Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-23 / 95. szám

VASÁRNAPI MELLÉKLET

it:

■ - '’ ■; •, - ; ' .. ■ 1978. április 23.

o

Amíg a ház élni kezd...

Két év a csengőszóig — és a tennivalók

Nem korai egy két évvel ezután sorra kerülő avatásra invitálni az olvasót? Amíg a ház élni kezd, két év telik el. A makettből valóság lesz, az építők elvonulnak, a ház gazdái pedig elfoglalják helyüket. S érkezhetnek a vendégek, akiknek épült a ház...

Nagy ínség után — nagy öröm éri a megyeszékhely lakóit: 1980-ban átadják rendeltetésének az új megyei művelődési központot. Levélpapírok, borítékok felső sarkára már felkerült az új épület képe, így küldik hivatalos irataikat a művelődési központ vezetői. Több mint tízéves vajúdás, tervezés, újratervezés, kivitelezési módosítások, vita, majd egyezség után remélhetőleg kárpótolja majd a várakozókat az elkészülő ház, amely ideális helyen, a város központjában, a megyei könyvtár és a Krúdy mozi közelében nyitja meg kapuit. A Lenin téren.

Mozgalmas

korona

Milyen a kép a művelődési központ jelenlegi háza táján, a patinás, de a célra már igen szűk Korona-épületben? Mozgalmas az élet, az itt dolgozó népművelők nagyon várják, hogy öregebbek legyenek két é.vvel. De azt is tudják: addig is be kell tölteni szerepüket a megye és / Nyíregyháza művelődésében.

Vetélkedők, ankétok, hangversenyek, kiállítások, klubestek, énekkari próbák, bábjáték, könyvtár, dia- és lemeztár, felnőttoktatási stúdió — és még sok kulturális szolszett átengedni az érettségin, ha megígérem, hogy a fizikának még a tájékát is elkerülöm? ...” Aztán ez a Pelesi most előadta, hogy egy fizikai kutató intézet osztályvezetője ...

Az asszony fáradtan felnevetett.

— Történt már ilyen, kedvesem. Bizonyára később jött meg az esze.

Gerényi felállt. Sétálni kezdett a szobában.

— De a történethez az is hozzá tartozik, hogy ez a Pelesi, akit valójában meg kellett volna buktatnom, most csak úgy közölte velem, meg a társaival, hogy rengeteget jár külföldre, onnan hozta a kocsiját is.

Etelka asszony mosolygott.

— Istenem! Vannak szerencsés emberek.

A tanár megállt az ablaknál. Földszintes lakás lévén, rács bordázta az üveget.

— Emlékszik, Etel, hogyan jutottunk mi ehhez a másfél szobához?

Az asszony az erősödő hang hallatán válasz helyett azt mondta:

— Lényegtelen, kedves Edgár! Inkább ágyazzunk. Későre jár.

— Várjon még egy kicsit, kedvesem. Kell, hogy emlékezzék rá! Ahogy ebbe a városba jöttünk, egy égre nyíló szobát kaptunk. Egyetlen szobát. Azután lett konyhánk is, mert leválasztottunk a szobából.

Etelka asszony készült kimenni a fürdőszobába.

— Maradjon még, kedvesem. És arra emlékszik-e, hogy mennyit talpaltam a városházán, amíg olyan helyre költöztünk, ahol már vízcsap is volt a falban? Ugye, emlékszik? Akkor volt az első infarktusom.

— Ne izgassa magát feleslegesen, kedves Edgár! Fontos az, hogy most itt vagyunk, összkomfortban.

A férfi leült, tenyerébe temette az arcát. Ezüstös haja

gáltatás vár itt a belépőkre. Itt van az otthona a szabolcsi szimfonikus zenekarnak, a nyíregyházi vegyes karnak, a Mesekert bábszínháznak, az amatőrfilmes klubnak, a képzőművészeti, a szobrász körnek, a fiatal utazók klubjának, a Bessenyei Stúdió színpadának, a társasági táncklub, a fúvósötös, a gyermekklub és a gyermekkórus tagjainak. Itt találnak hasznos elfoglaltságot a különböző vizsgákra készülő fiatalok és idősebbek, akik egyéni és csoportos tanulásra mint „friss keletű” szolgáltatást vehetik igénybe a művelődési központ oktatási stúdióját.

Társulás és „albérlet'

Már-már úgy tűnik; az öreg Korona falait szétfeszítik a forgószínpadszerű rendezvények, ezt azonban sikerrel megelőzik a művelődési házban dolgozó népművelők. Társulnak a megyei könyvtárral, a múzeummal, a városi művelődési központtal, az úttörőházzal, a mozikkal, iskolákkal, hogy oda is „kivigyék” kulturális rendezvényeik egy részét. Két évvel ezelőtt iskolagaléria alapításában vállaltak részt a 110. számú ipari szakmunkásképző intézetben. Munkájuk színterei a körzeti, nagyközségi művelődési házak is, ahol módszertani bemutatókat, továbbképzéseket tartanak.

De mi lesz két év múlva, amikor a több mint százmillió forintos költséggel épülő művelődési ház az eddig szétszórt, vagy kényszerből „alkét oldalt szálkásan lehullott.

— Persze, persze, most itt vagyunk. De emlékszik rá, hány kérvényben írtam le: salétromosak a falak, vizes a plafon? Bennünket mindig hátrébb tettek. Aztán, ahogy maga szokta mondani, kedvesem, mégis csak ránk sütött a Nap. Igen, a lakáshivatalban dolgozott e'gy fiú, akit én megbuktattam, mert nem volt tisztában a kétszer kettővel sem, de az elnök megkönyörült rajta. Azt mondta, kell a munkaerő, meg különben is annak a gyermeknek az apja fontos funkciót tölt be, mégsem illik megbuktatni. Hát ez a fiú így érettségizett le, így került a lakáshivatalba, és így vett ő minket előbbre a sorban...

— Remélem, ez csak nem bántja — kérdezte az asz- szony.

— Nem ... dehogy! í me, beköltöztünk, itt vagyunk, élünk, mint régen a grófok.

Az asszony felvonta a szemöldökét:

— Nagyon kérem, Edgár, a célzásokat mellőzze!

Főniczei Etelka családjában régen még gróf is előfordult; az ő apja már mindent otthagyott a kaszinóban, aztán eltűnt a háborúban.

— Ne értsen félre, kedvesem! Csak ahogy elnéztem ma este a huszonöt éves találkozó résztvevőit, örültem is és boldogtalan is voltam. Mert ha ez a Pelesi gyerek ilyen nagy karriert csinált, hogyan történhetett, hogy én csak a nyugdíj előtt jutottam ehhez a másfél szobához?

Etelka asszony nyitva hagyta a fürdőszoba ajtaját, hogy hallja a férje szavát.

— Bizonyára, kedves Etel, ha annak idején nem állok fel a katedrára, hanem mondjuk elmegyek gazdasági területre, netán kutatóintézetbe, akkor nem szorulok arra a fiúra, ott, a lakáshivatalban.

A tanár kinyitotta az itabérletbe” adott rendezvényeknek is helyet ad? Korszerű körülmények között kezdheti meg munkáját a megyeszékhely egyik igen fontos művelődési intézménye.

Sok elképzelés születik addig az új művelődési ház arculatáról, programjairól, melyeken már most érdemes töprengeni. A megyei művelődési központ népművelői nem is röstellenek a napi munka mellett két évvel előbbre nézni.

Nem korai aggodalom

Velük beszélgetve a jövőről, gyakran elhangzik a kérdés: vajon a nagy értékű és rég óhajtott létesítmény átadásával egyidejűleg megteremtődnek-e a személyi feltételek is ahhoz, hogy a ház valóban éljen? S ez nem korai aggodalmaskodás, mert példák bizonyítják — így a megyei könyvtáré is —, hogy a művelődési intézmények létszámdolgait is úgy kell építgetni, ahogyan a falak magasodnak. Illetve még gyorsabban. Legalább két évvel a megnyitás előtt szükséges pontosan megtervezni a ház népművelőinek állományát, megkezdeni a szakképzett emberek felkutatását. És alkalmazásukat is, hogy mire — remélhetőleg most már a határidőn belül — megnyílnak a kapuk, legyenek népművelők, akik fogadják az érkezőket.

(P. G.)

losfiókot. Pukkant a dugó, ahogy kihúzta az üvegből.

— Mit csinál, Edgár? Szerintem a ma este után ez már egyáltalán nem hiányzik magának.

— Bocsásson meg. szomjas vagyok. Mert ez a Pelesi gyerek... ahogy elmondta kalandozását a Riviérán, meg hogy milyen az élet a tengerentúlon ... milyen egy igazi bikaviadal Madridban ... Etel, én azóta állandóan szomjas vagyok.

Hálóköntösben, gyékény- papucsban jött vissza Etelka asszony. Kezébe vette a vekkerórát. Felhúzta hétre.

— Tudja, milyen nevetséges dolgokat mond? Akár egy gyermek.

Még egyszer töltött a tanár a bikavérből.

—* Ma délután óta érzem ezt és folyton csak arra gondolok, milyen is lehet egy valódi bikaviadal a madridi arénában.

Az asszony kezdte leszedni a kis horgolt térítőkét a négyszemélyes heverőről... Gon. dósán összehajtogatta és feltette a kombinált szekrény nyitott polcára.

— Segítsen, Edgár.

A férfi csak ült és bámult maga elé.

