Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-03 / 79. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978, április 3. 1945 a szabadságot és az emberséget hozta el számunkra Gáspár Sándor ünnepi köszöntője Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja. a SZOT főtitkára felsza­badulásunk 33. évfordu­lója alkalmából vasár­nap ünnepi köszöntőt mondott a rádióban és a televízióban. Az alábbi­akban közöljük elhang­zott beszédét. Kedves elvtársak! Tisztelt barátaim! Felszabadulásunk ünnepé­nek előestéjén a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, valamint a tár­sadalmi szervezetek nevében tisztelettel köszöntőm dolgo­zó népünket, szocialista ha­zánk minden állampolgárát. Életünk fordulópontjára, történelmünk új korszakának nyitányára emlékezve immár hagyományosan arra törek­szünk, hogy ez a nap külső­ségekben is méltó legyen legnagyobb nemzeti ünne­pünk jelentőségéhez, teremt­sen méltó keretet a nemzet emlékezéséhez, annak a mély és élő tiszteletnek a kifejezé­séhez, amelyet népünk a dol­gos hétköznapok során min­dig érez a testvéri Szovjetu­nió, a szovjet nép, a szabad­ságunkért életüket áldozó hősök iránt. Tisztelt barátaim! Ez az ünnep emlékeket idéz, mély emberi érzéseket vált ki és gondolatokat éb­reszt mindannyiunkban. Él­mények és emlékek fényében próbáljuk megfogalmazni, mit jelentett, mit jelent ez a nap népünk, az idősebb és a fiatalabb nemzedékek sor­sának alakulásában. Mit je­lent azoknak, akik már az el­nyomás éveiben is a máért harcoltak és hittel hirdették hazánk szocialista jövőjét, és mit jelent azoknak, akik a felszabadulás után születtek és szüleik, nagyszüleik visz- szaemlékezéseiből, történe­lemkönyvekből és művészi alkotásokból ismerhetik csu­pán a 33 évvel ezelőtt tör­ténteket. Az új haza honfoglalói­nak, azoknak a hősi munká­ját, akik 1945-ben hozzáfog­tak annak felépítéséhez, ami a munkások, parasztok és a haladásért küzdő értelmisé­giek évszázados vágya és ál­ma volt, nem felejti el az utókor; tisztelettel számon tartja a nyomukba lépő if­jabb nemzedék, amely gyara­podó tudással, növekvő fele­lősségérzettel, tettekben ki­fejeződő alkotókedvvel foly­tatja az apák nagy álmainak beteljesítését, munkásosztá­lyunk, népünk forradalmi céljainak valóra váltását. Számunkra a szabad és igazán emberi élet 1945. áp­rilis 4-én kezdődött. Az em­bertelen múltat két kezünk munkája nyomán az ember­hez illő élettel váltottuk fel. Az új Magyarország megszü­letésével, megerősödésével a dolgozó ember számára a munka, az alkotás lett a tár­sadalmi megbecsülés, a lét­biztonság, a boldogabb embe­ri élet kiteljesedésének az alapja. Mi, munkások, parasztok, értelmiségiek a felszabadu­lással kezünkbe vehettük a magunk sorsának formálását, egy olyan ország ''életének alakítását, amelyben az ad­dig lepergett történelem so­rán a millióknak „ezernyi népbetegség”, jogfosztottság, tengernyi megaláztatás jutott osztályrészül. Ezzel a nappal kaptuk meg a reményt és a biztatást a jóra, az igazságra, az élet teljességére. Küzdelmes, nehéz, egy­szersmind szép úton indul­tunk. Mit adott az eltelt 33 év? Az életben a legfőbbet: szabadságot és emberséget az embernek, önbecsülést, a teremtés, az alkotás ízét és biztonságot minden dolgos, becsületes magyar állampol­gárnak, s igazi otthont, vi­rágzó hazát népünknek. Olyan társadalmat, amelyben arra törekszünk, hogy min­denki munkája és tudása szerint boldoguljon. A felsza­badulás óta eltelt 33 eszten­dő alatt országúnk gazdasága, társadalma, népünk élete többet haladt előre, mint ko­rábban évszázadok alatt. Szélesre tártuk a kultúra, a művelődés kapuit. Társa­dalmunkban a munka, a ta­nulás, a művelődés, az egész­ségügyi ellátás alapvető em­beri, állampolgári jog. Tár­sadalmunk ereje abban is testet ölt, hogy gondoskodik e jogok gyakorlásának felté­teleiről is. Eredményeinket sorolhat­nánk jóleső érzéssel, jogos büszkeséggel. A valamenyi- ünk munkáját tükröző tények és a számok minden terüle­ten nagy haladásról tanús­kodnak, de mögöttük látnunk kell azt a fejlődést, amely az alig több mint három évti­zed alatt az emberek tudatá­ban, gondolkodásában, szívé­ben végbement. Gazdagodik és teljesebbé válik világunk. Mindinkább