Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-09 / 107. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. május 9. Brigádok a patikákban Gyógyszertárvezetői érte­kezletet tartott a napokban a megyei gyógyszertári köz­pont a nyíregyházi városma­jori művelődési házban. Or. Szabó Imre igazgató-fő­gyógyszerész beszámolt az új gyógyszer-árrendezés óta a gyógyszerforgalomban be­állt változásokról, elismerően szólt a gyógyszertári dolgo­zók jó munkájáról. Ennek köszönhető, hogy különösebb zökkenők nélkül tudták el­látni a betegeket — annak ellenére, hogy az első idők­ben rendkívül megnöveke­dett a forgalom. Ez azóta ki­egyensúlyozottabbá vált, sta­bilizálódott. Az idei infulen- zajárvány idején sem volt probléma a gyógyszerellátás­sal. Befejezésül a gyógyszertá­rakban és a központban dol­gozó szocialista brigádok munkájának értékeléséről számolt be az igazgató. Négy brigád kiváló munkabrigád címet kapott, egy pedig meg­szerezte a szocialista címet. A zöldkoszorus brigádcímet három, a bronzot két brigád szerezte meg. A legjobb kol­lektíva a nyíregyházi Rákóc­zi utcai gyógyszertárban dol­gozik — a vállalatnál csak pár éve megindult szocialis­ta brigádmozgalomban ők érték el a legjobb ered­ményt: most kapták meg az ezüstkoszorús brigád címet. (kirják) Ebéd, öltöző, munkásbusz Étkezde a tsz-ben A termelőszövetkezetekben egyre inkább nagyüzemi a termelés, de a szociális el­látás — kevés kivétellel — egyáltalán nem mondható nagyüzeminek. A kivételek közé tartozik a nagycserkeszi tsz, amely­nek saját üzemi konyhája és étkezdéje van. Nyersanyagra nincs gond, hiszen a szövet­kezet majdnem mindent elő­állít, ami az ízletes ebédhez szükséges. A máriapócsi tsz- ben most épül az üzemi konyha és étkezde. Sajnos, az említett két példa nem elég „ragadós”. Igaz, jó né­hány tsz rendelkezik étkez­dével, s ezeket a tsz-eket az ÁFÉSZ-ek látják el főtt étel­lel. A kör bővülhetne, főleg az egyesített termelőszövet­kezetek fordíthatnának na­gyobb összeget szociális cé­lokra. Két-három község ter­melőszövetkezete viszonylag könnyen fenntarthat egy üzemi konyhát. Ma már a határban dolgozók körében sem „divat” a szalonnázás. A szociális szempontból jól el­látott mezőgazdasági üzem vonzóbb lehet a fiataloknak, a téma ezért is érdemel kü­lönös figyelmet. A termelőszövetkezetekhez hasonló, „kerítés nélküli” üzem a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság. A FEFAG szociális téren igyekszik pótolni több éves elmaradását. A gazdaság öt év alatt 39 millió forintot költ munkásszállításra. Az ösz- szegből 35 munkásszállító járművet vásárolnak, várha­tóan 1980 végére tudják meg­oldani elfogadhatóan a munkásszállítást. Üjabban a nyírbélteki erdő munkásait felmelegíthető konzervvel látják el, s a meleg ételhez hasonlóan a konzervekre is vállalati hozzájárulást kap­nak a dolgozók. Bővülő információcsere Nyíregyházi tanársegéd az UNESCO-klubok világkonferenciájáról — Mi újság Párizsban? — Ott is ugyanilyen idő van. Szinte minden nap esett az eső. Csak hazafelé indul­va, a reptéren sütött ki a nap — kaptam az „időjárás­jelentést” Révay Valériától. A tanárképző főiskola fiatal tanársegéde nemrég érkezett meg a francia fővárosból, ahol hazánk képviselőjeként részt vett az UNESCO klubok I. Világkonferenciáján. A — közel egy hétig tartó — konferenciára 58 ország küldte el képviselőit, s to­vábbi 10 ország megfigyelő­ként vett részt. — Miről volt szó a tanács­kozáson? — Talán nem mindenki tudja, hát elmondom, hogy az UNESCO az ENSZ tudo­mányos, kulturális és neve­lésügyi szervezete. Ez meg­határozta a két szekcióban zajló tanácskozás