Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-30 / 125. szám
KELET-MAGYARORSZÁG 1978. május 30. Megyei népzenei fesztivál Május 27-én és 28-án a nyírbélteki művelődési házban rendezték meg az országos minősítő versennyel ösz- szekötött IV. megyei népzenei fesztivált, melyen 32 együttes vett részt. A zsűri országosan kiválónak minősítette a nyírbélteki, a nyíregyházi városmajori, a tiszalök-kisfás- tanyai, a csengersimai, a kö- mörői, a pusztadobosi, a nyir- lugosi, a bökönyi és a turist- vándi népdalkört. Jó minősítést kapott a dombrádi, a nyírszőlősi, a nyírmihálydi, a pócspetri, a nyírmeggyesi, a kálmánházi, az ököritófülpö- si, az érpataki és a fábiánhá- zi népdalkor. Az országos minősítő versenyen a TESZÖV különdíját kapta (egy-egy kupát) a nyírlugos-szabadságtelepi és a kömörői népdalkor. A Nyírbélteki Nagyközségi Közös Tanács nagydíját, 3 ezer forintot, a nyírbélteki népdalkor, a MÉSZÖV által felA kömörői népdalkor fellépése. (Paál László felvétele) ajánlott pénzjutalmat a csengersimai, az érpataki és az ökörítófülpösi népdalkor vehette át. A szólóénekesek, szólóhangszeresek kategóriájában két első díjat adtak át: a nyíregyházi Igrice együttesnek és Szűcs Gábor szólóénekesnek. A második díjat a gyulaházi citerazenekar és Szim András szólóénekes kapta. A fesztiválon a népdalkor kategóriában első díjban részesült a nyíregyházi városCIGÁNYSORS 78 2. Megoldás: a munka „NEM TUDOM LÁTOTT-E MÁR EBBEN A SZAKMÁBAN MAGYAR EMBERT? A SZÁZ UTCASEPRŐ KÖZÖTT ALIG AKAD HÁROM-NÉGY. A TÖBBI UGYANOLYAN BARNA BÖRU, MINT ÉN VAGYOK. TUDOM, VAN AKI ILYENKOR ELHÚZZA A SZÁJÁT PEDIG... ITT IS DOLGOZNI KELL. AZ EMBERT A MUNKÁJA UTÁN ÉRTÉKELIK. EGYIK GYERMEKEM NEHÉZGÉP. KEZELŐ, A MÁSIK LAKATOS, A HARMADIK HEGESZTŐ ÉS MIND TANUL. EGYIK SEM AKAR UTCASEPRŐ LENNI ÉS ÉN SEM AKAROM." Buzdítás rendszeres munkára Néhány napja, hogy kollégám lejegyezte e néhány mondatot, s aki elmondta, talán nem is tudta: mennyire jellemzőek ezek a szavak. Ö csak saját magáról, családjáról beszélt, pedig hasonló változás, lépésváltás történt a legtöbb családban. Igaz. még 1972-ben a munkaképes cigánylakosságból a férfiaknak csak 53 százaléka dolgozott, mára azonban már elértük a 80—82 százalékot és a nők 30—35 százaléka is kereső foglalkozást végez. Ha arra kell választ adni. mitől e gyors változás, mi az, ami a gyárba, az építőiparba, a tsz-be hajtotta őket. nem könnyű a felelet. Kétségtelen szerepet játszik a dolgozó környezet, az. hogy az általános iskolát végzettek másként látják az életet, valahol ott van bennük a vágy a jobb életmód iránt, de megtalálható még a gazdasági kényszer ereje is. A telepi lakosok a megmondhatói, hányszor keresték meg őket a tanács emberei, hányszor bíztatták, buzdították őket rendszeres munkára, mert csak ez lehetett az alapja elköltözésüknek. ígérték a telket, a korszerűbb lakást, a nagyobb kényelmet, ám ehhez induló- összeg. legalább egyéves munkaviszony kellett és olyan munkahely, ahoi a megfelelő kereset módot ad a kamatmentes hitel törlesztésére is. Minden bizonnyal ennek hatása is benne van abban. hogy a dolgozó férfiak 70 százaléka állandó munka- viszonnyal rendelkezik, 13 százalék az időszaki és 17 százalék az alkalmi munkát végzők aránya. A kedvező. még talán gyorsnak is mondható változás tulajdonképpen nem tűnik elegendőnek. Mert kikkel is találkozunk a kocsmákban, a kocsmák előtt, a bíróság folyosóján? Elsősorban nem azokkal, akik dolgoznak, mégha jóval többen vannak is. mint munkakerülő társaik. akik miatt hajlamosak vagyunk általánosítani is. És van is ilyenkor egy kis igazunk. Mert vajon nem dolgozó cigányok itatták le a vonaton