Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-30 / 125. szám

1978. május 30. KELET-MAGYARORSZÁG 3 30 ÉVE TÖRTÉRT Á munkáspártok egyesülése megyénkben ■^■z 1947. évi országgyűlési választások Wi V eredményeként jelentősen megvál- KÄa toztak a korábbi politikai erőviszo­nyok. A választók a szövetségbe tömörült négy párt által képviselt Függetlenségi Front programját fogadták el. Azt a prog­ramot. amely a földreform végleges befe­jezését, a hároméves terv megvalósítását, a nagybankok államosítását tűzte ki célul. A hatalomban és a termelőeszközök tulaj­donában történt változások mutatták, ér­lelődnek Magyarországon a proletárdikta­túra feltételei. Előtérbe került a munkás­egység megteremtése, a két párt egyesülé­sének szükségessége. Az egyesülés mellett foglalt állást az SZDP XXXVI. kongresz- szusa is és 1948 tavaszán megindult a két munkáspárt fokozatos egyesítése. Az egyesülést sürgető tényezők közé tartozott az is, hogy már 1947 végén, de különösen 1948 elején a szociáldemokrata pártban a bomlás jelei mutatkoztak és megindult az áramlás megyénkben is a kommunista párt felé. Nagyobb számú át­lépések történtek különösen Nyíregyházán, Demecserben, Nyírbátorban. Mátészalkán és Kisvárdán. A szociáldemokrata pártban a baloldal fokozatosan megerősödött és ha­tározottan törekedett a jobboldali elemek vezetésből való eltávolítására. 1948. március 10-én Budapesten össze­ült a két párt összekötő bizottsága, hogy megtárgyalja és meghatározza az egyesü­lés előkészítésének közvetlen feladatait. A feladatokat a március 23-án kibocsátott „Irányelvekében rögzítették. A határozat alapján az egységesítést megelőző felada­tok végrehajtására április 1-ig létre kellett hozni a megyei, a városi, a járási és üzemi egységbizottságokat. Az egységbizottságok dolgozták ki az egyesülés helyi szervezeti feladatait és biztosították azok gyakorlati végrehajtását. Az „Irányelvek” megjelenése után me­gyénkben is meggyorsult az egyesülést elő­készítő ideológiai és szervezési munka. Már­ciusban egészen az alapszervezetekig meg­alakultak az egységbizottságok, általában négy—három arányú kommunista többség­gel. Az egyesülés jelentőségének magyará­zására, az együttműködés javítására a me­gyei és járási egységbizottságok közös párt­napok tartását határozták el. A Szatmár megyei egységbizottság március 30-i ülésén a megyei lap terjesztése érdekében a közös sajtókampány szervezése mellett is állást foglalt. Nyíregyházán április 6-án közös já­rási titkári értekezletet tartottak. Az egy­séges munkáspárt megalakításának jelen­tőségéről Brutyó János központi kiküldött, a szervezeti feladatokról pedig Barczi Gyu­la, az MKP megyei bizottság káderese be­szélt. Az egységbizottságok körültekintően végezték munkájukat. Ezáltal kikerültek a pártból, a párt megyei vezetéséből azok a visszahúzó erők, akik leginkább akadályo­zói voltak a két párt jó együttműködése kialakulásának. A lezajlott tisztogatási ak­ció elősegítette, hogy a kommunista és szo­ciáldemokrata párttagok tömegei közelebb kerüljenek egymáshoz, ami az egyesülést is kedvezően befolyásolta. Az egyesítő taggyűléseket mindkét megyében május 7. és 23. közötti időben tartották. A taggyűléseket általában nagy érdeklődés kísérte, mindenütt szép külső­ségek között zökkenőmentesen zajlottak le. Demecserben például mintegy 1500 fő­nyi tömeg jelenlétében a községi népkert­ben mondták ki az ünnepélyes egyesülést. Nagyhalászban is több mint ezer fő volt jelen. Több helyen a jelenlévő pártonkí- vüliek részvételével ünnepélyes formában helyezték el az új táblát a párthelyiség homlokzatára. Nyírmadáp közös vacsorával és tánccal zárult az ünnepség, ahová a koa­líciós pártok vezetőit is meghívták. A ko­rabeli jelentések szerint „... a községek lakosságának túlnyomó többségében egész­séges hangulatot váltott ki a két párt egye­sülése ...” Egyesülési taggyűlés Szabolcsban 187. Szatmárban pedig 70 szervezetben volt. A többi helyen — ahol nem volt SZDP-szer- vezet— csak az MDP alakulását mondták ki, Szatmárban pl. 50, Szabolcsban 45 he­lyen. A taggyűléseken megválasztották az új vezetőségeket, valamint az egyesítő me­gyei konferencia küldötteit. A vezetésbe általában egyharmad arányban kerültek be volt szociáldemokrata párttagok. A taggyű­léseken a' két párt felsőbb szervei is kép­viseltették magukat, segítséget nyújtottak a pártszervezet munkájának megindulásá­hoz. A beszámolók és felszólalások nagy teret szenteltek az egyesülés jelentőségé­nek magyarázására, az új pártba kerülő szociáldemokrata és kommunista párttagok összefogására, egyenlő jogaik gyakorlásá­nak fontosságára, a pártszervezet tevé­kenységének javítására. „A pártszervezet működése olyan legyen, hogy a nép a párt­ban a tanácsadóját és támogatóját lássa” — fogalmazták meg a kemecsei egyesítő tag­gyűlésen. A két párt egyesülése után Sza- bolcs-Szatmárban az MDP-nek 352 alap- szervezete volt. 1948. május 30-án ült össze Nyíregy­házán és Mátészalkán is a két párt megyei egyesítő konferenciája. A konferencián Szabolcsban 300 küldött vett részt, ebből 205 MKP-. 95 pedig SZDP-tag volt. Szat­márban 273 volt a küldöttek száma, amely­ből 194 MKP-. 79 pedig SZDP-tag volt. A konferencia határozatilag is jóváhagyta az egyesülést, és megválasztotta az új megyei vezetőséget. Megyei titkárnak Szabolcsban Gyenge Károlyt, Szatmárban pedig Nagy Sándort választották. Az egyesüléssel lehe­tővé vált. hogy kommunisták és szociálde­mokraták egységes pártba tömörülve kezd­hették meg megyénkben is az MDP prog­ramjában elfogadott nagyszabású célok megvalósítását: a szocializmus felépítését. |z elmúlt 30 év társadalmi fejlődése egyértelműen igazolta az egyesülés történelmi jelentőségét. A fúzió után kezdetét vehette a szocialista építés alap­jainak lerakása és 1948 őszén megyénkben is megalakultak az első termelőszövetkeze­tek. Pártszervezeteink politikailag, szerve­zetileg megerősödtek, a feladatoknak meg­felelően fejlődtek. Filep János m A PERMETEZÉS (Gaál Béla felvételei) Permetezés 2 méter magasból Sárga egvmitiros a légtérben A repülőgép pilótája és a termelőszövetkezet növény- védős szakmérnöke a gazda­ság térképe fölé hajol. Meg­keresik tekintetükkel a há­romszáz hektáros, kukoricá­val bevetett Maszling táblát, ránéznek a szélzsákra, s megbeszélik a gép repülésé­nek irányát. Majd a pilóta még egy utolsó ellenőrzést végez a Cmelákon, beszáll az ülésbe és a töltőhelyhez gurul. Húszezer hektár Megszokott látvány már az újfehértói Lenin Termelőszö­vetkezet légterében a sárga, egymotoros repülőgép. Igaz, csák ebben az évben kezd­ték el a repülőgépes növény- védelmet, azonban szinte he­tente, naponta végeznek va­lamilyen munkát. — A repülőgép nekünk