkor sem. Hacsak nem sátrakban; Lajos persze még ezt is kitalálhatja. De nem, azt nem! Akkor pedig valakinek, azaz valakiknek haza kell vezetni a kocsikat. (Folytatjuk) de nagyon szükséges létesít­mények — óvodák, iskolák — elvégzésére kell kapaci­tást találni, s a hagyományos építési eljárás helyett a kor­szerű módokat szükséges al­kalmazni. A beruházási mun­ka jobb előkészítésében, a beruházási szervek együtt­működésében is sok a tarta­lék, s a bürokrácia, a helyi érdekek előtérbe kerülése is zavarja esetenként a megyei célok megvalósítását. Ezt a jövőben hatékonyabban szük­séges ellenőrizni, másrészt a társadalmi munkát is a ter­vezett fejlesztési célok meg­valósításának szolgálatába kell állítani. A vitában a képviselők megállapították: a megyében fegyelmezett, a központi és megyei elképzeléseknek meg­felelő a gazdálkodás, s ked­vező az állampolgári fegye­lem is. Az elhangzott számos észrevétel, javaslat arra irá­nyult, hogy a költségvetési és fejlesztési összegeket job­ban használjuk fel a jövőben, a beruházások határidőre valósuljanak meg. Elhangzott: indokolt a me­gyei építő vállalatok és a ki­sebb építési kapacitások köz­ponti és helyi erőből való to­vábbi támogatása, a költség- vetési üzemek fejlesztése. Szóltak a képviselők a váro­sok és községek környezetvé­delméről. Elsősorban a központilag finanszírozott beruházások kapjanak különös figyelmet a jövőben — állapította meg a képviselőcsoport. A felszó­laló képviselők szóvá tették, hogy a beruházás helyzete idén és a következő években sem lesz könnyebb, s ha nem javítunk a munkánkon, ha építőipari vállalataink nem kapnak minisztériumi támo­gatást, a jövőben még na­gyobb problémákkal kell szembe nézni. A képviselő- csoport állást foglalt abban is, hogy újabb igények be­nyújtása helyett az ötödik ötéves tervben megcélzott lé­tesítmények megvalósítására kell erőfeszítéseinket össz­pontosítani. Határozottabban szükséges fellépni a gazdál­kodásban megtalálható ha­nyagság és pazarlás ellen is. A képviselők ezután Gu­lyás Emilné dr. tájékoztató­ját hallgatták meg az ország- gyűlés nyári ülésszakára való felkészülésről, majd a mező- gazdasági fői:- la, a nyír­egyházi kuta tézet és a növényvédő ánomás munká­jával ismerke ek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom