Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-07 / 106. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. május 7. o •• Öregek F iatalnak lenni mindig jobb, mint öregnek, de az idős emberek sorsa is különböző lehet. Ha a felszabadulás előtt a falusi emberek vagyontalanok voltak, kétszeresen féltek az öregségtől; ha volt egy kis földjük, akkor pedig az örökösök lesték halálukat. Mégis inkább azok érezték magukat biztonságban, akiknek egy kis porta és néhány hold föld, ház volt a hátuk mögött. „öregségemre van hová lehajtani a fejemet, nem kegyelemből tűrnek meg” — mondogatták az idős parasztemberek. Három és fél évtized után miért jutott eszembe a falusi idős emberek egykori sorsa? A megyei tanács végrehajtó bizottságának egy határozata idézte fel bennem a gondolatot. A helyi tanácsok költségvetéseik kiegészítésére a megyei tanácstól több mint egymillió forintot kaptak a magukra maradt idős emberek szociális helyzetének javítására. Annak ellenére, hogy a falvakban élő öregek kilencven, kilencvenöt százaléka termelőszövetkezeti, vagy ipari nyugdíjat, járadékot kap, minden községben van néhány olyan ember, aki támogatásra szorul. Pár község helyzete kivétel ez alól. A nyírbátori járásban tapasztalható igen kirívó eltérés. Nyír- lugoson 234, a közel azonos lakosságú Öfehértón pedig csupán« 19 a segélyre szoruló idős emberek száma. De hasonlíthatnánk Penészleket, ahol négyszer annyian várnak támogatásra, mint a nála nagyobb, Nyírgyulajon. A lakosság múltbéli szociális helyzete— cselédek, zsellérek voltak — szinte azonos mind a négy községben. Mitől hát a nagy különbség? Gyulaj és Ófe- hértó parasztsága az elsők között lépett a közös útra, Lúgoson, Penészleken pedig jórészt egyéni gazdák maradtak a földművelők. Ne firtassuk most, miért, hogyan maradtak a régi gazdálkodás mellett néhány községben. De főként ne beszéljünk róluk elmarasztaló szándékkal, csupán a tények bizonyító erejével mondjuk: az öregkort is a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás tette könnyebbé, biztonságosabbá, végső soron boldogabbá. Hányszor hangzott el a termelőszövetkezetek szervezése idején: „Ha belépek, mi lesz velem öregségemre? A földemmel oda lesz a támaszom is”. A múltbeli tapasztalat: a korán kiadott juss, a nincstelenségre maradt öregek sorsa mondatta ezt, másrészt ismeretlen és bizonytalan volt előttük a szövetkezeti gazdálkodás is. Utólag sem mondjuk, és nem is mondhatjuk megrovóan: miért nem hallgattak ránk. Tudjuk, nehéz a sorsuk, sokkal nehezebb, mintha annak idején szövetkezetbe léptek volna. Földönfutók azért nem lettek, nem árverezte él őket a bank, de az idő eljárt a kisgazdaságok felett. A nagyon elesett, magukra maradt emberek elemi gondján próbál segíteni államunk is, de anyagi eszközeink végesek. Sajnos, több olyan szülő is nehéz körülmények között él, akinek munkaképes gyermekei vannak. Az ilyen szülők és gyermekek közötti viszony taglalása egy külön cikk témája lehetne. Mondhatnám cinikusan: milyen jó. hogy néhány ezer falusi parasztember annak idején kimaradt a szövetkezetből, most van összehasonlítási alapunk. Hangsúlyozom: nem jó, hogy így törtért, hogy vannak ilyen emberek, de az említett tanácsi szociális intézkedés, támogatás mégis kiváltotta belőlem ezt az összehasonlítást. Azt is eszembe juttatta, hogy többet kellene az idős emberek megváltozott életéről beszélni. A légkondicionált traktorral dolgozó fiatalok, az ötvenmázsás búzatermés, a virágzó almaerdők mellett vegyük észre a jobban, könnyebben, boldogabban élő idős embereket is. Milyen sóvárogva, irigykedve néztük valamikor falvanként azt a néhány embert, aki „karriert csinált", mert bejutott pályamunkásnak, iskolai takarítónak, netán kisbírónak a községházára, ahoi ,.fixet" kapott, s ha végigcsinálták, nyugdíjat is élvezhettek. Ma ennél sokkal nagyobb „karrilrt” futott be — néhány kivételtől eltekintve — az egész parasztság. Akik 15—20 évvel ezelőtt kételkedve, függetlenségüket féltve léptek a szövetkezetbe, most így szólnak: miért nem korábban jött ez a világ, amelyben öregségükre valóban függetlenek lettek! Nem függenek a vagyontól, a