az életet jelenti — mondja nem túlzott optimizmussal Jenei Lajos növényvédő szakmér­nök. — Ugyanis a szövetke­zet kissé elmaradt a gépesí­tettséggel, kevés a földi nö­vényvédő gépünk. Évente húszezer hektárt kell perme­teznünk. A Lenin Termelőszövetke­zet nemrég alakult az újfe­hértói szakszövetkezetekből. Most 6050 hektáron gazdál­kodik és több éves, vagy év­tizedes lemaradást kell pó­tolni — legalábbis ami a táp­anyag-visszapótlást, a táblá- sítást és gépesítést illeti. — Tél végén, kora tavasz- szal — folytatja Jenei Lajos — a Nyíregyházi Mezőgazda- sági Főiskola harmadéves hallgatói végezték a gabo­nafélék fejtrágyázását. Azóta már vegyszerezték az 1900 hektár területű kalászosokat és most a kukoricán a sor. Ezzel a táblával befejezzük az első — kelés előtti — FURCSA ELLENTÉT a Nyírségi Patyolat Vállalat Simái úti telepén: az üzem­csarnokban a legmodernebb gépek festik, tisztítják a ru­hákat — a munkához szük­séges gőzt egy' réges-régi kazán szolgáltatja. A ka­zánban fejlesztett gőz vala­ha vonatokat továbbított. Egy kiérdemesült, Truman- nak becézett 411-es moz­dony kazánját hozták ide energiát szolgáltatni. A hosszúkás, nagy étvágyú kazánt két műszakban két fűtő eteti. Egyikük Mester András, akit lelkiismeretes munkájáért a Könnyűipar Kiváló Dolgozója címmel tüntettek, ki. A kazánház mellett jóko­ra területen látható a fény­lőn fekete ipari szén. Ha­gyományos módon kerül a kazánba. A fűtő feltüri in­ge ujját, hátratolja svájci­sapkáját, a hatalmas lapát­tal megrakja a talicskát és tolja a tűzszekrény elé. Ser- ceg, vörösük a szén, oda­bent 1700 fokos a hőség. A kazánház ajtaja, ablaka nyitva (nem is lehetne őket becsukni), szabadon járhat a levegő, az előtérben mé­gis 30—35 fokot mutat a hőmérő. Meleg munkahely a javából, júniustól még melegebb lesz, ezért hozzák majd a szódát frissítőnek. A földes helyiségben pa- . rányi asztal, a tetejét fi­nom pernye festette feketé­re. Az asztalon a vacsorá­hoz szükséges lábas és sok­sok újság, olvasnivaló. Két tűzrakás között a fűtő fel­teszi szemüvegét és kíván­technikátoól és a szakma fo­gásaiból. Mester András mestere szakmájának. Fű­tött a berentei hőerőműben és a sajószentpéteri üvegT gyárban is. Kálmánházi lakásáról ingázott Borsodba nyolc évig. Több mint egy évtizeddel ezelőtt vállalt a Patyolatnál munkát, nyug­Á kazánfűtő csian böngészi a nagyvilág híreit. Nem szereti a szem­üveget, de muszáj viselnie, mert a két évtized alatt az erős fény gyengítette a Iá- 1 tás át. Kereken*, húsz évvel eze­lőtt vállalta a nehéz mun­kát, illetve a még nehezeb­bet, azelőtt „zsákos ember” volt a terményforgalmi vállalatnál. Két évtizeddel ezelőtt Borsodban dolgozott, ott tett vizsgát biztonság­díjig fogadott hűséget. „A tizenkét év alatt huszonhá­rom ember dőlt ki mellő­lem”. A meleget, a lapáto­lást nem mindenki bírja. Ö magas, szikár ember, a gye­rekkora óta végzett nehéz fizikai munkában megedző­dött. Most 53 éves, jó erő­nek örvend, mint mondja, csak a műszak vége felé fárad egy kicsit. A kálmánházi otthoná­ban öt gyermeket nevelt fel, a ház körüli munka, a gyümölcsfák ápolása jelenti számára a felüdülést, a ki- kapcsolódást. Tavaly a Pa­tyolat két dolgozója mehe­tett kirándulásra a Szovjet­unióba — ő volt az egyik. Repülőgépre ült, tengert lá­tott, az volt az igazi kikap­csolódás. AZT MONDJA, a válla­lat munkája