Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-03 / 102. szám
2 kelet-magyarország 1978. május 3. Jubileumi hangverseny Fennállásának 20 éves jubileumát ünnepelte a Mátészalkai pedagógus énekkar s ez alkalomból április 30-án, vasárnap este fél 7 órakor a mátészalkai járási művelődési központ nagytermében jól sikerült ünnepi hangversenyt rendeztek. Tarczai Zoltán, a KÓTA megyei szervezetének titkára osztotta ki az öt. 10 és 30 éves énekkari tagoknak az emlékplaketteket és okleveleket. A Kulturális Minisztérium a „Szocialista Kultúráért” kitüntetést adományozta a jubiláló énekkarnak, melyet dr. Kuk- nyó János, a megyei tanács osztályvezetője nyújtott át Erdős Jenőnek, az énekkar alapító karnagyának. Közreműködött a jubiláló énekkar hangversenyén a Kisvárdai pedagógus énekkar Fehér Ottó vezényletével. Közös kórus és kánonénekléssel fejeződött be a jól sikerült juNÖVEKVŐ IDEGENFORGALOM Bővítik a záhonyi határátkelőt bileumi ünnepi hangverseny. V. S. Úttörő- tűzoltók versenye Az úttörő-tűzoltók nyíregyházi, nagykállói és mátészalA növekvő idegenforgalomra. a nagyobb közúti szállításokra készülnek fel a záhonyi határátkelőnél. A meglévő épület már kicsinek bizonyult a nagy létszámú csoportok fogadására, ezért a Vám- és Pénzügyőrség megrendelésére majdnem kétszeresére bővítik a határállomás épületét. Ezzel egy időben a Az új épületszárny falazását meglévő épületben is átalakításokat hajtanak végre. A mintegy hétmillió forint értékű munkát a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat végzi. A tervek szerint a nyáron készül el az új épületszárny, az átalakításhoz pedig ezután végzik a KEMÉV munkásai. kezdenek hozzá. Egységes homlokzatot alakítanak ki. a közúti határátkelő külső képében is méltóan fogadja majd a következő években az utazókat, a moszkvai olimpiára gépkocsival indulókat. (Ibi 1985-ben: napi negyvenezer köbméter kai járási versenyét április 28-án rendezték meg. A fiú- és leánycsapatok külön-kü- lön mérték össze tudásukat. Szennyvíztisztító a várostól nyigatra A nyíregyházi járásban a nyírbogdányi leány és fiú. a nagykállói járásban a nagykállói fiú (leánycsapatok nem indultak), míg a mátészalkai járásban a tyukodi fiú és mérki leány úttörő-tűzoltó raj szerepelt legjobban. Járásonként az első két-három helyezett csapatot jutalmazták meg. Nyíregyházán a közművesített lakások, intézmények száma egyre nő. Olyannyira, hogy a meglévő Kótaji úti szennyvíztelepet már évek óta kinőtte a város. (Tavaly az üzemeltető SZAVICSAV 4,5 millió forint bírságot fizetett. mert a telep már nem bírta megtisztítani a szennyvizet. Az elvezetőhálózat túlterhelt. Különösen JósavárosMűanyagból a hollandoknak Bőrönd bérmunkában Befejeződött a gépek szerelése, megkezdődött a bőröndgyártás a Gávavencsellői Vegyesipari Ktsz-ben. Az új profil a szövetkezetnél az utóbbi idők egyik legnagyobb fejlesztésével járt együtt. Mintegy 5 millió forintba került az üzemcsarnok, plusz a gyártáshoz szükséges gépek, berendezések. A gépek holland és NSZK gyártmányúak, a ktsz bérleti díj ellenében használja őket. A bőröndök holland megrendelésre bérmunkában exportra készülnek. Ha a teljes beüzemelés megtörténik, úgy naponta 350—400 műanyag bőrönd készül tetszetős kivitelben. A megrendelő egy- egy bőröndért 90—95 forintot fizet. így a napi termelési érték 350—400 ezer forint lehet. A gyártásnál az első és legfontosabb feladat a bőröndkészítő asszonyok betanítása. Most harminc nőt képeznek ki. A vegyesipari ktsz eddig is jelentős exporttermelést végzett. Tavaly 8 millió 300 ezer forint értékűt. A bőröndök gyártásával az exportmunka az idén több mint 10 millió forinttal növekszik. Már készül a korszerű, sokat tudó gépen az extra kivitelű, tetszetős bőrönd a Gávavencsellői Vegyesipari Ktsz-ben Feller János bőrönd alumínium keret tűzését végzi. ban. ahol a vízfogyasztás zöme a nap nagyjából azonos időpontjára esik. Délután fél« 5 és este 8 között olyan sok szennyvíz termelődik, amit már nem bír elszállítani a vezeték. A Szabolcs-Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Vállalat rövidesen megkezdi a városi szennyvízrendszer fejlesztését. Az első ütemben a meglévő telepet bővítik. A Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat dolgozói már meg is kezdték a munkát: új medencéket alakítanak ki, s elhelyezik a hozzájuk kapcsolódó vezetékeket a Kótaii úton. A 73 millió forintos átalakítást 1980-ban fejezik be. Ezzel nem oldódik meg Nyíregyháza szennyvízelvezetési gondja. A Debreceni Akadémiai Bizottság munkacsoportjának felmérése szerint 1980-ban 30 ezer. 1985-ben 40 ezer köbméter lesz a napi csúcsszennyvíz-termelés, A meglévő telep kapacitása mindössze 6 ezer köbméterrel emelkedik az ötödik ötéves terv végére. Itt további fejlesztést egyelőre nem terveznek. Egy új, nagy teljesítményű tisztítótelepre égetően szükség van Nyíregyházán. A leendő 2-es tisztítómű a várostól nyugatra kap helyet. Építését 1979 elején kezdik. A jelenlegi tervidőszak végéig 6 ezer méter nyomóvezetéket fektetnek le a lendő telepig, s egy 4 ezer köbméteres napi kapacitású földmedencés levegőztető tartályt is létesítenek. Mindez további 45 millió forintba kerül. Üzembe helyezés után ide kerül a Déli ipartelep, a konzervgyár. a húsipari vállalat és a környező lakások szennyvize Az építkezésben érdekelt öt válalat és intézmény — a városi tanács, a Felső-Tisza- vidéki Vízügyi Igazgatóság a SZAVICSAV. a KEMÉV és a tervező — még áprilisban együttműködési szerződést kötött. (h. zs.) „Túlórák“ (egy körzeti megbízott monológja) Már öt éve vagyok körzeti megbízott, megszoktam, hogy ebben a szolgálatban tulajdonképpen soha nem telik le a munkaidő, mégis, arra a július 13-ára sokáig emlékezni fogok. Hogy is kezdődött? Reggel nyolckor már egy bűnügyben hallgattam ki tanúkat, aztán 11 óra tájban bementem a kapitányságra, ott hallgattam ki a bűnügy gyanúsítottját, meg utána néztem néhány, az ügy felderítése szempontjából szükséges dolognak. Este hatkor, amikor hazaértem, az asszony már vacsorához terített, de most én is úgy jártam, mint Maigret felügyelő: éppen csak nekikezdtem az evésnek, amikor kopogtattak: Cs-né jött hozzám panaszkodni, hogy a fia már megint meg akarja verni. Mivel a fia hírhedt, büntetett előéletű, garázda alak, azonnal öltöztem, értesítettem két önkéntes rendőrt, aztán hármasban előállítottuk a dühöngő fiút á kapitányságra. Már éjjel tizenegy volt, amikor befejeztük ezt az intézkedést és elindultunk hazafelé. Útközben egy kivilá- gítatlan kerékpárra lettem figyelmes, természetesen azonnal megálltunk, hogy közelebbről is megnézzük az illetőt. Két zsákot vitt. Amikor rávilágítottam, felismertem Csikós Gézát, aki 25 éves, de már többször meggyűlt a baja a törvénnyel. Éreztem, hogy most is valami rosszban sántikál. Jól sejtettem: a zsákokból táblaszám kerültek A RÁDIÓ MELLETT A rádió Kabarészínház első külföldi vendégjátékával az orenburgi gázvezeték magyar szakaszának építőit tisztelte meg a munka ünnepére. Tiszteletükben a rádióhallgatók milliói méltán osztozhattak. A műsor alaphangját megadó társulati köszöntőben Major Tamás színesen, jóízű derűvel ecsetelte az óriási munkát, „a 2750 km-es roppant pikula” hároméves építésének eredményeit, az építők nemegyszer viszontagságos helytállását. Elmondta, hogy „ ... kompresszornak jöttek, fokozni a nyomást.” Amire, persze ténylegesen nincs is szükség, — mint a későbbiekből' kiderült —, viszont a jókedv mindig hasznos, növeli a lelkesedést, hasonlóan ahhoz a tudathoz, mely szerint „ ... bár történelmünk során sokszor volt gáz, de ez az első eset, hogy nem fizetünk rá ...” Tetszett az adásnak az átlagostól gondosabb tematikus megszerkesztettsége annak ellenére, hogy a kivitelben — az egyes számok eredetiségében és színvonalában — jelentős különbségek voltak. Talán a legjobb szám Farkasházi Tivadar jelenete, a Megindul az agyunk sorozatból a Kulcsrakész átadás, az építés ottani menetét szembesítette az itthoni gyakorlattal. A szellemes szatírát Bárdi György hatalmas sikerrel adta elő. A két pikáns „etűd” közül a Levélváltás (Boncz Géza írása Bodrogi Gyula és Csala Zsuzsa előadásában) volt a szellemesebb, a Szalmaözvegyek beszélgetése inkább csak „rátett még egy lapáttal” a 'kifogyhatatlan témára. Az ajándékkosárból ezúttal gyengécske, vértelen „kupletták” (Csákányi László sem segíthetett rajtuk) . kerültek elő, Peterdi Pál és Somogyi Pál hazai sajtószemléje (még a Kelet-Magyarország is belekerült, Miskolc (!) környéki lakosok ovasmányá- ul jelölve meg) és színházi „pletykarovata” sem igen minősíthető jobbnak. Nem hihetjük, hogy a hazai újságok közül éppen ezek érdekelték volna a „mi magyarjainkat”. Merkovszky Pál AI KÉPERNYŐ ELŐTT Juszti, a takarítónő, a hatemeletes bérház mindenese bosszút állt az őt ért sérelmekért Búzásiékon, s rajtuk keresztül az egész házon. Juszti dühe egyéni indulat, de mégis szociális érzelem, mert ahogyan ő sem csak önmagát testesíti meg, ugyanúgy Búzásiék sem csupán önmaguk képei, ez nyilvánvaló. Vészi Endre Muslicák a liftben című tévéfilmjében a bejárónő fizet vissza a régi urak életmódját, stílusát, életszemléletét felvett mai uraknak, az újgazdagként élő „nagymenőknek”, de nem csupán önmaga, hanem a hozzá hasonló sorsúak nevében is, az olyan emberek nevében, akiket valamilyen módon kihasználnak, nem vesznek emberszámba. Bár az író rokonszenve a legtermészetesebben a Jusztináé, mégsem ő áll a középpontban, hanem azok, akik ellen Juszti (és az író, Vészi Endre) dühe lángol: az ügyeskedők, a társadalmi hasznot lefölözök, a „szerszámembereket” kihasználók. Juszti bosszúja teljes örömöt, megelégedést kellene hogy keltsen a nézőben is, mert Búzásiék utálatosak, pöffeszkedők, az élet javaiban érdemükön felül dúskálnak, protekció- zók, másokat kihasználók. Hogy mégserp tudunk fenntartás nélkül azonosulni Jusztival Búzásiék rásze- dettsége fölötti örömében, annak legalábbis kettős oka van. Az egyik, hogy magára Jusztira is haragszunk, mert alázatos az elnyomóival szemben, mert hagyja magát elnyomni, mert beletörődött abba, hogy cselédnek nézik, s úgy bánnak vele, mint a múltban. A másik ok az, hogy Búzásiék utálatos életszemléletéről, ellenszenves magatartásáról többet tudunk meg közvetve. Juszti „gyónásából”, mint közvetlenül: a Búzá- siékat bemutató képsorokból. Vagyis inkább másodlagos módon értesülünk az ő átlagon felüli, „társadalom fölötti” életükről. Ezért nem alakul ki a filmben Juszti indulatainak kellő súlyú ellentétele, ezért nem lehet elég mély az azon való örömünk (mondjuk ki nyíltan: a kárörömünk), hogy nem kapták meg a remélt pénzt a hercegnőtől, hogy füstbe ment a nyugateurópai körutazás, hogy nevetségessé váltak. Seregi István elő a csokoládék és más élelmiszerek. Bár Csikós megpróbált magyarázkodni, jónak láttam, ha azon melegében helyiségellenőrzést tartunk nála — és ez is bejött: több, lopásból származó, körözött tárgyat, ruhaneműt találtunk, így aztán immár Csikós Géza társaságában újra a kapitányságra mentünk, ahol az is kiderült, hogy a férfi a Kővár presszóba tört be, onnan valók a csokoládék és az egyéb élelmiszerek. 14-én hat óra után tértem haza, megmosakodtam, borotválkoztam, fehérneműt váltottam, reggeliztem és kilenc óra körül már ismét a kapitányságon voltam. Befelé menet beszéltem a presszó vezetőjével, aki maga volt a legjobban meglepődve: ők még fel sem fedezték a betörést, s mi már el is fogtuk a tettest. Mit mondjak még ezzel kapcsolatban? Merthogy 25 órát dolgoztam egyhuzamban, az nálunk cseppet sem számít rendkívüli dolognak. Tudom, sok munkahelyen már morognak, ha tíz perccel tovább kell dolgozniuk — hát nálan ilyesmi fel sem merült és higgye el, ezt nem álszerénységből mondom. Az az igazság, hogy aki megszereti a rendőri szolgálatot, az soha nem nézi az órát, mindig csatárra gondol, vajon mindet megtett-e annak érdekében, hogy nemcsak ő, de környezetében mindenki nyugodtan hajthatja álomra a fejét. És amíg nem érzi így, talpon kell maradnia. Ugyanígy volt ezzel a két önkéntes rendőr is, akiknek nem számított a váratlanul jött éjszakai szolgálat, reggel társaikhoz hasonlóan munkába álltak. Igaz. a rendőrségnél nem fizetik a túlórát, de a rendőrnek többet jelent, ha nem sokkal a bűncselekmény után elfogja a betörőt. Különben is, a mi szolgálatunkat nem lehet nyolcórás periódusokra beosztani, mert az valójában a nyugdíjig, sőt olykor még azután is tart. Ugye igazam van? V. J.
