Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-03 / 79. szám
KH ÜNNEPI MELLÉKLET ms április 3 0 Amit épített, állja a próbát Knolmájer János arcképéhez A számok messzire mutatnak Szilágyi Imre hétköznapjai 1949-et írtak. Budapest egyik munkaközvetítőjében két fiatalember jelent meg. Munkát kerestek. Még alig száradt meg a tinta a felsőépítőipari iskolában kapott bizonyítványon. ★ — Nekem szükségem lenne erre a két fiatalemberre — szólalt meg valaki —, s mikor beszélgetni kezdtek, akkor árulta el, hogy a Nyírségi Építőmunkások Szövetkezetének toboroz embereket. A két fiatalember vonatra ült, s megérkezett Nyíregyházára. Egyikük néhány hónap után visszament a fővárosba, a másik — Knolmájer János — ittmaradt. — Kalkulátorként kezdtem, ezt a munkakört ajánlotta a munkaközvetítőben a szövetkezet megbízottja — kezdi a beszélgetést Knolmájer János, a Szabolcs megyei -Építőipari Vállalat főépítésvezetője — majd amikor még ebben az évben a szövetkezetből Magasépítési Nemzeti Vállalat lett, munkahelyi technikus lettem. Knolmájer János nem sokáig dolgozott technikusként. Akkori főnökei hamar felfigyeltek a szorgalmas, szűk szavú fiatalemberre, akire egyetlen panaszt sem tett soha egy beosztottja sem, mégis mindig rendben volt körülötte minden és kinevezték építésvezetőnek. — Az első igazi feladatom a színház építése volt. Aki emlékszik a mai színház elődjére, az látja a különbséget. Mi éreztük is. Alig maradt meg valami a régiből, de egy ilyen átalakítás sokkal nehezebb, mint egy szabad területre újat építeni. Az ipari beruházásoknál ismeretlen feladatokat kellett megvalósítani. Sikerült. Mire a színház felépült, Knolmájer János már főépítésvezető volt és ekkor kapta első kitüntetését: a mai Munka Érdemrend elődjét, a Munka Érdemérmet. A 4-es főépítésvezetőség — ennek a vezetője Knolmájer János — dolgozói építették Nyíregyházán az almatárolót, a konzervgyárat, a Hajtóművek és Festőberendezések Gyárát, a gumigyárat, a papírgyárat, az ő kezük munkáját dicséri a tanárképző főiskola, a megyei könyvtár, de építettek közben lakásokat az Arany János utcán, sávházat a Nyírfa Áruház mellett, foghíjak beépítését kapják feladatul, övék volt az albérlők háza, a kórházbővítés, a szakrendelő építése. — Most Balkányban kezdünk egy üzemcsarnok építéséhez a „Fémmunkás” Vállalatnak, befejezés előtt áll a város központjában a 71 lakás alatti üzletsor építése, az újfehértói gyapjúszövőgyár, dolgozunk Hajdúhad-'' házon, Hajdúnánáson és kezdődik a város központjában, a Gorkij mozi helyén egy újabb sávház építése. ★ Ha választani kellene a főépítésvezetőnek, hogy melyik munka volt a legkedvesebb a 29 év alatt, nehéz lenne döntenie. Mindegyiknek megvolt a maga szépsége, mindegyikkel járt öröm és gond egyaránt. A színház talán mégis a legkedvesebb, amelyik az első elismerést, az első sikerélményt jelentette. Knolmájer Jánosról szívesen beszélnek főnökei és beosztottai. Egyik munkás, egy darukezelő mondja: — Én húsz éve ismerem, azóta dolgozom a keze alatt. Még egyszer sem mentem el mellette, hogy meg tudtam volna előzni a köszönésben. Kiváló szakember, amit az ő vezetése alatt építettünk, az megállja a próbát. A vállalat központjában az igazgatótól és a pártbizottság titkárától kértünk véleményt. Munkájáról néhány jellemző adat: Hétszer kapott kitüntetést, a főépítésvezetőség egymás után ötször nyerte el az utóbbi években a legjobb főépítésvezetőség címet. Szakmai hozzáértéséről: ő nevelte a legtöbb jó szakembert a vállalatnak, nála vált kiváló szakemberré Somorjai Béla (ma a 43- as ÁÉV vezérigazgató-helyettese), Seres Antal, a vállalat főmérnöke és ki tudja hányán szerették meg munkájukat Knolmájer János keze alatt. A főépítésvezetőség dolgozóinak 80 százaléka törzsgárdatag, s ez is arról árulkodik, hogy aki megismerte, az jól érzi magát mellette. Mondják: többször is be akarták vinni a főépítésvezetőt a központba magasabb beosztásba, de nem akart megválni az emberektől. Pedig ebben a beosztásban a nyári időszakban többször kell 12 órát dolgozni, mint tízet, s ha valakinek, hát Knolmájer Jánosnak szüksége lenne a szabad fdőre. Felesége öt éve meghalt, azóta egyedül neveli most 11 és 13 éves két fiát. ★ Knolmájer Jánosnak ezen a héten zsúfolt programja volt. Kedden organizációs tárgyaláson vett részt Balkányban, szerdán Nyíregyházán, csütörtökön Hajdúhad- házon tartott termelési tanácskozást, pénteken munkahelyek látogatása szerepelt a programjában, a hét végén pedig a havonta esedékes munkavédelmi és tűzvédelmi szemléken vett részt. Amikor a heti programja készült, még nem tudta, hogy április 1-én egy rövid időre abba kellett hagynia a munkát, hogy átvehesse a „Szabölcs- Szatmár megyéért” kitüntető díjat, amelyet azok kaphatnak, akik a megye társadalmi, gazdasági fejlődésében kimagasló egyéni teljesítményt nyújtottak. Knolmájer János ezt tette 29 év alatt. Balogh József F ejből több száz adatot tud. A leglényegesebbeket, a megye népességéről, kórházi ágyakról, termésátlagról, tanterem- „sűrűségről”. És így tovább. Amíg másnak a szürke, rideg számok alig jelentenek valamit, Szilágyi Imrének a valóság egy-egy darabkáját jelentik, amiből összeáll a teljes kép. Egy-egy életszerű „metszet” a megyéről azt jelenti neki, mint a röntgen- felvétel az orvosnak. — De a diagnózis nem elég — jegyzi meg a számoszlopok „csúcsán” lévő Szilágyi Imre, a Központi Statisztikai Hivatal megyei -igazgatója, így folytatja: A számok, adatok összefüggéseket mondanak el a velük foglalkozóknak. Figyelemfelhívók, amelyek változtatásra sarkalnák azokat, akik tehetnek és tesznek is azért, hogy a későbbi számok még kedvezőbb képet mutassanak... De nem hozhatja-e kellemetlen helyzetbe a statisztikai adatok hiteles, valós feltárása a számokkal foglalkozó embert, aki nem csak a fejlődést méri, érzékeli, hanem az elmaradást is? — Nem mondom, hogy mindenkinek tetszik, ha a területéről nem éppen jó kép bontakozik ki a számok tükrében. De nincs belőle kellemetlenségem. Megszokták, hogy őszintén, tárgyilagosan közöljük, akár szóban, akár írásban a mért adatokat, ösz- szefüggéseket. A számok tárgyilagosan mutatják, hogyan állunk a termeléssel, beruházással, kórházi ágyakkal, csecsemőhalandósággal, életünk minden változásával, A mi munkánkban igazán nincs és nem lehet helye a mellébeszélésnek. Az egyik volt vezetője mondta: innen messzire látunk, sok mindent be lehet és be kell látnunk. De hozzáteszi, a számok mögötti valóságot is tapasztalniuk kell. Ezért ne'higgye senki, hogy a statisztikusok csak ülnek bent, járják a megyét, hogy még jobban kirajzolódjék a számok mögötti valóság. Szilágyi Imre több, mint 27 éve statisztikus, 26 éve a KSH megyei igazgatója. Sok izgalmas felfedezést hozott számára ez a munka, amelyet soha nem rejtett véka alá. Elsősorban a számok nyelvén mondja el a statisztikából kiszűrt véleményt, így különösen kedvenc témája a településfejlesztés, korábban a lakosság foglalkoztatása. De a szociális, egészségügyi fejlődés is izgatja. Arról, hogyan veszi hasznát a statisztikai elemzéseknek a megye vezetése, szerényen szól. Azt nem titkolja, a megye fiatal városai és a városiasodó települések arányos és gondosan kimunkált körvonalai elégedettséggel töltik el. Hasonlóan az iparfejlesztés is, amely ma már más igényeket hordoz, mint jó tíz-tizenöt évvel ezelőtt, amikor ezer és ezer munkáskéz várt itthoni elfoglaltságot. — Nem kellett itt semmi különlegeset felfedezni — folytatja. Figyelnünk kellett az országos helyzetre és a megye holnapját ehhez viszonyítva kellett a saját adottságok, saját képmásunk szerint fejleszteni. S ameny- nyire figyelnünk kell az országos tendenciákat — mondja —, annyira szükséges tudni és érteni a megyei adottságokat. Egy példa erre a mezőgazdaságban a zárt rendszerek alkalmazása. Néha az országos szervek, persze jó szándékkal, arra buzdítják á megyét, jobban szorgalmazzuk a zárt rendszerű termelés kiterjesztését. Ahol ez indokolt, megvannak a természeti, tárgyi, szakemberfeltételei, ott legyen is. Ámbár azt is végig kell gondolni például, mivel jár ez olyan helyen, ahol a talaj védelme miatt életszükséglet, hogy megmaradjanak az erdősávok, az árkok. A valóság mindennapos ismeretét kívánja meg a megyei tanácstagság, vb-tagság is Szilágyi Imrétől. Gyakori vendég a négy szatmári faluban, az irodalmi múltú sarokban, Tiszacsécsén, Tisza- becsen, Túristvándiban és Szatmárcsekér, ahol a községek fejlődését egyengeti. Nagy itt a helyiek buzgólko- dása — mondja — csupán ezeket kell egy kicsit neki is tovább lendíteni. Így épülnek szélesebb utak, lesz jobb a buszközlekedés, létesül művelődési ház. Sok minden, amiben kimutathatatlanul a megyei tanácstag fáradozása is benne van. Nincs olyan megyei vagy országos fórum, tanácskozás, ahol — Szilágyi Imre — ne tenne, ha csak egy-egy téglát is ahhoz az épülethez, amelyet így is nevezhetünk: Szabolcs-Szatmár. Hosszú idő óta előadói minőségben is járja a megyét, ismeretterjesztő előadásokat tart üzemben, tsz-ben, intézménynél. Tagja a közgazdasági társaságnak, szerkesztő bizottsági tagja a megye folyóiratának, a Szemlének. Egyben egyik legszorgalmasabb tanulmány - és cikkíró is. De nem hiányzik a felső-tisza-vidéki intéző bizottságból sem, ahol a megye idegenforgalmi értékeinek népszerűsítése ügyében szól, javasol, véleményez. — Aki szeret dolgozni, jól érzi magát Szabolcs-Szatmár- ban — gondolkodik el. — Itt lehet, hogy nem látványos a munka, de az eredményét szinte naponta mérheti az ember. És egy nagy dolog. Arra a kérdésünkre, hogyan futja mindenre az idejéből, azt válaszolta: — Nagyon jól tudok dolgozni, útközben, a vonaton. Teljesen ki tudom zárni a környezetet, itt szoktam felkészülni előadásra, cikkírásra, s egyebekre. Otthon pedig szívesen olvasok, főleg verseket. M ásnap pedig várják a szamok, az emberek, a valóság, amelynek megszállott faggatója, tisztelője. Egyben tanítómesterének is tartja. Páll Géza Pjotr Zsukov szovjet tiszt naplója llötlhalwútinapil NYIR E G VH AZ AIM Magyarország hátában í. Románia, Iasi. Pályaudvar. Korán reggel. Itt vagoníroz- tunk ki. A várost galamb- szürke köd üli meg. A távolban, mintha délibáb lenne, székesegyház fehérük. Füleinkben még ott cseng a belorusz városok, Sztolbci, Minszk, Baranovicsi, Szlucsk, Szlonina, Breszt felszabadítása tiszteletére eldördült dísz- sortüzek ropogása. Több mint ezer kilométert tettek meg a kozákok belorusz és lengyel földön, amíg eljutottak az áradó Visztuláig. Ott, a vérrel bőven átitatott földben örök álmukat alusszák a félelmet nem ismerő kozákok és parancsnokaik. Örökre eltávoztak az élők sorából M. Sz. Poprikal- jo hadosztályparancsnok, IIjusa Golovascsenko és Alek- szandr Tarányin, Gridin ezredparancsnok, Szása Donov, a hadosztály híradós főnöke és sokan mások. Minket az Első Belorusz Front állományából átcsoportosítottak a Második Ukrán Front kötelékébe. A lengyel- országi Voli Rafoáltól a kozákokat szállító szerelvények erdők és városok mellett, zöld úton gördültek egészen Iasi-ig. A Reichstag halálra rémített egykori szövetségese véres kardját letette a győzők elé. Konsztantyin Sanatescu vezetésével új kormányt alakítottak. A korábbi román kormányfő, Antoneszcu elmenekült, de hamarosan rátaláltak és letartóztatták. A fasiszta Románia kormányfőjétől indultak a véres szálak Besszarábia leigázásáig, gazdag földjeinek kifosztásáig, a bővizű Bug meghódításáig, amelyeket együtt Transziszt- ria néven akartak Romániához csatolni. Dédelgetett tervük térképén Ogyessza sem Ogyessza, hanem Antoneszcu város, a „Nagy Románia” elidegeníthetetlen tengeri központja, kikötővárosa. A