áthat bennünket a közösségi gondolkodás, a művelődés igénye, a szocia­lista életeszme. A mi társadalmunkban a 'dolgozó ember életére már nem egyszerűen a létfenntar­tásért végzett munka, küsz­ködés a jellemző, már nem a „mindennapos betevő fa­lat” megszerzése a gond. Munkánk, tevékenységünk nyomán olyan társadalom bontakozik ki, amelyben nincs talaja a kapitalizmus embertelenségének, a „csak magaddal törődj” és „annyit érsz, amennyi pénzed van” életszemlélet hirdetőinek. Ez tőlünk idegen, nálunk nem lehet másokon bün­tetlenül átgázolva egziszten­ciát teremteni. Hazánkban ma minden be­csületes ember híve a szoci­alizmusnak, híve és őszinte segítője társadalmi feladata­ink megoldásának, és arra törekszik, hogy hazánk mind fejlettebb, mind virágzóbb legyen. Ma ebben az országban mindenki meggyőződéssel mondhatja a költővel: „S hogy mindazt, amihez [közöm van dédelgessem, védjem, [javítsam: ez már gondom, jogom. Szemem előtt a teljes élet, saját egem borul fölém: egy ország a birtokom!” Napjainkban a kapitalista országok mélyülő válságok­tól, inflációtól, munkanélkü­liségtől sújtott lakosságának van miért irigykednie ránk. Hazánkban emelkedik az életszínvonal, társadalmunk mindenkinek munkát, megél­hetést ad, betegség idején gondoskodást nyújt, a felnö­vekvő nemzedéknek vonzó jövőt, rendszeresen javuló élet- és munkakörülményeket biztosít. Nincs a társadalmi életnek olyan területe, ahol ne bátorítanánk az embere­ket az alkotó munkára, az ak­iivitásra. A mi társadal­munkban a célok, a lehetősé­gek nemcsak abban külön­böznek a tőkés rendtől, aho­gyan elosztjuk azt, amink van, hanem abban is, aho­gyan élni akarunk. Büszkék vagyunk arra, amit 1945 óta elértünk. Azt azonban soha ne feledjük, hogy mai életünk kemény munka gyümölcse. A még szebb holnapért a fokozódó követelményeknek eleget té­ve kell dolgoznunk, fegyel­mezetten, szervezetten, na­gyobb hatékonyságra törve, mert terveink csak így vál­nak valóra. így érhetjük el azokat a célokat, amelyeket pártunk XI. kongresszusának nemzeti programmá vált határozataiban magunk elé tűztünk. A mi társadalmunk a mun­ka társadalma. Magunk és magunknak hoztuk létre ezt a társadalmat, ezért — bár szívből örülünk eredménye­inknek — az is jogunk, hogy kritikusak legyünk önma­gunkhoz. Nem ünneprontás azt mondani, hogy az élet minden területén, a gazda­ságtól a művelődésig számta­lan a tennivalónk. Életünket, sorsunkat magunk formál­juk, intézzük, s így a szín­vonalasabb és jobb minősé­gű munkáért is a miénk a fe­lelősség. Valamennyiünk feladata, hogy ezt a felelőssé­get vállaljuk, s fellépjünk minden ellen, ami felfelé íve­lésünket gátolja. A mi politikánk a munkás- osztály alapvető céljait, tö­rekvéseit szolgálja és egész népünk érdekeit fejezi ki. Ebben leli magyarázatát a Magyar Szocialista Munkás­párt politikájának sikere. A dolgozók tudják, hogy pár­tunk számon tartja igényei­ket, és azokat mindig össze­veti a reális lehetőségekkel. Ebből fakad a fejlett szocia­lista társadalom építésének nagyszerű erőforrása: az a társadalmi összefogás és bi­zalom, amely politikánk ki­alakítását és megvalósítását övezi. A dolgozó ember ná­lunk nemcsak termelő, nem­csak munkavállaló, hanem alkotó részese a társadalmi fejlődésnek, életünk alakítá­sának. Ezért kell szüntelenül többet tenni az üzemi de­mokrácia, a szocialista mun­kaverseny fejlesztéséért, a jól végzett munka megbecsü­léséért, a dolgozó emberek ügyeivel való foglalkozás ja­vításáért. Mindez politikánk helyileg is magasabb színvo­nalú megvalósítását eredmé­nyezi. így és csak így tehet­jük minden dolgozó számára a napi életben újra és újra meggyőzővé helyes politikán­kat. Kedves elvtársak! Ma, legnagyobb nemzeti ünnepünkön őszinte szívvel köszöntjük ázt a népet is, amely hazánk számára utat nyitott a szocializmushoz. Köszöntjük a Szovjetuniót, a testvéri szovjet népet, azokat, akik az elmúlt 33 évben min­denkor segítőén nyújtották felénk baráti kezüket. A Szovjetunió létezésével, pél­dájával, erejével tette lehe­tővé, hogy kialakulhatott és ma szilárd a szocialista or­szágok közössége. Köszöntjük azt az országot, amely az el­múlt évtizedekben a legna­gyobb felelősséget, a legtöbb terhet és