Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-09 / 107. szám
1978. május 9. K ELET-M AG YARORSIÄG 3 Döntő tényező □ Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1978. április 19— 20-i ülésének határozatában ezt olvashatjuk: „Erőfeszítéseink ellenére még nem tudtuk kellően kibontakoztatni a népgazdaság hatékonyabb fejlődését tartósan segítő folyamatokat. A lehetségesnél és a szükségesnél lassabban haladunk a gazdaságos termelési szerkezet kialakításában. Változatlanul sok kívánnivalót hagy maga után a beruházási tevékenység. A munkaerő-gazdálkodás és -képzés nem igazodik megfelelően a népgazdaság lehetőségeihez. és igényeihez.” E tömör sommázat egyben tükör is. a legfőbb feladatokat láthatjuk benne, s nemcsak holnapra, hanem holnaputánra. Tavalyi munkájuk alapján a vállalatok fejlesztési alapja húsz százalékkal nagyobb az 1976. évinél. E forrás bővebben buzog a tervezettnél, ám a források föl- használása korántsem vág egybe a kívánatossal. így például az 1977-ben átadott beruházások mennyisége kisebb volt. mint 1975-ben, a befejezetlen állomány viszont növekedett. A kettő közötti résen — de nemcsak ezen a résen — sok munka és pénz elillan, gurulnak a forintok, de nem a pénztárba, hanem a semmibe. Másfajta vizekre evezve: a Könnyűipari Minisztérium vizsgálata szerint minden különösebb befektetés nélkül az exportnál 15—20 százalékos árnövelést lehetne elérni azzal ha az adott technológiának mindenkor megfelelő lenne az áru minősége — s nem maradna el, gyakran jelentősen attól —. s ha a gyártók pontosan szállítanának. Lehetőség? Igen. csak éppen a veszni hagyottak között. S egészen más oldalról közelítve mondandónk magvához: tavaly különféle címeken összesen 115 milliárd forint támogatást kaptak az államtól a vállalatok. Ezeknek a támogatásoknak az egy része indokolt, fontos társadalompolitikai célokat szolgál, másik része viszont sajátos gazdasági mentőöv az alacsony hatékonysággal dolgozók számára. Fényesre koptattuk hivatkozásainkkal azt a tényt, hogy a világpiaci viszonyok számunkra kedvezőtlenül változtak, s ezt tartós hatásként kell számításba vennünk. Szó sincs arról, hogy a sokszori hivatkozás a gyakorlatban mindenütt süket fülekre talált, hiszen tekintélyes azoknak a vállalatoknak a tábora, melyek jelentős üzleti sikereket mutathatnak fel bel- és külföldön egyaránt. Példájuk bizonyítja, a hosszú távú gyártás- és gyártmányfejlesztés gyümölcsei folyamatosan beérnek. Említhetjük a nagy szabolcsi vegyipari üzemeket , az Alkaloidát, a gumigyárat, amely termékeivel a világpiac élvonalában van, de szólhatunk kisebbekről is. mint a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet, amely a hosszú távú kooperációra rendezkedett be. vagy a cipőipar szövetkezetei, amelyek a tőkés piacon szereztek nevet maguknak. Mégis, a termelők egy része nem töri magát e gyümölcsök után. s mert kényelme fontosabb számára, mint a tiszta jövedelem, sokoldalú kényszer sarkallhatná, őket arra. hogy lépjenek. Ez a sokoldalú kényszer azonban hiányzik, ritkán bukkan fel. következetlenül hat. Mert támogatást szerezni — indokokat gyártani hozzá — még mindig könnyebb, mint versenyképes árut előállítani, s a mai nyereség némelyekkel feledteti a holnapot. Különféle mércéket alkalmazó vizsgálatok egyaránt arra a következtetésre jutottak. hogy kivitelre kerülő áruinknak körülbelül egyharmada az, ami gond nélkül — s még így sem könnyen, hanem erős konkurrenciával megküzdve — értékesíthető. A másik harmad eladható így vagy úgy. a harmadik viszont semmit sem hoz. sőt, egy része annak csak visz, veszteséget okoz! Nincs olyan termelőterület, ahol ne léteznének tartalékok, s ha a meglévők kimerültek. ne képződnének újak. Tartalékaink mainál sokkal nagyobb mértékű hasznosítása a hosszú távú fejlődés útjának alaprétege, s e rétegekre simul a hatékonyság, a munka, a termék jobb minősége. Csupán egy százalékkal kevesebb anyag és energia felhasználása az iparban évente több milliárd forint megtakarításával járna. Készítenek ugyan rendszeresen anyag- és energiamegtakarítási terveket az üzemekben. például a szabolcsi építőipari vállalatoknál több milliót tesz ki a megtakarított üzemanyag értéke, de legtöbb helyen a tervek csak a rend kedvéért, tessék-lássék módra adnak számot a tartalékokról. úl könnyen belenyugszunk a középszerbe. s elfogadjuk a gyatrát, holott tudjuk: telne több is tőlünk. Mégis, valahogy mindenki a másikra vár, kezdje az. lépjenek ott, mi majd aztán... Az idő döntő termelési tényező. S mert az elillant napok, hetek, hónapok visszahozha- tatlanok, ezért nem mindegy, forrásaink föltárásának mikor, s milyen buzgalommal látunk neki. M. O. ‘ \ T\ DOHÁNY VÁLOGATÓK. A nyíregyházi dohányfermentálóban már befejeződtek a szezonális munkák, de tennivaló most is van a tárolókban. A feldolgozás közben összetört dohányt megtisztítják a szennyeződéstől, hogy aztán dohányt óliát készítsenek belőle. Képünkön: idősek és fiatalok vegyesen szalagon válogatják a hulladékdohányt. KAPA ÉS CÓKER Lesz-e több dohány Szabolcsban? A századfordulón Sza- bolcs-Szatmár megyében debreceni, tiszai és kapadohány fajtákat termeltek, hektáronként 10—12 mázsa volt az átlagtermés. 1931— 1940 között a megye dohánytermő területe 7778 hektár volt, az átlagtermés 13,9 mázsa. Ha az adatokat az elmúlt évek eredményeivel összevetjük — háromnegyed évszázad alatt nem sok változás történt. Vagy talán igen? Erre kerestünk választ Felső-Szabolcsban. Intenzív módon A Felső-Tisza vidéki Dohánytermesztési Társulás három évvel , ezelőtt, 1976-ban alakult 11 taggazdasággal. 1977-ben már 16 tagja volt, Bükfürdőtől a Tisza-partig Üdülnek a munkások A nyár közeledtével egyre több dolgozó veszi igénybe a szakszervezetektől kapott üdülési beutalókat. A Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat 40 munkása mehet az idén a lengyelországi Rzeszow-ba, s ugyanennyién érkeznek hozzájuk is a lengyel áramszolgáltató vállalattól. Az ország különböző pontjain levő SZOT- üdülőkben az idén nyolc család pihen. Nemrég fejezték be a sóstói vállalati üdülő bővítését, így 32 szobában összesen 62 dolgozójuk helyezkedhet el. Az üdülő egy része most munkásszállás és oktatási központ is egyben. Nyáron pedig csak üdülőként üzemeltetik. A TITÁSZ több hél végi üdülőt rendezett be Rakama- zon, Tiszaiakon, Dombrádon és Hollóházán. A 4 helyen 600 dolgozó töltheti kulturáltan a szabadidejét. A szocialista brigádok is gyakran felkeresik ezeket a pihenőhelyeket egy-egy brigádrendezvény vagy ünnepség alkalmával. A hajdúszoboszlói bérelt üdülőbe évek óta szép számmal mennek a TITÁSZ- tól. A Tejipari Vállalat 18 dolgozója a dunántúli Bükfürdőn pihenhet szabadsága alatt, a tejipari tröszt még a múlt év októberében adta át az új üdülőt a hozzátartozó vállalatoknak. A SZOT-tól kapott beutalókkal június közepétől üdülnek a munkások Hajdúszoboszlón, Siófokon, Mátrafüreden és Budapesten. A felnőttek 106 beutalót kaptak, míg a dolgozók gyermekei közül öten mehetnek a nyáron Szántódra. Az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat ebben az évben látott hozzá egy két lakosztályos hétvégi ház építéséhez a gergelyugornyai