Ku- bányban, a Kaukázusban, Ukrajnában, a Krímben mi nem egyszer vertük tönkre Antoneszcu hordáit. Éppen ezért ismertük aljas stratégiájukat is. Az új kormány véget vetett a szennyes játéknak. Hátat fordított a hitleri Németországnak, és a hitleristákra szegezte fegyverét. A kozákok naponta hat- van-hetven kilométert nyomultak előre. Ha a szovjet tájékoztatási hivatal, a TASZSZ jelentéseit vesszük figyelembe, no meg a tényeket, akkor láthatjuk, hogy mi mélyen benyomultunk az ellenség vonalai közé, a front pedig jóval mögöttünk állt. A hadbiztosok lótottak-fu- tottak helyőrségről helyőrségre. Felkutattak mindenféle szénakészletet, patkóvasakat. Számba vették a kovácsokat, jóllehet minden szekérrel vontatott jármű javításához, a lovak patkolásá- hoz minden lovas századnál, minden ütegnél, minden had- táposzlopnál volt elegendő kovács. Mindez titokban történt. A parancsnokság stratégiai manővere ismeretlen volt előttünk. Később tudtuk meg, hogy a II. Ukrán Front parancsnokának, R. J. Mali- novszkij marsallnak a parancsnoksága alatt Foksáni- ban létrehoztak egy gépesített lovas csoportot a dicső I. A. - Plijev generális parancsnoksága alatt. Románia teljes térségén vezetett át az útunk Magyarországra. A lovas hadtest azt a feladatot kapta, hogy törjön be az ellenség erdélyi hadműveleti arcvonala mögötti területekre, és nyújtson segítséget a IV. Ukrán Front csapatainak, űzzék ki az ellenséget a Keleti Kárpátokból. Plijev generális 1943. novemberének első napjaiban lett a mi IV. Kubányi Kozák Lovas Gárdahadtestünk parancsnoka. Véráldozatos ütközetekben győztük le az ellent a Krím bejáratában éppen úgy, mint Perekop és Tureckij-Val térségében. Parancsnoksága alatt a kubányi kozákok felszabadították Ukrajna és Fehér-Oroszor- szág nagy részét. Issza Alek- szandrovics a stratégiai hadműveletekben mindig megfontolt, határozott, merész döntéseket hozott. Nem egyszer az ellenség hátába kerülve ütöttünk rajta a fric- cek utánpótlási vonalán, közlekedési csomópontjain. Plijev maga őszét származású. Észak-Oszétiába, Déli Rokba való. A háború elején a III. Kozák Hadosztály parancsnoka. L. M. Dovátor generális eleste után nevezték ki a Nyugati Front II. Kozák Hadtestjének parancsnokává. ★ Egész éjjel vihar dühöngött. Ömlött az eső. Könyörtelenül áztatta a lovasokat. A nyakunkon át folyt le a víz egészen a csizmaszárig. Csurom víz volt mindenünk. A csillagtalan éjszakában a lovas szakaszok, századok egymás után kapták a parancsot: — Nem szabad elszakadni az ellenségtől. Űzni kell az ellent. Felzárkózni rá! Rácsatlakozni ! Azután ismét: — Továbbítani oszloponként: Áttörni a román—magyar határon! Újra meg újra hangzott a parancs: — Rövidvágta! Ügetés! Rövidvágta! Lépés! Rövidvágta! A mindenhez hozzászokott erős, szívós lovak vágják a feneketlen sarat, tapossák a tócsákat, fröcskölik szerte a sarat. A ló a kozákok barátja. Lát a gazdája helyett is. Engedelmeskedik a comb szorításának, a kantárszár egyetlen ujjal történő mozdításának. Lépésre fogásánál elegendő, ha a lovas ráteszi a kezét sólyomszárnyú paripája nyakára. Ha meg gyorsabb járásra sarkallja, nem kell szárra fogni, sarkantyúzni, elég egy kicsit mozdítani a zablán. Az ellenség helyőrségeinek mélyén bombák robbannak. Másutt ágyúval törik az ellent. A vasúti szerelvények emberrel, áruval megrakva egymást követik. Zakatolnak a frontra. De oda igyekszenek a trének, a gépkocsioszlopok is. A nácik felügyelete alatt az üzemek, a gyárak a frontnak termelnek. Hajnalok hajnalán, átláthatatlan ködben érkezünk meg a határállomásra, Lő- kösházára. Mintha mi sem történt volna. Tolattak a mozdonyok, siettek munkába az emberek. Ez hát Kun Béla, Szamuely Tibor, Münnich Ferenc, Zalka Máté hazája. Lehetséges, hogy ezeket az utakat járta a halhatatlan költő, Petőfi Sándor, és a legendás hírű Kossuth Lajos? (Folytatjuk)