áldozatot vállalta az egyetemes emberi haladá­sért, a világ fejlődéséért. Mi, magyar dolgozók a szocializmus útját járjuk ez­után is. Népünk számára ez az út hozta meg a békés, al­kotó életet, a biztonságot, a növekvő jólétet. Ezért küz­döttünk és ma büszkék va­gyunk harcunk eredményei­re. Ezért küzdünk — óvjuk értékeinket, gyarapítjuk ja­vainkat — a továbbiakban is. E gondolatokkal köszöntőm népünket a mai ünnepen. Pártunk, kormányunk, társa­dalmi szervezeteink nevében kívánom, hogy erőfeszítésein­ket újabb sikerek kísérjék. Koszorúzási ünnepség Budapesten A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsa hazánk felszabadulásá­nak 33. évfordulója alkal­mából vasárnap délelőtt ko­szorúzási ünnepséget rende­zett a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél. A himnuszok elhangzása után megkezdődött a koszo­rúzás. A Népköztársaság El­nöki Tanácsa nevében Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, a PB tagja és Traut- mann Rezső, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke; az MSZMP Központi Bizottsága nevében Kádár János, a KB első titkára és Biszku Béla, a KB titkára, a PB tagjai; a Minisztertanács nevében Lá­zár György, a Miniszterta­nács elnöke és Aczél György, a Minisztertanács elnökhe­lyettese. a PB tagjai helyez­ték el a koszorút az emlékmű talapzatán. Ezután a Szovjet Szocia­Magyar és szovjet vezeték táviratváltása KÁDÁR JÁNOS"elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, LOSONCZI PÁL elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, LÁZÁR GYÖRGY elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének. Kedves elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége és minisztertanácsa, az egész szovjet nép nevében szívélyes üdvözle­tünket és legjobb kívánságainkat küldjük Önöknek, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának és Miniszterta­nácsának, a testvéri magyar népnek Ma­gyarország nemzeti ünnepe — az ország fa­siszta iga alóli felszabadulásának 33. évfor­dulója alkalmából. 1945. április 4-én a magyar nép történel­mének új korszakába lépett — a szocializ­mus építése, a valóban nemzeti felvirágzás, a szocialista országok testvéri népeivel való barátság és együttműködés fejlődésének kor­szakába. Magyarország dolgozói, kezükbe vé­ve a teljes hatalmat, a kommunisták pártjá­nak vezetésével korszerű iparr^J és intenzív mezőgazdasággal rendelkező élenjáró ál­lammá alakították hazájukat, hatalmas ered­ményeket értek el a tudomány és a kultúra fejlesztésében, magabiztosan haladnak a fej­lett szocialista társadalom építésének útján. A Magyar Népköztársaság méltó helyet foglal el a szocialista közösség testvéri csa­ládjában. Aktívan részt vesz a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagállamai szo­lt ★ L. I. BREZSNYEV elvtársnak, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­sága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének, A. N. KOSZIGIN elvtársnak, a Szovjet­unió minisztertanácsa elnökének Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, egész dolgozó népünk nevében szívből köszönjük nemzeti ünnepünk, hazánk felszabadulásá­nak 33. évfordulója alkalmából küldött elv­társi üdvözletüket és baráti jókívánságaikat. A magyar nép legnagyobb nemzeti ün­nepe annak a történelmi napnak az emlékét őrzi, amelyen a Szovjetunió győzelmesen elő­renyomuló hősi hadserege 1945 tavaszán tel­jesen és végérvényesen felszabadította Ma­gyarországot a német fasiszták és magyar cinkosaik uralma alól. Népünk előtt ezzel megnyílt a szabad élet és a társadalmi fel- emelkedés útja. Az azóta eltelt 33 év alatt a magyar nép a munkásosztályt és annak él­csapatát követve lerakta a szocialista társa­dalom alapjait, ma a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusán elfogadott ha­tározatok szellemében a fejlett szocialista társadalom építésén munkálkodik, s meggyő­ző eredményekkel bizonyítja a marxizmus— leninizmus életerejét, a szocialista társada­lom felsőbbrendűségét. Országépítő tevékenységünk legfőbb biz­tosítéka és nélkülözhetetlen erőforrása a ma­gyar és a szovjet nép 'nagyszerű hagyomá­nyokra visszatekintő, megbonthatatlan test­véri barátsága, napról napra fejlődő sokol­dalú, gyümölcsöző