Ti- sza-parton, s még a nyártól kezdve pihenhetnek itt a vállalat dolgozói. A vállalat karbantartó részlege végzi a szakipari munkákat, a szocialista brigádok és a KISZ- esek pedig társadalmi munkában végzik el a takarítást, rendezgetést. Ezenkívül az IBUSZ fizetővendég-szolgálatától béreltek Hajdúszoboszlón és Miskolc-Tapolcán a nyárra több helyet, így a két hetes turnusokban összesen 21 család pihenhet. A SZOT-tól az őszi hónapokra kaptak beutalót Alsóörsre, Siófokra, Bakonybélre és Leányfalura. Ezen kívül Tóalmáson, Vajtán, Zamárdiban, Fonyódligeten és Mikos- pusztán nyaralhatnak gyerekeik. (t. k.) A palack whiskys, vagy mind közönségesen viszkis- ** üveg volt. de nagyon panaszos. Én, aki mindenkor jó alanya voltam és leszek a panaszkodóknak általában is, hogyne hallgattam volna meg a szegény kis palack panaszait, amelyet feketén fehéren sipogott el nekem... — ... mert nincs rám szükség. Érti ezt, Uram? Nincs rám szükség? Pedig valódi, fekete-fehér viszki vagyok és mégsem kellek... ön Uram, ha meg nem sértem, a tizenötödik, de úgyis tudom, hogy önnél sem melegszem meg, akarom mondani önnél sem hülök le egy darabka jéggel a metszett pohárban... Hogy miért, Uram? Ez az, amit nem tudok, ez az, amit nem értek... Hogy mit hallottam? Hát igen, valami olyast hallottam, az első gazdámtól, hogy Ibiké... ez valami titoknő ott nála... szóval, hogy Ibiké fel ne bontsa, holnap János lesz, aztán milyen jó lesz ez ajándéknak... így mondta, meg valami elfogyott reprezentációról és reprezentálásról beszélt. Igen Uram, ez az első gazdám volt... Aztán elvitt egy selyempapírba és egy nagy kocsiba valakihez, aki megrázott, gazdámat, az elsőt, öröméről biztosította, s félretett engem, míg ők valami mást ittak. Másból ittak. Nem belőlem, Uram... Akkor még azt hittem, hogy tévedés az egész, de félóra múlva hallottam, hogy második gazdám rárivall valami Julika nevű nőre, hogy meg van huzatva talán, meg fel ne bontsa,'úgyis vége az év végi repinek, milyen jó lesz, viszi tovább valami Istvánhoz... Igen, Uram, nem téved. Megint selyempapír. Megint autó. Megint megráztak és félretettek és aztán... Úgy van, Uram... Kisvártatva vittek tovább. És megint vittek. Uram én még annyi selyempapírl és annyi autót nem észleltem, mint most néhány nap alatt.. És nem kellek, Uram Senkinek sem. Illetőleg kellek, de nem rendeltetésszerűen, Uram... Ugye érti, mire gondolok, Uram? — Értem — mondtam a szegény kis palacknak, de gyorsan befogtam a száját egy kis selyempapírral. Nekem sincs reprezentációm, meg pénzem sem, viszem tovább. Remek ajándék, egy üveg eredeti skót whisky,'' kérlek, a névnapod alkalmából. — Öregem — mondta névnapi ismerősöm —, a próba sikerült. Az üveg visszakerült. Ráismerek. Én indítottam ajándékútjára. Nézd. mi van benne? — mondta gúnyos mosollyal és egy üvegnyi teát gondosan szétöntött közöttünk. — A feleségem főzte. Valódi grúz tea. Jó, mi...? — tette hozzá, miközben én látni véltem, amint a szegény kis palack kajánul éppen az arcomba vigyorog. Gyurkó Géza most, a legutóbbi igazgatótanácsi ülésen újabb két szövetkezet jelentkezését fogadták el, így a nyíregyházi fermentáló és dohánykutató intézettel a taglétszám húszra nőtt. A dohánytermő terület 1652 hektár, az új belépők 120, az alapító tagok összesen 270 hektárral növelték az elmúlt évi dohányterületet. A társulásos termesztés, ha jogilag nem is egyenértékű a rendszergazdálkodással, intenzív mód. A gesztoron és a taggazdaságokon múlik, milyen, eredményt érnek el. Kovács Balázs, a Nyírtassi Állami Gazdaság igazgatója mondta: — 1977-ben hevesi