hozzátartozók jó vagy rossz akaratától. A saját közösben végzett munkájuk gyümölcsét élvezhetik. Dr. Lordovics Istvánnal, a megyei illetékhivatal vezetőjével az illetékfizetésről A Cserélnek-e gazdát „mesés értékek” ^ mostanában megyénkben? A szóbeszédben ugyanis időről időre lehet hallani milliós üzletekről, de önök az illetékeljárásból a valós képet ismerik. Mi az igazság a nagy vagyonokról? — Tizennyolcezer illetékeljárást folytatunk le mostanában egy esztendőben. Ennek a fele adás-vétellel, egyharmada örökléssel függ össze. A hivatalos iratok alapján mesés összegekről, nagy vagyonok cseréjéről mostanában nincs szó. Az egymillió forintos ingatlanvásárlásra már mi is felfigyelünk, de ilyen csak egy-kettő volt az utóbbi időben Nyíregyházán: társasház céljára vásároltak meg különösen értékes telket lakóházzal együtt. Az ingatlanok forgalmi értékét jelölő összegek persze az idő múlásával fokozatosan emelkednek. A Megkérdeztem néhány ügyfelüket, mit ^ jelent szerintük az, hogy illeték? A válasz többnyire ilyesmi volt: „Hát... ami az államnak jár...” ön szerint mi az illeték, miért természetes az embereknek, hogy fizetik és vajon miért nem tudnak érdemlegeset a lényegéről? — Az illeték az állami bevételek egyik fajtája, amely részben jövedelemszabályozó, részben pedig meghatározott hatósági szolgáltatások díja. Véleményem szerint azért természetes az embereknek, hogy bizonyos esetekben illetéket fizetnek, mert az illeték- fizetés nagyon régi intézmény. Különböző elnevezéssel ugyan, de ilyen összegek mindig szerepeltek az állami bevételek között. Annak is van némi magyarázata, hogy miért tudnak viszonylag keveset az illetékről az emberek. Az öröklés, az ingatlanajándékozás, a nagy összegű, illetékköteles adásvétel nem túl gyakori az emberek életében, az eljárási illeték különböző okiratokért pedig természetesnek látszik. A Milyen illetékeket kell ma Magyarorszá- w gon fizetni? — Háromféle illeték van: vagyonátruházási (ez tulajdonképpen az öröklési, az ajándékozási és az adás-vételi illetéket jelenti), az okirati és az eljárási illeték (ezek a polgári jogviszony, az államigazgatási eljárás és a polgári bírósági eljárás körébe tartoznak). lünk kirótt összeget befizetnék, de nagyon sokszor ott a problémás előzmény ... Az öröklés utáni eljárás az esetek többségében problémamentes. De hallottam már olyan öröklési ügyről is, ami inkább bosszúságot és kellemetlenséget jelentett. Előfordulhat-e ma, hogy valakit anyagilag hátrányos helyzetbe hoz az öröklés? — Természetesen vannak furcsa esetek, de ezek ritkák. Ilyen például az, amikor különböző összegekkel terhelt ingatlant örököl valaki, ráadásul esetleg nem beköltözhető állapotban, amit értékesíteni is nehéz. A gyakoribb az, hogy a szociális és egyéb körülmények figyelembevételével fizetési könnyítéseket, különösen az idős korúak esetében fizetési halasztást adunk, esetleg (ha nem túl magas összegről van szó, és más megoldás nincs), töröljük az illetéket. Végeredményben a véletlenek összejátszásaként sem 'tehet tönkre senkit egy váratlan örökség. A Milyen gyakori ma az ingatlanok aján- w dékozása? — Két és fél, háromezer ajándékozási okiratot mutatnak be nálunk évente. Szinte teljes egészében családon belül történik ajándékozás. Leggyakrabban a falvakban építési telek, az ingatlanok számának szabályozása óta pedig a többletingatlanok ajándékozása fordult elő. Ritka a hobbitelek ajándékozása. A gyakorlatból az is látszik, hogy nagyon sok esetben idősebb emberek akarják elrendezni összegyűjtött vagyonuk sorsát, ilyen formában kívánnak gondoskodni gyermekeikről. Előfordul az is, hogy a későbbi örökséggel kapcsolatos vitákat szándékoznak megelőzni — tehát nagyon sokféle az indíték. Az illeték szempontjából ajándékozásnál az összegek azonosak az örökség illetékével; függ a rokonsági foktól, az ajándék értékétől is. Az ajándékozási szerződésnek nincs kötött formája, az sincs előírva, hogy ki készítheti el, a Polgári Törvény- könyv rendelkezései az irányadók. Néhány fontos tudnivaló azonban van: házastársak egymásközti ajándékozása csak közjegyzői okiratba foglalva érvényes. Fontos, hogy az ajándékozási szerződést két tanú is aláírja. 