együttműködése. Mélyen gyökerező, a proletár internacionalizmus alapján álló barátságunk és egyre bővülő, új formákkal gazdagodó együttműködésünk je­lentőségét tükrözték azok a széles körű meg­emlékezések, amelyeken országaink dolgozói az első magyar—szovjet barátsági és kölcsö­nös segítségnyújtási szerződés aláírásának 30. évfordulóját ünnepelték. Barátsági- szerződé­sünk kiállta az idők próbáját, elveink valóra váltása kapcsolataink és fejlődésünk fontos cialista .gazdasági integrációja komplex programjának megvalósításában, a Varsói Szerződés szervezete tevékenységében, jelen­tős mértékben hozzájárul a testvéri orszá­goknak a tartós békéért és a nemzetközi biztonságért vívott közös harcához. A Szovjetunióban nagyra értékelik a szovjet—magyar kapcsolatok internaciona­lista jellegét, a szovjet—magyar barátság őszinte voltát; azt, hogy az SZKP és az MSZMP nézetei az új társadalom építése és a nemzetközi helyzet elvi kérdéseiben azo­nosak; igen nagy jelentőséget tulajdonítanak a szovjet és a magyar nép közötti, az élet minden területére kiterjedő széleskörű és gyümölcsöző együttműködésnek. A szovjet kommunisták, a szovjet emberek a jövőben is mindent megtesznek annak érdekében, hogy a pártjaink, országaink és népeink kö­zötti, a marxizmus—leninizmus és a prole­tár internacionalizmus elvein nyugvó meg­bonthatatlan barátság tovább fejlődjön és mélyüljön. További sikereket kívánunk Önöknek, kedves elvtársak, a Magyar Népköztársaság kommunistáinak, valamennyi dolgozójának a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kong­resszusán elfogadott történelmi határozatok végrehajtásában, a fejlett szocializmus épí­tésében. Erősödjék és virágozzék a szovjet és a magyar nép örök barátsága. L. I. BREZSNYEV, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottságának fő­titkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. A. N. KOSZIGIN, a Szovjetunió minisz­tertanácsának elnöke. ★ tényezője. Pártunk politikájából következő­en, a bennünket összekötő közös eszmék és Célok alapján, nemzeti érdekeinkkel teljesen összhangban, a jövőben is megkülönböztetett jelentőséget tulajdonítunk a magyar—szovjet barátság szüntelen erősítésének. A Szovjetunióval és a szocialista közös­ség országaival összefogva aktív részt válla­lunk a Varsói Szerződés szervezetének és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tevékenységében, fellépünk a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységé­nek erősítéséért, a helsinki záróokmány szel­lemének érvényesüléséért, a béke és biztonság megszilárdításáért. Népünk a szovjet néppel és a világ ha­ladó emberiségével együtt ünnepelte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfor­dulóját. Az őszinte elismerés és tisztelet ér­zésével tekintünk a Szovjetunió fennállása óta megtett, eredményekben és tapasztala­tokban oly gazdag történelmi útjára. Az első szocialista állam új alkotmánya híven tükrö­zi a szovjet népnek a Szovjetunió Kommu­nista Pártja vezetésével elért hatalmas sike­reit, amelyek világszerte tovább növelik a Szovjetunió barátainak és tisztelőinek hatal­mas táborát, a leghumánusabb társadalom, a szocializmus vonzerejét. Az ünnepi évfordulón a tisztelet és test­véri barátság érzésével köszöntjük a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­ságát, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsát és minisztertanácsát, az egész szovjet népet. Kí­vánunk Önöknek és az Önök személyében a testvéri szovjet népnek további kiemelkedő sikereket az SZKP XXV. kongresszusa ha­tározatainak megvalósításában, a kommuniz­mus építésében, az időszerű nemzetközi prob­lémák megoldásában, a társadalmi haladásért vívott küzdelmükben. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnöke, LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztár­saság Minisztertanácsának elnöke Képünkön: Kádár János él Biszku Béla a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél koszorúz. lista Köztársaságok Szövetsé- vettanácsos és Dmitrij I. ge nagykövetségének nevében Oszadcsij vezérőrnagy, kato- Vlagyimir J. Pavlov nagykő- nai és légügyi attasé helyezte vet. Feliksz P. Bogdanov kö- el a koszorút.

Next

/
Oldalképek
Tartalom