fajtáknál 12,4 mázsa volt a hektáronkénti átlagtermés. A hektáronkénti átlag árbevétel 65 600 forint, ebből a nyereség 24 ezer forint. Ha más szántóföldi növények jövedelmezőségét, viszonyítjuk a dohányého?,, akkor szinte most fnindént megelőz. Kélí.iS, kellett is ez az ösztönző, hiszen néhány éve részben a rossz termelési kedv hatására nemcsak az átlagtermés volt alacsony, de a terület is aggasztó mértékben csökkent. Nincs látványosság A dohánytermelésben olyan látványos hozamnövekedésre, mint a gabonaféléknél, egyelőre nem számíthatunk. Oka főként a termesztéstechnika, -technológia viszonylagos elmaradása. Idézzük megint a szakembert: — A kukoricatermesztésnek, a búzáról nem is szólva, komplett géprendszere, technológiája van. A dohány- termesztésben a gépesítés színvonala csak részben megoldás, nincs lezárható rendszertechnológia. A fajtakérdés sem elhanyagolható. A társulás gazdaságaiban az egyik legnagyobb területen termesztett dohány a cóker. A Nyírtassi Állami Gazdaság 14,6 mázsa termést takarított be hektáronként. A vasmegyeri termelőszövetkezet 14,7 mázsát. Tud ez a fajta 16 mázsán felül is, de: — Nálunk most annyi az átlagtermés — mondja az igazgató —, amennyit betakarítunk. Ezt úgy kell érteni, hogy a betakarítás mértéke függ a szárítókapacitástól és attól, hogy ősszel lefagy-e a dohány. A termesztés a palántaneveléssel kezdődik. Ebben új, hogy a hagyományos trágyatalpas palántanevelésről áttértek a fóliasátrasra. így egyenletesebb, jobb minőségű palánta állítható elő, kevesebb élőmunka-ráfordítással, könnyebb, egyszerűbb a termelés. Szántóföldön palántázástól a betakarításig univerzális gépnek számít a Balthes kombájn. 1971-ben még csak egy volt belőle a megyében, 1978-ban már 114 üzemel. A Nyírtassi Állami Gazdaságban a kétsoros Balthes mellett már háromsoros holland gépet is üzemeltetnek. A nagy ugrás a technológiában, technikában azonban a Sirokkó szárító. — Az elmúlt évben a társulás taggazdaságaiban 90 új berendezésű mesterséges szárító üzemelt, idén újabb 54-et állítunk fel. Ez a termőterület termésének teljes leszárítására elegendő. Fontos a folyamatos üzemelés, a minőségi szárítás. A kamrákban, a szárítás minőségének megfelelően előállítható 2000 forintot vagy 9000 forintot érő dohány. Ez az em- berekenimúlikiu; is.: .név Á Sirokkó szerepe, ., A 70-es évek elején a dohánytermesztésben új korszak kezdődött. Nemcsak az alacsony termésátlag — a jövedelmezőség csökkenése hatott kényszerítőén, de a munkaerőhiány is. Nincsenek már dohányos dinasztiák és főleg nincs arra munkaerő, hogy olyan mesterséges szárítókat használjanak mint volt az OTSZ, amelyhez a dohánylevelek kézi befonása száz és száz asszonyt kötött le. — A gépesítés hatására a hagyományoshoz viszonyítva az élőmunka-igény 40—45 százalékra csökkent. Ennek a munkaerőnek viszont képzettebbnek, a technológiát jobban értőnek és alkalmazónak kell lennie. A Felső-Tisza vidéki Dohánytermesztési Társulás taggazdaságaiban tavaly 1260 hektár átlagában 12,4 mázsa volt a dohánytermés. Erre az évre húsz százalékkal többet terveztek a gazdaságok. Nem elérhetetlen követelmény, sőt túl is teljesíthető, hiszen az egyes üzemek átlaga nagyon eltérő. Volt üzem, ahol már 15 mázsát takarítottak be, de még mindig akadt 10 mázsán aluli átlag is. Lendületet ad a többlettermelésnek, hogy a Felső-Tisza vidékiek versenyre hívták ki a Nyírségi Dohánytermesz- tési Rendszert. Olyan verseny ez, amelyben nem lehet vesztes, csak győztes. Nyer vele a társulás, a rendszer, de a dohányipar is. A dohányra nagy szükség van. Seres Ernő
