Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-05 / 104. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. május 5. Aszfaltozok Az aszfaltozás bármennyire is gépesített, vannak még olyan munkafolyamatok, amelyeket csak kézzel lehet megoldani. Teherautó hozza a modern gyárban készült anyagot, lánctalpas jármű teríti szét a földön, még is szükség van az ember munkájára. A gép is csak az ember irányításával végzi a munkát. Az embereknek kell a gőzölgő anyagot is egyenletessé alakítani, mielőtt az úthenger kezelésbe veszi. Mikita Viktor képriportja Ki akarta semmizni... Nem kilincselnek... Munkások az „ingyenűgyvédnál“ TÁRSADALMI MUKKÁSOK A kovesúttól a csillagvizsgálóig Munka után újra szerszámot fogtak, hogy szépítsék, gazdagítsák szűkebb hazájukat. Valamennyien lakhelyüket, környezetüket szerető emberek, idegen szóval patrióták. Szabad idejük jelentős részét arra áldozzák, hogy vonzóbb legyen a város, a község, a település, önzetlen segítségükkel gyarapítják a közvagyont, évtizedes (vagy évszázados) lemaradásokat pótolnak. A kitüntetést, az erkölcsi elismerést a közelmúltban kapták meg, az általuk teremtett anyagi javak szemmel láthatók, kézzel, foghatók. Mátészalkán kö- vesút, Tiszadadán csillag- vizsgáló, Tiszadobon sportlétesítmény jelzi a társadalmi munkájukat. II brigádalapító Mátészalkán emberemléi kezet óta sáros volt a Somo- gyUBéla utca.-Olyannyira, hogy ősszel és télen a fuvarosok nem mindig vállalták a tüzelő házhoz szállítását. Nagy öröm az itt lakó hatvan családnak, hogy újabban simán gördül a Zsiguli a házak között, a kerékpárt tartós eső után sem kell vállra emelni. Csíki Elemér, a TITÁSZ művezetője alapító tagja a városi tanácsnak, s körzetének az említett utcát jelölték ki. — Feleségemmel és lányommal kezdtük az utca kövezését, aztán egyre többen csatlakoztak hozzánk. A városi pártbizottság titkára szintén ebben az utcában lakik, és amikor csak tehette, ő is velünk dolgozott. Láttam, hogy a vasútállomás és a szálloda között felszedték, kupacokba rakták a macskaköveket. Az értékes, faragott kövekkel nem tudott mit kezdeni a tanács, így viszont jól jártunk valamennyien. Az évi rendes terhére kivettem két hét szabadságot és néhány utcabelivel illesztettem egymás mellé a tenyérnyi köveket. A tanácstagot Érdemes Társadalmi Munkás jelvénynyel tüntették ki. A művezetői iroda falán egy bekeretezett, díszes oklevél látható, rajta ez áll: „A TITÁSZ Dé- ry Miksa Szocialista Brigádja. Kiváló társadalmi munkáért oklevél”. — Alapító tagja vagyok a brigádnak, így nemcsak tanácstagként dolgozom a városért. Számos iskolának végeztünk különböző munkát, patronáljuk az öregek napközi otthonát. Egy idős néni pár héttel ezelőtt még lámpával világított a házában. A brigád közös kasszájából megvettük az anyagot és munka után bevezettük a villanyt a házba. Szerencsés helyzetben vagyok, mert a brigád valamennyi tagja szereti táguló városunkat. Megköszönték a munkát Tiszadadán szintén sok az újért, a fejlődésért tevő ember. Közülük való Haraszin Gyula. Azt mondja, ő is szerencsés a beosztásával, napi feladatai közé tartozik a szervezés, -a kezdeményezés. Két község között, a tiszalöki hajójavító üzemben dolgozik, a vasasok Széchenyi István nevét viselő Szocialista Brigádját vezeti. Titkára az üzemi pártalapszervezetnek, a munkásőrségben rajparancsnok. — Társaim nem felszólításra, hanem önként és szívesen jönnek társadalmi munkára. Brigádunkban a létszám 15, de csak tízen lakunk Tiszadadán. Az öt „idegen” éppúgy dolgozik, mint mi, akik ebben a községben születtünk. Valaha ez a község járási