témáit is. A miénkben, az informá­ciócsere bővítésének módjai­ról esett szó. Ez „elcsépelt” kifejezés mögött valójában súlyos probléma rejlik Je­lenleg ugyanis, bármilyen furcsának tűnik, de a világon az információcsere erősen egyoldalú. A nagy hírügy­nökségek, — monopol hely­zetüknél fogva - kezükben tartják az összegyűjtött in­formációkat, illetve azt gyűj­tenek, amit akarnak. így aztán, — s ez elsősorban a harmadik világ gondja — egy-egy országról nem ala­kulhat ki valós kép a közvé­leményben. Azt vizsgáltuk, mit tehetnek az UNESCO klubok a kérdés megoldásért. — És mit tehetnek? — Szélesíteni kell a tagál­lamok klubjainak kapcsola­tát. Ehhez mi filmekkel, könyvekkel, diasorokkal stb. járulhatunk hozzá, s minde­nek előtt: ha nyelveket tanu­lunk! — És miről volt szó a másik szekcióban? — Idén ünnepeljük az Em­beri Jogok Egyetemes Nyi­latkozatának 30. születésnap­ját. 1978. december 10-e az Emberi Jogok Napja Ez a bizottság megoldást igyeke­zett keresni arra, hogyan le­hetne az előbb említett ok­mányt ismertebbé tenni. A téma aktualitása mellet szól, hogy az ENSZ, az idei esz­tendőt a fajüldözés elleni évnek nyilvánította. — Hogyan áü — a többi tagországhoz mérve — a ma­gyar UNESCO klubhálózat? — Magyarországon jelen­leg hét klub működik. Ebből négy egyetemeken, kettő mű­velődési házakban, s egy a nyíregyházi tanárképző főis­kolán. Itt van a dokumentá­ciós központ is, így ránk kü­lönösen nagy felelősség há­rul, ám ezzel együtt lehető­ségeink is jobbak, bár egye­lőre nem tudjuk megfelelően kihasználni. — Elérte céljai a kongresz- szus? Várhato-e a folytatás? — A következő tanácsko­zás időpontjába« még nem egyeztünk meg. Fontosabb eredménynek tartom, hogy sikerült új ismeretségeket kötnünk, s ha ez később a klubok munkájában is érez­teti hatását: már nem töl­töttük az időt hiába Párizs­ban. Csendes Csaba Jól gazdálkodó, exportra is termelő ipari szövetkezeteink szociális ellátottsága alig éri el, vagy el sem éri az orszá­gos átlagot. Mindössze két ipari szövetkezet mondhat magáénak saját üzemi kony­hát. A Nyíregyházi Vasipari Szövetkezetben, a Kisvárdai Építőipari Szövetkezetben van orvosi rendelő, de szá­mos három—négyszáz dol­gozót foglalkoztató ipari szö­vetkezet orvosi ellátása meg­oldatlan !... Az öltözők, für­dők hagy része zsúfolt és korszerűtlen. Fehérgyarma­ton alig néhány nap múlva vehetnek birtokukba egy új szociális létesítményt az asz­talos- és vasipari szövetkezet dolgozói. Rakamazon minden igényt kielégítő szociális épület kivitelezésén dolgoz­nak. A KISZÖV elnöksége a terv szerint októberben tár­gyal a szövetkezetek szociális helyzetéről. Az elnökségi ülés után remélhetőleg fejlődést jelentő intézkedések is szü­letnek. A vállalatok szociális ter­veket készítenek, a kollektív szerződések részletesen is foglalkoznak a dolgozók bo­rítékon kívüli juttatásával. Az SZMT illetékeseinek ta­pasztalatai szerint azonban számos terv és kollektív szerződés általános közlemé­nyeket. megállapításokat tar­talmaz. s nem felel meg a követelményeknek. Sokat javult a munkásszál­lítás, de még ma sem elégíti ki az igényeket. Nem vált be az ötlet, hogy üzemek közö­sen indítsanak munkásjára­tokat. A közös busz jogi és pénzügyi nehézségekbe üt­közik. A SZÁÉV új mun­kásbusza például csak eny­hít a gondokon. A kisvárdai öntödéi vállalatnál viszont szinte véglegesen megoldód­tak a szociális gondok. A szociális célokra fordí­tott összeg több szempontból is hasznos befektetésnek szá­mít. N. L. Hímzett áru exportra mu i A lyukkártyavezérlésű Diamant kötőgépek segítségével egy műszakban 91 gyermekpulóvert készít