útitársaikat, akik mire felébredtek, kifosztották őket? Vajon nem azok a cigányok randalíroznak hét végén a* kocsmában, akik távoli munkahelyükről fizetésükkel a zsebben tértek haza szabad szombatolni? De ők, ők is. mert a munkahelyen csak dolgozni tanulnak, viselkedni még nem. Akik már törzsgárdatagok Javul, változik a helyzet azok körében, akik állandó munkaviszonyban állnak, mert ők az évek múlásával egyre jobban beilleszkednek a munkahelyi kollektívákba. Segítséget kapnak ehhez azoktól a vezetőktől, akik nem tesznek különbséget, akik másokkal egyenrangú dolgozókként kezelik őket, segítik gondjaik megoldását, ösztönzik, erősítik önbizalmukat. biztosítják közéleti szereplésüket, bevonják őket különféle továbbképzésekbe, közhasznú társadalmi munkák végzésére. Az ilyen munkahelyeken az eredmény sem marad el. A nyíregyházi ingatlankezelő vállalatnál 120 felnőtt cigány végezte el az általános iskola 8. osztályát, mert tudták, ha megteszik, többet kereshetnek, s gondoskodtak róluk a tanulási idő alatt is. Az ÉRDÉRT tuzséri telepén a lakásépítőknek nyújtanak támogatást. tanszersegélyt adnak a sokgyermekeseknek. A törődés, a gondoskodás lehet nyilván egyik oka. hogy 155 cigánydolgozójukból 12 már törzsgárdatag. 28-an rendelkeznek 5—10 éves, 38-an 3—5 éves munkaviszonnyal és 7 kiváló cigánydolgozójuk van. Tíz-tizenöt éve még nemcsak a cigányok munkavállalási készségének hiánya, hanem a velük szemben kialakult fenntartások, a munkahelyi vezetők elzárkózása lassította munkába állásukat. Ma — ha előítéletek itt-ott még fel is lelhetők — már egyre több azoknak az üzemeknek. munkahelyeknek a száma, ahol kinyíltak a sorompók, sőt néhány helyen bontott anyaggal, kedvezményes fuvarral járulnak hozzá a nagycsaládosok építkezéséhez. Hol is dolgoznak tulajdonképpen a cigányok? A munkamegosztásban elfoglalt helyüket iskolai végzettségük, illetve szakképzettségük határozza meg. Mivei iskolai végzettségük — különösen az idősebb, de még a középkor- osztályé is — hiányos, így csaknem valamennyien segédmunkások. A fiatalabbaknál már kedvezőbb a helyzet. Tavaly 30 vállalatnál és 9 termelőszövetkezetnél végeztek felmérést és megállapították. hogy az állandó cigánydolgozók 4,1 százaléka szakmunkás, 14,5 százalékot tesz ki a betanított munkások aránya. 15 volt az érett.‘ ségizettek. 5 a főiskolát végzettek száma, s hárman levelező úton végezték a főiskolát. Mi lesz a jövedelemmel? A szakképzettség hiánya az oka. hogy a keresők legnagyobb hányada — 42—45 százalékuk — az építőiparban dolgozik, 28—30 százalék az iparban, 15—18 százalék a mező- és erdőgazdaságban dolgozók aránya. És a kereset? Azonos a hasonló munkakörben dolgozó magyarokéval. ám az egy családtagra jutó jövedelmük lényegesen kevesebb a sok gyermek miatt. És akkor nézzük mi lesz ezzel a jövedelemmel. Akik új lakásba költöztek, életformájuk is megváltozott. Alakulnak. formálódnak a társadalomban kialakult szokásokhoz, megnő érdeklődésük és igényük a korszerű eszközök iránt, nem fehér holló már a gépesített háztartás, csaknem mindenütt van már rádió, egyre több a tévé. De ez csak az egyik oldal. Az alkalmi munkát végzők ma is többet költenek italra, mint ételre, ma is gyakori közöttük a házasságon kívüli nemi élet. az együtt italozás, s közülük kerül ki — sajnos évről évre nagyobb számban — a bűnözők többsége. Balogh József Iskola után M egint háromezer megyénkben végzett ifjú szakember áll majd munkába, hogy megpróbálják hasznosítani mindazt, amit a tanulással eltöltött három év alatt megtanultak, vagy megpróbáltak megtanítani nekik. De az iskola is vizsgázik. Többek között arról: valóban az életre készítették-e fel a