székhely volt, én azért is dolgozom, hogy méltóak legyünk a régi „rangunkhoz”. Tudom, hogy igényeink nagyobbak a tanács lehetőségeinél. — Mivel érdemelték ki a közösség elismerését? — Az általános iskolának segítettünk összeállítani egy csillagvizsgálót. A távcső kétszázszoros nagyítással hozza a gyerekek elé a holdat, a csillagokat. Az óvodának térelválasztókat, szemléltetőeszközöket készítettünk. Egyik fiam iskolás, a másik óvodás. Értük is dolgoztunk. Persze ott voltunk a csővezeték fektetésénél is, markoltuk az ásót, a lapátot. Vasipari részleg nincs a községben, ezért vasas munkához általában tőlünk kér segítséget a tanács. Jólesett a figyelmesség: nemrégiben a tanács vezetői kijöttek és az üzem vezetője előtt megköszönték a társadalmi munkánkat. Tiszadobon május 1-e tiszteletére vízmüvet avattak. A létesítmény nem kevés társadalmi munkával épült. Az építkezésnek eltűntek a szemet szúró nyomai, az utcák tiszták és rendezettek. Nádaskai Sándor kőműves kisiparos háza előtt fenyőfák őrködnek, tulipán és nárcisz virít jókora területen. A kertben még állnak a fóliasátrak, amelyek alatt virágpalánták is cseperedtek. Ezekből a palántákból a tanács is kapót a közterületekre. A 61 éves mester azonban nem a palántákért, hanem a kétkezi munkájáért kapott elismerő jelvényt. „Négykor kelek“ — Mindennap i órakor kelek és a munkám estig tart. A tanácstól, az iskolától sosem kérek pénzt. Javítom a vakolatot, átrakom a cserépkályhákat, járdát építek. A közelmúltban az óvodának műkőből egy díszes virágtartót készítettem. A műkő a sajátom volt. Az unokám is az óvodába jár, de nem érdekből segítettem. — Elérte a nyugdíjkorhatárt. Bírja még a munkát? — Az állványra úgy pattanok fel, mint tíz, vagy húsz évvel ezelőtt. Felajánlottam, hogy idén a sportöltöző építésénél két nap társadalmi munkát végzek. A fiam is kőműves, ő szintén két teljes napig segíti az építkezést. Nábrádi Lajos Példa a nagykállói járás Rendeli) az üres tanteremben Üresen árválkodnak, a fű, a gaz is benőtte a jobbára egykét tanteremből álló iskolák környékét községeink egy részében. Az iskolákat körzete- sítették, a gyerekeket iskolabusz viszi a távolabbi helyre, hogy jobban felszerelt, korszerűbb, osztott iskolákban sajátítsák el a tudományok alapjait. De mi legyen a régi iskolákkal? Vagy talán az iskola „elköltözése’’ Panasz nyomán Ha változik a szabály után az épület is feleslegessé vált volna? A nagykállói járás ésszerűen gazdálkodott a megüresedett tantermekkel. Perked- pusztán fogorvosi rendelőt alakítottak ki az egyik tanteremből. A görénypusztai tantermet ifjúsági klubnak rendezték be a fiatalok. Aba- pusztán is a gyermekekre gondoltak: a legkisebbeknek óvodát nyitottak, a nagyobbaknak ifjúsági klubot avattak a két iskolai tanteremből. Béketelepen 80 iskolás gyermek veheti igénybe az újonnan létrehozott napköziotthont. Nagymogyoróson két tanterem „sorsáról” döntöttek: az egyikben vegyesboltot rendeztek be. (Eddig a nagymogyorósiak legközelebb Balkányba vagy a Hajdú megyei Nyíradonyba mehettek bevásárolni.) A másik tanteremből lakást alakítottak ki. Tormáspusztán pedig — mint arról már beszámoltunk — tanyai öregek napközi otthonát hoztak létre a két tanteremben. A községi tanácsi vezetőknek érdemes lenne elgondolkodni a nagykállóiak példáján. Üres tantermek bőven akadnak másfelé is. s a tanyákon, a községekben bizonyára mindenütt elkel egy ifjúsági klub. óvoda, napközi vagy éppen egy bolt. Kisebb felújítással, alakítással jóval nagyobb gondot lehet megoldani. (t. k.) Pusztítás A környék lakóihoz, a felnőttekhez fordultak a nyíregyházi, Körte utcai óvoda vezetői. A lépcsőházakban egy kis körlevelet függesztettek ki, amelyben kérték a szülőket, hogy a tanítási időn túl ne engedjék gyermekeiket, hogy az óvoda kerítésén átmásszanak, tönkretegyék a játékokat, berendezéseket. Első hallásra csak legyint az ember, nem kell nagy ügyet csinálni abból, ha a gyerekek játszani szeretnének. Csakhogy nem óvodások, hanem többnyire nagyobb kamaszok nyaggatják a nem nekik méretezett játékokat. Sőt van, ahol ettől is többet tesznek: vandál kezek kirángatják a földből a frissen ültetett palántákat, értelmetlenül törnek-zúznak. Ez a pusztítás már több, mint gyerekcsíny. A kicsinyek bizalmát rendítik meg a nagyobb gyerekekben, áttételesen a felnőttekben, a nevelésben. S ehhez lehet, hogy nem elég egy óvoda kérő szava. Helyette inkább szigor, büntetés várjon azokra, akik pusztítanak, (lb) £ siónként az utcai lámpák fényes vonzáskörébe kerülnek a cseresbogarak. Ilyenkor századmagukkal is röpködnek körbe-körbe a lámpák körül. Szárnyuk gyors csapkodása hangos zizegéssé egyesül, s az üvegnek repülve nagyot koppannak. Nem riasztja el a repüléstől a májusi cserebogarakat a gyerekek vadászata sem. Sok esik közülük fogságba, vagy a földön a cipőtalpak martalékává. A nagyobb gyerekek versenyt repültetik a bogarakat: lábukra cérnát kötözve azon vetélkednek, melyiküké bírja tovább a körbe-karikába való repülést. A kisebbek gyufásdobozba gyűjtik, s kincsként őrzik szerzeményüket. Nem minden gyerek szereti ezeket a kis „repülőgépeket". Van, amelyik nem mer közel menni a lámpákhoz, attól fél, nekirepül a bogár. A minap egy hároméves forma kisfiú szaladt pajtásaihoz, s hangosan kiabált: — Jujj, segítsetek, jön a cseremisi invázió! Hiába, hősnek is születni kell. (sípos) Eredményhirdetés: a gyermeknapon Rajzpályázat gyerekeknek A kuruc kor témakörében hirdetett országos gyermek- rajzpályázatot tavaly a vajai múzeum baráti köre. Rákócziról, a kuruc korszak vezéreiről és katonáiról készített pályamunkákkal nevezhettek a gyerekek. A felhívásra több mint ezer alkotás érkezett: javarészt gyermekrajzok, valamint textilképek, kisplasztikák. A pályamunkákat május 6-án értékeli a bíráló bizottság Vaján. Az eredmény- hirdetés és a díjkiosztás a gyermeknapon lesz. kül a dolgozót próbálja „tisztára mosni”. Az igazságosság szem előtt tartása a legfontosabb. Ennek az ügynek egyébként már a bíróság és a vállalat pontot tett a végére. A SZÁÉV-nél nem kell a dolgozóknak a központba utazgatniuk, ha vitás ügyük akad. Minden munkahelyre személyesei! mennek ki a jogsegélyszolgálat képviselői és beszélnek a dolgozókkal. — Többségében valós problémákkal fordulnak hozzánk az emberek. Ritkán találkozni olyannal, aki a „kiskaput” keresné, ügyeskedésre, nyerészkedésre használná fel a jogsegélyt. Bár a telek- és lakás- vásárlásoknál, cseréknél nagyon alaposan tanulmányozni kell az ide vonatkozó jogszabályokat. Általában bizalommal jönnek ide. Akkor teljesítjük a feladatunkat, ha a dolgozóknak nem kell a hivatalokban kilincselni, nem vesztegetik erre az idejüket, hanem itt, a munkahelyen megoldást találnak vitás kérdéseikre. Tóth Kornélia Mintegy ötezer embert érint a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatnál a szak- szervezet ingyenes szolgáltatására, a jogsegély- szolgálatra. A dolgozókon kívül a nyugdíjasok, a szakmunkástanulók, az ösztöndíjasok és családtagjaik is felkeresik dr. Gacsályi Csabát, a vállalati jogsegélyszolgálat vezetőjét. Közel két éve látja el ezt a feladatot. — Sokan csak egyszerűen tanácsot, útbaigazítást kérnek. A múlt évi 196 ügyünkből 118 tartozott ide. Jóval kevesebben egy-egy beadvány, irat szerkesztéséért jönnek hozzánk. Nyolc esetben pedig a bíróság előtt képviseltük a dolgozót. Ez már lényegében ügyvédi munka volt. Elsősorban a fizikai munkások jönnek a jogsegélyszolgálatra. Az említett 196 esetből 129 fizikai dolgozó jelent meg itt tavaly. A legtöbben munka- és polgárjogi ügyekben kérnek és várnak segítséget. — A munkajog — noha szerteágazó — a könnyebb területek közé számít — mondja dr. Gacsályi Csaba. — Van rá jogszabály, vita nélkül eldönthető az ügy, de volt például nemrégiben egy olyan dolgozó nálunk, akit a 20 évvel fiatalabb felesége a saját vidéki házából kitett, és még gyermektartásért is perelni akarta a férfit, noha az rokkant és be is fizette a két gyerek után akkor az óvodai díjat. A bontóperben a férfit képviseltük és természetesen a nőnek kell elhagynia a házat. A vitás esetekben a jogsegélyszolgálat objektív képviseletet jelent: a vállalat és a dolgozó mellett áll. Általában úgy tűnik, hogy a vállalattal „szemben” kell megvédeniük a dolgozók érdekeit — erre akad a legtöbb példa —, de volt olyan eset is a SZAÉV- nél, amikor megtagadták a dolgozótól a jogi segélyt. — Üzemanyag-túlfogyasztásért már két jogerős bírósági határozat is volt az egyik dolgozó ellen, kártérítésre kötelezte őt a vállalat. Négy hónap elteltével jött ez az ember, hogy nem lehetne-e valamit tenni? Semmiképpen, mert a jogsegélyszolgálat célja nem az, hogy jogalap nélzettségekre. Kiderült ugyanis, hogy többen jogtalanul nagyobb háztájit használtak, összesen mintegy száz hektárt tesz ki az a terület, amely így felszabadult, s közös művelés alá fogható. A panasz rendeződött, reméljük olvasónk megnyugvására is, hiszen az új alapszabályt az ő szavazatával is fogadták el. Mindez azonban ennél többnek a meggondolására is késztet. Arra, hogy a termelőszövetkezeten belül a jogok és a kötelességek összhangját szükséges ahhoz megteremteni, hogy kiegyensúlyozott legyen a gazdálkodás. A sényő—nyírturai Zöld Mező Termelőszövetkezet korábbi gazdálkodásában nem minden alakult úgy, ahogyan a becsületesen dolgozó tagok és vezetők szerették volna. Azzal viszont, hogy időben felismerték a tennivalókat, esetleg szigort is alkalmaznatc a szabályok megtartására, csak a jobb eredményeket kívánják elősegíteni. L. B. ji földre, a különböző kedvezményekre. Nyilvánvaló, hogy a háztáji föld osztásánál a múlt évben végzett munka a mérvadó. Mivel a tagok az akkor érvényben lévő alapszabály szerint igyekeztek eleget tenni kötelezettségeiknek, ezért hátrány nem érheti őket. Mindezt felismerte a termelőszövetkezet új vezetősége is. Ahogy a közelmúltban megválasztott elnök, Schaffer László tájékoztatott bennünket: intézkedtek, hogy a háztáji megállapításánál, a különböző kedvezményeknél az akkor érvényben volt határozatoknak megfelelően cselekedjenek. Ennek ellenére nem árt jobban odafigyelni a különböző juttatásokra és a köteleTíz év alatt 60 bikát hizlalt P. F. sényői olvasónk felesége. A bikákat a termelőszövetkezeten keresztül értékesítették, s ennek fejében — az alapszabályokban meghatározott formában — eszmei munkanapot írtak jóvá, fizetett szabadság, SZTK-hoz- zájárulás, háztáji föld illette meg olvasónkat. Ebben az évben viszont új alapszabályt fogadtak el, a termelőszövetkezet szinte minden szabálya változott. Ezt több tag sérelmezte jogosan, vagy kevésbé jogosan. Az új alapszabály szerint ugyanis nőknél 130 tízórás munkanapot kell ledolgozni a közösben — a háztájiban végzett eszmei munkanapok jóváírása mellett —, hogy valaki jogosult legyen a háztá-