— Kérem, figyeljen rám és segítsen.

A tanár ekkor sem mozdult, csak tartotta kezében az üres poharat. Etelka megemelte a hangját:

— Kérem, ha valaki iszik, úgy tegye, hogy őrizze meg a józanságát.

A férfi ekkor csendesen felállt, letette az üres poharat és segített lebontani az ágyat.

— Isten áldja! — mondta az asszony lefekvéskor.

— Isten áldja, kedvesem! — válaszolt a tanár.

Később még megkérdezte:

— Mit gondol, kedves Etel, milyen esélye van a viadalon a torreádornak a bikával szemben?

Etelka asszony nem válaszolt. Csendesen aludt.

MEGYÉNK

TÁJAIN

NyírbogdáRy - gyártelep

w

N

emcsak az 5 kilométeres távolság miatt tartják szinte teljes önállónak Nyírbogdány.ban a gyártelepet. A Tiszai Kőolajipari Vállalat nyírbogdányi gyáregysége — lehetőségeit tekintve — túltesz egy kisebbfajta településen. A községet elhagyva üres területeken, szántóföldön kacskarin- gózik az út. Hirtelen magasodnak az utas szeme elé a hatalmas tornyok, a kígyózó csőrengeteg és a vasúton érkező, olajjal telt tartályok látványa. A gyártelep nemcsak méterben van távol Nyírbogdány központjától, lehetőségeik is messze meghaladják a községét. S ezzel párhuzamosan a gyáregység 365 dolgozójáról is körültekintőbben gondoskodnak, mint sok más üzemben, termelőszövetkezetben. Az itt dolgozók a vegyipar sok fontos alapanyagát állítják elő, s a munkások igénye is a városi nagyüzemi munkásokéval azonos.

Ebben a néhány száz fős kis közösségben a gyári munka lehetővé tette, hogy szinte mindennel ellássák a dolgozókat. Évekkel ezelőtt építettek egy 50 személyes óvodát, nemsokára bővíteniük kell. Két éve a telep jobb ellátása érdekében megépített a gyár egy ABC-áruházat. Az alapvető élelmiszereken kívül konfekcióholmit, fehérneműt, iparcikkeket is vásárolhatnak a dolgozók. Hogy valóban minden műszakhoz alkalmazkodjanak, az üzemeltető helyi ÁFÉSZ fél 6-tól fél 10-ig és déltől három óráig állapította meg a nyitvatartási időt.

A gyáregységet nem érinti a munkaerő-vándorlás. Szinte mindenki törzsgárda tag, szülők, gyermekeik, férj, feleség itt keres munkát. Szinte nincs egyetlen olyan dolgozójuk sem, aki csak egyedül lenne itt a családjából.

— Ez a családias, bensőséges hang érezhető a napi munkán is — mondja Lakatos István, a pártalapszerve- zet titkára. Nálunk minden ötödik dolgozó párttag.

A századforduló utáni negyedik évben alapították itt az első petróleumfőző üzemet. Az 1948-as államosítás után rohamosan emelkedett az itt feldolgozott kőolajtonnák mennyisége. Az Alföldön kitermelt kőolajat dolgozták fel itt, s kis mennyiségben jött a Szovjetunióból is a „fekete arany”. A múlt év őszétől a Keleti termékvezetéken érkező kőolajat is forgalmazták, mintegy 200 ezer tonnát.

1977-ben 230—240 ezer tonna kőolajat dolgoztak fel az üzemrészek. A fő terület a kőolaj desztillációja. A gyártott termékek közt jelentős helyet foglalnák el a motorbenzin, a gázolaj, a tüzelő- és a fűtőolaj. Évente 2 ezer tonna gyógyászati, kozmetikai és technikai vazelint készítenek.

— Ennek jelentős részét, körülbelül 70 százalékát tőkés országokba exportáljuk — folytatja Keresztessy Zsolt főmérnök. — Az NSZK, Jugoszlávia, Svédország, Irán, Szíria is vásárolja a nyírbogdányi 'vazelinféléket, A mik- roparaffinok és az ipari segédanyagok adják termékeink másik jelentős hányadát. Átmeneti korrózióvédő anyagainkat az ipari és a mező- gazdasági üzemek egyaránt használják. Növényvédő szereket, bőrzsírozó anyagokat is állítunk elő.

A továbblépést a főmérnök az ipari segédanyagok — hazai szükségletet kielégítő — gyártásában és a Keleti termékvezetéken érkező kőolaj nagyobb arányú forgalmazásában látja.

Az új termékek előállításában nagy szerepe van a gyári kísérleti és a meó-la- boratóriumnak. Hauser Im- réné a meó-labor vezetője a kiváló újító kitüntetés bronz fokozatát vehette át. 1956 óta dolgozik a gyáregységben. 15 éve vezeti a meó-labort. Mint csaknem minden munkásnő- nek, az ő férje is itt dolgozik, elektrotechnikus. Hau- serné Debrecenből jött Nyír- bogdányba.

— A több mint két évtized alatt szinte együtt tanultunk, fejlődtünk ezzel a gyárral. Vegyipari technikus vagyok, a szakmámban ugyan máshol is elhelyezkedhettem volna. Ami viszont mégis idehúz, az, hogy a kísérletezés, a változtatás, a merészebb elképzelések is megvalósíthatók.

— Ha azt nézzük, hogy évente 4—5 új termék gyártását kezdheti az üzem — folytatja Keresztessy Zsoltné, a kísérleti labor vezetője —, akkor nyilvánvaló a labor úttörőmunkája. Nemcsak a saját szakállunkra kísérletezgetünk, hanem több területen más vállalatokkal is- együttműködünk. így például közös kísérleti programunk van a Székesfehérvári Könnyűfémmű laboratóriumával. De nemcsak az új termékek kidolgozásához végezzük a kísérleteket, hanem a hulladékhasznosítás, a szennyvíz- tisztítás problémáira is itt, a kísérleti laborban keressük a választ.

K

olonnay Istvánná laboráns tíz éve dolgozik itt. 3 éves kislánya a gyári óvodába jár. 2 és fél évig volt gyermekgondozási szabadságon. Hirtelen nehéz lenne összeszámolni, hány szálon kapcsolódik családjuk élete a gyáregységhez.

— Kilencvenezer forintot kaptunk a gyártól lakásépítésre. Háromszobás, összkomfortos, szép családi házban élünk. Tavaly először kaptunk szakszervezeti beutalót a Balatonra. A gyermekgondozási szabadság alatt végeztem el a szakmunkás- tanfolyiamot. A szocialista brigáddal kirándulásra megyünk a gyári busszal. Legutóbb Egerben jártunk. . „

Bartók Lászlóné 22 éve jár három műszakba. A meó-la- borban dolgozik. A Tyeres- kova Szocialista Brigád tagjaként a vazelingyárral szerveznek közös vacsorát, hangulatos esti programokat.

— A férjem is itt tűzoltó. Sokszor beszélgetünk arról, mi tartja itt össze ennyire az embereket. Nem az, hogy viszonylag távol van a község és elszigeteltek lennénk. Nagyüzemi munkát végzünk, a városi életformához is szinte minden adott, a gyár kultúrházat és iskolát is épített. Emellett sokféle szakmai, kulturális és sportrendezvény van a gyárban.

Dr. Mező Zsigmondot mindenki ismeri a gyártelepen. Üzemorvos, a munkaalkalmassági vizsgálatokat is ő végzi, munkásőrorvos, a sorozásokra is őt hívják be az orvosi teendők ellátására. Emellett tanácstag. Idejéből és- energiájából jut a gyáregység dolgozóinak egészség- ügyi felvilágosítására is.

— Balesetvédelmi filmet, elsősegélynyújtással kapcsolatos előadást tartottunk az üzemben. Vegyi gyárról lévén szó, az égési sérülésekkel számolni kell. Azt szeretném, ha mindenki el tudná látni a bármikor előforduló sebesülést, a balesetet szenvedőt. Itt az ólom- és a fémrészecskék különböző bőrbetegségeket okoznak. Nem kevés a krónikus idegbántalomban szenvedők száma. Az itt töltött 13 év alatt ilyen munkahelyi ártalmakkal találkoztam. A szakszervezeti bizottság messzemenően figyelembe veszi egy-egy szanatóriumi vagy üdülőbeutaló odaítélésénél az üzemorvos javaslatát. Időszakos orvosi vizsgálaton még a panaszmentes dolgozók is rendszeresen megjelennek, az etilezők, a szuperbenzint előállítók munkája veszélyes.

A

gyárban már a második korosztály is mind fontosabb beosztásba kerül. Ifjú Lipők István esete is ezt bizonyítja. 23 éves korára szinte mindent megvalósított, amiért más több évtizedes munkát végez. A mikroparaffin üzemrészben úgynevezett beugrós csoportvezető: mindig abba a műszakba jön, ahol hiányzik a csoport vezetője. Vasbeton- szerelő szakmáját először a gyári laborra cserélte fel. Az édesapja is ebben az üzemben dolgozik, öten vannak testvérek. Nem volt nehéz az itteni elhelyezkedés mellett döntenie. A felesége is a gyártelep munkásnője, két gyereke van, a 4 éves a gyári óvodába jár, a kétévessel gyesen van a felesége. Ifjú Lipők István 4500 forintos fizetést visz haza minden hónapban. 1975 óta tagja a pártnak.

Tóth Kornélia

KM