csehszlovák ex­portra Oláh Gizella. (G. B.) A múlt évi 101 millióval szemben az idén 108 millió forint értékű termék előállí­tását tűzte célul a Nyíregy­házi Háziipari Szövetkezet kollektívája, ötvenmillió fo­rint értékű kötöttáruból, 18 millió forint értékű gyermek- ruházati cikkből, 23 millió forintnyi furtai hímzésből, s 13,4 millió forint értékű be­regi, paszabi és cigándi hím­zett, illetve szőtt áruból te­vődik össze az idei terv, amit még 3,6 milliós szolgáltató tevékenység egészít ki. Termékeiknek közel egy­ötöde — mintegy húszmillió forint értékű áru — külföl­dön talál gazdára. A Szovjet­unióba, az NDK-ba, Cseh­szlovákiába és Líbiába kötött­árut, míg az NSZK-ba, Svájcba valamint Franciaor­szágba furtai és beregi hím­zett árut exportálnak. A KÉPERNYŐ ELŐTT Nemcsak az autó szerel­meseinek érdemes odafi­gyelniük az Autók és em­berek című francia filmso­rozatra. Claude Savarit rendező munkájának eré­nye, hogy nem merül ki a gépkocsitípusok ismerteté­sében és nem fullad bele a technikai részletekbe sem. Bőséges „köretként” inkább sok érdekes, eredeti kortör­téneti dokumentummal szolgál, vonzó tálalásban. Már az eddigiekből is lát­ható, hogy az autónak a technikai fejlődésben és a modern életforma alakítá­sában való szerepe a leg­hangsúlyosabb ebben a filmsorozatban: annak a robbanásszerű rendkívüli hatásnak az érzékeltetése, amihez hasonlót csak ke­vés technikai „csoda” kel­tett még az emberiség éle­tében. (És mindez egy má­sik csodálatos találmány, a film térhódításával meg is volt ■ örökíthető egyidejű­leg ...) Gyárfás Miklós tévéjáté­ka. a Franciska műfajilag nehezen meghatározható, kivitelében {Herényi Imre rendezése) még nehezebben megközelíthető produkció volt. Egyes mondatokat, szövegrészeket és párbeszé­deket hallgatva és a kari- kírozó színészi játékot fi­gyelve groteszk (vagy ab­szurd) válási vígjátéknak tűnt, de valahogyan nem kapcsolódtak egymáshoz a részletek, s nem állt össze valamivé az egész. A meg­feszített figyelemre kény­szerítés pedig — szórakozás helyett — egy bizonyos ha­táron túl ingerültségbe tor­kollhat, — mint most talán nem is ok nélkül. A Kisfilmek a nagyvilág­ból magyar különkiadása sikeres vállalkozás volt. A látott hat kisfilm legfőbb vonzóereje — egyedi minő­ségüktől függetlenül- — az volt. hogy mindegyik a mi mai világunk valós jelensé­geiről szólt, felelős önvizs­gálattal. többségük nagyon is elgondolkodtatóan. A Gombnyomásra címűben például a gyermekek éles megfigyelései döbbentettek meg a technicizálódás megállíthatatlan továbbfej­lődéséről. S használ-e a gé- piesedés elidegenítő hatása ellen, ha a gyerek azt mondja: ...ő (a robotgép) az egyetlen ember a család­ban, akit szeretek, hiába gép!”, vagy ellenkezőleg: „természetes élet egy nagy fa tetején?” A Csak az aréna? nyomós érvekkel és érdekes filmeszközökkel — hatásokkal szólt a tömeg­sport érdekében. A Várjuk Erikát kiváló filmszociográ­fia többnyire önérdekeket megmutató társadalmi kör­képét jólesően árnyalta a tízgyermekes család önzet­len befogadókészsége. Merkovszky Pál A RÁDIÓ MELLETT Az ország legnagyobb ka­barészínháza — a rádióé — fennállása óta először készí­tett műsort külföldön. Ez önmagában még nem érde­melne szót, legfeljebb egy kérdést (miért kellett kül­honba menni kabaréötlete­kért?), ha Marton Frigyes és stábja nem ott szerepelt volna, ahol magyarok élnek és dolgoznak egy hatalmas beruházáson. Ajándék volt ez a műsor az- orenburgi gázvezeték magyar építői­nek. a bogorodcsáni koló­niának, ajándék és tisztel­gés emberpróbáló és nagy­szerű munkájukért. Éppen ezért — hallhatólag — nem is az a szándék