1978. január 1-től néhány új rendelkezés vonatkozik az ajándékozásokra. A Milyen szempontok játszanak közre például az öröklési illeték meghatározásánál? — Elsősorban szociális okok, valamint az örökhagyó és az örökös közötti rokonsági fok. Az illetékjog ugyanis különbséget tesz az örökhagyó egyenesági leszármazottja, oldalági rokona, valamint minden más örökös között. Ugyanakkor az értékhatárokra tekintettel is differenciál. Legjobban egy példával lehetne érzékeltetni a különbségeket. Ha például a szülő után egy gyermek örököl 100 ezer forint értéket, akkor 10 ezer forintig öt, további 40 ezerig nyblc, további 50 ezer forintig 12 százalék az illeték. Ugyanilyen összegnél egy távoli' rokon 20, 30, 40 százalék illetéket fizet. Az ilyen megoldással az illetékjogszabály egyebek között azt is érzékelteti, hogy a gyermek az örökölt ingatlan létrehozásában, fenntartásában az esetek többségében lényegesen nagyobb részt vállalhatott, mint egy távoli rokon. A Beszélgetésünk elején szólt arról, hogy nagyon lényeges: kik részesülhetnek kedvezményben, illetve mentességben. A mai magyar illetékjog öröklés esetében kiknek nyújt kedvezményeket? A Kedvezményt, vagy megszorítást jelent w ez az ajándékozásokra nézve? — Elsősorban az ügyintézés egyszerűsítését szolgálja, meg akarjuk kímélni az ügyfeleket a hivatali útvesztőktől. Az ajándékozás illetékkiszabás iránti bejelentése most a következőképpen alakul: egy eredeti és két másodpéldányban kell benyújtani a szerződést, két példányban szükséges az ingatlanszerzési korlátozásokkal kapcsolatos nyilatkozat, tanácsi adó- és értékbizonyítvány, és a telekkönyvi bejegyzési kérelem. A szerződést és a kérelmet az ügyfél készíti, vagy készítteti, a többit a helyi tanácson kiadják, az így együtt lévő iratokat kell beküldeni vagy bevinni az illetékhivatalba. Az iratokat ezt követően a hivatalok küldik tovább egymás között, az ügyfél az egész eljárás végén postán kapja meg a telekkönyvi bejegyzésről szóló értesítést. Egy gyakori problémát tapasztalunk: a szerződés keltétől számított 30 napon belül kell benyújtani az iratokat illetékkiszabás céljából. Sokan csak később küldik, ilyenkor késedelmi díjat is felszámítunk, miatta nagyon sok a reklamáció. Jobban ismerik-e az emberek az adásvétellel összefüggő tudnivalókat? — Elvi határokat is meg lehet vonni, de inkább gyakorlati példákat említenék. Ha az egy örökösre jutó érték a 20 ezer forintot nem haladja meg, nem kell illetéket fizetni. Ha az örökség haszonélvezettel terhelt, az illetéknek csak 30 vagy 40 százalékát kérjük, attól függően, hogy a haszonélvező hatvan évesnél fiatalabb vagy idősebb. Illetékmentes például a szövetkezeti kezelésben lévő lakások első öröklése, vagy ingó vagyonok esetében a 100 ezer forint értéknél kisebb öröklés. A Mennyire bonyolult egy ilyen ügy elinw tézése? — Maga az eljárás tulajdonképpen nem bonyolult. A helyi tanács illetékes ügyintézője veszi fel a hagyatéki leltárt, s közjegyző idézi meg az örökösöket, akiknek hivatalosan átadja az örökséget, ö továbbítja az illetékhivatalhoz az iratokat, ahol végülis kiszabják az illetéket. Gondunk nem is ezek miatt, hanem egy részletkérdés miatt van, s ez sok embert érint kellemetlenül. A közjegyzői eljárás díja ugyanis a szóbanforgó összeg 2 százaléka, s ez a közjegyzői tárgyalás napján esedékes, akkor kell befizetni. Elmulasztása esetén minden megkezdett 30 nap egy százalék adópótlékot jelent. Ügyfeleink legtöbbször ezt nem tudják. Az álta— Általában jobban, bár az idén életbe lépett változásokat még nem. Igaz, azokat az ügymenetben is be kell még gyakorolni. Tulajdonképpen az adás-vétel illetékeljárása nem bonyolult. Lényegében elég azt tudni, hogy az illeték alapja az ingatlan forgalmi értékének 17 százaléka, üdülő esetében 20 százaléka. Itt — feltételezem — nem annyira az illetékeljárás, mint „az ingatlan forgalmi értéke” okozhat nézeteltéréseket. Sokan nem is titkolják ismerőseik körében, hogy a valódinál kisebb összeget írtak a szerződésbe, hogy néhány ezer forintot az illetékből megtakarítsanak. Mi az önök