nebulókat? Néha ugyanis az látszik, mintha túlzottan nagy lenne a szakadék a tanulmányi idő viszonylag védett, néha majdnem steril körülményei és a gyárak, a műhelyek világa között. A szakmunkásjelölt a korszerű technológiát tanulja meg, megismerkedik az újabb gépekkel és anyagokkal, de ha elkerül gyengén felszerelt gépekkel dolgozó műhelybe. úgy érezheti: egy másik világba csöppent. Pedig ez is az a világ. Végletekben élünk még: az egyre több helyen alkalmazott korszerű technika mellett megtalálható a selejtezésre érett gépek ellenpontja is. És ez az, amire a diákot fel kell készíteni, elmondva neki azt a feltehetően sokáig érvényes igazságot, hogy az iskola nem mindig azonos az élet valóságával. Nem úgy szükséges erre felkészíteni őket, hogy azt mondjuk: „Ez van, ezt kell szeretni”. m indez persze nem az iskola feladata csupán. Annál inkább sem az, mert a bizonyítvánnyal lezárt tanulmányok sora egy szakasz csak, amit a további, igaz más feltételek melletti tanulás követ. Ebben pedig már az idősebbek, a régebbi szakemberek a tanítók. S. Z. majori, a túristvándi népdalkor és a nyírbélteki gyermekcsoport. A II. díjat a pusztadobosi, a tiszalök-kis- fástanyai és a bökönyi népdalkörök kapták. A vasárnap esti gálaesten 12 együttes, illetve szólista vett részt. A képernyőn az egyik legizgalmasabb látvány az emberi ^rc. Leginkább beszéd vagy munka közben, de épp olyan kifejező lehet a szemlélődő, a hallgató, a gondolkodó, a töprengő, a kérdésre a választ kereső ember arca. És még számtalan más helyzetben is. A tévériportban vagy a dokumentumfilmben a képek között épp úgy elsőrangú helye van az arcnak, mint a tévédrámában. Sőt akadnak helyzetek, amikor nincs nála fontosabb a riport egy-egy szakaszában, mert többet árul el, mint a kimondott szavak. A Dinasztiák című több részes riport-dokumentum film alkotói — László Ágf- nes szerkesztő-riporter, Stenszky Gyula operatőr, Mata János rendező különös gondot fordítottak az arcok fényképezésére, de természetesen nem elégedtek meg ennyivel. A munkájába belemerült embert filmezték, teljes alakjában és a munkában részt vevő testrészek, — kezek, lábak, törzs — fotóiban. Különösen megkapó képsorokat produkált ez az ábrázolási elvük A brigád című harmadik részben. A Lőrinci Fonógyár két brigádját mutatta be ez a riportfilm; munkájukat és egy kicsit a munkán kívüli mivoltukat. A képek láttán elhittük a fonónőknek, hogy igen nehéz, kézügyességet és fegyelmet, meg nagy állóképességet kívánó munka az övék, de azt is láttuk, hogy ezt a munkát is lehet szeretni, és csak így érdemes végezni. Azt is láttuk, hogy a közösség, a brigád megtartó és nevelő közösség egyszerre. A brigádtagok maguk vallottak erről, gátlások nélkül, közvetlen, feszélyezettség , nélküli hangnemberi, stílusban. Oldottam Vasárnap a műsoridőnek csaknem fele a gyermekeké volt, a gyermeknap okán. Róluk szóltak ezek az adások, de nemcsak nekik, hanem a felnőtteknek is. Azt hiszem, az igazán jó gyermekműsor igen lényeges ismertetőjegye, hogy a felnőttek is magukra ismerhetnek benne, megtudnak a gyerekről, a gyermek és a felnőtt kapcsolatáról valami olyat, amiről esetenként megfeledkezik a felnőtt. Az ismétlésként sugárzott, nem csupán kedves, hanem igen mély tartalmú, nagy sikerű tévéfilm — a Barátom, Bonca — teljes komolysággal, a Bezzeg, a Töhötöm című, gyermekeknek szóló újabb tévéfilm pedig könnyed, vidám módon beszél erről a gyermek—felnőtt kapcsolatról, illetve a benne fellelhető, előálló zavarokról. Az előbbi inkább a felnőtteknek mondott többet, az utóbbi pedig a gyerekeknek, önmagukról és a felnőttekről. E két film láttán újra megfogalmazódott bennem a régi kérdés: ha vannak nálunk (és vannak!), akik tudnak a gyermekeknek (és a felnőtteknek egyaránt való) jó filmet, tévéjátékot írni, akkor mégis miért olyan kevés az ilyen alkotás a képernyőn? Seregi István A RADIO MELLETT Az Ifjúsági rádió Történelmi arcképcsarnok sorozatában legutóbb a nagy orosz forradalmi demokrata. irodalomkritikus és publicista, V. G. Belinszkij (1818—1848) munkásságáról hangzott el hasznos, igen jó műsor. Niederhau- ser Emil rendkívül érdekes, sokoldalú összeállításban mutatta be a kortársak, elsősorban Herzen emlékirataiból, naplójából, a későbbi elvbarátok és pályatársak munkáiból vett részletek segítségével a cári önkényuralmi kort és a forradalmi változásokért az irodalom eszközeivel küzdő esztétát. - A kimeríthetetlen Don Juan-téma kissé időtlenül maivá stilizált, líraian groteszk változatát írta meg Alexandar Obrenovics a Don Juan visszatér című, szombaton sugárzott rádiójátékában. A témaváltozat figyelmet érdemel. Az egykori gavallér, az elaggott és elszegényedett Don Juan Tenario, megszökve az aggok házából, régi szolgája kíséretében, egy valaha hűtlenül elhagyott szerelmét keresi föl segítségért. Ám az elzüllött, szintén megöregedett Donna Elvirát éppen hasonló veszély fenyegeti. Mi több, meg sem ismerik egymást, mert persze az ifjúkori kép él kölcsönösen az emlékezetükben. Mikor a Donna szolgálóleánya segítségével Don Juan mégis rájön, hogy a rossz sorban lévő öregasszony az ő egykori szerelme, nem fedi fel kilétét. Sőt, fenséges nyugalommal, lovagias nemeslel- kűséggel még biztatja is Donna Elvirát, hogy min- vánnyal lezárt tanulmányok sora egy szakasz csak, amit den jóra fordul, a reményt nem szabad soha feladni, majd eljön érte a gáláns, gazdag Don Juan, s boldogok lesznek... És amint elbúcsúznak, az „üldözők” máris viszik vissza a kikopott, vén kujont az aggok házába. A rádiójátékban kiválóan érvényesült az író igényes szövege. Dudás Kálmán jól mondható fordításában. A szereposztásnál ideálisabbat nehezén lehetett elképzelni: Balázs Samu (Don Juan), Pethes Sándor (Zganarel), Mezei Mária (Donna Elvira) és Pártos Erzsi (Sarolta) ritkán tapasztalható stílusegységben, hangulatkeltőén játszotta. Varga István rendezését elsősorban a biztos színészvezetés jellemezte. Kellemes háromnegyed óra volt. Merkovszky Pál Baltával nyitott ajtót Tóth János nagykállói egyéni gazda ez év január 22- én ugyancsak kivette részét a földi javakból, egész nap dínom-dánom volt. A délutáni órákig keresztelőben volt, ahol az újszülött egészségére ittak és mivel nem akart senkit megsérteni, erősen a pohár fenekére nézett. Erősen ittas állapotban indult el sógorához, ahol disznótoros vacsora volt. A vacsora közben feleségét kezdte drasztikus szavakkal szidalmazni, s ezért hazaküldték. jKÉPERNYŐmjni 2 Tóth nagy méreggel ki is ment a lakásból, de úgy becsapta az ajtót, hogy zengett bele a lakás. Sógornője utánament és az udvaron megdorgálta amiért ilyen csúnyán viselkedik. Tóth ekkor nekiment az asszonynak, összeverekedtek, amibe sógora is beavatkozott. Tóth' a verekedés után elindult lakása felé, de útközben bosszút forralt: nem hagyta nyugodni, hogy elzavarták. Lakásán egy baltát vett magához és ezzel visszament sógora lakására. A baltával beszakította az előszoba ajtaját, bement a lakásba és hangosan fenyegetőzött, hogy mindenkit agyoncsap. A vendégek könnyűszerrel elvették a baltát az erősen ittas embertől. A bíróság Tóth Jánost bűnösnek találta erőszakkal, fenyegetéssel elkövetett magánlaksértés bűntettében, amiért 6 hónapi felfüggesztett szabadságvesztésre és 3000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte, (m. f.)