vezette a szerzők tollát, hogy a kint helytálló építőket csipked­jék meg. sőt éppen az ő példamutató munkájuk adott lehetőséget az itthoni munkamorál gyenge pont­jainak kifigurázására. így következett be az a (kabaré világában szokatlan) vég­eredmény, hogy a tanulsá­got nem azoknak kellett levonniuk, akikről és akik­nek a műsor elsősorban szólt, hanem másoknak (ne­künk, itthoniaknak). A rádió Kabarészínházá­nak szerzői azok. akik ezt a műsort írták, biztosan a helyszínen is szereztek él­ményt. tapasztalatot, kaptak ötletet. Mégsem ismerik, nem ismerhetik annyira az ottani életet, hogy olyan frappáns, lehengerlő adás kerekedett volna ki írásaik­ból, mint amilyenhez álta­lában eddig hozzászoktatták a hallgatót. Igaz. nem volt könnyű dolguk: kinti élet­anyagot kellett úgy megír­niuk. hogy necsak az a né­hány száz ember értse és élvezze Bogorodcsániban, hanem (ahogy mondani szoktuk a kabaré hallgatói­ról) egy egész ország. Ezért hallottunk olyan poénokat, amelyek jól ültek a felvé­tel közönsége körében, mi azonban nem értettük iga­zán őket. Amikor viszont a kinti hallgatóság nem neve­tett annak nem a meg nem értés, hanem a szöveg erőt­lensége, a vérszegény ötlet, a gyenge vicc volt az oka. Mert ilyen is volt néhány. Seregi István Rendőrkézen a birkatolvajok A Szamos menti Állami Tangazdaság csaholci üzem­egységének vezetője ez év február 7-én feljelentést tett a rendőrségen, mert a tan­gazdaság juhtelepéről az éj­szakai órákban ismeretlen tettesek 5 anyajuhot ellop­tak. A bejelentést követően a rendőrség még aznap nyo­mára bukkant az ismeretlen birkatolvajoknak. Az ello­pott állatokat Nagy Sándor kisnaményi lakosnál találták meg, amit a gazdaságnak visszaadtak. A vizsgálat megállapítot­ta, hogy Nagy Sándor több esetben tett ajánlatot Milák Sándornak, hogy szívesen venne tőle anyajuhokat. Mi­lákéknak mintegy 300 ezer forint értékű juhállományuk volt, de ebből Milák nem volt hajlandó eladni. A sok kérlelésre azonban azt ígér­te Nagy Sándornak, hogy ha valóban szeretne venni, ak­kor „szerez” neki máshon­nan. Nagy tisztában volt a szerzés módjával, mivel tud­ta, hogy Milák Sándor a gazdaság juhászatában dol­gozik. Milák Sándor ezek után rávette öccsét, hogy menjenek el együtt a gazda­ság telepére juhot lopni, amit Nagy megvásárol tő­lük. Milák György testvére ráállt és együtt mentek el a telepre. Az ellopott állatokat az éjszaka leple alatt haj­tották el Nagy udvarába, aki már várta a két tolvaj test­vért. A sikeres állatvásár után megitták a szokásos ál­domást, majd 5000 forint ke­rült a tolvajok markába. A két tolvaj az állatok ellopá­sával a tangazdaságnak 15 ezer forint kárt okozott, ez azonban az állatok vissza­adásával maradéktalanul megtérült. Az orgazdától ka­pott pénzt testvériesen meg­felezték, azonban még idejük sem volt elkölteni, mert a rendőrség azt is lefoglalta. Milák Sándor cselekményét azzal magyarázta, hogy ke­vés volt a zsebpénze, mivel keresetét szüleinek adta oda és így akarta azt kiegészíte­ni. Milák György csak testvé­ri szeretetből segített és az­zal védekezett, hogy nagyon megbánta, nem gondolta, hogy baj lesz belőle. A Fehérgyarmati Járásbí­róság Milák Sándort és test­vérét jogtalan behatolás út­ján elkövetett lopás bűntet­tében, míg Nagy Sándort or­gazdaság bűntettében találta bűnösnek. Milák Sándort 8 hónapi felfüggesztett szabad­ságvesztésre, mellékbünte­tésként /5000 forint pénzbün­tetésre, Miiák Györgyöt 5000 forint pénz főbüntetésre, Nagy Sándort 4 hónapi fel­függesztett szabadságvesztés­re és 3500 forint pénz mel­lékbüntetésre ítélte. Az ítélet jogerős.

Next

/
Oldalképek
Tartalom