tapasztalata? — Évente kilencezer ilyen ügyet intézünk, előadóinknak sokoldalú és nagy gyakorlata van. Tudjuk azt mi is, ha pénzről van szó, sok esetben az egyébként feddhetetlen emberek is hajlamosak alacsonyabb vételár megjelölésére. Azonban mégis az a véleményem, hogy amikor valaki bizonyos összegeket büntetőjogi felelőssége tudatában aláír, az esetek nagy többségében nem kockáztat. Számunkra a gond akkor kezdődik, ha nem reális összegeket látunk a szerződésekben. Ezeket pedig nagy biztonsággal észre is vesszük. Honnan tudják Önök, Nyíregyházán, íróasztal mellől megállapítani a reális ösz- szeget? — Sok évre visszamenőleg minden adatot feldolgozunk. Ha az illetékes előadó kezébe vesz egy szerződést, rendszerint megnézi, hogy azon a településen korábban milyen ingatlanok milyen összegekért cseréltek gazdát. A címből és néhány legfontosabb adatból már megállapítható, hogy körülbelül reális-e, elfogadható-e az összeg. Ha nem, akkor értékegyezségi eljárás következik. (Tavaly például 617 ilyen eset volt.) Ilyenkor mi megadjuk az általunk reálisnak tartott magasabb összeget. Ez néha egész nagy eltéréseket is jelent. A napokban például egy 99 négyzetméteres, 150 négyszögöles kerttel rendelkező. Nyíregyháza egyik kedvező helyén fekvő, jó állapotban lévő lakást 300 ezer forintos vételárral jelentettek be illetékkiszabásra. Mi több, mint kétszeresére becsültük, a bejelentett ár teljesen irreálisnak tűnt. Mi történik akkor, ha az ügyfél nem fogadja el a magasabb összeget? — Gyakorlati tapasztalatunk az, hogy elfogadják, és aszerint fizetik az illetéket. Természetesen nem mindenki: tavaly például 137 esetben szakértői becslési eljárást kellett lefolytatni. Ebben a tanács műszaki és pénzügyi szakemberei vesznek részt, határozatuk ellen nem lehet fellebbezni. Ezek már nagyon részletes értékelések. Azonban a szakértői becslések zöme is a forgalmi érték emelésével zárul. A Térjünk vissza egy kérdés erejéig a for- w galmi értékekhez. Milyen ma az ingatlanok értéke a megyében? — Nyíregyházán és a négy városban nagyon magas. A gyors ütemben városiasodó nagyközségekben szintén csak a tanács által értékesített telkekkel lehet határt szabni a túlságosan magas áraknak. A községek nagy részében azonban elfogadható árak vannak, jó néhány kis településünkön viszont szinte áll az ingatlanforgalom. Négy városunkban egyébként kötelező jelleggel az ingatlanközvetítéssel foglalkozó vállalatok szakemberei állapítják meg a forgalmi értéket. A A lakosság évek óta igényelte a kedve- w zőbb ingatlancserélési feltételeket. Milyen intézkedés szerepel erről az új — 1978. január 1-től életbe lépett — rendelkezésben? — Előnyösen változtak a feltételek. Korábban a cserélni kívánt két ingatlan közül a nagyobb forgalmi érték képezte az illeték alapját. Ezentúl a két forgalmi érték különbsége számít, ami az egészségesebb cseréket, az igények szerinti jobb elosztást fogja segíteni. Az öröklésnél említettük a kedvezményeket. Van-e ilyen a vásárlás esetében is? — Illetékkiszabás előtt a forgalmi értékből levonjuk (a tartozásátvállalási okirattal bizonyított) OTP- vagy takarékszövetkezeti kölcsönt, a szociálpolitikai kedvezményt. Kisajátítás esetén az illető a kártalanítási összeg erejéig illetékmentesen vásárolhat ingatlant. Az illetékhivatal gyakrabban él lakásszerzés esetében is az egy-két éves részletfizetési kedvezmény megadásával. A Végül engedjen meg egy személyes kérdést. Milyennek ismerte meg ön a hivatalok sokaságában megfordult és végül az illetékhivatalnál tárgyaló ügyfeleket? — Az ügyintézés az egyszerűsítések ellenére is nagyon igénybe veszi az ilyesmiben járatlan embereket. Talán az ügyvédi tevékenységbe vetett hit mellett ez az oka annak, hogy az ügyletek hetven százalékát képviselőkkel intéztetik. A csak általánosságban ismert szabályok alapján a magas, esetenként százezres összegek, a végzetes következményekkel járó hibalehetőségek miatt kevesen kockáztatják a személyes ügyintézést. Az illetékkiszabást követő időszakban magánügyfeleinkkel kevés, a közületekkel több gondunk van. £ — Köszönöm a beszélgetést. Marik Sándor 'Vasárnapi | UINTERJÚJ KM