nagyon gőz- igényes. Szakértelemmel magyarázza, hogy a ruhák tisztítása 13 atmoszféra gőznyomás mellett lenne ideális, az öreg masina csak tíz atmoszféra nyo­másra képes. így különö­sen ügyelnie kell arra, hogy legalább ez a tíz atmoszfé­ra nyomás ne csökkenjen, hogy a ruhák hamarabb száradjanak és rövidüljön az átfutási idő. Bizakodó a mester, tudja, hogy hama­rosan elkezdik a Patyolat fejlesztésének harmadik ütemét. Talán még két nyarat kell itt kihúznia, az­tán átadják az új kazánhá­zat. Gáztüzelésű kazán szolgáltatja majd a gőzt. A fekete helyről a fehér hely­re megy. Az új kazánház olyan tiszta lesz, mint a patyolat. Nábrádi Lajos A PERMETLÉKE VERÉS A TÖLTÉS gyomirtást, utána kezdhet­jük a másodikat. Gyakorlóbázis A Z—37-es, vagy más né­ven a Cmelák egy felszállás­ra öt mázsa műtrágyát, vagy ötszáz liter permetszert tan­kolhat a tartályába. A mű­trágya négy, a növényvédő szer tíz hektárra elegendő. Emellett döntő a kiszórás gyorsasága. A repülőgép száznegyven kilométeres se­bességgel haladva percek alatt végez azzal a munká­val, amire a földi gépeknek sokkal hosszabb időre van szükségük. — Az év elején kezdtük a termelőszövetkezetben a munkát — mondja Pap p Zoltán, a gép pilótája. — A harmadéves hallgatók, akik nemsokára már önál­lóan végzik ezeket a felada­tokat, szórták a műtrágyát és permeteztek is. A gazdaság vezetői optimális feltételeket teremtettek. Gond a táblák kis mérete, azonban már fo­lyik a táblásítás. Szocialista szerződést kötöttünk. Szeret­nénk véglegesen kiépíteni itt egy gyakorlóbázist. Közben a három növény- yédős szakmunkás szorgal­masan keveri a gyomirtó szert, s töltik a gép tartályá­ba. Ebben segédkezik a re­pülőgép szerelője, Haller György is. — Ilyenkor csak kisebb beállításról lehet szó, hiszen minden permetezés megkez­dése előtt alaposan átvizsgál­juk a gépet. Vigyázni kell, nehogy csorogjon a szórófe­jekből a szer, mert más kul­túrán való átrepüléskor azt tönkreteheti. Papp Zoltán nyugodtan várja az indulást. Nyugodt­sága érthető, túl van már a huszonnyolcezredik felszállá­son. A repülőgépes szolgá­latnál 1969 óta tevékenyke­dik, és harmadik éve Nyír­egyházán oktatja a főiskolás fiatalokat a gépmadár „lo­vaglására”. — Viszonylag alacsonyan repülünk — mondja — a permetezést kéf méter ma­gasságból végezzük. Kezére pillantok, hiszen ilyen magasságban végzett repüléshez nyugodt, biztos kezekre van szükség. — Sokan végeztek gazda­ságossági számításokat, és egyöntetű a megállapítás: gyorsabb, jobb minőségű, egyenletes ez a védekezés a földinél. Amikor még nem lehet a talajra menni, a re­pülőgépekkel már megkezdhe­tik a permetezést. Itt taposá- si kárról nem kell beszélni. Míg egy hektáron — búzát véve alapul — három—öt mázsás terméskiesést okoz­hat a traktorral vontatott permetezőgép, addig a repü­lőgépes növényvédelem ese­tén ez elmarad. Levegőben Megtelt a repülőgép tartá­lya, a pilóta ismét beszáll az ülésbe. Még egy utolsó ellen­őrzés, s felzúg a gép motorja. Lassan elindul, majd egyre gyorsul. Előbb á hátsó kerék emelkedik meg. vízszintessé válik a törzs, majd kétszáz méter után elhagyja a földet. Balra kanyarodik és elrepül a fejünk felett. Bige Sándor, Fehér József és Virágos Jó­zsef hosszan néznek utána, amíg el nem tűnik a tábla­széli fasor mögött. Sipos Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom