Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-30 / 101. szám
ÜNNEPI MELLÉKLET 1978. április 30. Overallban a színpadon Érdemes felidéznünk egy jó néhány évvel ezelőtti, 1973—74-ben lezajlott drámai kísérletet. Nagyon őszinte, izgalmas, de sajnos gyorsan Képzőművészeink vázlatkönyvéből feledésbe merülő és talán közönybe fulladó szocialista színházi kísérletnek lehettek tanúi a békéscsabai színház látogatói. A színház társulata Szűcs János rendezésében Schwajda György fiatal drámaszerző Mesebeli János című darabját mutatta be. Olyan munkástémát vittek színpadra, amely valójában mindannyiunknak szólt, mindannyiunkra ránkpirított. Agitatív, őszinte és egyértelműen elkötelezett hangja (a szerző maga szocialista vagy vörös színháznak nevezte vállalkozását) nemcsak’ meglepte, de megnyerte a békéscsabai közönséget. Mai munkástémát, de mindannyiunkat érintő, égető kérdést, a társadalom építésének mikéntjét reges Margit házassága. S ebbe a sorozatba tartozik még Csurka István Nagytakarítás című színdarabja is. Az új magyar drámairodalom a munkásélet differenciálódott rétegeinek problémáit feszegeti. Törekvéseik, szándékaik őszinték és mél- tányolandók. Eredményességük pedig elgondolkoztató. A színdarabok a munkáséletekben fellelhető, a szocialista társadalmi viszonyok közepette megtalálható ellentmondásokra, konfliktusokra vezetik rá a nézőket. A legfrissebb drámatermés munkásfigurái bár alapvetően különböznek a Mesebeli János figurájától, sok mindenben mégis azonosságról árulkodnak. Mesebeli János talán a holnapok munkástípusát sejteti meg velünk. Amilyennek megálmodjuk a munkást. S valójában, amilyennek már szeretnénk látni. Ennyiben elvontabb s talán kevésbé vérbő ez a figura. A legutóbbi színpadi termés munkásalakjai viszont nagyon is földönjáró emberek, akik magukban hordozzák koruk minden ellentmondását, baját, nyűgét, életterheit. Valóban a munkásélet sűrűjébe nyúlnak le. Remélhetően ez a folyamat, az az egészséges pezsgés, amely megindult a magyar színpadokon, tovább folytatódik. A magyar színházi élet várja a művészi indíttatású, őszinte hangú, a munkásvilágot hűen ábrázoló, de egyúttal előre, a jövőbe mutató új magyar drámákat. Sz. M. Fejes Endre: Jó estét nyár, jó estét szerelem című színművének Vígszínház-beli előadásából. Pál Gyula: ASSZONYOK Régóta égető gondja és eleven problematikája a magyar színházi életnek a munkásábrázolás. Drámaíróink egy része tudatosan keresi a munkástémákat, s próbál betörni ebbe az oly izgalmas, oly nehéz és bizonyára csak kevés alkotó által ismert, eleven drámai összeütközéseket kínáló világba. A hazai színházak vezetői, rendezői és színészei régóta tudatában vannak annak, hogy színpadaink talán éppen a munkáséletet ábrázoló drámairodalomban a legszegényebbek. Pedig sokoldalúan igényelnék a magyar drámák soraiban a munkásélet, a szocialista társadalomban formálódó munkássors, az új típusú munkásjellem konfliktusainak mély és őszinte ábrázolását. Gábor Miklós mondta néhány évvel ezelőtt lezajlott beszélgetése során, hogy bár ő maga sohasem játszott még munkást, ennek ellenére a munkásélet színpadra vitelét. . .... ... _ drámai feldolgozását a legiz- Jelenet a Történelem alulnézetben című színmű Thalia galmasabb színházi témának Színház-beli előadásából. keségét, kozmetikázatlan valóságát. Majd ezt követte László-Bencsik Sándor szociográfiai dolgozataiból és személyes tapasztalataiból született Történelem alulnézetben című színdarabja, az Asztalos brigád életének és munkás napjainak dramaturgiai eszközökkel feldolgozott színpadi ábrázolása. Ezek után két Fejes Endre-mű került színpadra; a Jó estét nyár, jó estét szerelem, amely zsákutcát, kiúttalan társadalmi magatartást fogalmaz meg, valamint a gyönyörűszép novellából lett színmű, a Csetartja. „A munkások között ugyanis, a legdrámaiabban, a legőszintébben zajlik az élet. összecsapásaik, összeütközéseik a lehető legdrámaibb konfliktusok. Ennek az életnek az ábrázolásához azonban belülről és nagyon jól kellene ismerni a munkásvilágot.’’ A hazai drámairodalom termésében az elmúlt időkben, ha nem is frontáttörés, de megélékülő és elmélyülő mozgás indult meg. Elmondhatjuk, hogy vannak már drámaszerzőink, akik nem a felszínen keresgélve, nem kívülről, de mélyebb, belső megközelítésben igyekeznek írni erről a világról. feszegette ez a darab. Teljesen érthetetlen, hogy miért nem mutatták be a többi színházak is sorban. Azóta jó néhány esztendő múlott el. Az elmúlt két-há- rom év alatt, hosszabb szünet után újabb, munkásélettel foglalkozó, mélyen elemző, őszinte, igaz konfliktusokat ábrázoló és kereső, kritikai hangot megütő darabok kerültek a magyar színházak színpadaira. József A sort Kertész Ákos nagysikerű Néunap-ja nyitotta meg, kendőzetlenül tárva fel a munkás hétköznapok szürNagytakarítás — Csurka István színműve a Attila Színház előadásában. KASSÁK LAJOS: Munkásportré Ezt a fejet nem formálta saját képére az Isten ezt a fejet a tegnap emléke és a ma kétségei gyötrik ebben a fejben forradalmak magvai csíráznak erre a fejre régóta lesben áll a hóhér ezeket a kezeket a teremtés eszméje vezérli ezek a kezek balról áldottak és megátkozottak jobbról ezek a kezek lesújtanak és felemelnek egyszerre ezek a kezek bilincsek nyomait viselik ezek a kezek nem kulcsolódnak imára ezek a kezek undorodnak a vértől ezek a lábak nem csúsznak el egy narancshéjon ezek a lábak összekötik nyugatot a kelettel ezek a lábak agyontapossák a sárkány hét fejét ezek a lábak eljutnak arra a tájra melyről a fej álmodik ez a szív zsarnokok fegyvereitől sebzett ez a szív saját parazsából újjászüli önmagát ez a szív az én szivem ikertestvére ez az ember olyan amilyen én vagyok egyazon ég alatt egyazon dalt daloljuk vetésről aratásról. Kondor Lajos rajza
